Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-31 / 31. szám

SZATMÁR ÄS VIDÄKÄ.

mert (ami igaz) tisztább a kőburkolatnál, a közegészségre hasznosabbnak tartja emennél. Harmadik érv. (Igaz, hogy a világ majdnem valamennyi fővárosa koczkakővel van burkolva, ahol pedig szintén adnak valamit a közegészségre.)

Egy szónoknak pedig az volt az álláspontja, hogy ha már egyszer a közgyűlés a keramit mellett döntött, nagy csorbát szenvedne a tekintélye, ha most máskép határozna. Negyedik érv, amely — mint a hangulatból ítélni lehetett — határozatdöntö lett ama befolyásnál fogva, amit a felszólaló — a legtöbbször igen okada- toltan — a közgyűlés elhatározására gyakorolni szokott.

Summa summarum: elhatároztuk, hogy a másodrendű keramitra 26000 koronával többet költünk, mint a legelsőrendü bazaltköburkolatra.

És miért?

Először azért, mert a tanács, ha egyszer valamiről megalkotta a véleményét, megalázásnak tekintené, attól eltérni, holott a törvényhatósági bizottság tárgyalása folyamán okulást szerezve, neki magának volna kötelessége a felmerült jobb nézet mellé állani. Pedig erre alig tud valaki esetet.

Másodszor azért, mert a szavazásra jogosult hetvennégy bizottsági tag közül csak tizegynehány jött el a közgyűlésre, az összes létszámnak egy ötödé, mig a szavazásra jogosult (de mindig a tanácscsal való szavazáshoz szokott) tisztviselőknek a fele volt jelen — és szavazott is, úgy amint tartozik. Megörökítettük a fontos határozat történetét, hogy ha majd a későbbi időkben valaki nem értené, hadd tudja meg, mikép tértek át az ősei a rosszról a jó útra — görbe utón.

Verus.

Apróságok.

Végig olvastam a névsorát azoknak, a kik a Széchenyi-társulat mulatságán szerepet kaptuk s mondhatom, ha vulamenyinek dolga fog akadni, a bevétel akkora nagy lesz, hogy a társulat jövőre legalább 100 gyermekmenhelylyel többet fog felállítani. *

milyet csak két szerető szív, két fenkölt lélek élhet. Szőttük a jövő terveit, mig élveztük a boldog jelent.

Ez volt az én életem csalóka tavasza ...

Van valami az emberben, a mi erősebb mint minden érzelem: az önérzet, önbecsülés. Ha a nő egy férfit el akar magától távolítani, csak gázoljon önérzetében, igyekezzék megsemmisíteni azt, ami benne férfias, ám látni fogja, hogy az a férfi széttöri a bilincseket, kiragadja magát az ölelő karok közöl, de önérzetét lábbal taposni nem engedi.

A menyasszonyom is igy tett. Szeretett nagyon s féltékenységből oly próbákra tett, melyet kiállani "önbecsülésem nem engedte.

Mosolyoghattok rajtam, hihetitek, hogy túl érzékeny vagyok, mondhatjátok, hogy az a fenséges szerelem mindenért kárpótol és én mégis megtettem, hogy szakítottam vele: szakítottam akkor mikor legjobban szerettem. Elváltunk egymástól bucsuzatla- nul egy végtelen heves jelenet után, telve keserűséggel sziveinkben, de azzal a biztos tudattal, hogy sohasem fogjuk tudni egymást elfeledni.

Aztán elmentem feledni a nagy világba, tudtam, hogy a múltat meg nem történtté tenni, kitörölni életemből sohasem leszek képes, de mégis bíztam a mindent kiegyenlítő jövőben, hogy ha elfeledni nem is, de legalább feledni, megnyugodni fogok. Hittem, hogy nem tartozom azok közé, kik örökös boldogtalanságra vannak rendelve, azt gondoltam, ha nem is boldog, de leszek megelégedett...

Egy év telt el elválásunk óta s már- már azt hittem, hogy győzök, hogy gyógyulni tudok. Bolyongásaim közben egy fürdőbe is eljutottam.

