Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-08-03 / 31. (510.) szám
IU1IMÍR I» M»H 3-ik oldal. 1930. augusztus 3-án. Mátészalka közönségének lelkes érdeklődése mellett 28 ifjú tett fogadalmat a vasárnapi cserkésznapon. Báró Buttler Sándor intézőbízottsági elnök és Péchy László főispán szózata a cserkészekhez. — Szépen sikerültek a bemutató gyakorlatok és a tábortűz. A magyar ifjúság nevelésének legszebb ideálja a cserkészet. A lelki tisztaságnak és testi egészségnek ez a gyönyörű elgondolása olyan magával ragadóan vezeti az ifjú lelkeket, hogy aligha van az ifjúságnak kialakultabb életformája a mai cserkészetnél. Egészen természetes tehát az is, hogy a társadalom a legőszintébb rokonérzéssel bizonyltja meleg érdeklődését a magyar cserkészet dolgai iránt. A mátészalkai cserkésznap iránti, várakozás nemcsak a közönség körében, hanem a cserkészek közt is egyformán észlelhető volt. Vidéki cserkészcsapatok egymásután küldték az érdeklődő leveleket, hogy teljesen tájékozva legyenek a nagy ünnepség felől. Sajnos a hónap vége és sok csapat nehéz anyagi helyzete lehetetlenné tette, hogy a szálkái iparos csapat ünnepélyén még többen megjelenjenek. így is eljött a nyíregyházi, nyir- bogáti, nagyecsedi, nyírbátori csapat és velük debreceni tisztek, köztük dr. szalacsi Rácz Imre, a „Debrecen“ egyik szerkesztője, aki a Magyar Cserkészszövetség képviselőjeként jelent meg, hogy 35.000 magyar cserkész üdvözletét hozza. Az ünneplő csapatban is nagy változást hozott a cserkésznap, mert az addig 36 főből álló létszám az elmúlt héten mintegy 50 főre szökött fel, ugyanis a csapat régi tagjai egymásután jelentkeztek visszavételre, belátva, hogy a csapat e nagy megmozdulásából nekik is ki kell venni a munkarészt. A községi iskola udvarán 26-án este volt az utolsó áttekintő próba, mely az utcáról oly nagy közönséget vonzott be, hogy a fiuk csak nagy nehézségekkel tudták munkájukat végezni a túlzsúfolt udvaron. A konykasálor már állt, melyet a csapat munkája elismeréséül 3 éve kapott a test- nevelési felügyelőségtől. Benne szép rendben a konyhaeszközök, üstök, katlan, vágott fa és a vasárnap esti tábortüzhöz előre gondosan elkészítve a hasábfa-máglya. Ifj. dr. rá- polti Nagy Jenő csapatparancsnok, aki a héten érkezett haza, szintén ott volt a Jakab Gyula tiszt által dirigált próbánál és bizakodását fejezte ki, látva a fiuk nagy akarását és igyekvését. Vasárnap reggel teljes díszben vonult ki a csapat a pályaudvarra, ahol örömteljes szívvel üdvözölte báró Bnttler Sándort, a Szabolcs-Szatmármegyei intézőbizottság elnökét, a debreceni tiszteket és a nagy szimpátiának örvendő „Baross“ csapat zenekarát, cserkészét és parancsnokát Gábry Bertalant. fürdője elkészül néhány kanál Lux dús habjában ki* moshatja lenge selyemfehémemüit, harisnyáit, keztyüit Lux szaf>f>an- f>ehely langyos habja minden piszkot old és ujja varázsolja holmijait. A selyem- és műselyemif>ar gyárosai ajánlják a lenge testi fehérneműnek naponta levetés után való mosását, mondván, hogy az ilyen kezelés a fehérnemű élettartamát lényegesen meghosszabbítja. Mire a csapatok beértek a szállásukra már készen várta őket a friss, illatos jó félliter fejenkénti forralt tej és a foszlósbélü kenyér. Pár perc után gyülekezőt fújt Jakab Gyula vezető tiszt, amit gyors sorakozó követett és az impozáns együttesben felálló négy csapat — élén a fúvós zenekarral — templomba indult. A református temptomban Kincses Endre ref. lelkész tartott istentiszteletet s ezen