Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-10-19 / 42. (551.) szám

2-ik oldal. lundR I» mt 1930. október 19-én. nyilván vannak tartva. Meg van te­hát a lehetősége annak, hogy akik alacsonyabb áron adták el a búzáju­kat, mint amilyen ár a boletta be­vezetésénél érvényben volt, azok most utólag megkaphatják bizonyos körülmények között a két ár kö­zötti különbséget. A miniszterelnök ezután rámuta­tott arra, hogy bizonyos tárgyalások folynak Magyarország és a szomszé­dos mezőgazdasági államok között a közös kivitel megszervezésére és az agrárválság enyhüléséhez bizo­nyos mértékig ez az akció is hozzá­járulhat. Ha a baj nemzetközi, ak­kor külön-külön nem találhatják meg az államok az orvosságot, ha­nem együttesen kell azt keresni. A továbbiakban a közélelmezés meg­szervezésére hivta fel a figyelmet a miniszterelnök. Minden nagyobb vá­rosban bizottságot kellene felállitani, mondotta, azoknak az okoknak meg­állapítására, amelyek a szóban levő városban a közélelmezés bajaiként forognak és drágitják az életet. Ezek a bizottságok majd javaslatot tesz­nek a drágaság okainak a meg­szüntetésére. A közmunkaváltság ügyében a kereskedelmi miniszter még az ősz folyamán külön törvényt terjeszt a Ház elé, amely ha nem is törli el a váltságot, de bizonyos arányosítást és a terhek igazságo­sabb elosztását hozza. A borfogyasz­tási adó kérdése is az ősz folyamán fog elintéződni. Az államháztartásban érvényesí­tendő szigorú takarékosságról be­szélve, rámutatott a miniszterelnök Kiadó Üzlethelyiség­Fehérgyarmaton, Piac­téren 45 éve fennálló rőfös, divatáru és cipőüzlethelyiség. Felvilágosításiad dr. Szaba­dos Béla ügyvéd Fehér- gyarmat. 42—43 arra is, hogy a kisipari kérdéseket épen takarékossági szempontból egy helyre, a kereskedelmi miniszter hatáskörébe utalták és a miniszter messzemenő programmot dolgozott ki e téren, amely a falusi munka­hiány leküzdését is felöleli, mert hiszen a kisipar és elsősorban a háziipar az, amelynek segítségével a munkahiányon enyhíthetünk. Búd János kereskedelmi minisz­ter tájékoztatta ezután az értekezle­tet arról az akcióról, amellyel a falu népét olcsó ruhához és csizmá­hoz kivánja juttatni. A kisipar is szervesen fog ebbe az akcióba be­lekapcsolódni. A kereskedelmi mi­niszter bejelentette még, hogy az egész gazdasági évre biztosítva van olyan nagyarányú útépítkezés, amely­re a múltban nem volt példa. Látni­való, hogy a kormány egész sor akciót készít elő, hogy az ország lakossága a mai nehéz viszonyok között minél könnyebben tudjon át­telelni és minél kevésbbé érezze meg az egész Európát sújtó gazda­sági válságot. Még mindig nincs közvetlen telefonvonala Mátészalká­nak Budapesttel. Nem először adunk hangot elé­gedetlenségünknek azzal a kedve­zőtlen állapottal szemben, amellyel vármegyénk közönségének meg kell küzdenie a távbeszélő forgalomban. Állandóan fejlődő hálózatunk to­vább építésének kezdetén többször szóvá tettük, hogy a már addig is károsan jelentkező nehézségek még inkább zavaróan fognak előállni, ha távbeszélő központjaink száma eggyel gyarapodik. Tarthatatlannak mondottuk azt az állapotot, hogy a megyeszékhelynek és általa 30 és egynéhány megyei központnak ne legyen közvetlen vonala az or­szág központja, Budapest felé! Panaszos cikkeinkre február ele­jén megnyugtatóan részletes levelet kaptunk a debreceni postaigazgató­ságtól s egyben