Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-04-06 / 14. (493.) szám

1930. április 6-án *Iüf Mm is Binse 3-ik oldal. A magyar dal és zenét Vitek Ká­roly zenetanár tanította. A dal kér­dése nehezebb, mint a zeneokta­tásé. Tudniilllik a levente ifjúság dalkarban való oktatása e serdülő korban a hangok átváltozás alatti folyamata és ki nem forrottsága miatt lehetetlen. A daloktatás leg­feljebb a kottaismeretre és a zenei hallás kifejlesztésére szorítkozott. A levente énekkar szereplő képessége tehát eredményesen be nem mu­tatható. A levente ifjú azonban előképzésben részesül s igy levente­sorból kikerülve valamely testneve­lési íársegyesület, mondjuk egy esetleg helyben alakult polgári lö­vészegyesület dalkarában énekkép­zettségét érvényesítheti. A magyar zene terén másképpen áll a helyzet. Részben anyagiak hiánya miatt, de főleg, mert a trombita nem magyar hangszer, nem fúvós, de vonós-hu- ros zenekari oktatást tartottunk. A vonós-zenekar alig 3 és fél hónapi oktatás után az „Ocskay brigadéros“ műkedvelői előadásán tudását már a nyilvánosság előtt bemutatta. Igen jó eredménynek mondható, hogy az alig csecsemő­korát élő zenekar, fegyelmezett és élvezhető összjátékával hangos tet­szésnyilvánításokra ösztökélte a a hallgató-közönséget. E tárgynál megjegyzem, hogy a művészet is, a mi szemünkben, csak addig lehet nemzetközi, amig magyarságunkat nem veszélyezteti. M cseD Miifiica a üolseviz- mus melegágyává tette az elszaitfto&t Suthénföldet. Kora lat asztal tós# aszta ettben, kertben, sporthoz hordjon Ön is CÍJ5>#1? Kapható szürke, lekér és fekete színben, vörös gnmiíalppal, gnzakcreggcl Gyermekeknek 22—27 nagyság P 3-25Í Lányoknak 28—34 nagyság P 3-451 35—41 nagyság p 4­Csak védjeggyel a talpán valódi! i C^őiC^mC*P^ k!tön6 tartós anyagokból készül, rendkívül olcsó >- —•" és mindenki hordja, mert tcényeímes és egfssséger.. Mi a eseheSx fiSicos Sérv© ? — Vármegyénk fcüxöira- sésének értíeücIöeSése £©0«©3©ít Kaértélte&en kell, hegv a rutlténfild sorss felé. A békekötések folytán felvetődött problémák közül talán egyik sem bir olyan fontossággal az európai egyensúly és béke szempontjából, mint a ruténkérdés. Ezen a kis földterületen ütközik össze a cseh pánszláv imperializmus azoknak az államoknak a törekvéseivel, (Len­gyelország, Magyarország, Románia) amelyek a pánszláv és pánbolsevis- ta veszedelem ellen védgátat szeretnének felállítani. Ezért igen örvendetes, hogy ép­pen Nyugateurópában, a francia könyvpiacon jelent meg az első összefoglaló és szakszerű tanulmány erről a ruthénproblémáról, amely­nek helyes felfogása Magyarország­ra is életkérdés, A napokban jelent meg ugyanis a párisi Jouve & Cie kiadásában F. de Gerandó,, Le Complot Rouge en Ruthénie“ (A vörös összeeskü­Határaink megváltoztathatók, vé­reinkkel egyesülhetünk, mert a külső politikai helyzet megérleli az alkal­mat rá. De sosem segít külpolitikai helyzet hozzá egyedül. Ehhez egy­ségesen kell összefognia a nemzet­nek, hogy 1, felismerhesse és egyetemesen szorgassa-kövesse a kellő alkalmat, 2. egységes benső feszültséggel, egyöntetű áldozatos munnkával — működéssel nemcsak véreinket tartsa meg az anyaország kívánásában. De