Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-10-19 / 42. (551.) szám

^yetemi Kör kjPJR/m H ÄPLÄ Hl POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEGYEDÉVRE 2 P 40 FILLÉR. — EGY ES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. CKC.S FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr, FÁBIÁN SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8 SZ. TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÁN-UTCA 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54’003. MATÉSZAMCÜ' 1930. &KVŐBEB 19. X. m' m 49. SlÁH, Magyar Hét. Amikor e soraink az olvasók elébe jutnak, már mindenfelé a csonka hazában, utcákon és hi­vatalokban, kereskedők kirakatai­ban, társadalmi egyesületeknél és iskolákban plakátok hívják fel a fogyasztó közönséget a ma­gyar ipar pártolására, a magyar iparcikkek vásárlására s ezáltal a munkanélküliség elleni küzde­lemben való részvételre. A világ valamennyi nemzete védi, körülbástyázza a maga ipa­rát, s miként szükségesnek vélik a svájci hét, az angol ipari hét és az osztrák hétnek megrende­zéséta svájciak, az angolok, vagy az osztrákok, éppen olyan szük­séges nekünk is a Magyar Hét megrendezése, mert ennek sike­re nemcsak az ipar és a mező- gazdaság küzdelme a megélhe­tésért, hanem az egész magyar nemzet összes társadalmi rétegei­nek harca önmagáért és egy szebb jövőért. E Magyar Hét hivatott arra, hogy a magyar ember agyába és minden magyar ember szivébe belevígye a honi ipar pártolását, mely gondolatot Kossuth Lajos 1841-ben olyan klasszikusan fej­tett ki, mindőn hangoztatta, hogy „Amit nekünk a honi ipar nyújt­hat, azt idegentől venni, hazánk elleni bün!Jl A Magyar Hét sikere, vagy sikertelensége tehát nem lehet közömbös egyetlen egy magyar emberre névé sem, mert Csonka- Magyarország útja Nagy-Magyar- ország felé, csak a nagyobbfoku iparosodáson keresztül vezethet. A béke rögös útja. Amíg Briand, Franciaország külügyminisztere, a genfi kon­ferencián lelkes szavakkal ajáni- gatta az európai államok egyesí­tésének eszméjét és kenetteljes szavakkal magasztalta a világbé­két, odahaza Tardieu kormánya egy olyan költségvetési javasla­tot tárgyaltatott le, amelynek tel­jes 25 százaléka, kereken 500 millió dollár esett a hadsereg és hadi tengerészet költségeire. Eh­hez még azt is hozzá kell tenni, hogy előzetes jóváhagyások alap­ján százmilliókat költenek azokra az erődítési munkálatokra, ame­lyeket a franciák a déli Alpesek- től fel egész a német-belga ha­tárig folytatnak. Ennél világosabb bizonyíték valóban nem kívánható arra, hogy a németek vádja, amely szerint Franciaország egyik kezével a béke, a másikkal pedig a háború I munkáját végzi, megfelel a szó- 5 moru valóságnak. Nagyon természetes az is, hogy a most lefolyt német választások eredménye, amely Németország­ban a túlzó pártokat juttatta súly­hoz, csak újabb vesszőparipát ád majd a francia militaristák alá. Vajmi keveset használ a béke gondolatának az a körülmény is, hogy a legutóbbi francia katonai hadgyakorlatok éle egyenesen a német és olasz határok ellen irá­nyult és pedig olyan formában, hogy azok célja nem is volt félre érthető. Franciaország nem csi­nál titkot abból, hogy erősen fel­készül Németország és Olaszor­szág ellen és ezt a legutóbbi had­gyakorlatokkal szinte tüntetés- szerüleg dokumentálta. Ez az ut nem lehet a becsü­letes béke útja. Amig Tardieu és hadügyminisz­tere mást cselekszenek, mint amit Briand külügyminiszter beszél, addig a világbéke nagyon gyen­ge lábon áll. Karácsonyi örömet a szegényeknek! Horthy Miklósné szózata. — Vármegyénk főispánja készség­gel továbbit;a a hozzá érkező adományokat. — Lapunk nyug­tázná fogja a gyűjtés eredményét. A sok gonddal és ezer bajjal küzdő magyar társadalom jó szivé­hez a legelső magyar asszony, Horthy Miklósné, nemes lelke sugallatára hallgatva, fentkölt szellemű szózatot intézett s ezt a szózatot eljuttatta vármegyénk főispánjához is, aki azt lapunk utján továbbítja a vár­megye közönségéhez. A szózat szövege a következő: Ez utón mondok őszinte, meleg köszönetét mindazoknak, akik az elmúlt évben nemeslelkü adományaikkal lehetővé tet­ték, hogy nyomorban sínylődő embertársaiknak oly sokszor lehettem segítségükre végszükségükben. Felesleges külön rámutatnom az amúgy is mindenki által ismert mostani súlyos gazdasági helyzetre, mikor is a munka- nélküliek ezrei sínylődnek