Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-04-06 / 14. (493.) szám
SZAtMáK ES IHN 7. határoz a felfüggesztett törvény- hatósági első tisztviselő helyettesítése, az összes törvényhatósági tisztviselők felelősség alól felmentése, és a törvényhatósági tisztviselők nyugdíjazása kérdésében ; 8. választja a törvényhatóság választás alá eső tisztviselőit, a törvényhatósági bizottság örökös tagjait, a bizottságok és választmányok választás alá eső tagjait, a felsőházba küldendő rendes és póttagokat, és mindazokat, akiket valamely közjogi szervhez a törvényhatóság képviseletében választás utján kell kiküldeni; 9. irányítja saját gazgasági természetű ügyeit, megállapítja a költségvetést és a zárszámadást, törvény- hatósági jogú városban a beruházási és a városrendezési tervet; 10. határoz a vagyonszerzés, elidegenítés vagy megterhelés, terhes szerződés vagy egyesség kötése kérdésében ; azonban ez a jog 10.000 pengő értékig a kisgyülés hatáskörébe tartozik ; 11. határoz a törvényhatóság vagyona, jövedelmének hovaforditása, a saját és kezelésében lévő készpénzek gyümölcsöztetése, a gyámpénztári készleteknek, mely pénzintézeteknél és mekkora összegek erejéig elhelyezése, középületek emelése, közintézmények és üzemek, berendezések, vállalatok létesítése és rendeltetése, szervezeti és kezelési módjuk megállapítása kérdésében, gondoskodik saját szükségleteinek fedezéséről, közszolgáltatások behozataláról, határoz az érdekszövetség létesítése, vagy a meglévőkhöz csatlakozás kérdésében; 12. megállapítja a törvényhatósági közgyűlés és a kisgyülés ügyrendjét, üléseinek számát és időközeit, és 13. határoz a községi képviselő- testületek feloszlatásának tárgyában teendő előter\esztés kérdésében. Az itt felsorolt eseteken kívül eső 2-ik oldal. intézkedési jog a kisgyülés hatáskörébe tartozik. Ugyancsak a kisgyülés feladatába vág még az alábbiakban való határozó képesség: 2. Másodfokon > határoz azokban a közérdekű ügyekbep, amelyekben az 1929. évi XXX. te. hatálybalép- tekor másodfokon a törvényhatósági bizottság volt hivatott határozni. 3. Előkészíti a törvényhatósági bizottsági közgyűlés elé terjesztendő ügyeket; 4. A számonkérőszékbe a kisgyülés évenként két tagot küld ki, nem tisztviselő tagjai közül. lemet, éppen úgy, mint ahogy a rá- kényszeritett nemzeti szokások azt újra naggyá és nemzetivé tehetik. Lássuk, melyek azok a nemzeti szokások és eszközök, melyek a nemzet ősi karakterét nevelik és visszatükröztetík ? 1. A magyar dal; 2. magyar zene; 3. magyar tánc; 4. magyar ruha viselete; 5. magyar történelmi és földrajzi tudás ; 6. magyar irodalmi és nyelvtudás ; 7. magyar előadó művészet, szavalat, színművészet; 8. törhetetlen magyar hazafias erkölcsi nevelés. A felsorolt eszköznek az illető magyar ifjúnak előképzettségéhez mért tanítása vezet ahhoz az eredményhez, mely a magyar népművelés egyedüli célja lehet: „A magyar társadalom szinmagyarrá tételéhez". Az általam vezetett tanfolyamokban (analfabéta, elemi és általános ismeretterjesztő tanfolyam) a magyar történelmi, földrajzi, nyelvi tudást és a magyar erkölcsi nevelést az előadók legjobb tudásuk szerint átplántálták a levente ifjakba. Az előadó művészet körébe vágó foglalkozást (szavalatok, műkedvelői előadások) magam vezettem. Az „Ocskay brigadéros“ cimü történelmi színmüvet a leventék igen szabatos és eredményes módon játszották