Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-25 / 39. szám

39-ik szám.

Tizenhetedik évfolyam.

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Vitlamvilágitás.

ni

Múlt számunkban kifejtettük, hogy miért nincs áldás házikezelés mellett a villamvilágitási vállalaton, most rátérünk arra, hogy a beérkezett két ajánlat közül, melyik az előnyösebb; az eladás vagy pedig a bérbe adás. A kiküldött albizottság feltétlenül az eladást tartja jobbnak, mert szerinte üdvöt csak ettől várhatni. Erre nézve ezeket mondja „Az első ajánlat lévén -r- t. i. az eladási — a városra nézve a legnagyob biztosítékot nyújtó, valamint pénzügyi s hitelviszonyainknak megfelelőbb stbÄ

Lássuk a két ajánlatot először általános szempontból. Abban mindkét ajánlat megegyezik, hogy egy bizonyos idő múlva 45—50 év elteltével a villamtelep a város tulajdonába visszakerül s igy a külömbség a kettő között csak az, hogy az egyik egy kerek összeget igér, mig a másik nem az összeget, hanem csakis az annak megfelelő évi kamatát akarja fizetni, más szóval csak a fizetés módjára nézve van közöttük lényeges külömbség, de attól eltekintve bátran nevezhetjük mindkettőt vételi vagy bérleti ajánlatnak.

A venni akaró czég fizeti a tőkét, a bérleni akaró pedig az annak megfelelő százalékot. Ha tehát a vevő czég nagyobb tőkeösszegeit ajánl, mint

a minő a bérlő czég által ajánlatba hozandó évi bérösszegnek tőkéje, akkor előnyösebb az eladás, ha ellenben a bérlő czég olyan évi bért kínál, mely sokkal nagyobb tőkének felel meg, mint a vevő ajánlata, az esetben előnyösebb a bérbe adás.

Épen azért nem tartjuk szerencsés ötletnek az albizottság állásfoglalását, a mikor a venni akaró czég ajánlatát megfelelőbbnek jelenti ki, holott még azt sem tudja, vájjon a bérelni akaró czég minő évi bért volna hajlandó fizetni. És nem tartjuk szeiencsés ötletnek különösen azért sem, mert ha már most kimondja, hogy feltétlenül az eladás mellett van, elveszít egy versenytársat, a mely pedig nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy végeredményében az esetleges eladásnál na gyobb összeget kapjunk, mint a minőt a verseny teljes kizárása mellett kaphatunk.

Mi előttünk egészen közömbös, váljon eladja vagy pedig bérbe adja a város a villamvilágitási telepet, a főszempont kizárólag az, hogy a város, érdeke minél nagyobb mértékben biztosítva legyen, s mint hogy ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha mindkét pályázó czég ajánlatát ismerjük, nem tartjuk helyesnek az albizottság azon indítványát, hogy a tárgyalás csakis a venni akaró czéggel tétessék folyamatba, sőt igenis azt tartjuk, hogy első sorban a bérelni akaró czéggel szükséges

tárgyalni a végből, hogy megtudjuk, mennyi azon évi bérösszeg, a mit a telepért fizetni hajlandó.

Miután a telep kölcsön pénzen épült fel, teljesen közömbös a városra nézve, hogy a kölcsönt egyszerre fizeti e vissza, vagy pedig továbbra is csak a törlesztési részleteket teljesiti, s igy ebből a szempontból is tekintve a kérdést, az eladás és a bérbe adás között nincs lényeges külömbség. Ha eladjuk a telepet a befolyó vételárból egyszerre kiegyenlítjük a kölcsön ösz- szeget, ha pedig bérbe adjuk, az évi bérösszeggel fizetjük a törlesztési részleteket s igy mindkét esetben a végeredmény ugyanaz, t i. megszabadulunk egy adósságtól.

A bérbe adástól annál kevésbé lehet félni, mert hiszen maga az albizottság is kiemeli, hogy a bérbevenni akaró czég a telep üzemképességére nézve nagy igényeket nem támaszt, a visszaváltásra nézve pedig 20 év múlva az utat nyitva hagyja és olyan el- fogadhatólag szabályoza a város által fizetendő megváltási összeget, mely e tekintetben jelentékenyen kedvezőbb a másik ajánlat hasonló esetbeni intézkedésénél Már pedig ez a pont maga is eléggé fontos arra, hogy kellőleg mérlegeljük, s ha a vevő czég a telep üzemképességét illetőleg továbbra is ragaszkodnék a támasztott igényekhez, feltétlenül előny adandó a bérbeadásnak.

