Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-25 / 39. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE épen mi legyünk azok, a kik kedvezményben ne részesüljünk. A magánfogyasztókra nézve mindkét ajánlat elfogadható, mert az áram- dij marad a régi s nagyobb fogyasztás esetén bizonyos százalék engedmény biztosittatik. A villamvilágitási bizottásg feladata tehát az lesz, hogy mindkét ajánlattevő czéggel tárgyalva igyekezzék minél magasabb vételárt vagy évi bérösszeget biztosítani s különösen odahatni, hogy a közvilágítás legalább olyan mérvű legyen, mint mostan s nekerüljön többe, mint eddig került. Ha ez sikerül, akkor adjunk túl a telepen s legyen vége az állandó mizériáknak, a miket eddig évről évre tapasztaltunk. Az „Ezres“ kombinált nagy asztala. 10OO. szeptember 22. Ha városunk társadalmát egy kedves haragos kisaszonykához hasonlíthatnám, sokszor szeretném arczocskáját megcsípve azt mondani neki: „Ne duzzogj galambom, mert megárt a szépségednek1“ De ép oly joggal hasonlíthatom egy lepke csapodárságu Do Jüanhoz is s igy is szól hatnék : „Urfi ne csapongjon ide s tova, mert megég a szárnyal“ Vagy bogaras vén kisasszonyhoz, a mikor arra kérném: ne legyen oly válogatós, mert nem jól áll neki. Úgy bizony, ez a mi mélyen tisztelt társadalmunk szeret duzzogni is, csapó- dárkodni is, válogatni is. Különben lobbanékony természetű, jó gyermeknek is mondhatnám, hisz könnyen fog tüzet, s gyönyörűen buzog, lángol... egy darabig. Csak meg ne dicséljék, mert akkor éppen az ellenkezőt teszi, mint a mit kellene. Aztán meg ne pirongassák, mert akkor mindennek vége. Ezer meg ezer füle van, a melyeken be s ki szalad a pirongató szó. Ilyenkor egy kicsit megfásul, megdermed, a közömbösség apathiájába esik, s úgy tesz, mintha nagyon jól érezné magát ebben az állapotban. Aléltan ereszti el kezeit, s a nem- bánomság fagyos, szinte kárörvendö mosolyával hagyja földre zuhanni becses ékszerét, melynek előbb úgy örült. A zuhanás és csörrenés egy pillanatra felriasztja, sajnálja a kárt s ősszeszidja cselédjeit, miért hagyták összetörni a szép Kis jou- jout, fenyegeti is őket, hogy levonja a bérükből s rosszat ir be a konduit-lisztá- jukba. Aztán mindenről megfeledkezve összeszedi magát, kitöröli álmos szemeit, megmossa a kezeit s uj csecse becse, divatosabb szfenzáczió után indul. Ilyen kedves kis csecsebecséje, örömmel szorongatott kis jou-jouja volt társadalom őnagyságának az Ezres. Azt a hibát követték el, hogy nagyon megdicsérték ezt a csinos jószágot. Természetes, hogy mindjárt elveszett a becse. Aztán pirongatták érté, hogy mért nem becsüli meg. Ez meg daczot és apathiát keltett. A törékeny kis portéka — hisz a humor átlátszó, könnyen homályosodó, vékonyka üvegből s a jótékonyság laza gyöngyeiből van összerakva — meglehetős veszedelemben forog a szeszélyes kis dáma kezében. Személyzete jónak látta, hogy vigyázzon egy kissé a hamis kézre, mely földhöz akarja vágni, hogy aztán rajta keresse a kárt s próbát tett arra, hogy megerősítse egy kissé a kedves kis portéka alkotó elemeit. Erre való volt a szombati kombinált nagy asztal, összegyűltek vagy ölvenen, részint az őstagokból, a halálig elszántan kitartókból, részint még el nem fáradt újakból, részint vendégekből, a kiknek még újság a nagyon régi — 4 és fél esztendős — Ezres. Az elnök — Dr. Fechtel János — izgatottan fogadta a lassan gyülekező asztaltársakat, de