Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)
1931-08-16 / 33. (592.) szám
2-ík oldal. 1931. augusztus 15-én. sági utakon szüneteltek a fentar- tási munkálatok az aratás és csép- lés miatt. Csak csekély kőtörés volt folyamatban, a vasút pedig helyre- állittatta a matolcsi Szamos-hid megrongálódott szerkezeti köveit. Pia- csek Dezső tanfelügyelői jelentése után ár. Pollner Miklós állatorvos előadta, hogy egészségügyi zárlat a következő helyeken van elrendelve : Lépfene miatt Ura, Rozsály, Milota, Turricse, Nyirparasznya és Olcsva- apáti községben. Veszettség miatt Csenger, Matolcs, Kocsord, Opályi és Beregdaróc községben. Sertés- orbánc miatt Hodászon és Bereg- darócon. Sertéspestis miatt Szatmár- ököritó, Ura, Tiszakóród, Kisna- mény, Jánk, Nemesborzova, Szat- márcseke, Matolcs, Nagyszekeres, Cégénydányád, Nábrád, Zsarolyán, Vállaj, Nyircsa'noly, Mérk, Gebe, Penészlek, Nyirvasvári, Nyirmegy- gyes, Olcsva, Tiszaszalka, Barabás, Vásárosnamény és Beregsurány községben. Sercegő üszők miatt Hete, Gergelyi és Tákos községben s végül rühkór miatt Csengerben. Az állatorvosi jelentéssel kapcsolatban Jékey Sándor panasz tárgyává tette az oltó anyagok árának horribilis voltát. Bizonyára kartell megállapodások következtében az a helyzet ma, hogy például a sertés- pestis széruma a cseh fenhatóság alatt levő Tiszaujlakon olcsóbb, mint a fehérgyarmati patikában, jóllehet Tiszaujlakon is ugyanannak a magyar gyárnak a készítményeit árulják. E lehetetlen állapot megszüntetése érdekében a közigazgatási bizottság feliratot intéz a kormányhoz. A magyar rádlőspar legwjalbb szenzációs. Látogatás a Standard Rádiógyárban. A Magyarországon vezetőszerepet játszó és egész Európában elismert rádiógyár, mely gyártmányaival a belföldi és . a külföldi piacon egyaránt méltóan képviseli ezt az iparágat, bemutatta a sajtó képviselőinek legújabb készüléktípusait. Ezek a készülékek tökéletes megoldások, a múltak tapasztalatai alapján olyan készülék-sorozatot alkotnak, amely valóban minden igényt kielégít. Nem lehet egyik készüléket a másik rovására kiemelni, mindegyiknek közös jellemzője a kristálytiszta nemes hang, a biztos szerkezeti megoldás és az olcsó ár. Legelsősorban kell említenünk a 2—|—1 csöves, hangszóróval egybeépített váltóáramú készüléket, mely olcsó áránál fogva — információnk szerint már 7 és fél pengős havi részletre kapható — leginkább hivatott a rádió kulturmisszióját teljesíteni. Meggyőződésünk szerint ez a készülék eddig még soha nem tapasztalt érdeklődést fog kelteni és számtalan uj hívőt fog szerezni a rádiónak. A tavalyi szezon Európaszerte elismerten legnagyobb sikerét a Standard 3-at a gyár 200—2000 m. hullámhosszra és kikapcsolóval ellátva hozza forgalomba. E kisebb kászüléktypusokon kívül még 4 nagyobb, ugyancsak hálózati készülék- typust láttunk. Közöttük a már közismert Standard Rex-et és az ugyancsak közeljövőben piacra kerülő Standard 3 x-et, melyet a jelenlevők a teljesimény hallatára rögtön „kis,, Rex-nek neveztek el, és amely a nagyobb igényű rádióst van hivatva minden tekintetben kielégíteni. Ugyanezt a typust a gyár egyenáramra is gyártani fogja. A hangszórókban a közismert Conus-on kívül még legalább két typust szándékozik a gyár a közeljövőben piacra hozni egy a Conus-nál olcsóbb és egy drágább typust. A Standard-gyár továbbra is a helyes utón halad, amikor minden tekintetben megbízható és kifogástalan minőségű árut gyárt és ezzel, — ha lehetséges — még inkább megerősíti a rádiópublikumnak a Standard gyártmányokba vetett bizalmát. 