Szatmár és Bereg, 1931 (11. évfolyam, 23/582-39/598. szám)

1931-07-05 / 27. (586.) szám

1931. julius 5-én

SMI MÁR iS RERER

3-ik oldal.

KiK képviselik vármegyénk közönségét az újonnan összeülő országgyOlés képviseloházában t- Képvis^Bőink keséleti esiiiSila éietrajsi adatok

tükrében. —

Amikor Katóka már „ Álmodik

‘M- édesbrtyia még el van foglalva kislányának csinos holmijaival. Fórod* ság nélkül Radionban

100 EVES HUTTEB

Elmúlt a választás izgalmas napja, a várva-várt esemény ma már a múlté s a három hetes küzdelem alatt felzaklatott kedélyek lassan megnyugszanak. Akik győztek, örvendhetnek, a vesztett párton levők pedig megbékélhetnek. Harcban, küzdelemben győzelem vagy vereség vár a küzdő felekre. A harc végeztével a választási győzelem olyan politikai sikert jelent, amely rendkívüli kötelezettségeket ró a megválasztott képviselőre.

Ha számba vesszük'

a vármegyénk területén

megválasztott képviselőket,

megnyugvással tölthet el bennünket az a tudat, hogy a megválasztottak méltók a bizalomra s mint a népnek kötelességtudó képviselői, híven fogják szolgálni megbízóik érdekét.

Képviselőink személy szerint érdemes közéleti múltra tekinthetnek vissza s politikai felfogásuk is közismert. A tarpai kerület képviselőjének kivételével mindannyian itt élnek közöttünk, mégis — úgy véljük — nem lesz érdektelen dolog megismertetni olvasóinkat az uj képviselők életrajzi adataival.

péchujfaltxsí Páchy László

református, nős, családos, földbirtokos, ny, főispán, született Í877 ápr. 23-án Budapesten. Gimnáziumi tanulmányai elvégzése után egyetemi éveit külföldön, Strassburgban és itthon Budapesten végezte, hol 1897- ben nyert államtudományi államvizsga! bizonyítványt. 1897-ben Szat- márvármegye szolgálatába lépett, hol előbb közigazgatási gyakornok és még 1897-ben szolgabiróvá választották. 1904-ben helyettes főszolgabíró lett, 1906-ban pedig előbb a szinér-váraljaí, később ugyan ez évben a mátészalkai járás főszolgabírójává választatott, mely állásban

szolgált 1917-ig, amikor is nyudijaz- tatta magát és birtokaira vonult vissza gazdálkodni. 1920-ban Szat- márvármegyének a román megszál- ás alól való felszabadulása után a

főispáni teendők ellátásával megbízott kormánybiztossá neveztetett ki. Ugyancsak még 1920-ban Szatmár- és Ugocsa vármegyék főispánjává, 1922 évben Beregvármegye főispánjává is kineveztetett, majd csonka Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyék egyesítésével az egyesitett vármegyék főispánja lett. 1911-ben I. Ferenc József cs. és kir. felség kamarásává nevezte ki, 1915-ben a Johannita Rend tiszteletbeli, majd 1924-ben ezen rendnek valóságos lovagjává üttetett Potsdamban. 1907- ben a nagykárolyi ref. egyházmegye tanácsbirájává választatott, amely egyházmegyének 1920. óta gondnoka. Elnöke az általa alapított Szat- márvárinegyei Gazdasági Banknak. Közszolgálati pályája alatt a szolgálati érmeken kivül tulajdonosa a II. osztályú polgári hadiéremnek, a vöröskereszt díszjelvényének, legutóbb pedig a Kormányzó a II. osztályú polgári érdemrenddel és a csillaggal tüntette ki.

Tizenegy évi érdemekben gazdag főispánság után a mátészalkai választókerületben 3232 szótöbbséggel győzött rápolti Nagy Jenő dr független kisgazdapárti jelölttel szemben.

Gaál Endre dr.

1878-ban született a szatmármegyei Tiszabecsen. Református, gyógyszerész. Atyja birtokos volt. Középiskoláit Sárospatakon végezte, majd a budapesti tudományegyetem gyógyszertani fakultását hallgatta és itt szerezte meg a gyógyszerész és a vegyészdoktori diplomát. Tanulmányútjai során bejárta egész Európát. A fővárosi és a szaksajtóban igen sok cikke és értekezése jelent meg. Szatmármegyei földbirtokos s mint ilyen, hosszú évek óta élénk részt vesz a megyei közéletben. A gyógyszerészek társadalmi életében is régóta vezető szerepet tölt be. Elnöke a Magyar Gyógyszerész Egyesületnek és közel 30 év óta szerkesztő-tulajdonosa a „Gyógyszerész Értesitő‘‘-nek. Ismert műgyűjtő és müvészpártoló. A néhai nagyatádi Szabó István-féle kisgazdapártnak kezdettől fogva tagja s hosszú időn keresztül háznagya is volt. Az első nemzetgyűlésben is a fehérgyarmati kerületet képviselte a kisgazdapárt programmjával. Többször felszólalt az indemnitási viták

