Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-08-24 / 34. (513.) szám

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEGYEDÉVRE 2 P 40 FILLÉR. — EGY ES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR MÁTÉSZALKA. 193@„ AUGUSZTUS 24. SZERKESZTŐSÉG: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8 SZ. TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÁN-UTCA 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54 003. X. ÉVFOLYAM 34. <513.$ SZÁM. B D Ünnepi hét. Mátészalka, 1930. aug. 20. Első magyar királyunk, Szent Istvánnak emlékét ünnepeltük, hogy a dicső korból áhitatot és bizodalmát merítsünk elha- gyatottságunkban. Jól eső ér­zés nekünk, szegény magya­roknak, ha olykor-olykor egy- egy fényforrás bevilágit a gyá­szos trianoni éjszakába. Szent Imre herceg emlékének tisz­teletére rendezett ünnepségek­kel kapcsolatosan még külö­nösebb jelentőséget nyert Szent István király napjának ünnepe. A budapesti Szent Imre ünnepségek alkalmából felele­venedtek a magyar nemzet történeti távlatai. Felénk for­dult a világ figyelme s annak minden tájáról a zarándokok seregei jöttek hozzánk. Bibor- nokok, érsekek, püspökök jöt­tek a hivek millióinak kép­viseletében. A pápa legátusa, Sincero bibornok hozta vitéz nagybányai Horthy Miklós­nak, Magyarország kormány­zójának a pápa sajátkezüleg irt levelét és tolmácsolta üd­vözletét. Kilencszáz éve múlt, hogy a Rómából érkezett követ, a ma­gyar királynak felajánlotta az al­kotmányosság szimbólumát, a szent koronát. Elnyomatásunk nehéz napjaiban jelent meg újból közöttünk a pápa követe és a következő szavakkal kö­szöntött be hozzánk: „Ma­gyarok ! Hősök és szentek uno­kái, legyetek üdvözölve!“ Az ünnepségekkel csonka hazánkban a Nagy-Magyaror- szág dicsőséges emlékei ele­venedtek meg s ezek az ün­nepségek bizonyságot tettek amellett, hogy a szentistváni ország, melyet „kard hódított meg, bölcsesség tartott fenn s véresverejték szentelt meg“, ismét eleven erővel jelentke­zik s a darabokra tört Szent István birodalom gigászi mun­kával küzd az Igazságért. A guzsbakötött országcsonk, a rajta osztozkodó népek fölé emelkedik s megaláztatása után glóriával övezett fejjel kezd mutatkozni a világ előtt. A Szent Imre ünnepségek minden napján szembetűnőbbé vált, hogy mennyire homlok­térben áll a magyar kérdés. E tekintetben előhaladásunk Olaszország rokonszenvének is köszönhető. Olaszország is­merte fel legelőbb a raj­tunk elkövetett sok igazságta­lanságot. A felénk nyújtott erős kezet baráti kézszoritás- sal viszonoztuk. Most a legmagasabb erköl­csi fórum, a pápa megszóla­lása nagy megtiszteltetésben részesitett bennünket, mikor legátusa, gróf Bethlen István miniszterelnöknek adott vála­szában a következő kijelen­tést tette: „Ez a nemzet való­ban megérdemli az égi áldás teljességét és a föld minden javainak élvezetét“... Ezek után a történelmi fon­tosságú események utáu, a magyarságnak a feladata az, hogy régi hagyományos erejé­vel és kitartó küzdelemmel bebizonyítsa a világnak, hogy az igazságot könnyen lehet meghamisítani, de nem lehet megölni. Ha az igazság egy­szer megszűnne létezni, azzal együtt veszne a hit és re­mény is. De bízunk nemze­tünk halhatatlan erejében. A hit és remény tovább él bennünk. A reménynek adott kifejezést gróf Bethlen István miniszterelnök is, Sincero pá­pai legátus tiszteletére adott dezsönén, a következő sza­vakkal: „ A keresztény val­lásban és Őszentsége jó indu­latában Magyarország igen értékes támaszt talált abban a rendíthetetlen elhatározásá­ban, hogy ki fog tartani a nemzeti élet ama utján, amely végül is a jelen minden ne­hézsége ellenére