Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-07-20 / 29. (508.) szám
1930. julius 20-án S£atm£r is mnmm 3-ik oldal. A magyar nemzet jó hírneve. A magyar nép aggódó gondoskodással figyeli azokat a hangokat, amelyek a külföldi sajtóban és a különböző országok politikai arénái és diplomáciájában elhangzanak. Valahányszor baráti hangokat hallunk, vagy külpolitikai helyzetünk barátságos megítéléséről szerzünk tudomást, mindannyiszor öröm tölti el a magyar közvéleményt, mert ebből jogaink feléledését s külpolitikai helyzetünk javulását állapíthatjuk meg. Aki a magyar nemzet jövendőjét szivén viseli, az tudja azt, hogy amilyen hasznos és üdvös egy nemes cselekedetnek publikálása, a külföld tudomására hozatala, épen annyira káros az, ha olyan események jutnak a külföld tudomására, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar nemzetről illetékesek és illetéktelenek lesújtó véleményt alkossanak. A régi klasszikus mondás szerint: „a rossz mit ember tesz, túl éli őt; a jó gyakorta sirba száll vele.“ Ellenségeink gondoskodnak arról, hogy jó tetteinket, értékeinket, kiválóságainkat elsikkasszák, de szapora lépéssel sietnek, amikor hibáinkat világgá kürtölhetik. A magyar nemzet ezeréves erényeiről ellenségeink csak suttogva beszélnek, de hibáinkat a nagydobra bízzák s legcsekélyebb botlásunk hírével is telekürtölik a világot. A magyar nemzet hírnevének terebélyesitéséhez gyakorta elégséges egy egyszerű polgárember kiválósága, nemes cselekedete; mig halálos csapást mérhet a nemzet hírnevére egy-egy kiváltságos személy meggondolatlan cselekedete. A magyar nemzet jó hírneve a leghathatósabb propaganda, amely gyengíti ellenségeink erejét és sokasitja barátaink számát. Atrianoni nagy leszámolás annál gyorsabb és annál sikeresebb lesz, minél erősebb a magyar nép lelki készsége ahhoz, hogy csak jót és csak nemeset cselekedjék, hogy a nemes cselekedetek és jótettek árán terjedjen a magyar nemzet jóhir- neve, a szélrózsa minden irányában. „A Balkán csendőrei“ csak akkor végezhetnek eredményes munkát, ha a magyar nemzet testéhez tartozó egyesek olyan cselekedetekre ragadtatják magukat, amelyek a nemzet jó hírnevének ártanak. Ha megmaradunk célkitűzéseink mellett s követjük vezérelvünk egyvonalusá- gát, akkor Magyarország igazát elgáncsolni még a „Balkán csendőreidnek sem sikerül. Társulati gyttlés összehívását kérik az érdekeltségek ® Tisxa>»Ssamosközi ártéri teriti fisyéfeeal — ICüIsSöttséssiárás s. ssénsiigvi és föicfimivelesä miniszternél. — A Tisza-Szamosközi Ármentesitő és Belvizszabályozó Társulat 1926. április hó 14-én, Fehérgyarmaton tartott rendkívüli közgyűlésében a m. kir. földmívelésügyi miniszter 5595—1926. számú rendelete kapcsán 6,696.000 pengő államkölcsön igénybevételét szavazta meg. A megszavazást egyes kijelentések előzték meg, mint pl. az ártéri adó kai. holdanként csak 1 P 50 fillér lesz. Az elhangzott kijelentés „szóval“ számvetés nélkül szépen hangzott és hatott is. — Aki akkor számvetést csinált és a kath. holdankénti teher nagyságát kimutatta volna, szólásjogától megfosztatott. A közgyűlés megszavazta szemrebbenés nélkül a horribilis összeget... Volt pénz... megindult a nagy mü, a pénz elfogyott, a nagymü nincs befejezve ... Az ártéri adó pedig évenként szépen, emeletként fokozatosan emelkedik... 1 P 50 fillérről ma már 5 pengő fele jár kát. holdanként. Ma az a helyzet, hogy az ártéri adó az összadók 50%-át teszi ki,, ennek igazolására ide iktatom, az érdekeltség 2279 kát. hold és 442 □ -öl területtel biró kisközségének, Vámosoroszinak összadóját. Ez az összadó 21.265 P 61 fillér és ebből az ártéri adó 10,278 P, vagyis jelenlegi 18 P bolettás búza árat számítva 571 q. búza. Behozza-e az ármentesitett terület ?! Erre megfelelni nem én vagyok hivatott. Holnap.,. hogy'mi lesz, nem tudjuk ; a haszonarányositási munkálat is hoz változást és költséget. Az a 113—114.000 kát. hold á 1 P 80 filléres haszonarányositási munban rendkívüli eset, hogy a megszállás megszűnte óta nem történt változás a főispán személyében. Kétségtelen magyarázatot találunk erre Péchy László főispán egyéni kvalitásaiban s a vármegye közönségének politikai egységében, amely a parlamentbe is Bethlen István gróf híveit küldte mind a hat kerületéből. Bethlen István honmentő munkáját kormányzásának egész ideje alatt mindig kivételes megbecsülésben részesítette ez a vármegye. Már 1923-ban díszpolgárrá választotta őt a megyeszékhely Mátészalka. Az 1926-ik év júniusában a fehérgyarmati