Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-08-24 / 34. (513.) szám
2-ik oldal. SZATM/lB ÉS Bili« Szatmármegye Szent Imre linnene. darabjai, mulatságai, kedélyes vacsorái, gyűlései, stb., stb. egy- től-egyig a magyar nyelvet, a magyar lelket ápolták, erősítették és tartották fenn. A betlehemi magyarok társalgó- és betegsegélyző egyesületének 25.000 dolláros emeletes szép klubháza van 2 nagy teremmel, színpaddal és más alkalmas helyiségekkel. Az egylet pár évtizedes fennállása alatt betegsegélyben több százezer dollárt fizetettek ki, az elhalt tagtársak hátramaradottjainak pedig százötvenhatezer dollárt. Szédületes eredmények ezek még amerikai mértékkel mérve is: hiszen az egész akció fillérekből indult meg. Ugyanily dicséretreméltó eredménnyel dolgozik még három magyar betegsegélyző, a dal- és önképzőkör és a Hungária sportklub is. Utolsó helyre tettük azt, ki minden magyar mozgalomban első helyen áll és annak zászlóvivője: a magyar sajtói és vend sajtót. Hazafiságban mindkettő vetélkedik egymással. Pedig, mint Castelli őszintén megírja: „Nagyon nehéz és nagy dolog ebben az idegen néptengerben a magyar betűnek és a magyar szónak kis szigetét fenntartani.“ S hogy a Betlehemi Híradó e nagy hivatását betölti, még pedig a leggyönyörűbb eredménnyel, ennek magyarázata egy, hogy annak Castelli Károly a szerkesztője! A nagyszerű eredmény mesterét minden dadogó emberi szónál jobban dicséri. Az amerikai kis Betlehem városa a magyar alkotó munkának örök dicsősége. E munka összes tényezőit áldja meg a magyarok [stenne! Keletmagyarország kedvelt bucsu- járóhelye a szabolcsmegyei Mária- pócs, ahová a nyári Máriaünnepe- ken tízezrével gyűlnek össze az áj- tatos Máriatisztelők. Ezt a kedves kegyhelyet választották ki a rém. kath. szatmármegyei hívek, hogy ott hódoljanak kilencszázéves jubileuma alkalmából Szent Imre emlékének. A szatmáregyházmegyei Szent Imre-bizottság véleményének meghallgatása után ugyanis úgy rendelkezett az egyházmegye főpásztora, Székely Gyula apostoli kormányzó, hogy a budapesti országos jubileumi ünnepségek idején, aug. 17-én, vasárnap az összes rém. kath. plébániák hívei és lelkipásztorai zarándokoljanak el Máríapócsra, hogy az ottani Szent Imre-ünnepségeken résztvegyenek. Azért intézkedett igy a főpásztor, mert a szatmármegyei hívek a súlyos gazdasági viszonyok miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy a nagy távolságban levő fővárosba utazzanak fel; Mátészalka, a megyei központ pedig nem alkalmas nagyobb katholikus tömegek megmozdulására. Hogy mennyire megértették a hívek a rendelkező főpásztor intencióit, mutatja, hogy az elmúlt vasárnapra a 20 ezer szatmármegyei katholikus közül ötezerfőnyi impozáns tömeg jött össze Máriapócson. Megerősített vasúti szerelvények hozták a Zajta—mátészalkai vonal és Csenger-Jánk környékének, zarándokait, mig Vállaj, Mérk, Nyir- csaholy, Vásárosnamény, Nyirmada és Beregmegye hívei lelki pásztoraik vezetésével gyalogosan érkeztek a kegyhelyre. Délelőtt 9 órára már együtt volt a hatalmas embersereg a kegytemplom tágas terén. Ott volt minden kath. egyházközség, a vármegye katholikus földesurai, vezetőemberei, hölgyközönsége teljes számban, valamint Székely Gyula apostoli kormányzó vezetésével Szatmármegye papsága és tanítói kara. Pontosan 9 órakor Székely Gyula a szabad-téren levő díszes tábori oltárnál főpapi misét celebrált fényes papi segédlettel. A díszes úri közönség az oltár körül az ötezerfőnyi sereg pedig zászlóik alatt a