Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)
1931-08-09 / 32. (591.) szám
2-ik oldal. S£/I1MjÍI* fc$ BEM® 1931. augusztus 9-én, dasági élet jelenségeinek, 2. felkutatása azoknak a‘ törvényszerűségeknek, melyek e jelenségeket működésükben irányítják, 3. az előbbiek alapján meghatározni azt a módot, amely mellett a gazdálkodás a legeredményesebb. A közgazdasági politikus funkciója ezek szerint legtöbbször hasonló az orvoséhoz, aki anatómiai ismeretei alapján megvizsgálja a beteget (1), az élettani törvényekkel összehasonlításban megállapítja a betegséget (2) és orvosságot rendel (3). Magyarádi Boross a magyar gazda bajainak forrását legelsősorban a gabonanemüek áresésében látja. Tehát az árcsökkenést tartja a betegség alapokának s ezzel osztályosává válik ugyanannak a téves felfogásnak, ami a bolettát is útnak indította. A baj oka ugyanis még mélyebbre nyúlik. Az alap-ok ugyanis a túltermelés, vagy mondjuk divatosabban: a termelés és fogyasztás terén bekövetkezett díszharmónia. Az árcsökkenés ennek csak megnyilatkozása. Ez az egyik baj, de van még egy másik, ennél még jóval súlyosabb: a világpolitika évek óta tartó súlyos krízise, melynek az előbbihez hasonló tüneti kísérője a hitel elviselhetetlen drágasága. Ebbe a mélységbe kell lenyúlnia annak, aki a magyar mezőgazdaság válságának megoldására vállalkozni akar. Tátongó örvény ez, melybe szédülés nélkül lenézni is nehéz s amihez mérten a gabonafeleslegünket teljesen eltüntető magyar-osztrák közös vámterület tervezete is csak részletmegoldásnak tetszik, a rangsorban következő bu- zamonopóliumról nem is beszélve. Üres kérkedésként hat tehát ránk, a világtörténelem e sorsdöntő napjaiban, ha valaki hézagosán megszerkesztett tervezetéről azt állítja, hogy annak segítségével a krízis teljesen megoldható. Még ha keresztülvihető is volna e tervezet (amivel szemben a teljes negáció álláspontjára kell helyezkednem később kifejtendő indokaim alapján) mit tudna az nyújtani a pillanatnyi injekción kívül mezőgazdaságunk számára ? Fenntartható volna-e az sokáig prémiumos jellege mellett, amivel a búzatermelőket jutalmazza s többtermelésre ösztönzi ? Hiszen már a 3 P-s boletta is egy év alatt 1931-ben 300.000 k. holddal növelte meg a búza vetésterületét! (Keletkezése pillanatában ez volt legelső ellenvetésem a boletta ellen.) Micsoda többtermelést fog előidézni a 6 P-s boletta a következő évben s mit várhatnánk a Boross- féle 21'20 P-ben fixirozott búzaár mellett a termelő állomásán ? Merem állítani, hogy Szolnoktól keletre senki nem termelne mást eladásra a búzán kívül. Exportfeleslegünk rövidesen a duplájára emelkedhetne s honnan venné akkor hozzá Boross a harmadik százmilliót ? Buzavetés területünk 1921től l,169.000hektárről1930ig 1,960.000hektárra emelkedett, már amúgy is a többtermelés átkos jelszavának jegyében. Ez a szerencsétlen irányzat most újabb lökést kapott a boletta stimuláló hatására, amint fenntebb említettem, de fokozottabb mértékben romlana le a helyzet a Boross-féle terv megvalósulása esetén, holott minden nyi- tottszemü gazdapolitikus előtt nyilvánvaló, hogy itt a legsürgősebben ellengőzt kell adni, ha gabonaféléink terhének súlya alatt nem akarunk teljesen megfulladni. Állításom igazolására csak futólagosán hivatkozom az uj termelési politika tengelyébe állított minőségi termelés jelszavára s a termelés átszervezésének irányzatába, amit a miniszterelnök debreceni beszédében már érintett is. Magyarádi Boross tehát tudtán és akaratán kívül ugyanabban a hajóban evez, amelyben a boietta hánykolódik s az a fulminánselkeseredés, amivel, ő a boletta iniectió jellegét ócsárolja, ugyanolyan mértékben lenne indokolt az ő tervezetével szemben, ha azt egyáltalában meg lehetne