Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)

1931-07-05 / 27. (586.) szám

4-ik oldal. «MtMáK ÉS BEM® 1931, julius 5-én. A nagyérdemű hölgyközönség szives tudomására hozom, hogy Mftttéssalicán, Kossuth-utca >40 siám aBatt KOZMETBKAB RENDILOT nyitottam. A modern kozmetikában szerzett tapasztalataimat fel­használva, intézetemben a legtökéletesebbet nyújtom. A külföld­ről beszerzett legmodernebb gépekkel felszerelve legrövidebb idő alatt teljes felelősséggel kezelem a kozmetika körébe tartozó elváltozásokat. Szépségápolás, arckezelés, különböző arcpakolások, szénsavas stb., hajszál és szemölcsirtás, szeplőkezelés, hámlasztás, hajhullás elleni kezelés, fogyasztás. — IVíérsékelt díjazás! — Igen olcsó bérletrendszer! Széoitő-szerek eladása. — Kiváló tisztelettel FISCHER ERZSÉBET. Tänuimanyj kirándulás. val a vásárosnaményi választókerü­let egyhangúlag képviselővé válasz­totta. 1920. julius 19-től 1922. jú­nius 19-ig igazságügyminiszter volt. Ez idő alatt néhány hónapon át a belügyi tárcát is vezette. Nevéhez fűződik a királyi itélőbirák és a ki­rályi ügyészek státusáról szóló 1920. évi XX. í.-c. megalkotása, valamint az alkotmányosság helyreállítása után szükségessé vált sok igazság­ügyi reform megvalósítása, a va­gyon, az erkölcsiség és a személyi­ség hatályosabb büntetőjogi védel­méről (1920. évi XXVII.), az állami és társadalmi rend hatályosabb vé­delméről (1921. III.), a büntető igazságszolgáltatás egyszerüsitéséről (1921. XXIX.), a hazaárulók felelős­ségéről szóló 1915. XVIII. t.-c. ki­egészítéséről (1921. XLIII.), a szer­zői jogról (1921. LIV.), a berni szerzőjogi unióba való belépésről szóló (1922. XIII.), valamint több kisebb törvénycikk, igy a botbün­tetési törvény megalkotása. 1922. óta Bereg és Szatmár megyék köz­életében vett tevékeny részt. A jogi szakirodalom terén is élénk mun­kásságot fejtett ki. A következő müvei jelentek meg; A mentelmi jogról (1903). A parlamentnek költ­ségvetési joga (1908). A szociológia viszonya a politikai tudományokhoz (1912). Az 1920—1922. évi nem­zetgyűlésen kisgazdapárti program­mal képviselte a mezőkászonyi vá­lasztókerületet, mely egységespártí programmal 1927-ben is, éppen úgy, mint a mostani választáson egyhangúan választotta meg. A nagykároíyi kerület csak Penészlek község megyénkhez tartozása miatt érdekel bennünket közelebbről. Ennek a kerületnek Illés József dr. egyhangúan megvá­lasztott képviselője. Tudós, nagy- képzettségű politikus, egyetemi ta­nár, aki az előbbi ciklusban is egy­hangúan képviselte a nagykárolyi kerületet. Tarpán vitéz bajcsí Zsilinszky Endre dr. neihzeti radíkálispárti politikus lett a győztes; Zsilinszky Endre az első nemzetgyűlésen képviselő volt s mint publicista, szélső jobboldali eszméknek hódol. ©«esőtol» lett a D£IE£»áK>. A legnépszerűbb színházi képeslap, a Délibáb olvasóinak száma hétről- hétre szaporodik és az olvasóknak ez a példátlan szeretete tette lehetővé, azt, hogy a lap terjedelmét az ed­digi 64 oldalról 96 oldalra emeljék fel. — Harminckét oldallal bővült a Délbáb, de ára változatlanul csak 24 fillér. — Az ui terjedelmes szám­ban rengeteg érdekes cikket, képet és riportot közöl. Az én mikrofonom. — Víbuma.------Vímá. — „ V irágos Budapest, virágos MaJ gyarország.