azt’az ígéretet, hogy rövid időn belül rendelkezésre fog állani egy közvetlen mátészalka—bu­dapesti áramkör, amidőn meg fog szűnni a beszél­getések gyors lebonyolítását gátló az a körülmény, hogy az áramkört Mátészalkának Nyírbátorral együtt kell használni. A munkálatok teljes befejezését junius hónapra Ígérte a postafőigazgató, kénytelenek va­gyunk azonban megállapítani, hogy ma, október hónap derekán is csak úgy tudunk Budapesttel beszélni, ha — Nyírbátor megengedi. A kormányzó nagyecsedí látoga­tásakor ideális telefon-szolgálathoz volt szerencséjük a fővárosi laptu- dósitóknak. Szeretnők mi is ezt a helyzetet állandósítani, de oly mó­don, hogy a kedvező Ígéretek va­lóra váltását várjuk. Megjelent a Kecskeméti Faiskola és Magtermelő R.-t. jubileumi vagy ok­tató árjegyzéke. Készséggel szállít: Gyü­mölcsfákat, díszfákat, díszcserjéket, rózsá­kat, élősövény-csemetéket, sima és gyöke­res szőlő-vesszőket bármily mennyiségben. Kívánatra küld árjegyzéket ingyen és bérmentve a „Kecskeméti Faiskola és Magtermelő Részvénytársaság“ Kecskemét Széchenyi-tér 6. (41—43) Mi is az a dumping? Nagy szomorúságunkban még ezt a különös angol szót is meg kell tanulnunk, mert a magyar gazda terményeinek elértéktelenedésében ennek a dömpingnek jelentős szerepe van. Az oroszok szovjetjének urai öt évre előre kidolgozták azt a gazdasági tervezetet, amelynek segítségével akarnak javítani rózsásnak egyáltalán nem nevezhető helyzetükön, melyben legnagyobb ur a sze­génység, az élelem hiánya és különösen a lelkek nyugalma. Oroszország aranybánya. A természet megáldotta minden földi jóval, csak ezeket a kin­cseket fel kell tárni és meg­munkálni. A feldogozáshoz gép kell, a gép előállításához pénz, de ez a két utóbbi hiányzik. Pénzt csak gabonából tudnak szerezni, mert egyszerűen elveszik a földművestől a bú­zát és a kormánynak csak a fuvardíjat kell fizetnie idegen földön, vagy a tengeren. Ezért olcsó az árujuk. Úgy'tervezték, hogy rengeteg mennyiségű búzájuk­kal elárasztják Amerikát és Európát, ahol megszaporodván a kínálat, lemorzsolódnak az árak, de ők mégis nyernek, mert az alacsonyabb árakkal romlásba döntik az amerikai és európai földmivelőket, akik elszegényednek, lerongyolód­nak és ezzel szaporítják az elégedetlenek, a forrongok és rendszerváltozást követelők szá­mát. így két célt érnek el egy csapásra: ki eszperantóval MagvarorszÉgért. Útleírás. Rotterdam. — Rotterdami bará­taink : Hausvater Károly, Széli Sándor, a polgármester, Magyaror­szág, Lengyelország és Ausztria konzulai. VIII. Már Hágában hallottunk arról, Fogy az utunk következő állomása meglepetéseket fog hozni. Hágai barátaink is tettek erről említést s nehány rotterdami barátunk elénk utazott, hogy erre figyelmeztessen. Ugyanis Rotterdam volt ez a kö­vetkező állomás. Nem csalódtunk, mert tényleg rotterdami tartózko­dásunk volt a legszebb emléke ■egész utazásunknak. Kezdjük azonban a kellemetlen­ségekkel. Nem kell azonban azt hinni, hogy most egy, az előbbiek­hez hasonló kellemetlenségről szá­molok be. Egy véletlenről, melynek Lukács barátomnak tulságba vitt pedantériája s az a törik-szakad elve volt az oka, hogy ha mi azt irtuk valahová, hogy ekkor meg ek­kor érkezünk, akkor arra az időre ottan is kell lennünk. Ezt az elvet aztán nehány helyen úgy vittük ke­resztül, hogy felültünk korábbi vo­natokra s inkább az érkezés helyén