Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)
1931-06-14 / 24. (583.) szám
1931. junius 14-én mmwfcK is mmm 3-ik oldal. indulatot a beregiek részére mél- tóztassék megtartani életének jövendő folyamán is, amely, hogy hosszantartó, megelégedett és boldog legyen, azt szivünk melegéből kivánjuk. Osztatlan helyeslés kisérte e nagyjelentőségű, elismerő és meleg szavakat s érthető megindultsággal állott fel utána, az elnöki emelvény elé, Péchy László távozó főispán fekete diszmagyaros alakja, hogy all évig vezérkedett nagynevű főispán búcsút mondjon annak a törvényhatósági bizottságnak, amely őt egész működésében mindig bizalommal vette körül. Mélységes meghatottság rezgett e szavakban, amikor a közgyűlés résztvevőihez a következőkben fordult: Méltóságos Alispán Ur! Mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság ! Mélyen meghatva állok üt, amikor búcsúzom a vármegyétől, amely vármegyének több mint tizenegy éven át voltam főispánja és amidőn köszönetét mondok azokért a megtisztelő határozatokért, amelyekkel engem kitüntettek és a meleg elismerő szavakért, amelyeket szónokaik hozzám ez alkalomból intéztek. A meghatódottság természetes. Hiszen attól az intézménytől búcsúzom, amelyet immár csaknem harmincöt éven át igyekeztem kötelességtudással, önzetlenséggel, híven szolgálni és amely intézményt ez előtt több mint tizenegy éve nekem kellett az országot és a nemzetet ért szörnyű katasztrófák után újra megszervezni és funcio-képessé tenni és amely intézmény alkotó tagjainak túlnyomó nagy része engem több mint egy évtizedes főispánságom alatt bizalmával mindig kitüntetett és erős támogatásomra volt. Nehezemre esik a búcsú, de több vigasztaló momentum enyhíti azt, hogy továbbra is a megye alkotó tagja maradok. Enyhíti azt az a tudat, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhatom el, hogy főispánságom alatt mindig hazám és vármegyém érdekei vezettek és csekély erőimnek legjavát igyekeztem ezek szolgálatába állítani. És hogy tudom magamról, hogy működésemben mindig a legtisztább intenciók töltöttek el még akkor is, amikor egyesek személyi motívumokat véltek a háttérben látni. A vállás, az attól való bucsuzás, amit szerettem, mindig nehéz volt részemre, éppen azért bocsássanak meg nekem, hogy búcsúzó és köszönő szavaimat ilyen rövidre fogtam és azokat be is fejezem. Csak még pár szót szabadjon intéznem a Törvényhatósági Bizottsághoz és egy fohászt küldeni az Egek Urához. Szavam a törvényhatósághoz, hogy továbbra is hassa át az erős nemzeti érzés, a haza minde- nekfelett való szeretete, az igaz Isten-félelem, vezesse mindig és minden ténykedéseiben a tradícióknak nemes értelemben vett tisztelete, a józan meggondolt haladás szelleme és a közérdek önzetlen szolgálata. Fohászom pedig az Egek Urához, hogy áldja meg ezt a nemzetet, áldja meg ezt a vármegyét, tegye ezeket az egész országgal együtt újra naggyá és hatalmassá és sajnos ami nekem nem adatott meg, adassék meg utódomnak, hogy ne a csonka, de határaikat visszanyert nagy megyéket kormányozhassa. így legyen. A megkapóan őszinte szavak után percekig lelkesen ünnepelte a közgyűlés közönsége azt a nevezetes főispánt, aki a csonka megyék történetében örök időkre emlékezetes vezéri szerepet töltött be. Rövid tanácskozási szünet után az uj főispán beiktatása következett. Dr. Boér Endre főjegyző ismertette a kinevezésről szóló leiratot s általános helyeslés közben indult el az uj főispánért Madarassy Dezső vezetésével Kölcsey István és Csaba Miklós, hogy őt a közgyűlésbe meghívja. Ékes diszmagyarban lépett be a nagyterembe Péchy Szabolcs főispán, hogy az alispán üdvözlő szavait meghallgatva, a közgyűlés szine előtt letegye hivatali esküjét. Ennek elhangzása után foglalta el az elnöki széket Péchy Szabolcs főispán, lelke mélyéig megrendítve a közgyűlés közönségét a Nemzeti Hiszekegy szavainak érces hangú elimádkozásával, mondván a következőket-: Igen tisztelt Törvényhatósági Bizottság ! Mielőtt Szatmar, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék főispáni székét elfoglalnám, magyar szivem egész melegével, vallásos hitem rendíthetetlen buzgóságával hirdetem év vallom, hogy: Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Igen tisztelt Törvényhatósági Bizottság ! Nehéz, viharfelhőktől terhes időkben foglalom el állásomat. A reám váró feladatok elvégzéséhez azonban erőt