Volt ott egy beteges gyönge fiatal leány. A részvét érdeklődést kelltett bennem iránta, foglalkoztam vele s ő oly erős szerelemmel ragaszkodott hozzám, ameny- nyire egy ilyen beteges testű leány szeretni képes, Nem volt ez a szerelem olyan mint az első, az a mindent felemésztő, elpusztító erős láng, hanem az a szükségszerű megnyugvás érzete, mely a hosszú küzdeÉn már megkezdtem a működést. írtam az én «öreg grájzler“ társamnak Jákó Kálmánnak, hogy mikor jöhetnénk össze a teendők alapos megbeszélése czéljából.

Mert hogy össze kell jönnünk, az kétségtelen, s hogy a megbeszélés alapos lesz, az is bizonyos.

Szeretném hallani és papírra tehetni mindazt a megjegyzést, a mit itt is, ott is, az összeállított névsorra tenni fognak, mert egy nagyon érdekes olvasmány kerülne ki belőle, s igy fel volnék mentve úttól, hogy az alkalmi lapba mást is Írjak.

Végig néztem a szerkesztőbizottságon s látom, hogy valamennyi helybeli és megyei szerkesztő benne van, kivéve azt az egyet, a ki egymaga többet ir, mint a többiek együttvéve.

*

Kérdi tőlem egyik szerkesztő társam, hogy hát hogy is képzelem én annak az alkalmi lapnak a szerkesztését.

— Barátom — mondom neki --az másképen nem is képzelhető, mint hogy Fodor Gyula megírja az egészet, s mi aztán a lapot megszerkesztjük.

*

Azt. már előre látom, hogy a legkevesebb bevétel az „Itt a világ közepe“ ételés borcsnrnokba lesz, mert ottan Böszörményi Bandi a „csárdás gazda“ s ha ő egyszer rákezdi vadászkalandjait elbeszélni, az ember étien szomjan elhallgatja reggelig.

*

— No tudod — mondja Bögre ur — ha máshova nem is, de „A kábái asszonyhoz“ okvetlenül elmegyek. Szeretném már egyszer igazán hallani, hogy mit is mondott a kábái asszony ?

Demeter.

híreink.

— Az olasz királyt meggyilkolták. Ré mes és megdöbbentő hir érkezett ma hozzánk. Umberto olasz királyt, ki vasárnap este 10 órakor Monzában, az olusz királyi pár nyaraló helyén, a torna verseny dijainak kiosztásánál megjelent, abban a pillanatban, midőn hadsegédével ko- csiba akart szállani, Angelo Bressi pratoi illetőségű anarchista revolverével szivén lőtte. Mire a királyt a palotába vitték, útközben, a nélkül hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. A gyilkos 1869. nov. 10-én született Pratoban s foglalkozásáru nézve selyemszövő kijelentette, hogy anarchista Amerikából s a merényletet a monarchiái intézmény ellen való gyű löletből követte el. A rendőrök sasra verve azonnal a prefecturára vitték a itt mikor undok tette felől kihallgatták, ördögi mosolylyal igy felelt: így akartam én.

lem után áll be. Én inkább sajnáltam szegényt mint szerettem — s mégis jegyesemmé tettem. Talán azért, mert nyugalmat, pihenést óhajtottam, talán dacból, talán részvétből, vagy talán mert hizelgett nekem odaadó ragaszkodása.

Ez időben jött a fürdőbe a volt menyasszonyom is. Az a tudat, hogy én másnak vagyok a vőlegénye, felkölté benne az örök erőt, a harczot vélt jussáért. Mert a mel- lőztetés érzete nem akkor teljes, nem akkor legfájdalmasabb, mikor megszűntünk valakivel foglalkozni, hanem mikor helyünket mással látjuk pótolva.

A régi szerelem-e, mely a viszontlátással elementáris erővel tört elő, vagy a dacz okozta, nem tudom, tény, hogy mi néma harczot kezeltünk egymással, ő küzdött szépségével s azzal a biztos tudattal, hogy még mindég szeretem, én küzdöttem a becsület nevében. A sors könyvében úgy látszik az volt megírva, hogy én legyek a vesztes.

