Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-31 / 31. szám
Tizenhetedik évfolyam. 31-ik szám. Szatmár, 1900. julius TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Uj utak. Városunk törvényhatósága vala- hára elhagyni készül a rossz utakat, a melyeken eddig járt. Hivatalos közegének, a városi mérnöknek, dicséretre méltó ajánlatára, elhatározta volt már régebben, hogy a czélszerütlen, romlandó, drága darabos-kőburkolat helyett, egyelőre a forgalmasabb utczákon és tereken, erős, tartós, sima, szép és az egészségnek is jobban szolgáló burkolatot fog készíttetni. Akkor a keramittéglát ajánlották mint olyan anyagot, mely a jó burkolat irányában támasztható minden igényt teljesen kielégíteni alkalmas. A tanács előzetes tájékozás czél- jából bizonyítványokat szerzett be több olyan várostól, a hol ez a burkolat le van rakva, s miután azok kedvezők voltak, tárgyalásba bocsátkozott két nagy czéggel, mely a burkolatot elkészíteni vállalkozott, még pedig olyformán is, hogy annak ára évi hányadokkal csak hosszú évsoron át törlesztessék, miután a város nem képes egyszerre a tervbevett (tízezer négyzetméter területű) utczabur- kolatba 150,000 koronát belefektetni, habéin a belkövezésre évenkint felvett összegből szándékozik az uj burkolat árát lassan törleszteni. Mindez nyélbe lévén ütve a minisztérium elé került az ügy jóváhagyás végett. Eközben egy kőbánya társaság, megtudván mi készül nálunk, saját elhatározásából ajánlatot tett a városnak, hogy a kiszabott fizetési feltételek mellett hajlandó a város által kívánt burkolatot bazaltkő kocz- kából a keramitnál négyzetméteren- kint 1 korona és 30 fillérrel olcsóbban előállítani, s a fentartást (az ingyenes első 6 év után) évenkint 24 éven át 15 fillérrel ellátni, amiért a keramit burkolatnál 24 fillért kellene fizetni. A különbözet a két burkolatnem közt a bazaltkő javára a) a létesítésnél tőkében 13.000 korona, b) az évi fentartásnál évenkint 900, 24 év alatt 21,600, vagyis ösz- szesen 29,600 korona. így került az ügy tárgyalásra a múlt heti rendkívüli közgyűlésen, a hol egyszersmind a keramit burkolatra vonatkozó határozatnak felsőbb hatósági jóváhagyását is bejelentették. A józan ész legelemibb szabályai szerint az volt a feladat, megvizsgálni, vájjon az olcsóbb ár mellett. ajánlott burkolat minőség tekintetében nem -áll-e mögötte a drágábbnak ? mert ez esetben a sanyarú anyagi helyzetben működő városi pénztár javára közel 40,000 korona volna megtakarítható. Erre nézve pedig a közgyűlés előtt volt (igaz hogy nem olvasták fel,) Budapest főváros tanácsának egy határozata, amely a főváros kövezési- csatornázási bizottságnak és az ottani mérnöki hivatalnak tapasztalatokon nyugvó véleménye alapján egy millió koronára rugó munkálatot kocz- kakövel rendel elkészíteni 100.000 koronával drágábban mint a keramit, azért, mert a kőburkolat szilárdságánál és tartóságánál, legfőképpen pedig egyenletes kopásánál fogva tartósabb és értékesebb a keramitnál. Ott volt a közgyűlés asztalán (szintén felolvasatlanul) a fővárosi főmérnöki hivatal egy szakvéleménye, amit városunk tanácsa kért ki, arról, hogy mig a keramit csak másodrendű burkolási anyag, addig a nekünk felajánlott bazaltkő az I. rendű burkolási anyagok közt a legkiválóbb. Ez a bazaltkő, ha a burkolat területén bármi munkát szükséges végezni, könnyen, olcsón és az an}'ag rongálása nélkül fölszedhető és átrakható, holott a czementburkolatba ágyait keramittégla csak nagy kárral bolygatható meg. Elkopás után a bazalt újabb kövezési és egyéb czélra felhasználható, a keramittégla értéktelen. Most hogy a villamos vasút sínéit kell lerakni, már nyilvánvaló, hogy azokat a koczkakő-burkolntban lehet gyorsan