“ Ez a jelszava annak a nemes akciónak, amelyet Nagy­asszonyunk, vitéz nagybányai Horthy Miklósáé, kormányzónk neje kezde­ményezett. Az ő eszméje volt, hogy a Duna kék szalagjának szélén fel­épült milliós város épületeinek ab­lakában ott égjen a muskátli és a tulipán tüze. Hogy gyöngyvirág len­gesse fehérségét a fővárosba érkező Nyugat fiai felé, és a jácint, szekfü, rezeda és árvácska tarka szinpom- pája élénkítse a nagyváros szürke kőrengetegét. A Nagyasszony gon­dolata volt, hogy ne legyen Cson- kamagyarország városaiban és fal­vaiban egyetlen olyan ház sem, amelyiknek ablakából ne köszöntene bennünket egy-egy muskátli tüzes feje vagy a szekfü hófehér szirma. „ Virágositsatok be minden terei, utcát, mért élteteket ez teszi majd széppé. “ Ezek a gondolatok élnek újra és újra bennem, valahányszor végig megyek a megyeszékhely Kossuth- utcáján. A szózat hangjai Mátészal­kán nem siklottak el zárt fülek mellett, mert ott, ahol egy-két év­vel ezelőtt a tovarobogó autók ke­rekei vágták a port a járó-kelő emberek arcába, ott ma a pázsitos fütenger zöldjében tarka virágok fürdetik szirmaikat Isten ragyogó napsugarában. Begóniák és harang­virágok, szekfük és petúniák és egyéb virágok szinpompája gyö­nyörködteti a sétáló szálkái polgárt. Alkonyattájt jószivü emberek ha­talmas öntözőkkel jönnek elő, hogy a tikkasztó júliusi napsugártól bá­gyadt virágszirmokat felfrissítsék a kannákból aláhulló vizcseppekkel. Egy kis darab főváros ez. Valamelyik este sétaközben széna­illatat kergetett felém a szél. Meg­fordultam. Mert azt gondoltam, hogy hazatérő szénásszekér tart felém. De az utca néptelen volt. Sem előttem, sem mögöttem egy jármű sem kö­zeledett. Szemem lehunytam s tele tüdővel ittam a nagyszerű illatot. Azt hittem, hogy a réten vagyok. Lehunyt szemmel álltam, nem tu­dom meddig. Felettem a hold ezüs­tösen ragyogott. És én nem tudtam betelni a pompás szaggal. A Kos- suth-utcában voltam akkor. Előttem, mint drága keleti szőnyeg, a virág­ágyak sora futott az Egyház-tér felé. Pár lépéssel kis széna-csomó hevert előttem, ez árasztotta felém a lekaszált rétek részegítő illatát. Elragadtatásomban szerettem volna ott megköszönni annak a deresfejü embernek ezt a nagyszerű ajándé­kát, aki nekünk elővarázsolta ezt a kis darab ligetet. Egy őszinte kéz- szoritással szerettem volna megkö­szönni, hálámat leróni. Megköszön­tem volna neki a fák lombos zöld­jét, a sok-sok virág illatával fűsze­rezett esti sétát a magam és a „Szálkái Polgár“ nevében. A Hő- sök-terének azt a négy padját, ame­lyeken az örök-őszben tipegő néni­kék pihenik ki a délutáni séták fá­radalmait minden alkonyaikor. Esténként pedig, amikor a „Szál­kái Polgár“ már letette kalapácsát vagy ott hagyta napfényt nem lá­tott hivatali szobasarkát és ott ül a Hősök-terén és nézi a fényes csil­lagokat, hallgatva a mindenfelől előretörő cigánymuzsikát, hálás szív­vel gondol arra az emberre, aki ezt neki ajándékozta. (Bemondó.) A mátészalkai m. kir. téli gaz­dasági iskola növendékei junius hó 23-án jól sikerült tanulmányi ki­rándulást rendeztek J ékey László föld- birtokos györteleki gazdaságában. A kirándulás főcélja a tengeri okszerű termelésének tanulmányozása volt és ez alkalommal az iskola növen­dékei saját szemükkel győződtek meg arról, hogy a tengeri négyzetes művelése, lókapával 6-7 szeri kapá­lása sem költségesebb a kétszeri kapálásnál és amellett a tengeri, mint ahogy látni lehetett, sokkal jobban fejlődik, mint az ugyanolyan minőségű, de bőségesen trágyázott földbe vetett és kézi kapával müveit harmados tengeri. Mint igen fontos megfigyelést magukévá tették, hogy • a tengeri korai vetése szintén döntő befolyással lehet a jó termésre, mert látható volt, hogy a legkorábban, április 6-án vetett és kelési idő alatt 3 — 4 fokos fagyot is kapott ten­geri a legszebb látványt nyújtotta, mig április 17-én és 24-én vetett tengeri, bár fagyot nem kapott, még­is sokkal gyengébb, illetve fejletle­nebb. A