Egy magános sétám alkalmával, véletlenül találkoztunk össze. Elkerülhetetlen volt az érintkezés. Közömbös dolgogról folyt eleimén a beszéd, de azzal a biztos tudattal, hogy igy vagy úgy, örökre végzünk egymással.

Ember voltam én is, az a ragyogószépség engem is elkábitott s midőn hozzá közel hajoltam s éreztem hajának azt a különös bóditó-illatát, melyről azt mondják, hogy a legveszedelmesebb, elfeledtem a becsületet, el hogy más vőlegénye vagyok, körülfontam hófehér nyakát, elboritám csókjaimmal. Kárpótolni akartam magam a múltért, annak minden szenvedéseiért. Nem láttam, nem hallottam én akkor semmit, csak azt az édes susogást, az ő suso- gását: nagyon szeretlek. A régi szerelem pokoli erővel ujult fel bennem, a vér mely nem tűr akadályt s kívánja a kielégülést űzött, hajtott s ha e percznyi boldogságomat halálommmal kellett volna is megváltanom, — odadobtam volna szívesen az életet, egy ölelésért, egy csókjáért...

Nem hallottam azt a hangos sikolyt, mely felzavarta az erdő csendjét, csak őt

Hogy mi történik velem, az nagyon mellékes. Az undok tett híre mély megdöbbenést keltett városunkban^is s az emberek csoportokba verődve mindenütt az aljas merénylet részleteit tárgyalják.

— Személyi hírek. Dr. Keszler Ferencz pápai pruelatus, székesegyházi nagy prépost tegnap indult el városunkból Rajoa vidéki útjára s onnan Párisba utazik a világkiállítás megtekintésére. — Ratkovszky Pál r k. főgyin. igazgató, szabadságidejének eltöltése czéljából ma reggel utazott el városunkból. Távolléte alutt az elnöki teendőket dr. Lehóczky József gym. tanár végzi. — Pokorny Ármin cs. és kir. altábornagy a hatodik a 6-ik hadtestparancsnoka s Clair Gyula altábornagy, honvédkerületi parancsnok e hó 25-én szemlét tartott a M.-Szigeten összpontosított hon- védezredünk fölött.

— Nyugalomba vonuló százados. Levendovszky József honvéd százados hosszabb tartózkodásra elköltözött Szatmár- ról, s mint értesülünk körünkbe nem is fog visszatérni, mivel jövő év januar 1 étől 44 évi buzgó szolgálat után végleg nyugalomba vonul. A derék százados, kinek egyénisége közismert alak volt városunkban, szabadságidejét Nugybányán tölti el.

— Rendkívüli közgyűlés volt e hó 26-án, melynek tárgyát képezte az ut- czáknak keramit burkolattal való ellátása iránt hozott közgyűlés határozatra vonatkozó jóváhagyást magába foglaló minisztériumi leiratnak felolvasása, melyben a hatóságot fölhivja, hogy a m. kerámiái r. t. s a kőszénbánya és téglagyár-társulat ál- tul tett ajánlatok felett a versenytárgyalást tartsa meg. Erre azonban már nem volt szükség, mivel időközben a városi tanács a versenytárgyalást megtartotta s a szerződést a magyar kerámiái gyárral megkötötte. A szekér-ut burkolat elkészítésére a kis-sebesi gránitkőbányu r. t. is tett ajánlatott s hajlandó azt a kerámiai r. t. kötött szerződési feltételek mellett a fülekerdélyi bazalt Q méterenként 13 korona 70 fill, elkészíteni. A közgyűlés elfogadta u kerámiái gyárral kötött szerződést, valamint elfogadta a tanács azon javaslatát is, hogy Hám János és Rákóczy-utczán a füleki bazalt koczkakő alkalmaztassék. Végül a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy a belkövezésre vonatkozólag a kőbányák tulajdonosaival a tárgyalást indítsa meg. Közgyűlésen, a polgármester elnökölt.

— A Széchenyi mulatság rendezősége közzéteszi, hogy a csarnokokba felkért úrnők és leányok —- a képeslevelező lapokhoz szükséges arczképeiket, melyek julius 31-éig voltak beküldendők, — a u - gusztusz bó 5-égigis beküldhetik. A csarnokokba felkért asszonyságokról egyes apókban közétett névsor annyiban hiányos, hogy az olt közlött asszonyságokon felül cs. Lázár Elemérné, Stoll Gáborné, Debreáttam, csak az ő szive dobogását hallottam, az ő perzselő csókjait éreztem...