járás 39 községe cse- lekszi ugyanezt, két hónappal később pedig a csengeri járás 26 községe. Horthy Miklós kormányzó iránt is rendkívüli hódolat nyilatkozik meg mindannyiszor, amikor csak ünnepelheti a vármegye a nagybányai előnevet viselő Horthy Miklós kormányzót. A közigazgatás rendezéséről alkotott 1929. évi XXX. te. alapján a megyei törvényhatóság összetételében korszerű és demokratikus újjáalakulás történt, mindamellett semmi változással a,nagy nemzeti ideálok követésében. Gondolatok egy kiállításról. Magyarországról, a magyar nemzetről azt tartották valamikor, hogy a jogászok és politikusok nemzete. Jogászunk van tényleg elég, túlontúl is sok. Politizálni is szoktunk, ebből is túlsókat, de, hogy politikus náció lennénk, nem igaz. Legalább is a jó politikusok nációja nem vagyunk. Vannak ugyan államférfíaink, akik világviszonylatokban is állomlérfiui tehetségek, azonban általánosságban Magyarország a földkerekség politikailag legkészületlenebb országa, amennyiben ez vonatkozik az ország társadalmának politikailag általános képzettségére. Példa erre a trianoni szerződés előtti idők politikai tehetetlensége, mellyel kezeltük nemzetiségi kérdésünket s amellyel engedtük diplomáciánkat teljesen elsikkadni osztrák kezekben. Mindkettő első és igen végleges oka volt Magyarország politikai elszigeteltségének s ezzel együtt Trianonnak. Magyar tempó volt, kard ki kard I De rossz magyar tempó. Mi sohasem rántottunk a maga idejében kardot s mindig érzelmi indító okok vezették nemzetünket harcainkban. Vagy túl hamar, vagy túl későn állottunk valamelyik, sokszor tőlünk teljesen idegen érdekeket jelentő lobogó alá. Nem volt diplomáciánk s nem volt politikailag képzett magyar társadalom, amelyiknek módjában lett volna ellenőrizni az ország útjait, amikor élet és halál kérdésében nálunk nélkül határoztak. Ma is túlontúl sokat politizálunk, azonban annyi reális haszon nélkül, hogy a múltakból okulva legalább azokat a nemzetközi tényezőket igyekeznénk megismerni, melyek ismerete nélkül még belpolitikai viszonylatokban sem vezetheti valamely ország saját sorsát a jövő felé. Ezért volt lehetséges, hogy a Rothermere akció megindulásával fellángoló képzelőtehetségünk máról-holnapra való eredményeket számított, kombinált s amikor sem a számítások, sem a kombinációk máról-holnapra nem teljesültek, általános levertség és bizalmatlanság fogadja ennek az akciónak újabban megnyilatkozó fázisait. Ezért lehetséges, hogy például a királykérdéssel is a legfantasztikusabb híresztelések láthatnak napvilágot, veszélyeztetve ezzel az ország nagy- nehezen megszilárdult belső nyugodtságát s az ország külső jó hírét is. Nem politizálnunk kell, hanem figyelnünk és tanulnunk. Mindenről és mindent, ami külföldön történik s megismerkedni azokkal a tényezőkkel, melyek országunk sorsára nem csak befolyással vannak, hanem egyenesen döntőek. Ma magyar embert nem érdekelhet más kérdés jobban, mint a békeszerződések revíziójának kérdése. És, ha van valamilyen kérdés, méllyel kapcsolatosan csupán csak találgatásokra van utalva az ország társadalmának jórésze, akkor ez az a kérdés. Vannak, akik még azzal sincsenek tisztában, mekkorák azok a veszteségek, melyek bennünket értek s mekkorák azok az igazságtalanságok, melyekkel sujtattunk. Nem elég gyászolni tudni; sem pedig nehány statisztikai adatot tudni nem elégséges. Tudni kell, hogy hol vannak ennek a gyalázatosságnak, melyet Trianon ejtett rajtunk azok a legkönnyebben megtámadható pontjai, melyeken át le lehet az egész trianoni börtönt rombolni. Tudni kell, hogy minden magyar ember magatartása fontos ennél a munkánál és hogy minden ember tud ennél a munkánál segíteni azoknak, akik erre szentelik tehetségük legjavát és ha kell egész életük munkásságának legértékesebbjét. De tudni kell azt is, hogy nem lehet egységes és szervezett öntudatosság nélkül eredményeket elérni. Meg kell tanulni előbb, hogy mit jelent Trianon nekünk, mit jelent a külföldnek s mit jelentene annak revíziója az egyetemesség számára. Mert egyetemes célkitűzések nélkül, csupán nemzetünkkel szemben táplált szimpátiákra építeni még egy magyaros optimizmusnak sem lehet. Kell az ország társadalmát ebben az irányban képezni. Ha pedig egy egészséges általános felfogás kialakulhat társadalmunkban erről a kérdésről, félig megnyertük a csatát, mert nemzetünket sem kalandokba vinni nem lehet, sem pedig nem vehet rajtunk erőt az az általános kicsinyhitüség, mely manapság ismét ur felettünk.
