Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-05-21 / 21. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az est kimondhatatlan báját az az okozza, hogy a dolgokat csak félhomályban látjuk. A zene is ilyen csodás bájjal hat lelkünkre; mig a költő és szónok nyílt, meggyőző szavakkal hat s öntudatos érzelmeket, tevékeny akaratot kelt, addig a zene belopja magát a szívbe, elringatja a kedélyt, elaltatja az ész gondjait, titkos, sejtelemszerü érzelmeket támaszt. S ha a költészet és zene egyesül művészi összhangban, olyan, mint a győztes hadvezér, ki megkoszorúzva vonul át a szivek nyitott kapuin s kinek a lelkesedés viharos hozannát kiált. Az ihlett költő, ki eseménydus életének s teremtő fantáziájának szin- pompás képeit művészi keretbe csoportosítva, a választékos szavak varázsával elénk rajzolni, majd a költemény hangulatait az orchestrum hatalmas zengzetével, dallamos hang változatok pillangó-színeivel elénk festeni képes : csodálatunkat, hódolatunkat kelti fel, kilopja szivünket, hogy ezer boldog érzelemmel gazdagabban ajándékozza vissza. Ezt tette Zichy Géza gróf. A nemes gróf szatmári időzéséről s a díszhangversenyről a következőkben számolunk be: A fogadtatás. Gróf Zichy Géza dalegyletünk disz- elnöke a gyorsvonattal szerdán délután 2 óra 20 pereikor érkézéit városunkba. A pályaudvaron fogadtatására megjelentek a dalegyesület összes női és férfi működő tagjai zászló alatt. A püspök megbízásából Hehelein Károly prépost kanonok, s Hámon Róbert szentszéki jegyző. Midőn a vonat a pályaudvarra robogott s Zichy Géza gróf alakja látható lett, hatalmas éljenzés hangzott föl, s azután Jaskovics Ferencz dalegyesületi elnök a következő lendületes szép beszéddel üdvözölte gróf Zichy Gézát: Na yy méltóságú Gróf ur l „Hódoló tisztelettel üdvözlöm Nagyméltóságodat a Szatmári dalegyesület és Szatmár város társadalma nedvében körünkben. Ha valaha, úgy ma boldogságtól áthatott öröm és büszke öntudat szállja meg. szivünket, hogy falaink között tisztelhetjük a mi egyetlen diszelnökünket, hazánk hirneves művészét, a Kegyelmes Urat, irántunk érző nemes szivének jóvoltából. Mi a nagy magyar Alföld kezdetén jó és bal sorsunkban igen gyakran táplálkozunk a dalból, melynek aetheri erejét ismerjük, cseng ő-c s o d á s zenéjét megértjük, a bölcsőtől a sírig terjedő varázshatalmát bámuljuk, s lelkesedéssel párosult hódolattal adózunk a művésznek, kinek isteni szikrája áhítattal tölti el a kebleket, csodás harmóniába olvasztja a lelkeket s nemes bit, javít, 1 e 1 k e s i t örökké élő, megtisztító szava. A művészet ilyen ihletett és fenkölt mesterét, 3 dal és zene ragyogó fényét vagyunk szerencsések e perezben üdvözölni Nagyméltóságodban, kinek jövetele hírére megdobbant e város társadalmának fogékony kebele s kinek láttára a harmónia magasztos akkordjai mellett egy szivvel-lélekkel kiáltjuk: Isten hozta Nagyméltóságodat körünkbe, Isten hozta, éljen soká I“ A szűnni nem akaró éljenzés lecsil- lapultával Gróf Zichy Géza a következőket válaszolta: „Szívesen jöttem önök közé s nagyon köszönöm a nem várt fogadtatást. Tudom, hogy a disz elnökség kötelességet ró reám, s ód ezen kötelességet szívesen