és könnyen elhelyezni, úgy hogy a bizottság, mely az ügy előkészítésével volt megbízva, azokon az utczákon, hol a villamos elhalad, csakugyan ezt a burkolatot ajánlotta alfogadásra a közgyűlésnek, úgy hogy a Rákóczy és Hám János-utczán csakugyan ez fog készülni. De érthetetlen módon a Deáktéren, ahol pedig szintén fog járni a villamos, már a keramit lett javasolva és a közgyűlés által elfogadva, úgy, hogy a tervezett burkolat egyharmada készül az olcsóbb és jobb, kétharmada pedig a drágább és rosszabb anyagból, amiből a különbözet a város hátrányára még mindig 26.000 koronát fog kitenni. Ritkán szoktuk e helyre hozni a közgyűlésnek nem egyszer' igen fontos tárgyait továbbvitatás czéljából. Rendesen ugvis czéltalan volna az eldöntött kérdések szempontjából és csak a csökönyösség jellegével bírna, amelylyel a közgyűlés termében elfoglalt álláspontunkat védelmezzük. De a jelen eset fent. híven ecsetelt természeténél fogva ellenállhatatlanul kényszeritett rá, hogy .a polgárság szélesebb rétegeit is tájékoztassuk arról, mikép dől el gyakran a közgyűlésen egy-egy kérdés. És, hogy tudomása legyen a kiváncsinak arról is, milyen érvek alapján történik a döntés, hát lényegben közöljük a keramitpártolók támpontjait is, úgy, ahogy azok a bizottság írott javaslatában és a szónokok beszédeiben felmerültek. A fővárosi főmérnök szakvéleményében azt is mondja egy helyen, hogy nincsen rossz burkolat; a ke- ramitot is lehet tehát csináltatni. Ez egy érv. A városi mérnökünk a keramitnt nem tartja rosszabb anyagnak a bazalt-kőnél. Második érv. Ugyancsak ö a keramitot azért, TÁRCZA. Történet. A nap lemenőben volt s utolsó sugaraival aranyos fényt vetett az egész tájékra. A langyos esteli idő elevenné tette az egész természetet, mely a nappali forróságban csöndesen szunnyadni látszék. Vidáman repkedtek a madarak, a fii, virág uj életre kelt s az estiszellő messze vitte a hazatérő aratók dalát. Pompázó, vidám volt az egész természet, mint arány ifiuság élete, — életet, szerelmet, virágfakadást hirdetve. A fiatal társaság künn ült a nagy udvarház repkényes terasszán s gyönyörködött a csodás természetben, az életet jelentő nyárban. Fiatalok voltak mind; — asszonyok, leányok, férfiak s lehet-e csodálkozni, hogy ebben a vidám, hangulatos ifjú — környezetben a szerelemről folyt a beszéd, lehet-e csodálkozni, hogy elemezni próbálgatták a nőilelket, a mely érthetetlen s megfejthet- len a férfiak előtt, melynek titkaiba behatolni igyekszünk s végre is eredmény nélkül, tehetetlenül állunk meg előtte, — mert könnyebb a természetnek látszólag rejtett titkait napfényre hozni, könnyebb a teremtés bámulatos csodáit megmagyarázni, mint megérteni, kiszámítani, hogy a női testben milyen lélek, milyen jgondolat- világ lakik. Mindenki tudott egy-egy vidám történést, egy bájos epizódot életéből, melyre még a vénségben is szívesen emlékszünk, elmondani. Vidáman folyt a társalgás, hangos volt a nevetés és szívből jövő. Arany-ifjúság, romlatlan tiszta kedély- lyel. Az életet még alig ismerik, nem éltek még csak tavaszt, előttük minden verőfényes, hangulatos s szép s ha olykor-olykor két szempár összetalálkozik, — mert lehetetlen, hogy a társaságban szerelmesek ne lennének, — e tekintetben az öröm, a remény s. az ifjú bizalom sugárzik ki. Nem kellett senkit késztetni, hogy beszéljen. Folyt a szó magától, történet, történetet váltott fel. — Halljuk most már az öreget! — kívánta a társaság. Az a bizonyos öreg, a kifelé most kíváncsian fordultak a szemek, tulajdonképen nem is volt öreg. Éveire ifjú. mint a társaság többi tagja s csak merengő, búskomor arcza árulta el, hogy ő már élt, ismeri jobban az életet, mint a többiek s nincs valami