vártunk, mint, hogy később érkez­zünk meg, mint ahogy irtuk, illetve jeleztük. Nos, igy tettünk Hágából való indulásunkkor is. Egyik vonat nehány perccel hamarabb indult, mint az, amelyikkel érkezendők voltunk s igy nehány perccel ha­marabb is érkeztünk volna, ha az a vonat, melyre mi ültünk oda ment volna, ahová mi érkezendők voltunk, Rotterdamba ment ugyan, de egy másik vonalon s egy másik állomásra. így történt meg tehát az, hogy Rotterdamba való érkezésünk után autóba kellett üljünk s át ko­csiztunk a jó messzire levő másik pályaudvarra, ahol a mi ünnepélyes fogadtatásunk történt. Úgy vette ki magát, mintha mi ketten lettünk volna a fogadó bizottság, melyik az utolsó percben érkezik a pályaud­varra a városból. Nem baj, fő, hogy az egész szé­pen sikerült. Díszes és ünnepélyes fogadtatásban volt részünk, melyen képviseltették magát a rotterdami magyar egyesület s az összes ész- perantista egyesületek. Itteni vendéglátónk magyar em­ber volt: Hausvater Károly ur, a rotterdami magyar egyesület elnöke, aki évtizedek óta csak látogatóba jár haza Budapestre, de meg ma­radt olyan magyarnak, amilyet ke­veset lehet itthon is találni. Ma­gyarul már bizony nagyon idegenes akcentussal beszél s a nehezebb helyeken törve s akadozva, de szi­vében olyan hűséges fia hazájának, hogy bátran meg lehet neki bocsá­tani azt az idegen akcentust. Mi pedig egyenesen hálával gondolha­tunk vissza rá. Eddigi utazásunk alatt bizony kissé már kezdtük unni a folytonos változatosságot s vágya­koztunk egy kissé a hazai levegő felé. Hausvater urnái mindent meg­találtunk. Igazi magyar sziget az ő otthona a rotterdami nagy holland tengerben. Kezdve azon, hogy meg­lepetésként nagyszerű szegedi sza­lámival kedveskedett a sok közös budapesti ismerősünkről való meg­emlékezésig s elbeszélgetésig igazi pihenést jelentett nekünk a sok s folyton változó idegen benyomás és mindig újabb emberekkel való ismerkedés után. Mi sem természe­tesebb azonban, hogy Hausvater barátunk sem volt kivétel. Ő sem tűrte meg egy percig sem, hogy időnket lusta pihenéssel veszteges­sük- Első sorban összeállított prog­ramijának legalább töredékeit akarta velünk végrehajtatni. Mert mi sem természetesebb, hogy ez a programm legalább is kétszer olyan hosszú volt, mint amennyit a legjobb aka­rattal is végig lehetett volna csi­nálni az alatt a rövid idő alatt, mely rendelkezésünkre állott. Ebbe bele- szólottak azok a körülmények, me­lyekkel ő nem számolt, amikor egyénien önző programmját össze­állította számunkra. Ez, ahogy ké­sőbb kiderült, Rotterdam teljes és részletes megismerése lett volna s azt jelentette volna, hogy végigszá­guldozunk mindenütt, ahol valami látnivaló volt. Sajnálta is nagyon, hogy nem tehette meg, de nekünk különösen itten minden időnk a hi­vatalos programm végrehajtásával telt el. Mi sem jellemezheti élénkebben azt, hogy itteni látogatásunknak mekkora volt a sikere, mint az, hogy a fogadásunkra alakult bizott­ság védnöke a város polgármestere volt, az elnökei a magyar, osztrák és lengyel konzulok. Tagjai pedig az itteni összes eszperantista egye­sületek elnökei. Rotterdami első napunkon nem volt előadás s ezért mindenkit meg­látogattunk, aki fogadtatásunk elő­készítésében részes volt. Nem sza­bad ebből a szempontból elfeled­kezni Széli—Szakáll Sándor bará­tunkról, erről az egyetemes magyar

Next

/
Thumbnails
Contents