Szatmár és Vidéke, 1919 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1919-01-20 / 3. szám
2 Polgar és proletár. Társadalmunk a válság legször- uyiibb tóráit éli. A régi világ urai a háború megiizenésével olyan szellemeket idéztek fel, amelyeket többé megfékezni nem lehet. A régi hatalmasok eltűntek s a társadalom egyensúlya még mindig távol van. Osztályok hatalmas küzdelemben viaskodnak egymással, erőviszonyaik napról-napra változnak s mindenkinek arcán ráncot hagy a gond: mi lesz holnap ? Igen a holnap problémájának eldöntése áll ma mindennek homlokterében s ennek a problémának eldöntéséhez mindenki hozzá akar szólni. Innen a nagy szervezkedési láz, mert csak a szervezett erő tud a mai társadalmi helyzetben szóhoz jutni. A társadalom minden rétegének Öntudatra kell ébrednie, hogy hatékonyan támogassa az érdekeinek megfelelő irányzatot. A társadalomnak úgynevezett középső rétegei ugylátszik, nehezen találják meg elhelyezkedésüket a társadalmi küzdelemben. Azok a látszat- előnyök, amelyeket a kapitalizmus ezeknek a rétegeknek — lateinerek, hivatalnokok, kiskereskedők, kisiparosok és kisgazdák osztályainak — nyújtott, elhitették velük, hogy a kapitalizmussal vannak érdekközösségben és ezzel sikerült őket a kapitalizmus bástyáivá tenni. Pedig csak elvakultan lehet hinni, hogy a dolgozó polgárság érdeke azonos a munkanélküli jövedelmet élvező nagybirtokosokkal és nagytőkésekkel. A szellemi munkás ép oly nincstelen proletár, mint testvére, a fizikai munkás, mert az Íróasztal rábszolgája, mindennapi munkájából él s ugyanannak a tőkének a kizsákmányoltjá, mint emez. De munkájából, él az a kisiparos, a kiskereskedő s a kisbirtokos is, mert fáradságos munkája, nem pedig tőkéje vagy földje biztosítja megélhetését. Ezek a rétegek álkapitálisták, akik tévesen látják magukat érdekközösségben a nagybirtok és banktőke uraival, holott ezekhez csak annyi a közük, hogy existenciájuk ki van nekik szolgáltatva. A gazdasági érdek tehát a szellemi munkást, a kisiparost, kiskereskedőt és kisgazdát az ipari és földmunkás mellé állítja a nagybirtok és nagytőke elleni küzdelemben. Hamis és megtévesztő tehát az a jelszó, amelyik a „polgárság“ szervezkedését hangsúlyozza a proletáriátussal szemben, mert a dolgozó polgárság csak együtt haladhat a munkássággal, /b kizsákmányolók, a munkanélküli jövedelmet élvezők ellen. A „polgárság“ szervezkedésének Jelszava, a kizsákmányolás bukófélben SZATHÁR ÉS VIDÉKE. levő rendszerének fedezékéül akarja felhasználni a dolgozó polgároknak millióit. Azonban csalódnak, ha ezt lehetőnek vélik. Az a középosztály, a melyre számítottak, fel fogja ismerni, hogy szó sincs a válságban a polgár és proletár ellentétről, hanem csakis és kizárólag a dolgozók és a mások munkájából élők közötti nagy ellentétről. A társadalom Összes dolgozó osztályai együtt fognák haladni azon az utón, amelynek célja a feudalizmus minden maradványának, a kapitalizmus egész rendszerének megdöntése, s megteremtése olyan társadalomnak, mely nem ismer munkanélküli jövedelmet, hanem' a társadalmi termelés minden gyümölcséből a dolgozókat részelteti. Dr. Lukács Kornél. A süli pályázat január 19. Most, hogy lejárt a pályázat határideje, bár még a színigazgató megválasztása messze van, mert a Néptanács alakulására nincs törvény, — a magunk részéről a következőket jegyezzük meg. A legideálisabb megoldásnak magunk