Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-28 / 35. szám

Tizenhetedik évfolyam.

35-ik szám.

Szatmár, I900.^augusztus 28.

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

A kereskedelmi alkalmazottak kongresszusa.

Szent István király napján nagy érdeklődés mellett ment-végbe Pozsonyban a kereskedelmi alkalmazottak III. orsz. kongresszusa, melynek napi rendjét ama kérdések megvitatása képezte, melyek újabb időben nemcsak a legközelebbről érdekelt kereskedő osztályt, hanem társadalmi és közgazdasági fontosságuknál fogva a kormányférfiakat is méltán foglalkoztatják.

A kongresszusiránt széles körben nyilvánult érdeklődésnek fényes bizonyítéka, hogy mig az I. kongresszuson csak 5 s a másodikon 14 vidéki egyesület volt képviselve, a mostani kongresszusra 54 egyesület, köztük 17 főnöki testület és 5 kereskedelmi kamara képviselői mintegy 450-en gyűltek össze a kies fekvésű, történeti emlékekben gazdag szép Pozsony városában.

Különösen fontos körülmény gyanánt említhető fel, hogy a kongresz- szusraa kereskedelmi miniszter is el- küldötte képviselőjét dr. Csüry Jenő miniszteri titkár személyében, ki a kongresszuson tapasztaltak felől bizonyára előnyös jelentést, tehet a miniszter urnák.

A kongresszus délelőtt a primási palota tükörtermében, délután a városháza tanácstermében tartatott.

TAROSA.

—o-maUBOMfro- -o—

A modern.

— Egy ellesett beszélgetés. —

(Elegánsan berendezett garcon l?.kás, melynek minden holmijáról lerí, hogy gazdája legényembernek készül maradni. Hideg, esős, pessimislicus hangulatot keltő délután. A két barát Géza a nagyvilágfi, Laczi a poéta, az idő hangulatához illő, keserű, modern témákról vitatkoznak.)

Laczi. Ej kedves Gézám, én nem hiszek annak az igazságában a miket te mondogatsz. Hiszek igenis az igaz érzelmekben, hiszem és vallom az idealizmust, elgyönyörködöm a természet szépségében, melynek minden egyes darabjában a hatalmas isteni erőt látom, keresem mindenkiben és mindenben a nemest és jót s azt is hiszem, hogy te magad is inkább különcz- ködésből állitsz fel olyan szofizmákat, melynek igazságában nem hiszel.

Géza. Magam is szeretném hinni, hogy úgy van a mint te mondod. Szeretném hinni, hogy különcz vagyok, a ki nem tartok az .iramlattal, szeretném hinni, hogy a nagy élvezetek tettek unottá, — fásulná a nemesebb érzelmek iránt, szeretném hinni mindazt, a mi az ó- és ujtestamentomban s a kinyilatkoztatásokban van, szeretném én is mindenkiben és mindenben csak a jót látni,, hinni, hogy mindannyian angyalian jók, s emberfölöttien tökéletesek vagyunk, de meggyőződésből nem hiszek mindezekben s mosolyognom kell, valahányszor egy olyan ideálista dec- lamál előttem, mint te Laczi pajtás, Igen te poéta vagy és igy mindent rózsaszínbe látsz, mert rózsaszín szemüveget tartsz a

A kongresszus elnökeiül törökkanizsai Schulpe György, egy- rendjelekkel dekorált előkelő úri ember a pozsonyi keresk. alkalmazottak egyesületének érdemes elnöke és Zerkóvitz Emil a keresk. alkalmazottak orsz. egyesületének páratlan tevékenységű agilis elnöke választattak meg. A szatmárnémeti kereskedő ifjak körének képvi-. selőit' azon figyelemben részesítették, hogy a kongresszus egyik jegyzői tisztét Deák Kálmán titkárra ruházták.

A központi bizottság nevében Zer- kovitz Emil elnök hosszabb jelentésben számolt be azon tevékenységről, mé lyet a központ a II. orsz. kongresszus határozatainak végrehajtása körül kifejtett. Dr. Csury Jenő miniszteri titkár a kereskedelemügyi miniszter nevében üdvözölte a kongresszust. A női alkalmazottak képviselőinek egyik tagja ügyes beszédben mondott köszönetét, hogy a kongresszusra őket is meghívták s ezzel a női munka jogosultságát elismerték.

Első sorban az aradi kereskedők által benyújtott nyug cfi j'- t er vezet került tárgyalás alá. Többek hozzászólása után Rumy Sándor győri, szerkesztő indítványára elhatározta a kongresszus, hogy a minisztériumot újból megkeresi a kötelező nyugdíjbiztosítás behozatala iránt.