során. A kormányzó 1920. októberében a népjóléti és munkaügyi minisztériumban államtitkárrá nevezte ki és ebben az állásában megmaradt egészen az első Bethlen-kormány megalakulásáig. A második nemzetgyűlésben szintén a fehérgyarmati kerületet képviselte az egységespárt programmjával. 1926-ban választó- kerülete 35 községe díszpolgárává választotta. 1927-ben harmadizben választotta meg régi kerülete, még pedig egyhangúan, az egységes párt programmjával. A mostani választáson 3203 szótöbbséggel győzött Gyenge Béla egységes pártival szemben.

hiripí és Ivacskói Szuhányi Ferenc

1863-ban született a szatmármegyei Csengerben. Róm. kath., elvált, föld- birtokos. Középiskoláit Csengeren, Kalkgburgban és Szatmáron végezte, mig az állam- és jogtudományi államvizsgát Pozsonyban tette le. Tanulmányai befejeztével hosszabb külföldi tanulmányutakat tett Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban, Török- és Görögországban. 1886-ban a kolozsvári törvényszékhez joggyakornoknak nevezték ki, pár év múlva azonban közigazgatási pályára lépett. Fogalmazógyakornok, majd segédfogalmazó lett a belügyminisztériumban, ahol 1892- ig működött. Ekkor a szatmármegyei krassói kerület szabadelvüpárti programmal képviselőjévé választotta meg. Ugyanennek a kerületnek mandátumával került be az 1896-os országgyűlésbe. 1910-ben a csen- geri kerület választotta meg nemzeti munkapárti programmal. 1892- től 1901-ig a kérvényi bizottság egyik előadója volt s felszólalt az egyházpolitikai vitában, útügyi és földmivelésügyi kérdésekben, jl910- től 1918-ig tagja volt a földmivelésügyi, majd pénzügyi bizottságnak is. A katonai rekvirálások és a dohánymunkások szabadságolása tárgyában interpellált s felszólalt a belügyi költségvetés tárgyalásánál. Politikai működését a szabadelvű pártban kezdte, később a nemzeti munkapártba lépett át, majd a nemzeti középpártnak volt tagja. Az egységespárt megalakulásakor ehhez csatlakozott. 1922-ben a csengerí választókerület beküldötte a második nemzetgyűlésbe, ahol főképen adópolitikai kérdésekkel foglalkozott s a költségvetésekhez szólalt fel. Az egyesitett Szatmár és Bereg vármegyék törvényhatósági és köz- igazgatási bizottságának tagja. A

megyei Gazdasági Egyesület elnöke, az Országos Kaszinó, Úri Club tagja, elnöke a Csengeri Társaskörnek, a Csenger és Vidéke Takarékpénztár Rt.-nak, igazgatósági tagja a Szatmári Termény- és Hitelbanknak, valamint a Szatmármegyei Gazdasági Banknak. A kormányzó 1922-ben gazdasági főtanácsosi címmel tüntette ki közgazdasági téren kifejtett működéséért. Az országgyűlési képviselőválasztások alkalmával régi kerülete választotta meg egyhangúan, a mostani választásokon pedig 1014 szótöbbséggel győzött vitéz Szoboszlay István független kisgazdapártival szemben.

Tomcsányí Vilmos Pál dr.

1880-ban született Budapesten. Ág. ev., nős, nyug. igazságügyminiszter, egyetemi magántanár, földbirtokos. Vásárosnamény díszpolgára, a III. oszt Vaskoronarend és a polgári hadiérdemkereszt tulajdonosa. Atyja budapesti Ítélőtáblái tanácselnök volt. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a budapesti egyetemen „Sub auspiciis regis“ jog- és államtudományi doktorrá avatták. Tanulmányait Berlinben, Páris- ban, Londonban és az Északamerikai Egyesült Államokban folytatta, ahonnan visszatérve 1902-ben büntetőtörvényszéki aljegyző, 1906-ban igazságügyminíszteri fogalmazó ,1918- ban miniszteri tanácsos, majd külügyminiszteri helyettes államtitkár, 1912-ben pedig a budapesti egyetemen a Politika magántanára lett. Tanulmányútjai során beutazta egész Európát és az Északamerikai Egyesült Államokat is. Az 1920. évi nemzetgyűlési választások alkalmá-