23Í31Ő BSS’i- CS3l£B®S középiskolás fiuknak teljes ellátást ad jutányos áron. SCHON, Debrecen, Arany János-utca 25. S2ATMÄK m SÍRE® Jta agiiaár«'tfái3á«i EtérdésilMs. — Wäiass isürti Ssalssi 5stvá«i Sgg’itiicääära. — „A magyar mezőgazdaság szanálása“ cim alatt e lap múlt számában Csaba István ur az agrár-válság megoldására vonatkozó közismert javaslatomhoz szólt hozzá. E komoly időkben a cikk kiszínezett sértő támadásai helyett a tárgyi kritikát és a megoldási módozat előtárását vártam volna. A személyemet sértő részt más utón intézem el, az ügyre vonatkozólag pedig a következőket adom közre. Az általános felfogás ma még mindig az, hogy a gazdasági világválság következményei ellen nemzetközi segítség nélkül mit sem te- jj hetünk. Ezzel szemben javaslatom- j mai arra mutattam reá, hogy önerőnkből mikép vezethető át az agrár-válságon a magyar gazdatársadalom minél kisebb sérüléssel. Felette téves tehát Csaba István ur ama beállítása, hogy én „üres kérkedéssel“ a krízis teljes megoldhatóságát állítanám. En ragaszkodom az önerőnkhöz, ő tagadás álláspontjára helyezkedik, én megjelölöm a teendőket, ezzel szemben ő azzal vádol, hogy „ugyanabban a hajóban evezek, amelyben a boletta hánykódik“. Ez nagy tévedés. Ä boletta a gazdát kiszól“ gáltatfa a kereskedelem** nek s ennek dacára a kereskedelmet is tehetetlenné teszi, mert métermázsánkint a búzáért, amidőn 5 pengőt kap a gazda, 22 pengőt kénytelen abba a kereskedelem befektetni, emellett a belío- gyasztási ár 70 százalékát elveszi az állam a bolettával a gazdától. A javaslatomban foglalt buzaár-minimá- lással pedig kapna a gazda métermázsánkint búzájáért 20 pengőt, havi 20 fillér emelkedéssel és a 100 km.-en túli vasúti fuvart a szanálási alap fedezné. Tehát egészeíi más hajóban evezek, mint a mai boletta-rendelet. Meg kell azt érez- nünk, hogy az árminimálás a gazda javára, a mai boletta-rendszer pedig a kereskedelem érdekében dönti el a búza értékesítésének értékét és mint láthatjuk, a kereskedelem meg- kontremínálja a bolettát. Azt is éreznünk kell, hogy mig a szovjet a buzakrizisen át támad és államilag szervezett és vezetett gazdasági egységekkel vonul fel a nemzeti államokban élő gazdasági egyedek ellen, addig a logikum azt hozza magával, hogy mi is államilag szervezett és vezetett gazdasági egységekkel védekezzünk. A védekezéshez szükséges keretet konstruálja meg javaslatom és igyekszik lehetetlenné tenni a búzán át tett szovjet-támadást a búza árának minimálásával. A nemzet ellenségei főként ez árminimálás miatt fenyegetik névtelen levelekben személyemet, csodálatos, hogy ezek mily hamar megérzik a veszedelmet s mi magyar emberek pedig az építés, a teendők megjelölése helyett, vagy nem törődünk, vagy pedig gáncsolódunk közös bajunkban. Csaba István a búza árának mínimálá- sával a több-termeléstől Sél. A búzaár minimálása remélhetőleg csak átmeneti jellegű és csupán a dumping idejére szól. Feledi ő azt is, hogy ma lényegesen többet kell termelni a magyar gazdának mindenből, hogy a devalválódott árakat a nemzetközi viszonylatban pótoljuk. E célból a gazda, a termelő, fogyasztó és teljesítő képességét kell elsősorban erősítenünk. Nevezetesen nálunk minden foglalkozási ágnak akkor volt jobb a helyzete, amidőn a búza 30 pengő volt. Azonban hiába minimáljuk a búzát belfogyasztásban 30 pengőre, | ha nemzetközi viszonylatban fél 1 vagy egyharmad árat kapunk érette. A mszőgazdaságí termékek nemzetközi piaci ára, amily arányban száll, oly arányban kell a termelést fokoznunk, hogy a szükséges külkereskedelmi bevételekhez jusson nemzetünk. Valamire való gazda a búza túltermelésével nem fogja birtokát katasztrofálisan megerőltetni. Különben a bu»;a-túltermelésnek is lehet gátat szabni, de még ennek nem jött el az ideje. Ma a búzát exportáló államokban általánosan elfogadott álláspont, hogy a gazdát a búzán, mint egyik legfőbb gazdasági terményen át lehet gazdaságilag védelmezni és a földjáradékot biztosítani, ezért minimálta a búzaárakat Bulgária és Szerbia, a többi és importra szoruló államok pedig véd- vámmal tartják a búzaárakat. íme ez elgondolásom több az „üres kérkedésnél“, mely elminősités az eszmék komolyságához nem való*! A buza-krizis szükségszerű időleges elrendezését türelmi állapotnak kell tekintenünk és az átmeneti idő alatt igyekeznünk kell gazdaságainkat a búza helyett más főtermelményekre is átszerveznünk. Ez természetes és ma már mindenki igy tudja ezt s várja a helyes irányt és az erőre jutást az átszervezéshez. A magyar gazda termelő, fogyasztó és teljesítő képességének visszaállításához, ma már, amidőn a viszonyok eladósitották a gazdatársadalmat, természetszerűleg nem elegendő a búzaár minimálása és ezért állítottam össze javaslatom 10 pontjában azokat a teendőket, amellyel a földterhek rendezhetők és általában az egész helyzet sza nálható annyira, hogy a türelmi állapot bekövetkezzék és a további teendők előkészithetők legyenek. Itt különösen utalok javaslatom 3. §. 