valósítani. A hitelkrizis jelentőségének felismerésében magyarádi Boross helyesebb nyomon halad, az orvoslás ajánlott módjának eszméje azonban t. i. hogy a mezőgazdaság kamatterhének az a hányada, ami felül van a magángazdaságok telj esitőképességén, az államra háríiiassék, — emlékezetem szerint — néhai Vass József agyában született meg. Ez az eszme azonban csak akkor nyerhet gyakorlati jelentőséget, ha sikerülne megfelelő fedezeti alapot teremteni hozzá. Az orvoslás egyéb módjaival nem szükséges behatóbban foglalkoznom s csak röviden foglalkozom a jelentősebbekkel. Mindjárt általánosságban meg kell állapítanom, hogy a mezőgazdaság szanálása érdekében itt felállított követelmények félreismerhetetlenül mutatnak arra, hogy alkotójuk a lokális és particuláris érdekek talajából fakasztotta életre őket, az egy fuvardíj megtérítésen kívül, amit magam is az általánosabb érdekek csoportjába sorolok. Az előbbiek szempontjából jellemző az a követelmény, mely sze rint az árvizszabályozások költségei a szanálási alapból nyerjenek fedezetet. Az árlecsapolással és árvédelemmel kapcsolatos vizszabá- lyozás ugyanis jellegzetesen a magángazdaság körébe vágó társulati feladat, amelynél az érdekeltség szabadon határozza el a munkálatok elvégzését azzal a céllal, hogy a felszabadítandó területek jövedelmezőségét ezzel jelentékenyen felfokozza. A szabályozással járó kiadások itt hasznos befektetésnek tekintendők. Milyen címen volna egy ilyen üzleti jellegű vállalkozás kockázata vagy épen a megtérülő kiadása a köz egyetemére áthárítható ? Páratlan tévedés lenne az egész országra kitérjedőleg általánositani annak a társulatnak esetét, amelynek hihetetlen rövidlátással történt megvalósításával előidézett válságos helyzete lebegett a tervezet alkotójának szemei előtt, amidőn e kívánalmat pontjai közé felvette. Miután a kérdéses esetben a szabályozási költségeknek áthárítása az ártatlanul szenvedő érdektelenek igazságtalan megterhelésével sem enyhült kellőképen, most már az ország nyakába kell varrni a köny- nyelmüen előkészített terv következményeiként jelentkező elviselhetetlen terheket? Én célszerűbbnek tartanám ehelyett egy önálló tervezet elkészítését a szóbanforgó társulat levezető csatornájának betömésére, hogy legalább a szikesedéssel fenyegető elértéktelenedés meggátlá- sával védelmezze meg magyarádi Boross ezt a speciálisan megyénket illető érdeket. A 3. §. 6. pontban foglalt követelés célszerűtlen és igazságtalan, mert a 30 km.-es körzeten belül egy elégedetlenkedő és méltatlankodó zónát teremtene, ami teljesen érthető egy egyszerű összevetés alapján! A mosonmegyei gazda, aki Bécsnek zöldséget vagy tejet szállít élvezné azt a kamattérítést, amiből a szálkái járás homokjának nyomorultja nem részesülhet. A 2., 3., 4., 10. pontban foglaltak részben vagy egészben méltányolt szempontjai érvényben levő törvényeknek vagy rendeleteknek, részben pedig a népjólétügy feladatköréhez tartoznak. A fenntiekben a szanálási tervezet alapjainak vizsgálatával foglalkoztunk s a tervezett javaslatok értékét tettük elbírálás tárgyává, most pedig elérkeztünk a tervezet 'megvalósíthatóságának próbakövéhez, az évi 200 millió pengős alap előteremtésének kérdéséhez. Még ha anriyirá üdvösek és célravezetők volnának is magyarádi Boross javaslatai, elérhetetlen ábrándképekké foszlanának, a megvalósítás anyagi alapjának reális biztosítása nélkül. Viszont a javaslat minden hibája eltörpülne ahoz az értékhez képest, amit egy ilyen, minden vonatkozásában kifogástalan terv jelentene egész közgazdasági életünk számára. Minden részletében szigorúan helytálló, precíz tervnek kellene annak lennie, szegecselt acéltraverzekként egymásba- kapcsolódó gondolatelemekkel. Mit nyújt ezzel szemben a szerző : a 2. §. 