Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)
1931-07-26 / 30. (589.) szám
1931. julius 26-án. SÄ/tf KM. is RKRSfli 3-ik oldal. rrilawnflr * tenyér áiM © mátéssalkal pékéi:. Sürgős iníézbeclést vér a nagylcősőnség a ke- nférárak nesmaximáiására. Ajánlatos volna alapos számításokat tenni és ehhez képest a fogyasztó közönség érdekeit a lehetőség szerint megvédelmezni. Hisszük, hogy a hatóság mint máshol mindenütt, Mátészalkán is belefog szólni a kenyérárak megállapításába és a pékek számitáÁltalános megdöbbenést keltett a megyeszékhely közönségének körében, a mátészalkai pékek újabb vállalkozása. Az elmúlt hét folyamán a péküzletek ablakaiban lógó papir-táblák számjai tudtul adták, hogy nehezebb lett az élet, felment a búza ára s emiatt a kenyér ára is feljebb csúszott egy pár fillérrel. Való tény, hogy a boletta emelésével a kenyér árát is emelni kellett, de nem olyan aránytalan módon, mint, ahogy azt pékeink tették. Mert az történi, hogy az eddig 36 fillérért áru« sított fehér kenyeret 48, a 30 filléres félbarnát 40 és a barna kenyeret, mely eddig 20 fillér volt most 34 filléres áron hozzák forgalomba a mátészalkai pékek. A boletta emelésével ilyen nagy arányú emelkedést senki sem várt. Kevésbbé pedig a szegényebb néposztály emberei, kik joggal háborodhatnak fel a pékek eme túlzott áremelésén, mert az általuk fogyasztott barna kenyér ára lett az áremeléssel a legdrágább. Az útvonal eleinte széles völgyben, majd a Straubinger havas elé érve meredek, kopár hegyszakadék közé szorul. A hegyszoros mindkét meredek kőfaláról aláömlik a nedves áramlatot előidéző viz a hullámvonalban rohanó, vízesést képező, különös zajjal cikázó patakba. Ahova lép az ember mindenütt egy-egy sziklaóriás, amit a lavina hozott magával, amelyek alatt ezer és ezer növény évtizedek óta örök álmát alussza. Csak a pusztulás mindenütt. Egyik „Lawinenschützbaut"! a másikat éri, annak fedele védelmül szolgál a lavinák ellen. Olykor, olykor az ember feje felett, közvetlenül a meredek, megrepedezett és lehullásra kész sziklatömég. Önkéntelenül átvillan agyamban a lavinahullás ideje, amikor a menydörgésszerü jellel meginduló lavina halált hordozó útjára lép s e percben megremeg a szűk kőszorosban minden és a növény félénken simul egymáshoz s a vad felriad és rohan. A Nassfeld nyílása előtt a „Schleierfall" egy 100 méteres magas faliról a mélységbe ömlő vízesés, amely a kezdetnél csatorna- szerüen hull alá, majd a sziklák között el- oszlik és füstszerüen szétterjeszkedve zug le. Innen eljutottam az elglecseresedett hegyekkel körülzárt hangulatos völgybe. A hegyek tetején friss hó, az oldalszakadékokon fehér, majd a piszoktól barna glecs- cserek, lent a völgyben ragyogó napfény, alpesi zöld táj. Különös is, hogy a magasban lévő örök és zord tél a szülője a völgyben levő derűs tavasznak. Az évezredek által a hegy sziklafalába vésett csatornán a nap által megolvasztott hó zsongva száll alá a völgybe, hogy ott életre hívja újra a zöld mezőt, a ragyogó tavaszt. Az örökkévalóság és a múlandóság egybekapcsolódásának a lánca ez. A tél és tavasz, a halál és az élet együttese. sait alapos revízió alá veszi, mert semmi sem indokolja, hogy Mátészalkán a pékkenyér drágább legyen, mint az ország bármely más városában. A közönség ebben a tekintetben sürgős intézkedést vár s mi hisszük, hogy az illetékeseknek első dolga lesz, ebbe a kiáltóan fontos szociális kérdésbe befolyni. A Mátészalkai Iparosok Köre jegyzőkönyvi köszönetéi mondott N. Szabó István tb. főszolgabírónak, a „Viktória“ sikere érdekében kifejtett fáradozásáért. Mint ismeretes lapunk olvasói előtt, pünkösd első és másodnapján adta elő a mátészalkai iparosok műkedvelő köre, Abrahám—Harmath— Földes „Viktória“ cimü operettjét, hatalmas sikerrel. A tervbevett két előadás megtartása N. Szabó István tb. főszolgabírónak, ki mindig szivén viselte az iparosság sorsát — önzetlen fáradozása eredményeként a műkedvelő gárda fényes sikerrel adta elő a Viktóriát harmadszor is, május 31-én. Most, ennek elismeréséül az Iparos Kör választmánya jegyzőkönyvileg köszönte meg fáradozását N. Szabó Istvának, A jegyzőkönyv többek között a következőket mondja : Szabó Károly előadja, hogy Mátészalka Iparosságát igen kellemesen lepte meg az a rendkívüli támogatás, amit N, Szabó István tb. főszolgabíró a „Viktória“ sikere érdekében kifejtett. Igen kellemesen hatott mindnyájunkra, hogy nevezett szolgabiró ur mind a három előadást végig nézte és a 3-ik előadás tisztán az ő kezdeményezésére