Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-07-13 / 28. (507.) szám
,1930. július 13-ám mmite it mu 3-ik oldal. Szegjed, Pécs, Debrecen, Budapest. A „Szatmár és* Bereg" számára irta : Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter. Ami téli holmi, mind szekrénybe kerül, Virágos tavasznak minden ember örül. Mosolyog a baba, napfény csókolgatja, Szép ruhának örvend, pedig nem uj rajta. Régi ruhácska az, baba sokszor hordta, Lux habja azonban újjá varázsolta. „Sokba kerülnek az egyetemek.“ Régi dal, mely, azt hiszik némelyek, mindig uj marad. Feledik, hogy az egyetemi kiadásoknak túlnyomó százaléka klinikai kiadást jelent. Engem szoktak a közvélemény elé úgy oda állítani, mint a sokegyetem kérdésének képviselőjét. Mielőtt átvettem a kultusztárca vezetését, a keresztény párthoz tartozó három kultuszminiszter határozta el a menekült egyetemek fenntartását és annak a kabinetnek sem voltam tagja, amely a közgazdasági egyetem felállítását elhatározta. De miután megvan és miután, ha a tanárokat nyugdíjazzák, a pénzügyek szempontjából csak minimális megtakarítás állhat elő, nem vagyok hajlandó egy egyetemet lemészárolni azért, hogy egy évben megtakarítsak 300 ezer pengőt: azt a különbséget, amely az aktiv tanárok fizetése és a nyugdijak között van. Ne taktikázzanak tehát ezzel a kérdéssel és ne spekuláljanak a vidék járatlanságára. Milyen állapotban vettem át a kultusztárcát? A debreceni egyetem klinikái tető alatt állottak ugyan, de be sem voltak vakolva, a Pozsonyból és Kolozsvárról menekült egyetemek pedig hajléktalanok voltak, illetőleg Budán húzódtak meg különféle kórházakban. És mit csináltunk mi ? Építettünk Debrecenben hét és Szegeden öt modern klinikát, azonkívül Szegeden két, Pécsett pedig hét klinikát helyeztünk el adaptált épületekben. De a szegediek közül is, a sebészeti klinika, a gyermekklinika és a női klinika elhelyezése olyan elsőrendű, hogy bátran újonnan épült klinika számba mehetnek. Ez a huszonegy klinika három tagozatban siet a magyar nemzet segítségére. Segítségére siet az ambulancia, amely óriási tömegeket lát el, segítségére sietnek a közös kórtér- I mek, ahova nemcsak a nagytöme- | gek, hanem a középosztály is öröm- ! mel véteti fel magát. Ott vannak < azután a külön kórtermek, amelye- * két csak módosabb emberek bírnak S el, de olyanok, akik a szanatóriu- f mot nem tudnák megfizetni a maga | sok ezer pengőre menő költségével. | A frázisok hatalma véget ér ak- | kor, ha az életről van szó. A ma- | gyár középosztály önmaga érdekei Ü ellen dolgozik és a nép nagy rété- 5 gei is önmaguk ellen dolgoznak, ha ; ennek a huszonegy vidéki kiiniká- / nak a létjogosultságát kétségbe * vonják. Az egyetemi költségeknek j 75 százaicka pedig erre I megy ezt nem szabad elfeledni. Ez az el- | szegényedett társadalom nem képes S megfizetni a magánorvosoknál és a j> magánszanatóriumokban azt az el- jj bánást, amelyre szüksége van, az J élethez pedig a szegény embernek jj is joga van. Itt van a budapesti egyetem kér- | dése. Mikor a vidéki egyetemek | létesültek, azt az eljárást követték, hogy felszólították a városokat, tegyenek ajánlatot, mivel járulnak hozzá az egyetem építéséhez ? Ennek az akciónak lett eredménye az, hogy Szeged és Debrecen 50 százalékkal járulnak hozzá az építésekhez, Pécs városa pedig pár hónappal ezelőtt 600 ezer pengőt és az összes kiadások 25 százalékát ajánlotta meg. Én készséggel elismerem azt, hogy Budapest székesfőváros gyönyörű áldozatokat hoz népoktatásáért, középfokú oktatásáért, szép áldozatokat hoz müvásárlásokra és könyvtárára is. De azért a vidéknek az egyete-, mek céljaira szolgáló nagyfokú hozzájárulása és a főváros semmi áldozata között nagy ür van. Már tár- | gyalásokat kezdtem Budapest irányadó férfiaíval, hogy Budapest, legalább a felszerelések kiegészítéséhez járuljon bizonyos évi összeggel. Annyival is inkább, mert hiszen a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves jubileuma 1935-ben lesz és a budapesti egyetem méltán várja a fővárostól, hogy olyképpen, mint Szeged, Debrecen és Pécs áldoznak a maguk egyeteméért, ezt az áldozatot Budapest is hozza meg és semmi kétségem nincsen, hogy erre meg is lesz a kellő fogékonyság. Furcsa képek. — Igyunk, vagy ne igyunk ? — Magyar-honban is megkezdődtek a heves gyűlések ezzel a nemes jelszóval, hogy: igyunk, vagy ne igyunk ? Egymás után hirdettek összejövetelt a különböző antialkoholista egyesületek és absztinens társaságok (Magyar Antialkoholista Egyesület, Absztinens