3. pontjára, amelynél az értekezleten akként határoztunk, hogy 60 pengő kataszteri tiszta jövedelmen aluli gazdák ingyen jussanak vetőmaghoz a szanálási alap terhére s úgy ezek, mint az ínségben lévő többi gazdaságok, ahol a búza nem termett meg, kamatmentesen természetben visszaadható, további szükség búzához juttatandók. Itt kifogásolja Csaba István • a határszéli kölcsönök kivételes elbánását és az árvízszabályozási társulatok segélyezését. Én fenntartom ez irányú akciómat, nem azért mert itt lakom, amint ő írja, hanem azért, mivel a határszélen az elégedettségre kell törekednünk a lakosság körében. íme a csehek átengedik tőlünk vámmentesen az általuk megszállott határszélekre a búzát kalászosán és ezzel bemutatják nekünk az ottani 30 pengős búzaárat. A magam részéről a határszél rendezett gazdasági helyzetére különösebb súlyt kívánok helyezni számtalan okból. Itt megemlítem, hogy a 30 pengős cseh búzaár mellett, valamint a 42 pengős német búzaár mellett ez államokban nincs az okszerű gazdálkodás rovására forszírozva a búzatermelés. Az árvizszabályozázi ter- heknél pedig tévesen értelmezte javaslatomat Csaba, mert e terhekei nem javasoltam, hogy az állam viselje, csak a kölcsön kamatait javasoltam, hogy a szanálási alap fedezze, ez a kamattétel csupán 3,750.000 pengő lenne és e kamatteher viselés nélkül a szanálást közérdekből el sem tudom képzelni, mert a szanálás lényege, hogy minél kisebb sérüléssel vezethessük át önerőnkből az agrárválságon a gazdatársa- daimat s miután a szanálási alaphoz egyenlő mértékben járulnánk, igy az egyenlő teherviselés elvére is kell törekednünk és a vizszabá- lyozási költségek visszafizetése oly súlyos teher, hogy a kamatviselés mellett e vidékek gazdatársadalmának termelő és teljesítő képességét teljesen lehetetlenné válik. Ezt mi igy érezzük itt és bizonyítjuk is. Közérdek azért e segítés. Utalnom kell itt arra, ami Csaba István ur figyelmét teljesen elkerülte. Nevezetesen a mai boletta- rendszer mellett a búza vételárából, amidőn az állam az adót beszedi, a gazda termelő, fogyasztó és teljesítő képességét teljesen letöri általa. Elismerem, hogy az államnak az adóra szüksége van. Azonban nézzük csak meg, mennyivel másként áll a dolog, ha az általam javasolt 20 P-ős minimált búza árat a gazdánál hagyjuk, hogy tőle a gazdasági élet keringésébe jusson és miként az illetékek erejéig ma kincstári jegyeket bocsátunk ki, úgy két évi adófizetési haladékot adunk kamatmentesen a gazdának és ez illeték és adók erejéig kincstári utalványokat hozunk forgalomba, mint régen a függő államadóssági öt forintosok voltak. Az állam ez utalványokban nyomban megkapja az adót s igy kamatot nem számit és miután az adó és illeték az érdekelt ingatlanokon elsőbbséggel bírnak, igy a világ legfedezettebb papírját hoznánk önerőnkből forgalomba, mert ezeknek ingatlanban 90 százalékon felül fedezete lenne és 2 év után váltatnának be az adó és illetékekből. Az angol font 34 százalékig van fedezve aranyban, a dollár egyszeresen állampapírral vagy kétszeresen ingatlannal s e valutákkal mi a pengőt 25 százalékig vagyunk kötelesek fedezni. Hol állnak mindezek a kincstári utalványokban produkálható fedezetünktől ? Ma pénzügyi téren oda tendálunk, hogy adjunk össze 200 millió P értékű valutát és ebből a Jegybanknál 600 millió P lesz, mert háromszorosa bocsátható ki a jegybank statútumai szerint és igy segítünk a pénzhiányon. Csaba István angol és francia példák alapján állítja, hogy nincs pénzhiány. Azonban pénzszükségleiiinkei nem méri fel. Nevezetesen költségvetésünk pontosan 1.39 milliárd pengő, a magán- tartozások összege 5—6 milliárd, ezek egy évi kamata 7—800 millió pengő, betét állomány cca 2 milliárd, ezek évi kamata cca 150 millió pengő, mezőgazdasági termesztvé- nyeinkből a kereskedelmi forgalomba
