Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-04 / 36. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Villamvilágitás. I A városi villamtelepre még a múlt évben két ajánlat érkezett. Ezen két ajánlatra nézve a villamvilágitási bizottság a polgármester elnöklete alatt egy albizottságot küldött ki, hogy az ajánlattevőkkel tárgyaljanak. Az albizottság megbízásában eljárt s annak eredményéről beadta jelentését. A villamtelep eladásának kérdése rendkívül fontos városunkra, s azzal mi is behatóan akarunk foglalkozni. Mielőtt azonban ezt tennők, első sor^ ban szükségét látjuk annak, hogy a közönség teljesen tájékozva legyen, erre nézve pedig mi sem lehet czél- szerübb, mintha az albizottság fent- emütett jelentését, mely a kérdést minden részletében tárgyalja, egész terjedelmében közrebocsátjuk. Csakis ennek megtörténtével állhat elő azon helyzet, hogy a kérdéshez hozzászólhasson bárki ís, • és alaposan megérthessék azok is, a kik nem lévén tagjai az illető bizottságoknak és a közgyűlésnek, máskülönben csak nagy fáradtság és utánjárással tudnák az adatokat megszerezni, A jelentés a következő: Tekintetes villamvilágitási bizottság l A városi villamvilágitási telepnek eladása, illetőleg bérbeadása tárgyában beérkezett ajánlatokra vonatkozólag a TÁECZA. Légy boldog! A gót-stylü mennyezetes templomban szerelemről zeng a nagy orgona. Nászmenet érkezik. Fényes ruhákban, ékességgel gazdagon feldíszített hölgyek karöltve urakkal lassan vonulnak az orgona érzéssel teli hangjai mellett az oltárhoz. Leghátul jön délczeg ifjú karján az üdeszép boldog menyasszony. A fehér-selyem ruha végig omlik karcsú alakján, szőke hajába oly jól illik a koszorú. A pap megáldja az ifjú párt s elhangzik a sírig tartó boldogságot rejtő »igen.* Nézzétek, mintha e szóra a szép menyasszony elsápadna 1 Vagy csak annak az ifjúnak tűnik ez fel, a ki ott a hátsó padban sápadt arczczal, megüvegesedett szemekkel nézi a boldogságot, a menyasszonynak szerelmes arczát. Ifjú és leány egy pár, előttük az éden kapuja, melynek küszöbét ime átléphetik. Tengernyi nép ezer jókívánsága között jön ki a templomból. Kocsijok mellett ott áll a sápadt ar- czu, üveg-szemü ifjú s mikor a hintó tovarobogni készül, a három szempár sugara találkozik, a menyasszony ismét elsápad; az ifjú kirántja zsebéből revolverét; »légy boldog* — hörgi és sziven-lövi magát. 72—1900. V. v. b. sz. határozat következtében véleményes jelentésünket a következőkben terjesztjük elő: A jelenleg bemutatott két ajánlattal szemben, melyek az Egyesült villamossági részvénytársaság valamint a Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság által a városi villamtelep megvételére, illetőleg bérbevételére vonatkozólag adattak be, első sorban is szükségesnek mutatkozik azon előnyöket és hátrányokat mérlegelés alá venni, melyeket az eladás illetőleg bérbeadás maga után vonna. Teljesen tiszta képet nyújtani a telep jövőjéről természetesen nem lehet : vannak azonban bizonyos kérdések, melyekre a feleletet előre is meglehetős bizonyossággal meg lehet adni. — Ha a telepet a város kezében tartaná továbbra is, administrátiv szervezését meg kellene változtatni. A telep vezetésének és kezelésének egyöntetűnek kell lenni és lehetőleg egy szakértő kezébe kellene egyesíteni, a mi a közvagyon kezelésénél igen nehéz kérdés. Ha azonhan változtatást nyernénk és egy vezető kezébe egyesülne minden úgy, hogy csak a megfelelő ellenőrzés történék a város részéről, akkor ismét újabb kérdések merülnének fel. —1 A vezetőnek úgy a műszaki, mint az üzleti téren szakembernek kellene lenni és annak személyéhez nagy bizalom és roppant felelősség lenne kötve. — A szakemberekkel pedig, az utolsó pályázat is mutatta, nagyon kevés számban rendelkezik hazánk, — sőt alig akad, ki a villamtelep műszaki és üzleti követelményeinek egy személyben megfelelne. A múlt bebizonyította, hogy a mostani szervezet mellett a telep előrehaladása oekonomiai szempontból lehetetlen, bár az utóbbi időben némi javulás állott be. — Idővel elkerülhetetlenné