templomtéren helyezkedett el és régi magyar énekeket énekelt. A szentmisével egyidejűleg a zarándoksereg a szent áldozáshoz járult, majd meghallgatta dr. Schmiedt Béla Nyirmada kiváló szónoki képességgel megáldott plébánosának ünnepi szentbeszédét. Dr. Schmiedt Béla a budapesti tudományegyetemen nyert lelkészi kiképzést és az országoshirü dr. Tóth Tihamérnak, a közkedvelt prédikátornak volt tanítványa és ez a körülmény fényes eredményekre és kiváló sikerekre vezette Dr. Schmiedt Bélát valahányszor szószékre lépett; ez a máriapócsi beszéde azonban minden eddigi beszédeinél is megkapóbb volt. Az istentisztelet után Székely Gyula apostoli kormányzó szentséges körmenetet vezetett a templom körül, majd megáldotta a zarándoksereget. Tíz órakor kath. kongresszus következett ugyancsak a templomtéren. A pápai Himnusz eléneklése után dr. Uhl Károly esperes, pusztadobosi plébános tartott nagyszabású megnyitó beszédet, sem marad el a budapesti mellett, A pesti ember, de minden más város szülötte is, a maga városát tartja a legbámulatraméltóbbnak s siet az idegenre ráerőszakolni ezt a meggyőződését azzal a felkiáltással: „mindent meg kell néznie kérem, mert ez a város igazán érdemes arra, hogy megtekintse!“ Én eddig azt hittem, hogy ebben mi vezetünk pestiek, de úgy láttam, hogy igy van ez mindenütt, ha nem is olyan egeket verő büszkélkedéssel, mint nálunk. Az utrechtieknél azonban ez az idegenvezetői agresszivitás, ha egyáltalán lehetséges, felülmúlja a mienket. Hozzájárult ehhez talán az a körülmény is, hogy az oda- érkezésünk napján nyílt meg az utrechti tavaszi vásár s ez az alkalom azt hiszem felébresztette a leg- jámborabb utrechti polgárban is a szunnyadó idegenvezetői talentumot. Élég az hozzá, hogy itteni barátaink még szóhoz sem engedtek jutni bennünket. De még lélekzet- hez sem. Nem néztek ezek semmit. Sem azt, hogy fáradtak vagyunk, sem azt, hogy előbb más dolgokat szerettünk volna elrendezni. Semmire sem voltak tekintettel. Rohantak velünk kihasználtatni egy napi ottlétük mindent percét s megmenteni Az Eszperantóval MagprszSgért. Útleírás. IV. Utrecht. — Az utrechti előadásunk sikere. — Késői prédikátor ivadékok Utrechthen. Kora hajnalban indultunk Nim- wegenből, ahol első Ízelítőt kaptunk Hollandiából. Az utunkra nézve gazdag tapasztalatokkal hagytuk el ezt a bájos Waal-parti városkát. Azaz nem is annyira városkát, hanem várost, mivel Nymwegennek egyeteme s csaknem százezer lakosa van. itt azonban, ahol az aránylag nagy városok csak olyan távol vannak egymástól, hogy villamossal kényelmesen át lehet egyikből menni a másikba, nem lehet metropolis számba venni ezt a várost sem. Utunk következő állomása Utrecht volt.' Magyar füleknek kellemes csengésű név ez. Előttem felelevenedett az idő, amikor kálvinista magyar prédikátorok ennek az ódon, izig-vérig holland városnak kanyargós, csatornákkal keresztül-kasul szelt utcáin szívták magukba a magyar kálvinizmust is megtermékenyítő nyugati levegőt. Talán abban, talán ebben, talán amabban a so k százéves házban is készült valami a magyar jövendő számára. Mintha magyar gondokkal terhes lenne még ma is az ódon székesegyház melletti ősi „alma mater“ udvara s bizony sok ideig álltam volna a régi egyetem udvarán, gondolkozva mindezekről, ha valami éles csalódás vissza nem zökkent a huszadik század második s talán legcsunyább negyedébe. Fülbemászó melódia csapta meg fülünket. Nem mondom, hogy nem volt kedves, de annyira sem illett oda erre az udvarra, mint az a raglános