magasan szárnyaló fohászban kérte az Ég áldását a magyar cserkészekre. Az istentisztelet a Himnusz magasztos hangjaival ért véget, melyet a fúvós zenekar kisért tökéletes hangszereléssel. Tizenegyórakor gazdag müsoru térzene volt a Hősök-terén. Oly tömeget vonzott a zenekar, hogy a forgalom 12 óráig valósággal akadályozva volt. Pont 12 órakor készen volt a párolgó, csalogató szagu gulyás Deák Ferenc segédtiszt és Borbély Gyula cserkész buzgó szakácskodása erednélkül. Ez a nép hamarabb megy Kanadába, mint iparosnak, kereskedőnek. Különösen fejlett színvonalon nem is áll a mai vármegyében sem az ipar, sem a kereskedelem, néhány kézműipari foglalkozás mestereitől eltekintve. Pedig az elszakított Nagykároly céhbeli mesterei egykor messze földön híresek voltak s külföldön is ismertek. Kevés szavú, tiszta vérü, józan életű, jól táplálkozó síksági nép a szat- mármegyei s általában egészséges is. Minden nagyobb községében van orvosa, patikája s a fehérgyarmati kis kórház mellett most várja kapuinak megnyitását a mátészalkai megyei közkórház is. Ezer bajjal, nehézséggel s a csonka haza minden gondját sokszorosan külön is érezve, szorgalmas és lankadatlan munkában él, tiz évvel Trianon után, Szatmármegye népe. Hitében a jobb jövő iránt semmit sem fogyatkozott, s ha verőfényes nappalokon fel-felkéklik messziről a keleti hegyek háta, esténként meg fel-felvillan a közel Szatmár s Nagykárolynak villanylámpás fénye, a csonka megye derék magyarja Kölcsey Ferenc szavával érez, áhítattal mondván: „Honfi, mit ér epedő kebel a romok ormán, Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel vess össze jelenkort, Hass, alkoss, gyarapits: S a haza fényre derül“. (Vége.) Az Eszperantóval Magyarországért. Eredeti útleírás. I. Bevezető szavak. Elindulás. Nürnberg. Az emberjtragédiája Nürnbergben. Ebben a kis útleírásban nem felfedezni akarom Nyugateurópát, azonban bizonyos mértékben, amit leírok, megfelel egy kisebb felfedező útnak. Európának egy különös rejtett arcát ismertetem, melyet alig ismernek, de amilyen, ha nem is a mai, hanem a jövő Európájának jellegzetes arca lesz valamikor, ha az idők oda érnek, hogy ezer és ezer különböző érdeket s elfogultságot ki lehet a nemzetek nagy közösségéből, közömbösiteni. Nem én vagyok az első, aki az eszperantó segítségével jár keresztül országokat s ismer meg ugyanazon az egy szemüvegen át nemzeteket, embereket és távolságokat. Mégis az én leírásom egyik az elsők között, mely arról számol be, hogyan lehet áthidalni mérhetetlen nagy társadalmi, faji különbségeket és hosszu- hosszu kilométereket egy ideális cél érdekében, az igazi béke megvalósítása érdekében. A Magyar Nemzeti Szövetség, amikor általam s egyik igen jó barátom által, kiről ez útleírásban számtalanszor lesz még szó, azért szervezte meg manapság egyik legerőteljesebben működő osztályát: az eszperantó osztályt, hogy azt a nagy nemzetközi ideális kapcsolatot, melyet az eszperantó képvisel ma minden nemzet sok ezer ideálistája között, felhasználhassuk a magyar probléma minél jobban való megismertetésére s ez által a valódi béke meg- valósithatásának egyik eszközéül. Ma már másféléves munka után sikerült olyan szélessé kiépíteni a magyar békerevizió érdekében munkálkodó kapcsolatainkat, hogy ezeknek szálai elérnek Jokohamától át az egész világon San Franciskóig s Hammerfesttől a Fokvárosig. Aki meglátogatja a Nemzeti Szövetségnek még most is nyitva levő Trianon-ellenes kiállítását, meggyőződhet ezeknek a kapcsolatoknak