lett megtartva és ennek sikere is nemes buzgólkodásának köszönhető. Ezért indítványozza, hogy jegyző- könyvi köszönetét szavazzon a választmány N. Szabó István szolgabiró urnák és erről jegyző- könyvi kivonat kapcsán értesítse őt, Tóth Bálint pártoló hozzájárulása után, az indítvány nagy lelkesedéssel egyhangúlag fogadtatott el, a választmány N. Szabó István szolgabiró urnák a „Viktória“ előadással kapcsolatos jóleső fáradozásáért köszönetét mond és erről jegyzőkönyvi kivonat kapcsán értesíti. Itt említjük meg, hogy az Iparosok Körének választmánya ugyancsak jegyzőkönyvi köszönetét mondott a fáradtságott nem ismerő szereplőknek is. Egy úszni nem tudó anya és apa fuldokló gyermekük után vetették magukat, de mind a hárman a Túr áldozatai lettek. A szabad fürdés az utóbbi hetekben ismét számtalan emberéletet követelt. E hó 12-én Bar- tha Dező 40 éves, Bartha De- zsőné 35 éves, Bartha Erzsébet 11 éves, botpaládi (Kánya tanyai) lakosok a tanya körül folyó Holt-Tur- ba fulladtak. Bartha Dezsőné kislányával fürödni ment. Bartháné és férje Bartha Dezső a partról nézte boldogan, hogy all éves lánykájuk milyen vidáman lubickol a vízben aki annak ellenére, hogy úszni nem tudott, a folyóközepe felé tartott. Édesanyja figyelmeztette, hogy nemenjen tovább. Alig hangzott el azonban a figyelmeztetés, úgy az anya, mint a parton ülő apa rémülten látták, hogy 11 éves Erzsébet lányuk fuldokolni kezd és a viz alá merül. Ekkor aztán az anyai és apai önfeláldozás csodálatos és tragikus jelenete játszódott le a fákkal szegélyezett és néptelen Turfolyó közepén. Bartháné és férje, ahogy gyermekük elmerülését látták észnélkül, a veszéllyel nem törődve rohantak a mély vízbe gyermekük után. A szerencsétlen apa és anya borzalmas küzdelmet vívott a tajtékzó hullámokkal, hogy elmerülő gyermeküket idejében elérhessék. Úszni nem tudtak, de kétség- beesésük hallatlan erőt és bátorságot adott nekik. Erejük végső megfeszítésével legyőzték a hullámokat és elérték fuldokló gyermeküket. Az anya és apa megragdták a kislányt de a sással és hínárral sűrűén telenőtt mély vízből már a partra jutni nem tudtak, erejük akkor hagyta el őket, mikor gyermeküket már-már megmentve gondolták. Egyetlen segélykiáltás nélkül merüljek viz alá. A parton nem tartózkodott senki, aki segítségre siethetett volna. Holttestüket csak másnap fogták ki egymástól távol és külün- böző helyen, Időszerű gondolatok... (Óceánrepülés, valutarontás, gyönge aratás.) Irta: Kósa Béla (Szamoskér). A diadalmas magyar óceán- repülés alkalmából méltán örvendezett és ujjongott az egész magyar társadalom, nemcsak a csonka haza határain belül, hanem szerte az egész világon. Persze akadtak olyan magyarul beszélő és magyar kenyeret evő világpolgárok, akik úgy fogják fel ezt, mint az „emberiség diadalát az elemek“ felett, nem pedig úgy, mint nagyszerű magyar hőstettet. Mit nekiek a magyar igazság és magyar dicsőség, mit nekiek a magyar fájdalom és magyar reménység, amelyért a „Justice for Hungary“ pilótái életüket kockáztatták! . . . Ezeknek a kozmopolitáknak, nemzetközi világpolgároknak csak az a fő, hogy kifogásolhassanak és lebecsmérelhessenek mindent, ami magyar és amiből a nemzetnek java, az országnak pedig haszna lehetne . . . Magyar ne hagyd magad és ne hagyd a jussod! Lásd minden nemzet fiai igyekeznek sajátnépüknek, országuknak hirt, dicsősséget és előnyt szerezni. Nekünk még az igazságot sem akarják megadni! Magyar Sándor és Endresz György minden tiszteletet megérdemelnek, amiért a magyar ügyre ráterelték a világ figyelmét!... * ¥ ¥ Gazdasági válság Európában. Németország bajban. A magyar kormány is üdvös intézkedéseket tesz a bankforgalom korlátozása és szabályozása tekintetében. Minden komoly ember és felelős tényező nyugodt. A föld népe gazdálkodik és ahol van mit aratni, arat. Tudja, hogy most az országnak gazdája van, aki törődik vele, gondolkodik helyette, vigyáz az ország érdekére. De egyszer csak bevágódik a vasútról a faluba valami urféle: utazó-e, vigéc-e, ügynök-e, ki tudná megmondani? Lehet, hogy bérenc vagy agitátor, lehet, hogy rokkant jött látogatni, lehet, hogy üzletet akar kötni, elég az, hogy szóba áll ezzel is, azzal is, elmondja, hogy a dollár „már“ ennyit ér, a pengő annyit és igy tovább, Megijjeszti a jámbor falusiakat és tovább áll. Éjszaka már sok helyen nem alusznak: Istenem mi lesz? Háború lesz?... Pedig dehogy lesz, csak azt az urfélét kellene bekópertázni pár hónapra kenyéren és vizen! Vagy áttenni a határon, hogy a frá-