a légnagyobb nélkülözések között, fel szeretném hívni mindazok figyelmét, akiknek módjukban áll, ha csak néhány fillérrel is ezen a nyomoron enyhíteni, hogy ezáltal nemcsak jótékonyságot gyakoroljanak, de saját érdekükben is cselekszenek, ha az éhező és fázó tömegek lelket romboló elégedetlenségét adományaikkal csökkenteni segítenek. Azzal a bensőséges kéréssel fordulok tehát minden olyan embertársamhoz, akit a Gondviselés meleg otthonnal és a napi biztos kenyérrel áldott meg, hogy a nyomor és a nélkülözés fájdalmának enyhítésére irányuló törekvésemben nemeslelkü adományaikkal és gyűjtéseikkel támogassanak. Az elmúlt esztendő szép eredménye után meg vagyok győződve, hogy a társadalom hathatós támogatásával a mai nehéz helyzetben még inkább módot fog nyújtani a nyomor­gók karácsonyi megsegítésére és arra, hogy az ínségesek a tél folyamán rögtöni segélyben részesülhessenek. A múlt évi gyűjtésem lehetővé tette, hogy ezeren felüli szegény gyermek karácsonykor felruháztatott, 1000 család és félszáz jótékony intézmény karácsonyi adományban részesült és közel 1000 esetben rögtöni segélyre szorultak szorgos ki­vizsgálás után pénzbeli, illetve természetbeni támogatást nyer­tek. A gyűjtésből még fennmaradt összegből pedig 120 gyer­mek részére napközi otthont tartottam fenn. Minthogy gyűjtésemnek semmiféle adminisztrációs költ­sége nincs, a kezeimhez befolyó összeg a maga teljes egészé­ben és személyesen végzett szétosztásban a szegényeknek jut. Kérem végül a nemesszívü adakozókat, hogy a gyüjtőiven egybegyült pénzadományaikat a csatolt csekklapon, a gyűjtő- ivet pedig a mellékelt és bélyeggel el nem látandó boríték felhasználásával, valamint természetbeni adományaikat is le­hetőleg november végéig, de legkésőbb december 1-ig hozzám juttatni szíveskedjenek. Kelt Budapesten, 1930. október hó. Horthy Miklósné, A kormányzó feleségének szóza­ta már is sok-sok visszhangot kapott a magyar társadalom minden réte­géből, mihelyt a napi sajtóból is­mertté vált a Főméltóságu Asszony kezdeményezése. Méltán hisszük ezért, hogy vármegyénk közönsége is megértéssel fogadja a legmaga­sabb helyről jött szózatot s a tehe­tősek minél előbb elküldik adomá­nyaikat a főispánhoz, aki azokat lapunk utján nyugtázni fogja s a fő­méltóságu asszony kezéhez juttatja. Az adományokat egyébként szer­kesztőségünk is örömmel továbbítja a főispánhoz. Ä faoletta felemelésének a terve. Az egységespárt agrárblokkja leg­utóbbi ülésében újból foglalkozott a buza-árak minimálisának a kér­désével. A vita folyamán az a fel­fogás alakult ki, hogy a mai viszo­nyok között a kormánynak nem lehetnek és nincsenek is meg a meg­felelő anyagi eszközei ahhoz, hogy nagyobbszahásu állami vásárlások­kal a búzát állandóan a megfelelő árnivón tudja tartani. Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök hosszabb beszédet mondott a helyzetről és bejelentette, hogy a kormány azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a bú­zának a nyár óta bekövetkezett újabb áresése miatt a boletta árát felemelje. A búza árát nem befo­lyásolhatjuk, mondotta a miniszte­relnök, mert az a világpiacok ár­nívója szerint alakul ki nálunk is. Ha a világpiaci ár túlságosan ala­csony és a termelési költségeket sem hozza be, arról kell gondoskod­ni, hogy a gazdák a búzának a piaci árán felül bizonyos pótlékot kapjanak. Erre szolgál a boletta. Igaz, hogy a bolettával megterhel­jük a fogyasztást, de amiként a 20 pengős búzaárak mellett jogos és méltányos volt, hogy a gazdák ja­vára a fogyasztást a 3 pengős bo­lettával megterheljük, úgy most a 15 pengős búzaárak mellett a fogyasz­tás ki fogja bírni a magasabb bolet- taárat is. Ennyiben tehát elfogad­hatónak mutatkozik a boletta ár­emelkedésének a gondolata. Más megoldást már csak azért is nehéz választani, mert a búza eladása már régóta megkezdődött és ha a kor­mánynak sikerülne valamilyen utón a búzaárakat emelni, úgy azok a közvetítők járnának jól, akik a gaz­dától már olcsó áron megvásárolták a búzát és az most a kezükben van. Ez a megoldás tehát igazságtalan volna. A boletta áremelésénél azon­ban ez a hiba sem csúszik bele a számításba. Azok a gazdák ugyanis, akik bolettát kaptak és azzal már jelentkeztek az adóhivataloknál, ott 1 Kör íyvet, pa P' rt, i ' • j. a ilüIMll IS BERKS 1 roszeri könyvkereskedésében vásároljon. I

Next

/
Thumbnails
Contents