aztán a mint az U alakú nagy asztal szépen megtelt s a régi jó kedv emelkr-dni kezdett, elmondta megnyitó beszédéi, melyet, minthogy inkább azoknak szólt, a kik távol voltak, egész terjedelmében közlünk : Tisztelt Nagyasztal! Minden intézménynek mely elvitáz- hatatlanul létjoggal bir, életfeltételei vannak s ezen életfeltételek állandó jelenlététől függ az institum erőinek, termő képességének, vérkeringésének egészsége, szerencsés kifejlődése és a czélnak megfelelő munkássága. Nincs a világon olyan egyesület, társadalom ; erkölcsi, .politikai testület, mely rá ne szorulna a tagok, a szervek, a nagy egész harmonikus összemüködésére, mert minden egyes egyéniség tevékenységének a köz sikerben kijelölt helye, jelentősége van, melynek félreismerése, lanyhulása, tespe- dése a re c.io gonosz hatásával rombolja lassan, de biztosan az élő, mozgó, munkálkodó organismust. — Ha tehát a végső, a rendszeres összehatásból előálló üdvös, megnyugtató eredményt óhajtja az egyesült erők mindenike, az egymással egy czélra kezet fogott lelkes, harezos tábor, nem szabad egy pillanatra sem szem elől tévesztenie amaz első alapelvet, mely a diadalhoz, a gyümölcsök megérleléséhez nemcsak a gépezet beállítását, gőzvillany képzését, nemcsak a nemes oltványnak a megfelelő talajba való leásását kívánja, hanem egyben feltétlenül megköveteli a szakszerű éber gondot, figyelmet, — az ápolást, védelmet, szeretetteljes állandó érdeklődést. Mert ki tagadhatná el, hogy csak igy és csakis igy van jogunk a vidám szüretre, dús aratásra s várható boldogulásra gondolni. Ha az egyesek vagy az összes ki- csinyhitüségében, indokolatlan kifáradott- ságában vagy gyáva kislelküségében leteszi a munkaeszközöket, kioltja lelkében a bu/gó cselekvés szent tüzét s ölbe rakva kezeit, elnéz a feje felett saját édes, reményteljes gyermekének — ám lássa a hervadást, vészt, pusztulást, melynek kihívása kínzó mardosásává válhatik lelkiismeretének. A rósz beteg test legyen a romlásé, de a jónak, üdvösnek bizonyult intézményt a züllés útjára taszítani oly felelősségteljes elhatározás, melynek büntetését a fanálló erkölcsi világrend törvényei szerint, még senki el nem kerülheté. — Mi az „Ezres?“ Az „Ezres“ egy ideális hivatásu gazdagon kamatozó városi alapítvány, a világra szóló millenium alkalmából. Bölcsőjét e század tartalmas jelszava, a humanitás, az emberszeretet, az irgalom fehér géniusza és a vele szép egyetértésben párosuló életkedvet adó, a napi gondokat elaltató humor, vidámság kedves villijei ringaták. A két eszme szárnyat bontva a nagy közönség lelkes tapsai között felrepült, magasra repült s mindig nagyobb és nagyobb iveket Írva le a veröfényes légi útban még a szemhatáron a társadalmi kiáltó közszükséget kielégítő szelíd fényű csillaggá fejlődtek, melynek világítása, ihletése mellett itt lenn a földön a jótékonysági munka óvátiók örömzajában megindult és áldásos gyümölcsöket hozott. A czél oly nemes, a munkások lelkesedése oly tiszteletreméltó volt, a szeretet müvei oly bámulatosokká magasztosultak, a jókedv árjai oly vidáman hullámzottak, hogy a hirtelen hajtó csemetének termésbeli gazdagsága a szomszédos vármegyék, az ország figyelmét keltette fel 1 Tehát kétségtelen, hogy az „Ezres“ lét joggal biró kitűnő társadalmi institutióvá szilárdult, melynek keblében, a különböző osztályokhoz tartozó, különböző felfogású nrak sőt hölgyek is