kirándulás a legjobb han­gulatban folyt le, kezdve az állomá­I son a házigazda szives fogadtatásától, a gazdaságba kocsisorral való bevo­nulástól, — ahol a gazdaság meg­szemlélése, a tanultak megvitatása után Jékey László földbirtokos az I összes növendékeket házigazdái nagy szívességgel megvendégelte. Ez al­kalmat felhasználva a tanulmányi kirándulás résztvevői megszemlélték a közelben lévő vármegyei faiskola telepét, ahol Hoppe Imre tanár szi­ves kalauzolása és magyarázatai mellett szintén sok hasznosat véstek emlékezetükbe, az iskola növendé­kei. Egy kis választási psychologia. írta: Kosa Béla (Szamoskér). Most már utána vagyunk, tehát korteskedésnek sem számíthat, pre- judikációnak sem. Nem is akar ez más lenni, mint megállapítás, he­lyesebben tapasztalatok és megfi­gyelések összegezése. Bizony nem valami nagyszerűek és felemelöek ezek a psychologiai (lélektani) ki­ruccanások, de érdekesek és talán jellemzőek is, mikor arról próbálunk vitatkozni, hogy kicsoda érett és ki­csoda alkalmas a választói jog gya­korlására és milyen választói jog­nak a bevezetése volna kívánatos, helyes és szükséges. * Elsősorban ne is vegyék sértés­nek az összes képviselő-jelöltek: Ádám papónak nem az a fontos, hogy ki a jelölt, hanem hogy ki a kortes. Mihály papónak meg nem az a fontos, hogy ki a kortes, ha­nem melyik korcsmában lehetne pár decit lekapni. Lőrincz papó meg egyik fiát egyik pártra, másik fiát másik pártra sza­vaztatja. O maga pedig majd a vé­gén a többségre szavaz. így min­denkinek eleget tesznek. Sándor papó először megtudakol­ja, hogy a haragosa milyen párti, mert neki az a párt nem lesz jó. Balázs papó még a szavazatszedő küldöttség előtt sem tudja, kire sza­vaz. A kérdésre azt feleli, elfelejtet­te a jelöltje nevét. * Jellemző az is, hogy mindenik párt azt hiszi, övé a többség. Per­sze a szavazás előtt. Szavazás után pedig a bukott kortesek azzal men- tegetődznek, hogy huncutság történt, pedig a bizalmi egyének, azonossági tanuk és külön megbízottak igazol­ják, hogy a legnagyobb rendben ment minden. A hiba ott van, hogy a kortesek nem mind őszinte emberek, még a jelöltjükkel és megbízójukkal szem­ben sem. A szavazók egyrészénél igazi ko­molyságot lehet tapasztalni és mély­séges átérzését annak, hogy a haza sorsáról van szó s ugyanakkor mindnyájunk sorsáról. A szavazók közt azonban, bármelyik párton, so­kan vannak, akik nem látnak túl a falu határán és az egész eseményt nem magasabb szempontból fogják fel, hanem vagy osztály-gyűlölet, cagy sértett hiúság füti őket, vagy a bosszú idejét és alkalmát vélik elérkezettnek. Nagy dolgokban a kicsinyeske­dés és személyeskedés bosszantó, káros és nevetséges. * A legnyomatékosabban ajánlom illetékeseknek megfontolásra, hogy a választó közönség egy rétege lel­kének olyan rettenetes mélységei tárulnak fel ilyenkor az izgatások 'következtében, hogy az ember meg­borzad arra a gondolatra, hogy egyesek hogyan mernek játszani ve­le. Nevelés, tanítás és felvilágosítás szükséges a nép számára még a külpolitikából is. Lám a Rothermere akcióját a revízió érdekében meny­nyire megértette és támogatta az egész lakosság. A hazafias propagandának nem­csak igy öt-hat évenként kellene fellángolni, hanem évről-évre válasz­tás nélkül is és nem a szenvedé­lyekre kell építeni, hanem azt meg­értetni, hogy minden nép szereti és félti a hazáját. A magyar eddig előljárt ebben. Ha ezután nem igy lesz, elvész a haza, a szabadság, elvész a magyar nyelv, a hit és szolga lesz a magyar. Magyarul korteskedni sem lehet. Ne adja Isten, hogy igy legyen!...

Next

/
Thumbnails
Contents