A tárgysorozat második pontjául török-kanizsai Schulpe György terjesztette elő nagy gonddal kidolgozott emlékiratát a vasárnapi munkaszünet tárgyában Ennek kapcsán tárgyaltatott az aradi kereskedők körének indítványa a záróra rendezése tárgyában. Több főnök is szólott e tárgyhoz ,nagy tétszést aratva azon kijelentésükkel, hogy ők is a teljes vasárnapi munkaszünetet óhajtják. Sándor Pál tőzsdetanácsos a záróra szabályozását nem tartja kivihetőnek, de a vasárnapi munkaszünet kiterjesztését ö is kívánatosnak tartja. A kongresszus elhatározta, hogy a teljes vasárnapi munkaszünet tárgyában újból felir a minisz terhez és társadalmi utón is elősegíti ez ügy megoldását

A kereskedelmi törvény módosítása tárgyában Sugár Ignácz a miskolczi keresk. és iparkamara h. titkára és Brudermann Adolf a temesvári keresk. egyesület vál. tagja tettek javaslatot. Sugár Ignácz nagy tetszéssel fogadott előterjesztését, mely a felmondási idő szabálypzását és az alkalmazottak' jogviszonyának szabályozásait kiváló gonddal és ügyszeretettel tárgyalja, a kongresszus magáévá tette s elhatározta, hogy ezen indítványt a magántisztviselők orsz. egyesületének indítványával együttesen fogja a miniszterhez terjeszteni.

Ezután Páskuj Imre terjesztette elő ügyesen megokolt indítványát a kereskedelmi betegsegélyző-pénztárak ügyében. Ugyanis az 1891. XIV. t.-cz, alap ján létesült betegsegélyző-pénztárak nagy része nem felel meg a jogos kivánalmaknak s különösen a kerületi betegs. pénztárak nagy része deficzittel küzd. miért is azok módosítása szükséges. A tervezet szerint a kisebb pénztárak fel- oszlatandók, az általok gyűjtött vagyon pedig egyszerűen konfiskáltatnék. Vagyis, hogy a beteg pénztárakon segítve legyen, megakarják semmisíteni az életképesnek bizonyult pénztárakat. Az indítványhoz, mely e tervezet ellen foglal állást, dr. Szántó Soma keresk. akadémiai tanár szólott s azt, mint időszerűségénél fogva a kongresszus legfontosabb tárgyát jellemezte. A kong- résszus egyhangúlag magáévá tette az indítványt s a keresk. betegsegélyző- pénztárak meghagyása iránt a miniszterhez feliratatot intéz.

A honi ipar pártolása és a kereskedelmi alkalmazottak ez. alatt dr. Soltész Adolf, az orsz. iparegyesület titkára tartott megszívlelendő előadást. Majd a t a n o n c z-ü g y kerülvén tárgyalás alá, Deák Kálmán szólott az előterjesztéshez s tapasztalatai alapján szakszefüleg igyekezett bebizo- nyitni, hogy értelmes, müveit kereskedő- osztály csak úgy nevelhető, ha tanonezo- kul csak olyan ifjakat vesznek fel, kik a reál- vagy középiskola 3 osztályát elvégezték és ha a tanonezok mindad- dik nem lesznek felszabadíthatok, mig

felizgatja a kedélyeket, de ez az izgatottság, nem a keresztes hadak fanatizmusa, hanem a kialvó szenvedélyek utolsó lobba- nása, mert hiszen verekedni kell, verekedni jól' esik.

Nagy érzelmek, nagy jelszókat teremtenek s nagy tetteket szülnek. Ám ki érne rá ma arra, hogy nagy dolgokkal komolyan foglalkozzék, ki törődik a holnappal, mikor a jelszó a „ma“, a legnagyobb feladat a „ma“ kizsákmányolása, élvezése.

Ki törődne ma a nagy érzelmekkel, mikor abból haszon nem származik? Váljon nem jobbán tennéd-e te poéta barátom, ha madarak danája | a csermely csobogása helyett, ellesnéd a gabona-spekuláczió titkait? így kapsz, egy-egy versedért tiz, húsz forintot, a melyből kifizeted az adósságaidat s azután tovább vizsgálod a természetet, amúgy nem érdekelne a tüle- müle s a holdvilág fény, de volna egy háromemeletes, adósságmentes palotád s szobáid kényelmes kerevetén elmélkedhetnél azon, hogy melyik a jobb szivar az „ Aristocraticos“ vagy az „I/abellá-flór.“

Ha gazdag vagy anyagilag, gazdag vagy érzelmekben is. A gazdag az becsületes, tudós, mindenki által tisztelt s előkelő. A szegény — talán becsületét meghagyják neki, becsülés nélkül, — okvetlenül szamár, nem tiszteli senki s harminczhat őssel is lenézett.