válna az is, hogy újabb befektetések eszközöltessenek jelen„Szeretefn, szeretem, — suttogja magában Ottó, a gyermek-ifjú^ — és Irén is szeret! Hisz oly édesen hajtotta tündér-fejét vállamral* így kiáltott fel Ottó egy napon, a melytől kezdve oly kimondhatatlan boldognak érezte magát. Csak Irénnel volt telve minden gondolata és remegve várt arra az órára, a mikor ismét együtt lehet imádottjával. Boldog ifjú te, ki még nem ismered az életet, nem ismered a női szivet: csak szeress, szeress I Úgy nagyobb lesz csalódásod, semhogy kárpótolhassad érte magadat. Hiszen csak gyermek-szerelem a tied I Olyan még a szived, mint a pillangó, mely .szebbnél-szebb virágra találva mindegyikre száll. Felejteni fogsz te is, ha más kerül utadba. Ottó szeretett 1 Szeretett egy ifjú rajongó ideális lelkesedésével. És Irén, talán ő is viszonozta. Hisz nem szó, nem beszéd a szerelem, hanem az az édes érzés, mely szivünkbe lopódzik, szivünket megrezegteti, ha közelében vagyunk annak, a kit szeretünk. És Ottó, a szerelmes ifjú a hosszú séták alatt, mikor együtt járták be a mezőket, réteket, — úgy érezte, azt látta a kék szemekben, arról remegett az édes ajk, hogy viszont-szerelemre talált. A boldogság, bármily hosszú ideig tartson, mindig rövid, hogy meglegyen elégedve vele az, a ki élvezi. így volt Ottó is, S mikor Irénnek két évi ismeretség után távoznia kellett messze idegenbe, hogy — mint ő mondá, — többé sohasem lássák egymást, Ottó megsemmisülni látta minden reményét, legszebb álmait. tékeny befektetésekkel. Mint említve volt a város közönségének nincs meg ezen a téren kellő tájékozódása és ennélfogva a szükséges átalakítások kivitele újólag ne* hézségekbe ütközne, esetleg kivihetetlen lenne. A városi villamvilágitási telep kezelése igen fontos üzleti kérdést képez, mely a fogyasztás megállapításánál lépten-nyo- mon felmerülő észrevételek és nehézségek lehető gyors elintézését igényli. Jelenleg a felmerült panaszok kiadatnak a villamvilágitási bizottságnak véleményezés végett. A bizottság kiadja az igazgatónak, — az igazgató visszajelent a bizottsághoz, a bizottság a tanácshoz: ez oly hosszú ut, melyet a villamvilágitási berendezés, mint ipari-üzlet nem bir meg. Majdnem hasonló hosszú uija van a hátralékok behajtásának, mely miatt jelentékeny öszzegre menő követelések vesznek el. Egyszóval addig mig a rohamosan fejlődő villamos mü-zaki téren a megfelelő gyakorlati kezelő személyzet nem áll elő: a városnak igen sok kísérletezéssel és nehézségekkel kell megküzdeni, melyek a nagy költséggel előállított telepet a jövedelmezőség és a befektetések szempontjából nagy bizonytalanságnak teszik ki; az eddig szerzett tapasztalatok után bízvást el lehet mondani, hogy egy ilyen műszaki és üzleti természetű vállalat, — ma, midőn a megfelelő gyakorlatilag képzett intéző és kezelő személyzet a városnak nem áll rendelkezésre és a kezelés tekintetében nagyobb részben a meglevő városi hivatali személyzetre támaszkodik ; a város házi kezelésébe czélszerüen nem illeszthető bele. Érezzük, hogy az a nehéz úttörő munka, melyre a város a vállalatnak házi kezelésben megtartása által vállalkozott, a városnak jelenlegi administrativ erejét meghaladja. Mindezeknek figyelembe vételével a kiküldött albizottság tagjai osztatlanul azon véleményben vannak, hogy a városnak ezen telepet a tulajdonjogi vissza háramlás feltételével el kell adni, ha az által aránytalan megierhelteiés nem jár és ha az adott viszonyok között az eladást; vagy bérbeadást a versenyző vállalkozó által kimeritettnek lehet tekinteni. A két beérkezett ajánlat által a versenyt ha bár külilmböző formában is befejezetteknek lehet tekinteni, mivel a hazai ezégek közül a számbavehetök fel lettek híva s a jelentkezett két ezég foglalkozik tényzik vidéken hasonló vál latoknak a részvénytársulás utján is fenntartásával. A város szempontjából általánosságban véve a két ajánlattevő közül a telep megvásárlására ajánlkozó Egyesült villamos- sági részvénytársaság ajánlata felel meg elvileg a város érdekeinek. A második