ambiczióval egyesültek, szorítottak kezet s az igazi soczialis jónevelés exponenseiként az emberiesség, egyenlőség nagy elvének alapjára állottak. Létezhetik-e mármost olyan valaki; a ki ezen missióval biró institúciónak falát és bástyáit egyéni előítéletes indokokból megtámadná, a ki e lerakott szilárd alapok megingatását a közjó rovására, az éhezők, ruhátlanok nyomorára czélba vehetné, a ki nem létező ijjesztö rémek hitvány baglyai által a körtől messzire riadna s a rémületet szándékosan tovább terjeszteni elhatározta. — Lehet-e valaki, a ki társadalmunk emez egyetlen democrotico — humánus egylete elrombolásának herostrasi dicsőségére váltakoznék. Ez képtelenség 1 Éppen ezért nem hihetek benne. Tagtársak! ne romboljunk, hanem inkább teremtsünk, fejleszszünk, hassunk, alkossunk, gyarapitsunk, ez a mi szent kötelességünk ! Szűnjenek meg tehát az előítéletek, félreértések, kicsinyes személyi vonatkozások, a közczél a nagy feladatok erkölcsi kötelességeinek élénk ludátával szemben, hogy az Ezresben a régi lelkesedés lángainak vidám lobogásában újból pezsegjen, lüktessen egészségesen az élet és ez emberi-szeretet, az együttérzés mindeneket felemelő, átható, megtermékenyítő szellemei — „Éljen az Ezres“ I A beszéd nagy hatást keltett a jelenvoltakban s a szokásos, de gyakran feledett erős fogadásokra késztetett mindenkit. Majd megmagyarázta a „kombinált“ jelzőt, a melyet azonban Dr. Kelemen sehogysem akart megérteni,. Majd egy kis vagdalkozás után, belenyúlt a zsebébe s párisi éleményeiből olvasott fel egy néhányat Haller Ferencz sikerült il- lusziráczióinak kíséretében. Be lett mutatva az Eifel-torony, a- mozgófényképek ingadozva jár, jajgat, nyög, inkább nyöszörög. Szinte támolyogva megy a bitóhoz; minél közelebb ér: jajgatása annál erősebb, szinte sikoltozik. Lélekzete is elfulad, kapkod levegő után. Rettentő látvány amit nyújt. S mint látjuk: ez nem az első és egyedüli eset, mely világot vet a deliquens lelki állapotjára. A lelki tortúrának a praxis erimina- lisban, és az executiónál semmi helye sem lehet. Annak semmiféle elfogadható alapja nincs, és sem isteni, sem társadalmi vagy állami törvények sem követelhetik 1 Ha pedig ennek nincs, és nem is lehet helye: úgy mellőzendő azon eljárás, a melyből ez eredetét veszi, — s mellőzendő azon alakiság, mely a bűnösnek végsorát tudomására h oz z a, sőt mellőzendő maga a meggyalázó kivégzési mód is, mert: mint a fenti álternativánái jeleztetett: ha a bűnös, a legfőbb bírói hatalom által halállal büntetendőnek nem találtatik • úgy még ratioja sincs annak, hogy lelki küzdelembe kényszeri t- tessék; ha pedig a halálbüntetés alkalmazása elkerülhetetlen, miután a humanitási szempontok a tortúrák physical részét már előbb megszüntették: a lelki tortúra femartása az isteni és emberi törvények alkalmazása ellen elkövetett halálos bűn, s az ember lelki méltósága ellen irányuló merénylet, mert: ha a társadalmi rend érdeke azt követeli, hogy egy tagja, ellenében lehetetlenné tétessék és legdrágább kincsétől az élethezi jogától megfosztassék f úgy mi sem zárja ki azt, hogy a Mária-Terézia által életben hagyott meggyalázó halálnem megváltoztassák és Kant azon tana: hogya kivégzésnél a kegyetlenség mellőztessék alkalmazást ne nyerjen. Hiszen azon czél, — hogy a bűnös életével lakoljon — a társadalom által más és humánusabb módon is elérhető 1 A magyar törvényhozás az 1900. évvel