csontkeretes szemüvegű német, vagy amerikánus, aki vázlatokat készített az udvart szegélyező gyönyörű épüleíkoszoruról. Szentimentális amerikai muzsikával bizonyította, gramofonon, egy hollandus vándor gramofon-muzsikus, aki egyébként levelezőlapokat és gramofon-lemezeket árult, hogy az udvar évszázados csodálatosan tiszta akusztikája változatlanul tiszta maradt mindmáig. Utrecht állomásán ismét egész sokadalom fogadott bennünket. So- kadalomnak nevezik egyébként a székelyföldön a nagyvásárt. Ott helyben áldozatul estünk az utrechti lokálpatriotizmusnak, ami semmivel melyben a közönség nagy figyelme közben a kath. kérdések társadalmi megvalósításával foglalkozott. A tetszészaj lecsilapultával Ortutay Gyula pápai szent-gergelyrendi lovag, a Szatmárvármegyei Gazdasági Bank vezérigazgatója, a mátészalkai Mária - kongregáció prefektusa lépett a szónoki emelvényre és általános figyelemmel és nagy élvezettel kisért, hitvalló beszédet mondott Szent Imre jubileumával kapcsolatban a kath. vallás értékéről. Fejtegette előadása során azt, hogy milyen szerepet kell betöltenie a vallásnak az egyes ember és a köz életében, A beszéde végén felhangzott helyeslés és ünneplés lecsillapultával vitéz Czekeházy Ernő honvédszázados, járási levente-parancsnok beszélt Szent Imre liliomos hercegünk legszebb erényéről, a férfiú lelkitisztaságáról. A mélyen átérzett és nagy szónoki készséggel és lendülettel előadott beszédet őszinte melegséggel és sok tapssal honorálta a hallgatóság. A nagy-gyülés utolsó szónoka dr. Kasza István volt a mátészalkai kir. járásbíróság joggyakornoka, a budapesti Szent Imre-kol- legium volt növendéke, ki a magyar Emericánás-ifjuság közreműködését és készségét tolmácsolta a magyar nemzetépítő munkához. Szívből jött szép beszéde nagy tetszést keltett a közönségben. Székely Gyula apostoli kormányzó záróbeszédé vonta le a magas színvonalú kongresz- szus szónoklatainak értékes tanulságait, óhajtva, hogy a megvitatott katholikus gondolatok mihamar menjenek át az életbe és legyenek a magyarság közkincsei és a magyar feltámadás biztosítékai. Majd főpásztorí áldását adva a zarándokokra, megköszönte a szónokoknak a beszédeket és a kongresszust berekesztette. A közönség — a Himnusz eléneklése után — elköltötte magával hozott szerény ebédjét s vonatokon és gyalogosan visszatért községeibe. _____1930, augusztus 24-én. min dent városunból. Csomagjainkat elhelyezték az állomáson, hogy ezzel se kelljen tölteni az időt s mentünk. Először a városháza évszázados pincéjébe vittek bennünket, ahol a holland élelmesség egy hatalmas s számtalan helyiségből álló bonyodalmasán hosszú labirintusszerü és középkori rekvizitumokkal felszerelt XIV—XV. századbeli stílusban berendezett vendéglőt alakított át a régi pince dohos kazamattáiból s masszív bolthajtásos folyosóiból. Ebben a vendéglőben, mondjuk kávéházban, mert itt bizony olyan kifejezetten kávéház típus, mint nálunk, nincsen, megkezdettük újra azt, amit Nymwegenben félbeszakítottunk : a gyengén cukrozott, de annál erősebb hollandus feketekávénak s hihetetlen sok teának nagybani fogyasztását. Ez utóbbi is erős s fekete, mint a korom s isszák, ami más italokhoz szokott magyar ínyünk elkeseredésére csaknem semmi cukorral s ami a legkellemetlenebb, teljesen rum és citrom nélkül. Mindenféleképpen volt azonban egy haszna ennek a sok tea és kávé ivásnak. Legalább ezek melegítettek bennünket. Ugyanis a nyirkos és hideg hollandus tavasz miatt sokat szenvedtünk s a hollan-