Az érzelem hangját elfojtja az aranyak csengése s a bankók olvasása legkellemesebb érzelem, ha t. i. azok a bankók sajátjaink. De te mi dérré azt mondtad: l<t a szi-relem más kategóriába- tartozik, a szerelem tiszta, mint a napsugár. Igen tiszta, mint az a napsugár, mely az erősen felkavart porrétegen át verődik a földre.

Laczi. Talán azt hiszed, hogy Lilit én nem szeretem igazán, önzetlenül.

szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva

szemet! elé s nem akarod látni a mindennapi, nyüzsgő, reális életet, a melyben az egyik előre kapaszkodó könyörtelenül fellöki az előtte álló embertársát, mert az ilyen képet rímekbe szedni keserves is volna’s a kiadók, sem fizetnének érette, de én, a ki tudom, hogy valamint abban csepp, tisztának látszó vízben, millió száma van a baczillusoknak, ép úgy azt is tudom, hogy ez az élet nem költészet, nem olyan gondnélküli „verőfényes tavasz“ mint a milyennek az éhes poéták meg- éneklík, hanem egy-egyhangu,* inkább szomorú hangulat s hogy épen kétségbe nem esünk az azért van, mert a mindennapi küzdelmek elfeledte!ik velünk a sírást s a sóhajtozást. Ám minél később látod be ezt az igazságot, annál keservesebben csalódó! s nagyot potiyánsz a Pegazus hátáról le a sárba.

L a c z i. Ha elfogadnám is bizonyos mértékig álláspontodat, ha csakugyan igaz volna, hogy sok mindent a számítás és hideg kimértség elvére lehet visszavezetni, akkor sem lehet igazad a nagy, igaz érzelmek világában, nem lehetne igazad a szerelem kérdésében, a. mely nem hangulat, nem a számitáá, Hanem‘tiszta érzés, tiszta mint a napsugár.

Géza. Boldog ember, ki még mindég az ős naivság korában élsz. Boldog ember a ki a huszadik században is lovagkort keresel s nem látod, hogy a keresztes háborúkat s azt a kort, a midőn egy szép nő szeszélyéért hajmeresztő dolgokat műveltek a versengők, több század választja el tőlünk.

Nagy érzelmek, igaz érzések, ez mind csak nagyhangú frázis, melyet használunk, mert ez divat. Az érzések világában ma nincsenek nagyok. Nincs absolut fájdalom, nincs őszinte öröm, nincs tiszta érzelem, a mint ritka a tiszta bor. De azért látod

tüntetünk a tetszetős jelszavakkal s talán akadunk balekekre, a kik meghallgatnak, nem azért, mintha szépnek, vagy igaznak tartanák a mi frázisos mondásainkat, hanem meghallgatnak, mert épen nincs jobb dolguk, unalomból, divutból s hogy műveletleneknek ne látszodjanak. Nem az őszinteség ma a fő, hanem a látszatnak megőrzése. Nem I lelkiismeret a biró, hanem a világ, nem énünket kérdezzük meg cselekvéseinkben, hanem azt nézzük mit szól rá a világ, a vigyázó, | kaján világ.

Tüntetünk a vallásossággal s járjuk buzgón a templomokat, hogy lássanak, irigyeljék szépségünket s divatos angol- szabású ruháinkét, hogy megbámuljuk a szép hölgyeket, a kik pedig szintén nem áhitatoskodni járnak az Isten házába, hanem, hogy halálra boszantsák barátnőiket uj kalapjukkal. Tünte.ünk a demokrata- sággal, a jótékonysággal, mert az egyikből haszon származik a képviselőválasztásoknál, a másikból pedig az, hogy nevünket a lapok kinyomtatják. Valójában pedig befogjuk az orrunkat, ha egy „paraszt“ mellett elmegyünk s megtöröljük a kabátunkat, ha véletlenül hozzánk dörzsölődik. Patrióták vagyunk, mert ez alkalmat ad szónoki tehetségünk fitogtatására, mert ezen a darab földön van egy pár „holdunk“ amiből élünk. Az anyák ma a legpáratlanabbak, mert elég korán szaladnak el a napi zsurjokról, bizonykodva, hogy gyermekeiket óhajtják látni, kiket otíhon a cselédek gondjaira hagytak.

Az érzelmek világában ma csak hangulatok vannak. Hangulatok, melyeket a divat irányit, a. melyeknek hódolunk, bár sokszor belátjuk annak es/telenségét

Váljon tudnál e ma olyan leiszóval előállni, a melyért legalább egy társadalmi réteg sorompóba állana? Talán a valláskülönbség az, mely mig ma is legjobban