és önbizalmat nyújt nekem az a több oldalról megnyilvánuló jó- akaratu megértés, amellyel kinevezésemet fogadni méltóztattak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az egyesített vármegyéket külön-külön is otthonomnak tekinthetem, mert a vármegyei köz- igazgatásnál viselt állásaim és körülményeimnél fogva, azok külöm- böző részein laktam. Ezáltal módomban volt közelebbről megismerkedhetni a vármegyék közönségének legszélesebb rétegeivel, alkalmam volt megismerni az egyesített vármegyék közállapotait. Ismerem a bajokat, amelyek orvoslásra szorulnak, ismerem a kívánságokat, amelyek teljesítésre várnak. A vármegyék lakosságának egyetemes örömében, bánatában, bajában, szenvedéseiben eddig is osztoztam és osztozni kívánok a jövőben is. Bizalmi állásomból önként következik, hogy a ISethlen István gróf politikájának vagyok őszinte követője. Az ő hervadhatatlan érdeme, hogy a testet-lelket ölő vérzivataros háború, a becstelen emberek által szított forradalmak, az idegen megszállások rablásai és a trianoni békediktátum égbekiáltó igazságtalanságai által agyonzaklatott, tönkretett országunkban ma rend van, törvény és tekintély tisztelet, reánk figyel a világ: van már becsületünk a külföld előtt, vannak barátaink, van hitelünk, növekedő erőnk, s van hitünk egy feltámadásban. Ebben az ünnepélyes pillanatban lelkem visszaszáll a múltba és sajgó szívvel emlékezem a Kárpátoktól az Adriáig terjedő határainkra, a Trianon előtti nagy, gazdag és boldog Magyarországra. Terebélyes tölgy volt az, amelynek ezer éves csodálatosan szép koronája alatt békés nyugalmat és védelmet talált az ország minden rendű, rangú és nemzetiségű állampolgára. Ezt a hatalmas, ezeréves tölgyet a vihar derékban törte ketté. Életképtelenné vált kis országunk csak csonkja a tölgynek, De a magyar nép éltető ereje uj rügyeket, hajtásokat fakasztott, a tölgy ismét terebélyesedni kezd s nem lehet már messze az idő, amikor visszanyeri régi nagyságát és hatalmasságát. De hogy ezt — tisztelt Törvény- hatósági Bizottság — elérhessük és ezt a széttépett, vergődő, szerencsétlen országunkat ismét nagygyá, hatalmassá tehessük, egységes erő kifejtésre van szükség. Az ellentétek, pártoskodások szitásával, osztály- gyülölettel, felekezeti türelmetlenséggel, minden hazája jövőjéért és boldogságáért őszintén aggódó magyar embernek fel kell hagynia. Én ebből a székből hirdetem és kérem, fogjunk össze egymás iránti becsüléssel, türelemmel és szeretettel és egy egységbe összeforrva segítsük, támogassuk egymást, hogy együtt és összefogva minél nagyobb erőt tudjunk kifejteni. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! E nagy nemzeti érdek ápolása mellett szeretettel, megértéssel és gondossággal fogom szivemen viselni az egyesitett vármegyék érdekeit. Az életviszonyok fejlődése és megváltozása következtében, megváltoztak és fokozódtak a megyei köz- igazgatás feladatai is. A gazdasági közigazgatásnak az önkormányzattal való szorosabb kapcsolata, a szociális, munkásügy, közegészség- ügy intenzív ellátása, azok a feladatok és problémák, melyeket a súlyos gazdasági helyzet folytán a jövőben még fokozottabb figyelemben kell részesíteni. Beteg a gazdasági életünk. Nem csak a kisgazda, de a közép és nagybirtokos helyzete is válságos. Pang az iparunk és kereskedelmünk. Igyekezni fogok a vármegye mezőgazda- sági viszonyait minden rendelkezésemre álló eszközzel támogatni s javítását elősegíteni. Igyekezni fogok az iparos és kereskedő osztály érdekeit megvédeni s helyzetüket a lehetőséghez képest javítani, őket a lehető előnyökhöz juttatni. Igen nagy súlyt helyezek arra, hogy a munkásosztály el ne távolodjék a nemzeti eszmétől és egy közösségben érezze magát a nemzet egyetemével. Ezért fontosnak tartom a munkanélküliség ■ lecsökkentését, valamint azt, hogy a munkásosztály teljes bizalommal forduljon a közigazgatási hatósághoz és a hatóságban ne ellenségét, hanem barátját és jóakaratu támogatóját lássa. Ebben magam kívánok jópéldával elől járni s mindenkinek bármikor készséggel állok rendelkezésére, kinek igazságra, segítségre van szüksége és bajában felkeres. A nemzetellenes és felforgató törekvések ellen soha sem szünök meg küzdeni és az ilyen törekvésekkel szemben a közrendet és nyugalmat biztosítani. Alig szükséges hangsúlyoznom, hogy a legnagyobb szeretettel és melegséggel viselem szivemen