Visszatértünk a fürdőbe a menyasz- szonyom cselédje várt a lakásomon üzenetei, hogy sürgősen menyek hozzájuk, mert a kisasszonya nagyon rosszul van.

Borongós sejtelmekkel mentem hozzájuk, vádolt az, a mit lelkiismeretnek neveznek.

Irtózatos volt a mit láttam. Menyasz- szonyom vonaglott az ágyán s körülötte tehetettlenül állottak mindannyian. Még óriási kínjai között is mosolyt erőltetett macára, aztán megfogta a kezem, odahuzott maga felé s fülembe súgta: „Legyen boldog azzal a szép leánynyal, kit az erdőben tarjai közt láttam. Én nem tudtam maga nélkül lenni, — félreálltam. Köszönöm, íogy eddig boldoggá tett.“ Nem volt abban a hangban semmi szemrehányás, in- tább a szerelmes szív vergődése, a megbocsátás érzett ki belőle. Még aznap meghalt.

így lettem én gyilkossá, gyilkosává egy fiatal leánynak, a ki engem annyira szeretett, hogy boldogságomért feláldozta életét.

Csak egy sort írtam a régi menyasszonyomnak, ő tudta, hogy mit jelent. Isten vele — örökre.

Nem lehetünk sohasem egymásé, mert közöttünk egy halott emléké áll. Egy íalotté, a ki oly nagyon tudott szeretni s ez az emlék megfagyasztaná a csókot ajkamon, kigyómarássá tenné ölelésemet. Ehhez az emlékhez hü kell maradnom becsületből, boldogságom árán.

Éz az én regényem. S ha olykor, olykor elgondolom, hogy mivel érdemeltem ti e teljes boldogtalanságot, megvigasztal az a tudat, hogy végre nincs mindenki boldogságra teremtve s hogyan élveznétek ti a boldogságot, ha nem volna ilyen szerencsétlen ember is mint én vagyok.

Beállt az est. A nyári meleg daczára és olyan rideg fázás fogta el a társaságot, mintha mindnyájokat megérintette volna annak a szegény, szerencsétlenek leánynak balt szelleme.

Castor.

| cseni Istvánná, Tóth Móriczné, Fogarassy I Sándorué, Veréczy Autalné, Papolczy Bé- láué, Kacsó Károlyné, Rába Lászlóné, Fe- reuczy Béláné, Kölcsey Gáborné, Kende Bébi né, Madarassy Sándorné, Böszörményi Zsigmöndné, Finta Sándorné, Regéczy Sándorné, Kubányi Árpádné, Sarkady Adolf és dr. Sternberg Gézáné urhölgyek is folkérettek. A mulatság iránt nagy az érdeklődés; egyik fő érdekessége lesz a p o s t a c s a r n o k, hol

az asszonyságok és kisasszonyok u jónevü Divald ez égnél készülő s a hölgyek által 20 fillért árusítandó megirt levelező-lapok átvétetnek s a társaságbeli czimzetteknek a postás kisasszonyok által negyedóránként kézbesittetni fognak; a nem a társaságba szóló levelező-lapokat — a mulatság postája — a kir. postán bárhová elfogja küldeni. A levélírója a szépkivitelü levelező lapokon szerelmi, akár házassági nyilatkozatot is küldhet, mert a postai szabályok szerint elv a Mercuri gyorsaság és női titoktartás; kiki maga adja fel levelező-lapját a postára, de ha valamely csarnokban jól érezve magát nem akar kimozdulni, úgy a csarnokban sürgölődő kisasszonyt is felkérheti a levelező-lapnak a feladására, de ez esetbon 10 fillér küldöncz dijat fizet; a postás kisasszonyok a postán átvett leveleket a sorba járt csarnokokban, s ha ismeretlen előttük a czimzett, nevének kikiáltása mellett kézbesítik. Aki este 11 óráig a legtöbb képes levelező lapot kapja, a társaságtól egy szép emléktárgyat kap jutalmul. A közreműködő hölgyek hazai kreton kelméből készült, olcsó áru egyenruhában fognak megjelenni, ami felette érdekes látványt nyújt majd a szemlélőnek. A mulatság akként van tervezve, hogy a Kossuth- kerti kioszkban turtatik szeptember hó 2-án de az is lehet, hogy u város valamely alkalmas közhelyiségében fog megtartatni. A mulatság iránt nagy az érdeklődés, ami különbben természetes következménye Szatmár város és Szatmánnegye hazafias gondolkodású ama közönségének, mely azt a Széchenyi Társulatot kívánja ezáltal támogatni, mely működése czéljául a magyar, állam eszme megszilárdítását, a magyar nyelv terjesztését s a kisded óvás fejlesztését tűzte. Ha tekintetbe vesszük, hogy a társulat által évenként fentartott 100 gyermek menhelyen ezer és ezer gyermek talál gondos felügyeletre, — a hölgyek érdeklődése egészen természetes.