teljesítem s a nemzeti dal művelésében örömmel munkálkodom közre önökkel. A gróf azután a püspöki palotába hajtatott. Szerenád. A dalegyesület csütörtökön este 8 órakor szerenáddal tisztelte meg gróf Zichy Gézát, a dalegyesület diszelnökét. A közönség a püspöki palota előtti térséget teljesen megtöltötte. Az éj csöndjében gyönyörűen hangzott dalosaink éneke, kik a „Hazánk“ czimü dalt s a Zichy Géza szerzetté „Szeneráu“-ot, s „a Dalünnepen“ ez. dalt énekelték. Az ének befejeztével a palota előtti térségen megjelent Zichy Géza gróf Jaskovics dalegyleti elnök kíséretében, hogy ‘a nem várt kedves gyöngéd figyelemért köszönetét mondjon a dalosoknak. A hangverseny. Folyó hó i8-án este mintegy lázban égett az egész város, feszült várakozás, ideges nyugtalanság vett erőt a kedélyeken, mindenki várakozással teli érdeklődéssel nézett eléje az esti hangversenynek, melynek a maga hatalmas erejével, művészi erőtől és lelkesedéstől duzzadó előadásával imponáló, művészi eseménynek kell lennie nemcsak nálunk, hanem az egész ország szine előtt, mert bizonyosan a táviró drótjai ünnepnapjainkról hirt adnak a szélrózsa jminden irányában széles e hazában. — És adjanak is hirt, mert ilynemű, nagy stylü, tökéletes kivitelű ének és zenei harmónia, csak ritkán szólal meg hazánk nagyobb cultur városaiban is. Büszkék lehetünk arra a művészi nívóra, melyen zenei és énekbeli tudásunk, műveltségünk áll, a fényes sikerekre, melyeknek babérjait lelkesedéssel arattuk s már hivalkodás nélkül mondhatjuk, hogy erővel s tartalommal, lélekkel rendelkezünk arra, hogy itt, Szatmá- ron figyelmet ébresztő, országos kitüntető méltatásban részesülő művészi értékű és becsű zenei és énekbeli előadásokat rendezzünk. Intelligencziánk, dalosaink, zenénk oly előkelők, hogy immár az első versenydijakra ezen a téren joggal emelhetünk igényt. Gróf Zichy, látható jóleső érzéssel, nagy megelégedéssel magasztalta a zenei és énekbeli tudást, melyet az ő vezetése alatt oly impozáns határozottsággal, annyi öntudatos erővel mutattak be karaink. Felemelkedett érzésekkel regisztráljuk ezeket, a méltó büszkeség önérzetével vetjük papírra a lefolyt ünnepi mozzanatokat, akkor, mikor más nagy arányú, fej- lődésü, hirneves városai hazánknak ilyen tökéletes és ragyogó eredményt mivelődésünk történetének lapjaira alig jegyezhetnek fel. Az est sikerei felülmúlták e várakozásokat. — A színházban egy kicsike zug sem maradt elfoglalatlanul. Aki csak tehette, aki csak jegyet kaphatott bármely helyre is, ott szorongott a fényesen kivilágított színházban, mely ragyogó keretül szolgált a várva-várt müvészelőadásnak. Hölgyek, urak ideges türelmetlenséggel szegezték szemeiket a vasfüggönyre és óhajtva lesték az előadás kezdetét. Mig végre felhúzták a vasfüggönyt, fellebbent a másik függöny is s a publicum előtt állott a karmesteri emelvényen gróf Zichy Géza, előtte fehérben Maróthy Mariska k. a., félkörben körülöttök a zenekar. Éljen és taps zúgott fel mintegy előlegezéséül a bizalomnak. Maróthy Mariska k. a. szavalta az „Egy vár történet “-ét csengő hanggal, kristálytiszta kiejtéssel, TARGZA. „Egy vár története.