a bűnvádi eljárást nagy lépéssel reformálta és közelebb hozta kutforrásához az Ítélkezést akkor, midőn azt a társadalom részvételével gyakorolja. Miért ne lehetne megtenni a második lépést is arra nézve, hogy az eddigi eljárás a halálbüntetés végrehajtása körül is reformáltassék s a bilnös lelki léte a tortúrától meg ne meneküljön? A vegyészet igen sok oly szerekkel rendelkezik, melyek az emberi életet pillanat alatt kioltják I Miért ne lehetne ezen szerek valamelyikének alkalmazásával a bűnös tudta, vagy csak sejtelme nélkül is a halálbüntetést rajta végrehajtani, s ekként a kivégzést a lehető legemberiebb módon foganatosítani ? Hiszen ezzel nem csak a lelki kínzás tényei lennének megszüntetve, — de meg mentve lennének a bűnös hozzátartozói is, a jelenlegi kivégzés folytán reájuk háramló gyalázattól is. Az elrettentési elmélet, mely a kivégzések módját és nyilvánosságát megkövetelte, ma már a eridkát ki nem állja mert: a súlyosbított halálbüntetés megszüntetése és jelen módozatának alkalmazása óta a halállal sújtandó bűntények vagy szaporodtak, vagy csökkentek, ha szaporodtak: akkor az elrettentési czél sikerre nem vezetett s igy létjogosultsága nincs 1 ha pedig a bűntények kevesbediek: úgy ez nem a kivégzésnek, mint inkább annak tulajdonítható, hogy az erkölcsök szelídültek, s a műveltség magasabb színvonalra emelkedvén, az alsóbb rétegekbe is behatolt, — leginkább tulajdonítható pedig annak, — hogy a büntető törvény a halálbüntetéssel sújtandó bűntények számát a minimumra szállította le. — De ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy az előző korban a kivégzéseknek volt legszélesebb körű nyilvánossága a művelt nemzeteknél ma már mind inkább korlátoztatik. De nem állja ki a eritikát azért sem, mert ma már a bűncselekmények a legnagyobb körültekintéssel hajtatnak végre éppen azért, mert a tettes cselekménye következményeinek teljes tudatával bir, s ezt nem is a halál büntetéstőli rettegés daczára követi el, hanem azon reményben, hogy felderittetninem fogl Ha tehát a társadalom az elmük századokon át gyakorlott eljárásnál tévedését belátta, s annak reformálását szükségesnek tartotta; úgy folytassa azt tovább is I humánus elvek alapján azon utón, melyet a keresztényi jámborság és emberi méltóság követelményei igényelnek, mert ezzel nem csak kötelességét teljesiti, hanem a társadalmi rend fentartására irányult jogokat is erkölcsösebbekké és ideálisabbá teendi I A keresztényi szeretet és a felvilágosodott műveltség korszaka, a huszadik évszázadot nem kezdheti meg a lélek tortúrájának folytatásával! stb. stb. Szóval a ki még nem volt |>j: risban, igen jól mulatott, anélkül, hogy Párist megismerte volna. Rózsa Károly biztosította is a társaságot, hogy semmit sem vesztett, a ki Párist nem látta, mert Szatmár mindenben különb ; a mi pedig a világ forgalmat illeti,az isbátran elülhet a szat- már-érdődi vasút vasárnapi forgalma mellett Lengyel József tanar szellemes tósztjábaii a szatmári szobrokról elmélkedett I egyet az elnök számára is kilátásba helyezett lehetőleg a plébánia előtt megemlítjük hogy Penkert Mihály elnöklete alattt meg.’ alakult a székelyhídi „Ezres“ fiók, mely. nek első ülésére innen sokan készülnek. Felköszöntők, jogi viták, személyes kérdések, kisebb adományok, vidám dal és czigányzene stb. ismert attribútum^ sem hiányoztak a kedélyesen sikerült Nagy asztalnak. — Kedves