Nem szabad tehát egész egyszerűen kimondani, hogy csakis a vételi ajánlat tál akarunk foglalkozni, hanem igenis foglalkozni kell mindakettővel, s végezetül szerződést kell kötni azzal, a melyik a városnak a legtöbb előnyt biztosítja.

A vételár és az évibér csak egyik része a szerződésnek, ezenkívül nagy- fontoságu kérdés még különösen a közvilágítás mérve és e czimen a város által fizetendő évi áramdij. E tekintetben mindkét ajánlat kedvezőtlen A közvilágítás ugyanis ezekszerint sokkal kisebb mérvű és az áramdij magasabb volna mint mostanában. Az összes lámpák csak este 11 óráig égnének, ezentúl nem égne több 100 izzólámpánál s ezért a világításért fizetne a város évi 24 illetve 28 ezer koronát. Ez a pont az, a hol az ajánlatot okvetlenül kedvezőbbé kell tenni, mert a közvilágítás a tervezett módon nagyon silányan nézne ki -és a mellett igen drága volna. Legalább is 12 óráig kell, hogy teljes világítás legyen, s még azután is szükséges különösen a piaczon, hogy necsak izzó, de ivlámpák is égjenek, kívánatosnak azonban feltétlenül az volna kívánatos, hogy a közvilágb tás mérve maradjon a mostani s az ne kerüljön többe ezután sem, mint a mennyibe eddig került.

Helyesen mondja az albizottság, hogy épen ez a pont az, ahol más városok is kedvezményben részesülnek, nem volna tehát megengedhető hogy

TARCZA.

A lelki állapot*)

A lezajlott sok század szomorp emlékű kora túllépte az expiationális elméleteket, mert phisycai erők alkalmazásával akarta a bűnöst az Istennel kibékíteni, s ezért nemcsak czélszerünek, de szükségesnek is tartotta a kínzást; azonban csakis a testi kint, melyet a gonoszság nagyságával mérlegelt.

A jelenkor azonban sokkal nagyobb hibát követ el a halálbüntetés körüli eljárásban életben levő ítélethirdetésekkel azzal, hogy amidőn mar a bűnnek kétségtelen bizonyítékait bírja: a lelki életet támadja meg és megkinozza a lelket; amely pedig nemcsak jogtalan, de a legnagyobb mértékben inhumanus is.

A lelki kínzás kezdetit vette a halálos ítélet azonnali végrehajtásának mellőzésével akkor, midőn ismét azon czimen — hogy a bűnös béküljön ki Istennel — neki vezeklési idő rendeltetett. Sulyosbbá tétetett pedig az által, Jpogy időszakonkint a bűnösnek nemcsak Tudomására hozatik, hogy életétől meg fog fosztatni, de egyúttal jog engedtetik azon reményhez, hogy a reá szabott borzasztó ítélet alul megmenekülhet és életét megmentheti.

Aki a bűnösnek ezen időszaki psycho- logiai állapotát figyelemmel kiséri: mély horzadálylyal kell elfordulnia ' az észlelt jelenségektől s méltó felháborodással fogja kárhoztatni az eljárás rendszerét, mert:

*) Mutatvány osolnokosi Cholnoky Imrének jA halálbüntetés végrehajtása és a lelki állapot** Csimü értekezéséből. * Szerk.

a halálbüntetés jelenségében csakis két i alternatívát lehet felállítani, t. i.: hogy a bűnös vagy ki fog végeztetni, vagy nem.

Ha a kivégzés a törvény és a társadalmi rend érdekében elkerülhetetlen : úgy egyáltalán szükségtelen azt a bűnösnek | tudnia; mert ezáltal benne az éleihez való j ragaszkodás ösztönét nem csak el nem . fojtjuk, de sőt azt az emberrel született tulajdonságnál fogva csak fokozni fogjuk j és a lelki hullámzást idézzük elő, mi igen . természetes, mert:

köztudomással bírunk arról, hogy a | büntető hatalom két, sőt legtöbb helyen | három részre van felosztva, az ezen hatal- | mat tényleg gyakorló bírói fokozat megoszlása szerint. Ha már most a halálbün- 1 tetés szükségességének fenforgása, a bűnös | kimerítő védekezése daczára és az ő jelenlétében megállapítva lett s az neki az első bírói hatalom által tudomására hozatott: 1 úgy elő áll az első megdöbbenés, mely azonban még nem küzd önmagával ; élet halál harcot, minthogy még bírja a | lehetőség azon tudatát, hogy ezt a másod- 1 fokú bírói hatalom még megváltoztathatja, 1 azonban a lelki nyugtalanság már j jelen vans folyton mérlegeli a menekvés lehetőségének esélyeit.