is azt tartánók, ha házi kezelésbe lehetne venni a színházat. De, miután a városnál senki sincs, aki az adminisztráció erős kezű ellenőrzésére alkalmas lenne, — a leghatározottabban ellenezzük a házi kezelésnek még a gondolatát is. A pályázók részéről nem szűkölködünk ígéretekben. Nagyszerű pózokban csillogó aranyhegyeket tologatnak felénk. Tudjuk urak, tudjuk, hogy papir- maséból vannak ezen aranyak és a diszletfestőjük pingálta fényesre. Nem ígéretek alapján kell tehát eldönteni a kérdést, kinek adjuk a színházat, ezt a pompás, jó üzletet. Hanem meg kell nézni például a Szabadkay József békésgyulai direktor ajánlatát, aki konzolé iális alapokon álló társulattal dolgozik, ahol tehát egyrészt az egész társulat egyetemlegesen i felel az Ígéretek betartásáért, mert hiszen a kereset közös és igy az utolsó kóristának is érdeke, hogy jól játsszék, hogy a közönség meg legyen elégedve, — másrészt nagy szociális érdek, demokratikus erő van abban, hogy egy ilyen horribilis jövedelem nem munka- nélküli járadékot jelent egy direktornak, hanem azok a szellemi munkások kapják, akik érte megdolgoznak. Ma már ez nem mellőzhető szempont és a nagy üzemek kommunizá* lása felé az ilyen berendezkedések is egy lépcsőfokot emelnek. Erkölcsi testületek ma már nem járulhatnak hozzá munkanélküli érték- többletek mesterséges termeléséhez. ÁsíiieiMapár: tisztin ílí else. 919. jan. 20. A szatmári szociáldemokrota párt tegnap délelőttre tűzte ki azt a közgyűlését, amelyen a forradalomi nagy föllendülés után első Ízben volt a párt- vezetőség választása kitűzve. Már a kora reggeli órákban impozáns tömeg vonult fel a Vigadó helyisége felé. A párttagok nagy része ott volt, megjelent' a 12. gyalogezred legénysége is zárt sorokban Novák főhadnagy vezetésével. Kocsis László nyitotta meg a gyűlést, napirend előtt Novák főhadnagy a 12-ösök nézetét tolmácsolta s álláspontját fejtette ki. Utána C s á- kányovszky, Jeli iné k, Firák és Kölcer Aladár beszéltek, akik kifogásolták, hogy a hivatalos szavazólap teljes mellőzésével a katonák, mint fiatal tagok, akik a párt beléletét még nem ismerik, az általuk készített szavazólappal szavazzanak. Ezután támadták a pártvezet^séget és különösen az elnök terhére hoztak fel sok kifogást, akinek újraválasztását hevesen ellenezték. Beszédjüket sokszor heves közhe- szólások zavarták^ a katonák vezetői kijelentették, hogy szavazati jogukkal élni akarnak. A polgári munkásság látva, hogy megegyezésre nem tudnak jutni, kivonultak a gyűlés színhelyéről, átmentek a Kereskedő Ifjak körébe és ott az alakuló gyűlést megtartották. Az uj pártvezetőség a következő: Rendes tagok: Jelűnek Ede nyomdász, Matolcsi Lajos kömives, Topa János vasmunkás, Baumgarten Zsigmond tanár, Firák József kisiparos, Kaldizsár Fülöp nyomdász, Károlyi János vasutas, Buú Lajos ács, Boromisza Tibor festőművész, Kölczer Aladár asztalos, J Csákányovszky Károly munkaközv. Póttagok: Berger József tanár, Simon Sámuel kereskedő, Soós József vasutas, Izsáky József kömives, Bugyi Albert borbély. Ellenőrző bizottság: Beke Ferenc vasutas, , Tóth Andor asztalos, . Kramarics Ödön nyomdász, Papp Aurél tanár, Balvirszky Antal ács. Mialatt a Kereskedő Ifjak Körében javában folyt a gyűlés, a Vigadóban a katonák a legnagyobb fegyelmezettséggel szintén felkerekedtek és ahogyan jöttek, nótaszóval, zárt sorokban visszamentek a kaszárnyába. i