— Kinevezés. A vallás- és közok- tutásügyi miniszter u helybeli tanfelügyelőségnél megüresedett s már évek hosszú során át betöltetlenül' álló segédfáufelügyelői állásra Bodnár Györgyöt, Bodnár Gáspár képzőintézeti tanár öcscsét nevezte ki, ki e tanfelügyelőségnél eddig az egyik tollnoki tisztet töltötte be. Gratulálunk !

— Áthelyezés. Az igazságügy miniszter Kis Kéry Bélu debreczeni ítélőtáblái írnokot a helybeli kir. törvényszékhez helyezte át.

— Egyázi helyezések. Meszlényi Gyula megyés püspök Fiszter Károly szi- nérváraljai s Szépi Béla felső-viaói káplánokat Nagy-Bányára helyezte át.

— Zárdaszentelés. Pásztory Árkád a szent Bazilika rendház bikszádi monostorának főnöke az 1898. év nyarán leégett zárdát nagy költséggel tejesen újjá építette, mely most nyert befejezést. Az uj rendház ünnepélyes fölszentelése vármegyénk előkelőségeinek részvételével augusztus 5-én fog megtörténni.

— A »Szatmárnémeti Iparos Ifjak Köre« Rákóczy-utcza 28. sz. a. házának ünnepélyes felavatásával kapcsolatosan 1900. évi augusztus 5-én vasárnap délután díszközgyűlést, ezt követőleg felolvasó estélyt, közvacsorát, táncsmulatságot rendez. Belépő dij személyenként 1 korona. A zenét Bunkó Vincze jól szervezett zenekara szolgáltatja. Díszközgyűlés kezdete d. u. 5 órakor Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. A díszközgyűlés tárgysora: 1. Elnöki megnyitó, 2. Titkár felolvassa a kör történetét. 3. Titkár javaslatot nyújt be az „Otthon“ vételárának fedezete tárgyában. 4. Elnök a kör Otthonát átadja a közhasználatnak s az ülést berekeszti. A felolvasó estély műsora: 1. „Himnue,“ zenekari . kísérettel, énekli a uagyközönség. 2. „Ünnepi óda,“ irta: Deák Kálmán, előadja : Thpr- ner Albert. 3. „I. sz. felolvasás“ a Rózsa Károly ur által kitűzött 100 koronás pályatételre beérkezett pályamüvekvől; felolvassa E. jegyző. 4. „A vadászok búcsúja“ Mendelsohntól. Előadja az iparos dalárda. 5. „II. sz. felolvasás“ a pályaművekből; felolvassa: Varga Endre e. t. 6. „Harangoznak.“ Népdalok Méder M.-tól, Előadj* az iparos dalárda. A felolvasó üunepséget az udvaron és kertben elhelyezett asztalok mellett vacsora s ezt táncz követi. Az ételek és italok ára a lehető legmérsékel- tebben van számítva s úgy az ebből, valamint minden egyébből befolyó jövedelem az „Otthon“ vételárának fedezésére lesz f°r' ditva. Az egyes asztaloknál a rendezőség által fölkért asszonyok és leányok- fognak felszolgálni.