1. pontjában elrendeli, Hogy a búza ára 29'20 P belföldi forgalomban, amiből 8 P a szanálási alapba befizetendő. Ennyit mond erről és semmi egyebet. Pedig bennünket, a javaslat sorsán töprengőket éget a vágy megtudni: milyen eszközökkel gondolja szerző ezt a minimálást az üzleti életben kierőszakolni. Mert olyan naivnak nem képzeljük, hogy a háborús ármaximálások tapasztalatai után büntető szankciókat venne igénybe e célra. Nem, ha elengedhetetlenül szükséges valamely automatikusan és precízen funkcionáló közgazdaság-politikai konstrukció, mint pl. hatalmas tőkével és nagy gazdasági organizációval működő buzamonopólium, amely magasra felemelt bevételi vámokkal elzárt katlanban, vásárlásának szívó hatásával emeli fel az árakat tetszés szerinti szintre. De hogy mily nehéz egy ilyen mü megszerkesztése, bizonyság rá a boletta, melynek pl. az egyik fedezetét képező lisztforgalmi adó csak 50 százalékban folyt be az elmúlt évben. Az uj boletta 4 P-s befizetése sem indul útjára kedvezőbb kilátásokkal és a szerző ezt az alapvető fontosságú problémát elhanyagolható részletkérdésként kezeli, nemcsak tervezetében, hanem a 15-i értekezleten is, amikor előadói minőségben elegáns lendülettel könnyedén siklott keresztül rajta. Ez alkalommal beszélt valamit az államnak a kereskedelemmel való megállapodásáról, mely szerint utóbbiaknak vállalatok kell a minimált árakat, de már azzal az eshetőséggel nem nézett szembe, hogy mi történik az esetben, ha a kereskedők lánca szabotálni találná a megállapodást a megszorult termelők jogos igényeinek visszaszorításával vagy az eltitkolt üzletek után elmaradó 8 P-s befizetések visszatartásával ? Majd megállapította, hogy a minimált búzák felvásárlása szükségessé fogja lenni a bankj egy-íorgalomnak 300 millióval való szaporítását. Ezt a komolyság rovására menő követelményt javaslatának kisérő szövegében is megemlíti, ahol a forgalomban levő bankjegy csekélységében gazdasági életünk elsor- vasztóját látja. Cáfolatul megemli- jj tem, hogy Európa leggazdagabb álI lámának, Franciaországnak kibocsátott bankjegyei összértékben az ország évi kivitelének 75 százalékát teszik ki, Magyarországon ez az arány kb. 33 százalék, Angliában 25 százalék, egy legutóbbi kimutatás szerint. Tehát, ha a világ kal- mára mérhetetlen nagyságú kereskedelmi forgalmát, aránylag kevesebb pénzzel tudja lebonyolítani, mint mi, nekünk e tekintetben nem lehet okunk panaszra. Ausztria bankjegybőségére hivatkozni kár a jelenben, amikor ezt az államot valutájának összeomlásától csak az Angol bank könyörülete mentette meg. Egy 100 százalékos inflációról manapság, amikor gazdaságilag erősen felvértezett ellenségek lesnek az alkalmas pillanatban, amikor gazdasági organizmusunk, pénzünk lezüllesztésével kényszerükéinek térdre bennünket, józan ésszel beszélni sem lehet. A pénzügyi alap másik forrása a visszaállított forgalmiadé volna, aminek eltörléséért 8 éven át harcolt a mezőgazdaság minden számottevő érdekképviselete. Ha ez csak azt eredményezné, hogy ez az összeg a mezőgazdaság egyik zsebéből kivéve és a pénzügyi alap trezorjaiban némi kamatveszteséggel pihentetve csusztattatnék vissza idővel annak másik zsebébe, csupán a vicclapoknak lenne hálás témája, mivel azonban még némileg prosperáló álattenyésztésünk megrövidítésével és következőleg ennek visszafejlesztésével fokozná többtermelésünket búzából s távolitaná el még inkább e két termelési ág arányát az utóbbi javára, ennek a pontnak méltatásától e lap hasábjain elállók, A 2. §. 4. pontja a vámok felemelésének tervével foglalkozik. Nem mondja meg azonban, hogy ezalatt mezőgazdasági vagy ipari vámokat ért-e s ezért e pont mentesül a kritika alól. Annyit mégis megjegyzek, hogy a mező-