minden magyarokon kívül méltán mutatkozzunk az idegen nemzetek­nek is, hogy erős, egészséges, vál­lalkozó, tevékeny, egyöntetű s nem pusztán duzzogó, de erőtől duzzadó egységes faj követeli vissza egysé­gét. Méltóknak kell mutatkoznunk és valóban azoknak kell lennünk. A történelem lelkében igen sokan kételkednek s puszta vak véletlenek­nek tulajdonítják a végzetes csapá­sokat. Van is némi igazuk olykor. A magyar föld annyi erejével ren­delkező népének elesése is ilyes. De nem nehéz a dolog mélyén fel­ismerni, hogy mi 1867 óta egyebet sem tettünk száz megoldatlan s fe­nyegetően felénk meredő kérdés vés Ruthénföldön) cimü munkája. A könyv szerzője F. de Gerandó éve­ken át volt a Matin és több nagy francia és svájci lap állandó kelet­európai és balkáni tudósítója, aki tiz év óta állandóan Keleteurópa országait járja. Könyvében a beve­zetés után a Ruthénföld múltját is­merteti a szerző és az 1918. esemé­nyekkel kapcsolatban kiemeli, hogy a csehek mellett a ruthénség han­gulata akkor sem volt egységesnek, sem pedig komolynak mondható, úgy, hogy a csehek kénytelenek voltak külső segítséghez fordulni: az amerikai ruthénséghez. Azonban ez sem volt elég, mert a Wilson által kiküldött vizsgálóbizottság je­lentése a csehek ellen döntött. Csak­is Beszkid dr. párisi szereplése, a Vyx-léle jegyzék és a Magyarországon időköz­ben kitört bolsevizmus játszották Ruthéníöldet a csehek kezére. ellenében, mint a királlyal való si­kertelen békülési törekvéseinkkel egymást martuk-szaggattuk. Meg­oldatlanul hagytuk kérdéseinket minden téren. Túllicitált rajtunk a más-sors. Nemzetiségeink pedig erő­sítést kaptak s egészséges lendület­tel haladtak, hogy felébünk kere­kedjenek — gyengeségünk kihasz­nálására. Mi marakodtunk azon, hogy melyikőnk liberálisabb s köz­ben nem vettük észre, hogy a magá­val jótehetetlen magyart megfojtja a raffineria, a protekció, sisere, az uzsora, a kiváltság és a kartell s a kérlelhetetlen tülekedés. Gazdasági kérdéseink elárasztó borzalmakba fulladtak. Földjeink megfojtják gaz­dáikat (most eléggé rohamosan!) és mégis egészséges kis középbirtok helyett csupán a tízezer holdakat védi az állam. Politikai és művelő­dési viszonyaink rendezetlenek. Ha tehát nem akarunk végképen elesettségben maradni, egybe kell indítani erőinket s ehhez egészsé­ges, egyöntetű viszonyokat kell te­remtenünk áldozatok árán is: poli­tikában, művelődésben, megélhetési körülményeinkben és érzés világunk­ban. Ezek a feladatok. Budapest. Kincs Elek. 1919. május 8.-tól — Írja Ge- rando — a prágai kormány rend­szeresen meghamisítja a ruthén nem­zet akaratát. Rámutat e hamisítás egyes állomásaira egészen az 1927 julius.14.-i törvényig, mellyel véglegesen eltemették a Ruthénföld autonómiáját. Majd felsorolja azokat a tiltakozá­sokat, melyeket a ruthének a Nép- szövetséghez benyújtottak, melyek közül a legutolsónak az amerikai ruthén ultimátumnak szószerinti konklúziója a következő: „Cseh­szlovákia megsértette a békeszerző­dést és kötelezettségeinek nem tett eleget. Ezzel lényegileg megsemmi­sítette azon szerződést, mely Ru- szinszkót Csehországhoz köti. A nemzet és nemzetközi jog szem­pontjából ma már semmi olyan szerződés nem létezik, mely Ru- szinszkót Csehországhoz kötné. Kö­vetkezésképpen Ruszinszkónak jo­gában áll magát Csehszlovákiától függetleníteni.