a feltámadás­hoz vezet“. Magyar alkotómunka diadala. „10 év a magyar betü-munka mezején“ címet visel egy Amerika Betlehem nevű városkájában meg­jelent, képekkel illusztrált diszmü, amelynek szerzője Castelli Károly hazánkfia, a Betlehemi Híradó szerkesztője. Olvasgatom a köny­vet. Könny csordul ki szememből és nem szégyenlem e könnyet. A magyar öröm, a magyar büszke­ség könnye ez! Ércnél maradandóbb em­léket állítottam, igy kiált fel egykoron Róma köl­tője. E mondást alkalmazhatjuk nem csak Castelli hazafiasságtól izzó, kitűnő tollal megirt müvére, de Betlehem magyarságának egész féiszázados honfoglaló munkásságára is magyar lapjuk tízesztendős jubi­leuma alkalmából. Legrégibb magyar családjai az 1880—1890-es években teleped­tek, mint úttörők oda le. A ma­gyarság itt nem a földmivelést, hanem a gyári munkát választotta boldogulása alapjául. A betlehemi acélművek mind több és több magyarnak adott biztos megél­hetést, mert szorgalmuk, kitartá­suk és munkabírásuk a számos nemzetből és nemzetiségből összeverődött munkáshadsereg egyik legjobban megbecsült és szeretett tényezőjévé tette őket. De kivülök sokan kivándorlóit véreink közül a földművelés köré­ben szereztek becsületet a ma­Irta : Ivánffy Tamás. gyár névnek és nem csak far­mokat, de valóságos mintafar­mokat létesítettek. A bevándor­lók 90%-ban földművesek vol­tak az Óhazában és csak vagy 10%-ban iparosok. A szellemi élet harcosai csak kis számban és szórványosan telepedtek le. Elszármazott véreink szellemi és lelki irányítását az alakuló egy­házak látták el, mégpedig a leg­gyönyörűbb eredménnyel. Amint Castelli szószerint Írja: „Az egyházak működései tették lehetővé, hogy a ma­gyarság 95%-ban megma­radt hite-, hazája- és nyel­vének szeretetében.“ Ez nagy szó, ez óriási szó, ha az uj világ elemi erővel működő beolvasztó kohójára gondolunk, mely a telivér magyar szülők gyermekét egyébként játszi köny- nyüséggel telivér jenkivé alakítja néhány éven belől át. Kalapot tehát le a betlehemi magyar egy­házak vezetői: Reseterics József róm. kath,, dr. Stiegler A. Ernő evang., Nagy Emil ref. és Pottschacher István evang. lelkészek előtt, kik­nek munkájában és dicsőségé­ben osztozkodnak a szomszédos allentowni és alphai magyar egy­házak vezetői: Nagy László plé­bános és Szabó András ref. lel­kész. Hogy mily eredménnyel dolgoztak az egyházak érdemes vezetői, arra vonatkozólag lássunk pár adatot. A római katholikus magyar egyház a legutóbbi 12 éven belül hatalmas, szép temp­lommal, 8 tanerős iskolával, zár­da- és plébánia-épülettel dicsek­szik. A kitűnő magyar érzésű lutheránus vend egyház szinte semmiből nagy vagyont szerzett kitűnő papja vezérletével. Van gyönyörű templomuk, iskolájuk, paplakjuk. Szép templomot épít­tetett a magyar lutheránus egy­ház. Templomot, iskolát és paro- chiát a magyar református egyház. Mindezek a magyarság büszke és erős végvárai. Mint Castelli Írja: ,,A nyári ma­gyar iskolai tanítás, színmüvek rendezése azt eredményezték, hogy a második és harmadik nemzedék is megmaradt jó ma­gyarnak !“ A magyar hitközségek meg­alakulásának és kitűnő működé­sének köszönhető tehát első sor­ban, hogy Betlehem bevándorolt magyarsága megmaradt magyar­nak. Másodsorban az egyesü­leteké és a sajtóé minden érdem. Az egyesületek a hit és a haza- szeretet jegyében alakultak meg és felbecsülhetetlen munkát vé­geztek a múltban és végeznek mind mai napig, minthogy ben­nük bontakozott ki a magya­rok társadalmi téren való össze­kapcsolódásának lehetősége. A magyarok összejövetelei, szin­Könyvet, papirt, Írószert imtiii ts mi« ereskedésében vásároljon.

Next

/
Thumbnails
Contents