Tanárok és Tanítók Egyesülete, Absztinens Munkások Egyesülete, etc.), hogy állást foglaljanak az alkohol fogyasztása ellen. Sok okos dolgot összebeszéltek és még több nem okosat, de ami fő, fennen hirdetik, Miként álljon hát a föld, a munka, a termelés rendelkezésére ? Sok okos és oktalan kérdés merült fel hivatlan és hivatalos helyről ennek megoldására, De vagy haszontalanok, vagy évszázadokra tolják ki az ügyet, vagy forradalmi utón akarják elintézni. Egyik ártalmasabb a másiknál s jajj minékünk, ha újra forradalom felé érleljük f* dolgokat! Magam a: telepítés, vásárlás, bérlet, vám, adórendezés, intézményes többtermelés és iparosodás nyomán igyekeznék a kérdés megoldására. Telepítést kell és lehet végezni két irányban. Először is a nagyobb kötött birtokok nem eléggé kihasznált részeibe, másodszor az egykés vidékekre — a természettel dacolok s lanyhult vérüek felfrissítésére. Telepítés kell az Ilamcs-pusztákra, amelyeken messze megy az ember, mig embert láthat és termést. Vannak ilyen illancs-puszták, noha az az Illancs elillant, amit az egyik miniszter beígért. Trösztök, egyesek és kartelek kiváltságai helyett ezeket kell megkötni s rajtuk pezsgést, munkát, életet, lendületet, termést kelteni, indítani olyan emberekkel, akik Kanada őserdőit is megművelik és értékre váltják. A másik segítési mód a vásárlás. A kormány vásároljon meg minden olyan birtokot, amelyik eladó s viszont parcellázással rajta élet teremthető — ráfizetés nélkül. Nem az eladón kell ezzel segíteni, hanem egy megunt s bizonyára nem eléggé kifizető területet kell megtölteni munkás kezekkel, akik szeretik. megbecsülik a földet s rajta öntik el erejüket, hogy mifidig többet és többet váltsanak ki belőle. A bérlet is ugyanezt a célt szolgálja. Minden bérletet elsősorban azok kapjanak, akik rajta mentői többet termelnek. Lehetetlen, hogy hazaárulók birtokai mellett munkát- lanul, sorvadón, tespedőn, erejüket ernyesztőn álljanak egész községek józan, magyar, dolgos népei. Itt nincs semmi ok, még a törvény is elkészülhet rája, hogy a nemzeti érdek s a gazdasági érdek egyaránt meg legyen mentve. Minden dolog eltörpül, ha a nemzet megmentéséről, életrekeltéséről van szó s olyan áldozat jár érte, mint a „bresciai hiéna“ a gyilkos Haynau. Egyszerűen meg kell váltani tőle valamelyes árért a birtokot s átadni mí- velésre az erdők állami kezelése mellett — a nagyon ráutalt igénylőknek. — De másutt is ennek a felfogásnak kell érvényesülnie. A vám kérdését úgy kell megszabni, hogy ne néhány gyár gazdagodjék azzal az érvvel, hogy munkásokat alkalmaz. Hanem a mezőgazdaság érdekei legyenek az irányadók. Ez a nemzeti élet fenntartója s fő munkatere. Gyáriparunk csak tizedrészét foglalkoztatja a munkás kezeknek s mégis elszívja a mezőgazdaság elől a levegőt s kartelekbo tömörülésével nemcsak kifosztja azt, de még iparosodását is akadályozza. Az adó rendezését is ezen az alapon kell végrehajtani. És attól se tessék megborzadni, hogy 10 holdig alig valami, onnan fokozatosan emelkedő adót követelnék. Amig egy kézben sokezer holdak vannak, addig csak több feleslege van annak, mint az 1—2 holdas törpének ? Most fordított az adózás ! Mindezekkel egyszerre pedig intézményesen kell ránevelni, sőt rászorítani mindenkit a többtermelésre ! Ezen a téren propaganda és rendelet, felvilágosítás és kényszerítés, kedvezés és megvonás jó szorító eszközök. Az iparosodás és a termelés módja átvezet a másik nagy kérdésre. Budapest. Kincs Elek. hogy az alkohol méreg, ergo: ne igyunk ! Hát jó! Sok mindenben igazuk van, mert a részeg ember nagyon csúnya látvány, az alkohol butit és a többi, mind-mind igen nyomós igazságok, amiket már apró nebuló korunkban megtanultunk az iskolában kifüggesztett két illusztrációból, amiknek címe Részeges Miska és Józan Pali volt. (Milyen furcsa, hogy a józanokat már akkor is paliknak hívták). Azonban arra nem raktak ki képeket sem az iskolákban, sem a nemes alkohol-ellenes gyülekezetekben, hogy ha az ember jó barátai körében egy pohár bort megiszik, vagy egy krigli sört leereszt, mekkora bűnt követ el Isten és ember-társával szemben. Az antialkoholisták azt mondják, hogy nem szabad inni egy kortyot sem. Ebben is van egy hajszál kis igazság! A Good-templár-rend gyermek korában megpróbálkozott azzal, hogy tagjaitól csak mérsékletességet és nem tökéletes absztinenciát követelt, azonban arra a keserű eredményre jutott, hogy a mérsékletesség nagyon relativ fogalom s aki egyszer az alkohol rózsaszínjén látja a vi-