“ Irta: Gróf Zichy Géza. Szavalta a szombaton és vaisrnap tartott Zichy ünnepélyen Maróthy Mariska k, a. Prolog. Büszkén állott a sziklavár Tört oszlop, törmelék ma már Züllött régi dolgok során Elmerengék szikla ormán. A múltnak árnyát lengetem, Sorsát köböl betüzgetém. Ködéből a régen múltnak, Lelkem előtt elvonulnak Deli szüzek, sudár hölgyek, Vas lovagok (ember tölgyek,) S alig hogy szemembe néznek, Dalom szárnyán — elenyésznek. . .ti A vár alapitója. Törd a szirtet, vájd a sziklát Embervér tapassza bástyád, Vess a fellegekre zárt. Legyen falad szerkezetje, Melyen ellen nyakát szegje. Mint a gyémánt oly szilárd, És te késő maradékom Ne keseregj az omladékon! Mint sas, szülj sas nemzedéket, .Savár legyen sziklafészked! II. . Sunrajzás. Mi csirren, mi csörren, Mi zug, mi vihog ? Egálja sötétül, A föld meg mozog; Mint tenger megárad. Mint vihar mégnő, Úgy törnek a hunok A ködből elő. Zug hunraj előre, Mint sáska repül, Felvillan aczélja, Karja feszül Vad marezona harezos Nyomába halál. Már tör viharárja Mit útba talál, Megmozdul a föld is A hun mint halad, Megrezzen, megdobban . .... Már távol a had. III. A fehér asszony. A fehér asszony megjelent, Oh! jaj nekünk I ez bajt jelent, A hold sugarában ott lebeg: Merev karok, csukott szemek, Aszott, halotti arcza van, Jár légi nyommal, zajtalan. Oh! csak, úrnőnk úrnőnk ne lepje [meg.. Mert kis fia nehéz beteg 1 De néz küszöbre lépe már, S a kis beteg lelkére vár I IV. Az apród. Az úrnő bájos, szép vala, Az apród fiatal; Szeme beszél, Szive remél, Ajkán szerelmi dal. Pedig nem tud se hallani, Se szólni — egy igét, Gondolni sein Mily szerelem Epeszti hő szivét. A férj kegyetlen, agg vadász Vérző mogorva orv . . . Gyöngédek ők A szeretők És ajk — ajakra forr. Egy csókban vágyuk egyre gyűl — Sirasd e gyermeket! Látva e nőt Forrás előtt Éh szom ja ölte meg I V. A várpap. Hajnal előtt három óra. Vadászmise — parancsszóra, Aztán lenyugszik a barát, Úgy várja hajnal bíborát, A mint ébred rétre ballag, Gyógyirt talál bármi bajnak, Istenfát, ezer jó füvet, Gyógyít gyomrot, szemet, fület. Lassan bölcsen költ ebédet, Pinczében szív nedüs léget, S a czellában mit csináljon Fest a szent inicziálon. Lovagoknak pártját fogva, Test lélekben gyaporodva, Él és meghal . . . Igazán, „Ad majorem glóriám.“ VI. A szürke manó. Folyosókon termen végig, Ni a szürke manó baktat, Dajkát riaszt, babát altat. Kép keretén himbálódzik, Rikkant, nyikkant kályhabubon, Apród találkáját bontja Lányra ijjeszt sötét utón. A kik űzik, jaj azoknak I Száz manónak körmét érzik ; Harap, rug a kis manócska, Bukfenczet vet —- s elenyészik. VII. jKeresztes vitézek. Szent sir légy gyámolunk Hol Jézusunknak teste volt, Mienk legyen e siri bolt, Hadd folyjon vérünk e helyen, Isten akaija úgy legyen, Szent sir légy gyámolunk 1 Hű drága nő Isten veled! „Elhagynád ifjú hitvesed?“ Az ének hangja meghatott! Tölts nálam még csak egy napot! Egy órát sem ! Gyáva legyek ? Ha ott veszel én mit tegyek ? Az égből esdj áldást vigaszt I Egy szivem van megtörted azt. Szent sir légy gyámolunk I r szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan ki- ál ütött, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, IDeáls-tér. ‘Váixosliázépvulet.