a nyilvánosság előtt. Látókörük szélesbedett, történelmi tudásuk, előadó képességük, a magyaros nyelv iránti érzékük, hazafias érzésük gyarapodott. A nevelés és foglalkozás iránt kedvet mutattak. Eredményes működésűk elismerésekor látható öröm töltötte el őket. A mátészalkai levente-önképzőkör működésén belül szavaló versenyeket tartottam. Október 6-án, már- március 15-én rendezett nemzeti ünnepségeken, színi előadások műsorában és az általam vasárnaponként tartott ismeretterjesztő előadások keretében a leventék hazafias verseket szavaltak. 1930. április 6-án. Népművelés a testnevelési törvény keretén belül. Irta : LászlóJJBéla ny. őrnagy. I. Az 1929—30. év téli időszakában a mátészalkai levente egyesület kebelében alakult népművelési tanfolyamok vezetője voltam. Ennek a hivatásnak megfelelendő, igyekeztem a magyar iskolánkivüli népművelés mélyébe behatolni, annak jelenlegi körülményeit meglátni, ellesni és megállapítani azokat a szükségességeket, melyek a szó szoros értelmében vett „Népművelés" oktatását tényleg eredényessé tennék. A magyar nemzeti társadalomnak, beleértve a hivatalos tényezőket is, — nem lehet más hivatása e téren, minthogy a magyar népet a tudás megadásával karöltve a régi magyar nemzeti öntudatra, törhetetlen, büszke magyar hazaszeretetre, s a Haza érdekében végzett szorgalmas munkára visszavezesse. A nemzet hazája érdekében rárótt nagy feladatait csak úgy érheti el, ha lelke, szokásai, ruház- kodása, nyelve, irodalma, szóval egész jelleme idegentől mentes, nemzeti és magyar. I. Ferdinánd osztrák főherceg magyar királlyá való koronázása után napjainkig 400 év múlt el; rövid idő a föld és világ történelmében, de végtelen hosszú egy nemzet életében. A magyar nemzet e korszaka a szomszéd osztrákok elnyomó uralmát jelenti. Számos, elnyomóink ellen íolytatott szabadságharcunk élénken bizonyítja 400 éves szomorú rabságunkat. Természetes az, hogy e hosszú elnyomatás alatt az elnyomó nyelvét, szokásait, szóval egész karakterét igyekezett ráerőszakolni a magyar nemzetre, Az is természetes, hogy e törekvések erős ellenhatásra találtak. Megtalálta azonban a módszert a leleményes hatalom arra, hogy különösen a rendiség magasabb rétegei révén, szép szóval, édesgetéssel, domíniumok adományozása stb. utján a nemzetet szokásaiból, nyelvéből, régi erkölcseiből siralmasan kivetkőz- tesse. Ma, midőn önnálló, de sajnos megcsonkított torzó, s egész világ rabja e sokat szenvedett nemzet, — nyelve, szokásai, viselete, jellege megromlott, — idegenszerü, nem magyar. Lelke sejtelmei, jelleme azonban, mint a hamu alatt sunnya- dó parázs, izzanak és lobogni vágynak. Uj nemzedékek öntudatos lelki nevelése lesz az a lobogás, amely a magyar jövő győzelmes útját be fogja világítani. Az ősi lelki jellemvonások irányítják a külsőségeket, de a rá- kényszeritett idegen külsőségek megrontják a nemzeti lelket és jelTemelés. Volt szép családja, édes otthona, Büszkén vallotta magyarnak magát, De elűzte a zsarnok ostora. Hajh, a magyarság bűn ma odaát! Ott volt aztán a bujdosók élén, Bár sorvasztották vérző, mély sebek; Most itt állok bús sirgödre szélén S ajkam érette hő imát rebeg: Óh most már tudom, hogy mit ér a hit, Ami azt mondja, hogy nincsen halál, Égi kincs a hit, mert arra tanít: Lelkünk nem hal meg, de Istenhez száll. Szálljon lelked a kékeid égbe, Állj meg nagy Urunk trónusé