ajánlat a Magyar vasúti forgalmi részvénytársaságé, mely a jelenlegi telep bérBevé elére szorítkozik, úgy azonban, hogy a jövő fejlesztésről az ajánlattevő ezég gondoskodik. Ezen ajánlat a városnak azon kiadásait, melyei eddig a vállalatba fektetett, lekötve tartaná és bérfizetés alakjában biztosítaná annak kölcsöntör* lesztését. A két ajánlat közül az első t. i. az eladás azon előny nyel jár* hogy a város a befektetést bizonyos külömbözet hijával visszakapná és kölcsöntartozása visszafizetésére fordítaná s ez által szenvedő tartozását apaszthatná. — Hátránya ezen vételi ajánlatnak, hogy nagy igényeket formál a telep jelenlegi üzemképes állapotba helyezéséhez, sőt egy évi jótállást is;kiköt annak kontemplalt üzemképességéért, melyek kiszámíthatatlan következményeket vonnának maguk után. Az első 25 év lejárta után megnyitja ugyan a város visszaváltásának útját, de ezt oly szabó üzlete "Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök sajai műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. A búcsú mindkét részen nehéz volt; Ottónak fájdalmas. De remélt; titkon remélte, hogy ő még ismét boldog lesz, hisz’ ő gyermekkora daczára is férfi-szivvel, egész lelkét betöltő szenvedéllyel szereti Irént. Hiába mondja, hogy sohasem jön vissza, tudja, érzi Ottó, hogy vissza kell térnie. Jól sejtett. Négy hosszú év mult el a búcsú óta s Ottó diák-szerelme most már teljesen megérett a komoly életre. Szivében táplálta érzéseit, melyekről már mit sem sejtett a visszatért leány. Hogy is gondolt volna a gyermekre a nagy leány, mikor oly szép volt élete ott az idegenben. „Elégedjen meg Ottó azzal, hogy nem felejtettem ei magát egészen* — szólt első találkozásukkor azon kérdésre, hogy emlékszik-e még a régi szép időkre? Újból kezdődtek a hosszú séták, Ottó újra boldognak érezte magát. Csak egy aggasztotta. Irén titkolt valamit előtte. A komoly ifjú megérezte, hogy Irénnel történt valami a hosszú négy év alatt, a mit szeretne neki elmondani. Kérdezi, faggatja. „Nem, nem Ottó, nem mondhatom meg 1 Ha maga igazán szeret, nem is kérdez tőlem többet semmit. Elégedjen meg azzal, hogy jó barátom. Többet ne kívánjon tőlem, mert én magát nem szerethetem; mert én nem vagyok a maga nagy szerelmére érdemes.“ Sápadtan hallgatta ez utolsó szavakat az ifjú. Agyában a homály szétoszlott, a világosságra megszédült. „Menjen haza Ottó, — szólt hosszú mélységes hallgatás után Irén, — most úgy sem tudnék magával okosan beszélni. annyira erőt vett rajtam az emlék, az emlék, mely nem engedi, hogy magát úgy szeressem, a hogy maga óhajtja, egy egész életen át. íme itt van e kis levél, a melyben leírtam azt, a mit megmondani nem akarok. Menjen hazai Olvassa át figyelmesen s ha ezek után sem változnék meg érzelme, úgy gondolni fogok magára. Szeretni nem fogom máskép, mint a hogy testvér szereti a testvért.“ Kezében a kis levéllel Őrülten rohan haza. Reszketve bontja fel. „Kedves Ottói Én mást szeretek! A gyermekkori érzések, a melyeket maga oltott szivembe,' az elhagyatottságba a mesz- sze idegenben szerelemmé nőtték ki magukat s én úgy éreztem, megtaláltam azt, kivel a hosszú küzdelmes életen át boldog lehetek. A testvér Írja magának ezt, magának, a kit testvéremül szeretek. De öt máskép szerettem és szeretem most is, a midőn tudom, hogy egymáséi nem lehetünk soha, oly messze sodort bennünket az élet. Ezt az ifjút maga nagyon jól ismeri, hisz legjobb barátok voltaki Ez az ifjú László. O.vassa nyugodtan tovább. Gráczban szolgálta önkéntesi évét, közel lakott hozzánk. Szép estéken sétára hivott s tudja, oly jól esett annyi idegen között nekem s talán neki is ismerőst, régi gyermekkori barátot találni. A madarak az erdőben, melynek fái között annyiszor sétáltunk, szerelemről, boldogságról csicseregtek és ifjú szivem lángot fogott. Nem törődve a jövővel, nem gondolva semmire és senkire, neki az egyetlennek megvallottam, hogy szerelmét őrülten viszonzom s egy önfeledt pillanatban, midőn arczunk lángolt a boldogságtól, egymásszivének dobogását hallottuk, szerelem-