“ Az iró ezután szuggesztiv leírá­sát adja Ruthénföldnek, az ott ural­kodó hihetetlen nyomornak és erre vonatkozóan Kurtják Ivántól és Petrogalli munkácsi polgármestertől fontos interjút közöl. Azután nyelv­kérdést, a mesterségesen előidézett politikai viszályokat és az ugyan­csak mesterségesen előidézett köz- gazdasági leromlást ismerteti. Geran- do oda konkludál, hogy az egész jelenlegi csehpolitikának az a titkos célja, hogy Ruszinszkót Ukrajnának és igy közvetve Szovjetoroszország- nak a kezére játsza, megteremtvén ily módot a kapcsolatot Csehszlová­kia és Oroszország között. Európának nem kell orosz-cseh korridor és nem kell Nagyukrajna, mert a bolsevista előnyomulás nem állana meg a Tiszá­nál, hanem nyugat és dél felé törne előre. Ha a csehek megtartják Ruszinsz­kót, meg kell követelni tőlük, hogy vonják meg az ukrajnizmustól és kommunizmustól azt a botrányos hivatalos támogatást, melyet ezek az irányzatok mai napig is élvez­nek. Mert ha másképen cselekedné­nek, akkor Európának parancsoló kötelessége, hogy felemelje szavát úgy azon nemzetek érdekében ame­lyeknek sorsa felől ünnepélyesen kezeskedett, még inkább saját jól felfogott érdekében. F. de Gerandó érdekes munkája nagy hiányokat pótolt a békeszer­ződések által teremtett állapotokat bíráló írrodalomban és épen ezért bizonyára nagy viszhangot fog kel­teni Európa azon politikai körök­ben, melyek szivükön viselik Európa békéjét és jobb jövőjét. Egyesitett vármegyénk közönsége különös érdeklődéssel kell, hogy kisérje a Ruthénföld sorsának alaku­lását, mert a testünkből leszakított Bereg és Ugocsa megyéken keresz­tül nekünk kétszeresen is fáj Rá­kóczi hü ruthénjeínek és a velük élő magyarságnak fájdalmas meg­próbáltatása. Végül az sem lehet előttünk közömbös, hogy rajtunk keresztül törjön-e egész Európára a pánszláv és pánbolsevista vesze­delem. Furcsa képek. — A tavasz Pesten. — Vasárnap van és kora reggel. Vérpezsdítő, friss, csiklandó levegő, ragyogó, vidám napsugár, illatos, nótás szinpompája a virágba borult fa-koronáknak, egy szóval: tavasz. Tinta-szagu íróasztal mellől, poros műhelyekből, penészes pince-lakás­ból és csinos polgári szobákból özön- lik a nép már kora reggel a budai hegyekbe. Természet-éhes turisták megpakolt hátizsákokkal, déli táp­lálékot cipelő sváb szobalány tolak­szik a nagyságos ur és a famíliája után a villamosra, hol a kalauz ha- láltmegvető bátorsággal tornázza magát egyik tyúkszemről a másik­ra. A sárgakocsi zörögve-csörögve kapaszkodik a végállomás felé s Hűvösvölgy, Farkasrét, Zugliget zöl- delő pázsitja csalja magához a tar­ka tömeget. Rettenetes dolog, hogy a kultúra még az erdők közepén is üldözi az embert. Vidám kaláber társaság te­lepszik egy bokorral körülvett nap­sütéses térre. Kemény vezényszavak pattognak: Kabát le ! Gallér, nyak­kendő zsebre! s titkos áhítattal gondolnak ősapáink nomád életé­nek minden gyönyörűségére, mikor egyszerre, a bokor túlsó oldaláról a fülükbe bömböl civilizációnk fen­séges vívmánya: halló itt rádió Bu-

Next

/
Thumbnails
Contents