nagy oka örülni, gyönyörködni benne. Ezért is hívták öregnek. Olyan tekintély-féle volt ő, kinek véleményét meghallgatták s szívesen követték a férfiak, ki minden leánynak legjobbb barátja, bizalmasa volt. De szerették is mindannyian. A férfiaknak imponált higgadt komolyságával, a nők pedig olyan tragikus-hőst láttak benne, mely int glóriával veszi körül a férfit s annyi leány-sziv ideáljává teszi. S valóban elég ok is volt arra, hogy az öreg ideál legyen. Azon ritka férfias szépségek közé Tartozott, a milyeneket inkább csak szobrokban 8 festményekben látunk megörökítve ; — a férfias erély s törhetetlen energia ömlött át egész lényein s ha ehhez még hozzávesszük, mélabus, titokzatos modorát, — előttünk áll az öreg, a férfiak s leányok közös ideálja. — Jól van engedek a kívánságnak — monda az öreg, avval az ő lágy, dallamos hangjával, a mely annyi női szivet hozott dobogásba. — Az én életemnek azonban igazán nincs édes emlékű története, az én ifjúságomnak nincs vidám epizódja, a mint hogy nekem ifjúságom sem volt. Igen egykor, még nem is olyan régen, én is oly vidám voltam, mint ti mindannyian, nekem is szép volt minden, én is elgyöuyörködtem a fenséges természetben, a madarak danában, a csermely csobogásában, mindenben hangulatot s poézist láttam s hittem, hogy ez az élet csupa verőfény s benne az ifjúság tavasz és virágfakadá«. Az én életemnek nem volt ilyen tavasza. A csalóka napsugár kisütött egy perezre s én azt hittem, ime itt a tavasz. De a napsugár korán eltűnt, nem volt elég ereje, hogy meleget árasszon s hideg, zordon lett ismét minden, újra beállt a tél. Egyideig vártam, reméltem a tavaszt, vártam, hogy megjő a kikelet, de hiába; s mig reményeimet nap- ról-napra fogyatkozni láttam, elvesztettem a szív melegét, az érzelmek mélységét, elvesztettem ifjúságomat, életkedvemet s most igy vagyok, mint a kiélt, kopár földbe átültetett növény; de ez már nem élet, hanem keserves vegetálás. Az én ifjúságom nem egy vidám történet, de sötét fejezete egy szomou regénynek. Álmodtam én is boldogságról, én is tudtam, hogy milyen fenséges érzelem a szerelem, én is bíztam a jövőben, de mindez csak csalóka álom volt, mely visszahoz- hatlanul a múlté, a jelen, a felébredés pedig csalódás, reménynélküliség, hogy többé már nem álmodhatom ................ Az on kezdem, hogy én tulajdonképen gyilkos vagyok. Oh nem azoknak a fajtájából, kiket a földi igazságszolgáltatás üldöz, hanem azok közöl, a kik szabadon járnak kelnek, kikkel mindenki szívesen fog kezet s ki előtt megnyílnak a szalonok ajtajai, de a ki egész életében érzi az önvádat, hogy gyilkosa, legalább erkölcsileg egy embertársának. Nekem is volt ideálom, nekem is voltak feltevéseim a nők körül s kerestem én is, mint száz másán, egy lényt, kiről hinni akartam, hogy megérti lelkemet, megfelel azon tulajdonságoknak, melyeket én az ideál fogalmához fűztem. Találtam is egyet, a kiről azt hittem, hogy tökéletes, szép, angyalian jó, mint a milyen az én képzelt ideálom. Boldog voltam nagyon mint boldog lehet az a férfi, a ki szeret A viszont szeretik. Lehet-e nagyobb boldog t ság a földön, mint a fáradságnak elér. eredményeiben gyönyörködni. Lehet-e na gyobb boldogság valami szebb és neme" sebb, mint mikor egy nő bevallja nekünki hogy I is szeret, lehet e édesebb, mint az a szűziesen tiszta szerelmi-csók, melylyel a titkos frigyet megpecsételik. És mindezt én is átéltem, átéreztem. Én is éreztem a rokon lélek meleg szeretetét, én is éreztem azt a megmagyarázhatatlan faji büszkesés get, mely a férfit eltölti, a midőn megtudja, hogy ez a nő az övé lesz. Menyasszonyom lett. Éltünk boldog napokat, | INGÜK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.