előtt! S mondd, hogy tekintsen erre a népre, Segedelemre Szépen kérd fel Őt! Menj el arra is, hol seregével Csillágsátrakban táboroz Csaba. Móftdd el ott is, hogy népe a székely Ilyen nagy bajban nem volt még soha. Mondd, hogy inditSa már a sereget. Kérd, hogy csak egyszer csapjanak le még S vérűnket ontó zsarnokok felett Csattogjon bőszén a csillagos ég! K. Szabó Károly. Az összefogás. VIII. Feladatok. Lehetetlenül ziláltak viszonyaink vagyonban, megélhetésben, érzésben, gondolatban, műveltségben és amiről legkevésbé kell vitáznunk: országunk s véreink tépettségében. Esett gyermekek vagyunk. Esetteb- bek az esendőnél. Esettek voltunk már azzal is, hogy belékeveredtünk egy pusztító világháború legvéresebb viharába. És noha semmi érdek nem fűzött hozzá bennünket, nem kívánta sem testünk, sem lelkünk, mégis mi véreztünk el benne igazán. Egy Habsburgért kezdtük, a Habsburgokkal vélük hullottunk s az eredmény is csak ennyi, hogy tőlük megmenekültünk. Szomorú, gyászos Mohács szerteziláltsága közben ragadtak ránk és szomorú, gyászos Trianonba juttatták a magyarságot. Aztán mint a kitett gyermekekre, a nyomorúság tusáját, a kenyérharc lelket-testet-ölő béklyóját hagyta ránk a háború. A ránkszabadult Forradalmi zivatarok szintén esett gyermekként értek bennünket. Nem szabadították fel a lelkeket, mert a magyar nép nagy rétegei fáradtak, tájékozatlanok, erőtlenek, képtelenek voltak. De erőtlen és gerinctelen volt a középosztály is. Akiket pedig érintett, az első szellőre eliramodtak, elszeleltek s csak az oláhok eltakarodása meg a harmadik megtorlás idejére kukkantottak haza, hogy kiáltozzák a „feszitsd- meg“-et, halámoljanak azok elől, akik ki mertek állni az élet, a haza s a házuk és hitük védelmére. Ránkfrecskelték tehát az ut sarát- piszkát a forradalmak, mert tehetetlen, esett gyermekek voltunk. Esettek, akiket a vezetést mindig maguknak megtartók cserben hagytak saját irhájuk mentésére s nem volt, akik teljes mellel és feszes vállal álljon az árral felvetődő senki- fiák elébe s helyettük, ellenük nem a nemzet lendületének elfojtására, de helyes mederbe, irányítására vállalkozzék, törekedjék. S a jóra-jobbra ácsingózó esett gyermek máig sem tudott kikecmeregni nyavalyáiból: Most itt várhatja a pokolt Szórva, megtépetten, ritkulva ... Megtépett soraiban, életre kép' felenné zsugorítva, . . . Mert gyáva volt és szolga volt S életét élni sohse merte, A sors, a sorsa Hajh, be megverte, be megverte. S nem lenne mód feltámadásunkra ? Van, nagyon is van, csakhogy sok a hijja! Tiz éve hirdetem szomorú szavaikkal (be keserves sors itt prófétának lenni!), hogy égi mannaként nincs jogunk elveszített országunkat várni tespedő élettel. Hirdetem azt is, hogy véreinkkel még egyesülhetünk, Zílahot, Kassát, Kolozsvárt, Bártfát, Pozsonyt és Véradót, Székelyföldet s Bácskát, Felvidéket s Kisalföldet egybeölelhetjük. De nem kurjantással vagy el- aluvással. Még csak nem is mások szánakozásából. Hanem egy közve- tetlenebb utón: egységes benső erőink utján. A korlátok eltávolít- hatók, a ránkvart zubbonyok, határok megváltoztathatók, az élet áramlása megindítható. De nem elerőtlenedés, elernyedés, zűrzavar és önző érdekek százfelé csapkodása nyomán. Nem az eltolódások növelésével, törekvéseink szétfórgácsolá- séval, hanem egységes lendülettel, amire belső ziláltságban elerőtlene- dett nemzet sosem képes.