Ezen lelki állapot azon ideig tart, mig nem a másodfokú hatalom megerősitő határozata neki ismét tudomására hozatik. 1

Ekkor a lelki kínnak már felismerhető tüneteivel találkozunk s ■ nagy erővel látjuk feltámadni az önfentar- tás ösztönét; a lélek fellázad a társa- | dalmi rend ellen, s önmagával kezdi, meg romboló harczát önmaga ellen; j azonban még nem kél döntő ütközetre, ' minthogy bizik a legfőbb bírói hatalom ; könyörületeben s némi bizalommal igyekszik önmagát megnyugtatni, habár | kétség i tünetek már túlsúlyra eme 1- kediek lelkében.

Több vagy. kevesebb idő múlva, ezen lelki tünetek közepette adatik neki tudtára a legfőbb bírói hatalom határozata, mely- lyel egy idejüleg tudomására jön annak is, hogy étetét többé megmenteni lehetetlen!

Moa a lélek finomsági fokozatának megfelelő jelenségeknek b.ir különböző tünetei mutatkoznak : mégis a közös vonás : a legnagyobb fokú lelki zsibbat- ság, félre ismerhetlen 1

Ez azonban csakhamar a legborzasztóbb kétségbeesésnek ad helyet, — az életfentartás ösztöne élet halál harezra kél a lélekkel, amely a testi kivégzés előtt már a lelki halált idézi elő ugyannyira, hogy a legtöbb esetben a hóhér már egy lelki végvon aglásban levő anyagot vesz kezeibe kivégzés végett, ki már helyzetének öntud itát is elvesztette.

Ennek a következménye azután az, hogy miután a bűnös önmagával képtelen megbékülni, s lelki nyugalma elveszett: az Istennel magával sem képes kiengesztelőd ni, — s egész a bitófáig tartó vezek- lése, átélek haldoklásából kifolyó hallucinátió.

Ezt bizonyítják nemcsak régebbi eseteknél előfordult különböző jelenségek, de legújabban azon eset is, hogy a Mutaro- ban 1896. aug. 23-án kivégzett méregkeverő Bőik Róza anyira félt a halaitól, hogy szénfekete haja a kivégzés előtti éjszakán a börtönben teljesen megőszült! avagy: Csak néhány évvel ezelőtt nem e megdöbbenéssel olvastuk Bastiában Bartoli Ma- nacci lefejezieiését, kit „Szinte eszméletlen állapotban cipeltek a vérpadra.

Dawis new-gittteni, — Riston bostoni

lelkészek szomorú tapasztalataikból kifolyólag szintén egy hangulag azt állítják, hogy a kivégzendők lelki állapot ja a lehető legritkább esetben felelt meg a megbánás és töredelem igényeinek.

S ez igen természetes! mert az ember teljes öntudatának birtokában a legel- határozottabb szándékkal sem tud belenyugodni az élettől való erőszakos megfosztásban, — ösztöne erősebb akaratjánál, s a lélek fellázad az idegen erőszak ellen.

Azon bűnös, ki a bitóhoz teszi utolsó útját: hasonló a kígyó tekintete altat megbűvölt azon madárkához, mely az igéző tekintet elől a kigyó torkába menekül.

Ha a kivégzendő bűnöst az utolsó pillanatokban vizsgáljuk: fel kell ismernünk rajta a lelki zavart, mely az őrültség kü- lömböző symptomáiban jelentkezik, de sohasem láthatjuk a lélek azon magasztos állapotát, mely az a tsz ellem ü- lés vagy megdicsőülés tüneteit tárná szemünk elé.

Az ily szerencsétleneknél a lelki tompultság atribit urnái nyilvánvalók.

E mellett tudjuk azt is, hogy a nőknél az élethez való ragaszkodás sokkál erősebb, mint a férfiaknál, s igy a lelki kínnak is fokozottabbnak kell lennie; sőt a tények igazolják, hogy a nő kivégzése utolsó pillanatában is életösztönének mind-n erejét felhasználj'! menekülésére oly mérvben, hogy a kivégzési Chro iicák egy példát sem tudnak felmutatni, hogy a bűnös qő önként és minden erőszak alkalmazása tiélkül nyújtotta volna nyakát — erőszakos kivégzéseknél — a kötél, vagy hóhérbárd alá. Az 1900. évi január 3-án Bécsben kivégzett gyermekgyilkos Hummel Juliánná- ról olvasuk, hogy a szerencsétlen asszony