kisasszony, ne duzzogjon s ne vágja földhöz a kis jou-jout, amely, ben még igen sok öröme lehet. I ••••*, s. Zárlatig beérkezett nevezések a szatmári lóversenyre. (1900. szeptember 30. vasárnap.) I. Mezőgazdák versenye, 120 korona első, 60 korona második, 20 korona harmadik díjjal. Táv. 1600 m., futhat minden Szatmárnémeti szab. kir. város és Szatmárvármegyei földmivelő kisgazdáknak tulajdonát képező 3 éves és id. lova. Nyereg 'nélkül lovagolandó. Nevezés még a verseny napján is elfogadtatik. Tét nincs. 1) Barazsu József (Udvari) 7. é. s. h. „Kedves“. 2) Ugyanaz 4. é. sp. h. „Tündér“ 3) Bocsi Bálint (Szatmár) 5. é. p. h. 4) Darabán Péter (Udvari) 7 é. t. k. „Lilá.“ 5) Ugyanaz 4 é. f. k. „Pirka.“ 6) Darabán Simon (Udvari) 5 é. p. h. „Kesely.“ II. Idegenek versenye, 800 kor. 3 é. és id. belföldi lovak részére, melyek 1899—1900. években 1800 kor. ért. versenyt nem nyertek. Táv. 2000 m. 1) Br. Berg H. százados 3 é. s. k. „Barkarol“ 2) Borbély Gábor ur 3 é. s. h. „Bodrog.“ 3) Borbély György ur 3 é. s. p. k. „Finom.“ 4) Csiszár István fhdn. 3 é. p. k. „Lady Kildare.“ 5) Domahidy István ur id. s. m. fv. „Myllerjung.“ 6) Jármy János ur id. vp. k. „Kati.“ 7) Liptay Béla ur 3 é. pm. fv. „Vendel.“ 8) Liptay Béla ur 3 é. f. k, „Gyp “ 9) Ugyanaz 4 é. p. m. „Conirás.“ 10) Gr. Lubiensky J. száz. 4 é. bp. m, „San-Salvatore.“ 11) Merhal száz. 3 é. pk. „Sikerzwei.“ I2) Gr. Merveldt M. száz. 3 é. s. m. „Mogorva.“ 13) Schvent J. őrnagy id. s. h. „Springinsfeld.“ i4) Br. Szentke- reszty István 3 é. p. k. „Pentesilea.“ Br. Szentkereszty Pál 4 é. p. k. „Pele.“ 16) Tóth Elemér ur id. sp. m. „Fadian.“ 17) Mr. White 3 é. f. m. „Bandita.“ III. Hölgyek dija, 500 kor. 3 év és id. fv. lovak részére. Táv. 1600 m. i)- Domahidy Istnán ur id. s. m. „Myllerjung.* 2) Domahidy Pál ur id. s. h. „Bambus.“ 3) Bér. Kovács Jenő ur id. p. h. „Csárdás.“ 4) Ugyanaz id. szürke h. „Csalfa.“ 5) Luby .Béla ur 4 é. p. m. „Pompás.“ 6) Luby Gyula ur 4 é. p. k. „Csinos.“ 7) Szeőke Ödön ur 4. é. p. lt| „Babám“ 8) Szerdahelyi Ágoston ur 5. é. s. 1 „Bella.“ IV. T e n y é s z-v e r 1 e n y, 1000 kor. Szatmármegyében nevelt 4. év. cs id. fv. tcnyészlovak részére. Táv. 4000 m. 1) Horváth János fhdn. id. sp. k. „Vilma.* 2) Bér. Kovács Jenő ur 4 é. p. m. „Nász- nagy.“ 3) Luby Béla uh 4 é. p. m. „Pompás.“ 4) Luby Gyula ur 4 é. p. k. „Csi-*- nos.“ 5);. Reök Gyula ur „Küzdő.“ ö) Szeőke Ödön ur 4'é. p. k. „B.ibám.“ 7) Szerdahelyi Ágoston ur id. sk. „Bella“ 8) Br. Vécsey József 5 é. sp. k. „Armida.“ 9) Ugyanaz 5 é. sp. m. „Vihar.“ V. Akadály verseny, 800 kor. 4 év és id. belföldi lovak részére, melyek 1899—1900. évben I800 kor. ért. versenyt nem nyertek. Táv. 4000 m. 1) Csiszár -István fhdn. 4 é. s. h. „Léghajós.“ 2) Gr. Desfours Walderode M fhdn. 4 s. k. „Ma Petite.“ 3) Jármy János ur 6 é. s. m. „Buksi.“ 4) L'ptay Béla ur 5 é. p. h. Na „Vadász.“ 5) Ugyanaz 4 é. p. m. „Gsuto- rás.“ 6) Gr. Lubiensky J. száz. id. s. 1 „Marcsa.“ 7) Merhjji száz. 5 é. p. k. 8) Gr. Merveldt M. száz. 4 é. p. k. „Fritzi.“ 9) Br. Szentkereszty István 4 é. s. k. N. „Azám.“ 10) Br. Szentkereszty Pál 4 é. p- k. „Pele.“ Apróságok. — No hallod, ez már csakugyan nem járja, olyan sokáig maradni az Ezresben. — De mama lelkem, én oka nenn vagyok, mert kombinált nagy asztal volt. — De hát, mi az a kombinált nagy | asztal? — Hiszen épen azért maradtam ott, hogy megtudjam. Folytatás a mellékleten.