értékes és mindig használható voltáról. Levelezőink száma most már túlhaladja az ezret s van közöttük egyetemi tanártól kezdve egyszerű munkásig minden társadalmi osztályból. Mindez azonban nem volt arra elég, bogy az igazi felvilágosító munka továbbépíthető lehetőségeket szerezzen magának. Semmi sem erősebb, mint az élőszó ott, ahol valakinek, vagy tömegeknek a meggyőzéséről van szó s ezért szükség volt arra, hogy ahol az adott körülmények s az Írásbeli előkészítés megengedte, személyesen tegyünk bizonyságot igazunkról s személyesen baráti kötelékek létesítésével tegyük munkásságunkat eredményesebbé. Ez volt az a szempont, amely arra késztette a Szövetség vezetőségét, hogy külföldi eszperantó körutainkra a lehetőséget nyújtsa. Mindezeket, bár leírásom mai nagy részét feleslegesen látszik lefoglalni, mégis el kell mondjam, mert ezek nélkül utazásunknak sem célját, sem belső lényegét megérteni nem lehetett volna. Első ilyen kőrútunk a múlt évben Olaszországba vitt bennünket. Sajnos rám nézve nagyon kellemetlenül végződött. Milánó és Verona között egy autószerencsétlenségből kifolyólag a Caravaggioi invalidusok kórházában fejeztem be. Másik külföldi utunk az idén történt. Főként holland és flammand eszperantista barátaink meghívására indultunk útnak, hogy 22 várost látogassunk meg s mindenikben tartsunk előadásokat Magyarországról s a magyar kérdésről. Fontos, hogy be is mutatkozzak olvasóimnak. Engemet a „Szatmár és Bereg" olvasója nehány Írásomból ismerhet s ezért inkább barátomat, aki egyetlen utitársam volt, mutatom be. Dr. Lukács Gyulát, aki egyike azoknak a kevés ideálistáknak, akik meggondolás és fontolgatás nélkül adnak időt és ideget a magyar irredenta számára s nagyszerű szervezőképességével utazásunk tulajdonképpeni előkészítője s szervezője volt. Megjegyzendő, hogy mindketten a minimális német, francia stb. nyelvtudás nélkül, csupán az eszperantóra utalva indultunk útnak, ami tulajdonképen utazásunk céljától eltekintve egyik figyelemreméltó motívuma annak, ami érdekessé teheti ezt az útleírást. Úgy határoztunk, hogy nem csak Hollandiában tartunk előadásokat, hanem értékesítve az oda vezető utat, a közbeeső nagyobb városokban is, sőt az utolsó hetekben érkezett londoni meghívásra elhatároztuk, hogy oda is elmegyünk. Titokban reméltük, hogy hátha nemzetünk nagy pártfogóját, lord Rothermeret is megláthatjuk. * Március 15-én indultunk el a keleti pályaudvarról. Esperantista barátaink s a Nemzeti Szövetség részéről dr. Ajtay József, a Szövetség ügyvezető igazgatója búcsúztattak el. Vígan mentünk, habár kissé szorongó érzés volt bennünk visszaemlékezve a múlt évi ovációs s üdvözlő beszédekkel kisért olaszországi szerencsétlen utunk- ra. Ez volt az oka, hogy most kerültük azt a feltűnést, amely annak idején másik utazásunkat kisérte. Amikor vonatunk elindult, összenéztünk barátommal. Tudtam, hogy neki is ez járhat az eszében. Szorongás volt bennünk az is, hogy mostani utunk különben sem hasonlítható össze az olasz- országi ut sok-sok olyan körülményével, mely az ottani propaganda munkánkat könnyűvé és sokszor csupán a magyarolasz barátság egyik megnyilatkozásává tette. Oda úgy mentünk, mintha rokonokhoz mennénk bajainkról s gyászunkról panaszkodni s ez a benyomásunk ottan csak erősödött. Most jórészt olyan országokba mentünk, melyek velünk baráti viszonyban nincsenek s ha érdeklődnek dolgaink felől, ezt a kritikus szem vizsgálódásával teszik. Munkánk mindenesetre nehezebb s sokkal
