Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-07-13 / 28. (507.) szám

,1930. július 13-ám mmite it mu 3-ik oldal. Szegjed, Pécs, Debrecen, Budapest. A „Szatmár és* Bereg" számára irta : Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter. Ami téli holmi, mind szekrénybe kerül, Virágos tavasznak minden ember örül. Mosolyog a baba, napfény csókolgatja, Szép ruhának örvend, pedig nem uj rajta. Régi ruhácska az, baba sokszor hordta, Lux habja azonban újjá varázsolta. „Sokba kerülnek az egyetemek.“ Régi dal, mely, azt hiszik némelyek, mindig uj marad. Feledik, hogy az egyetemi kiadásoknak túlnyomó szá­zaléka klinikai kiadást jelent. Engem szoktak a közvélemény elé úgy oda állítani, mint a sok­egyetem kérdésének képviselőjét. Mielőtt átvettem a kultusztárca ve­zetését, a keresztény párthoz tar­tozó három kultuszminiszter hatá­rozta el a menekült egyetemek fenntartását és annak a kabinetnek sem voltam tagja, amely a közgaz­dasági egyetem felállítását elhatá­rozta. De miután megvan és miután, ha a tanárokat nyugdíjazzák, a pénzügyek szempontjából csak mi­nimális megtakarítás állhat elő, nem vagyok hajlandó egy egyetemet le­mészárolni azért, hogy egy évben megtakarítsak 300 ezer pengőt: azt a különbséget, amely az aktiv ta­nárok fizetése és a nyugdijak kö­zött van. Ne taktikázzanak tehát ezzel a kérdéssel és ne spekulálja­nak a vidék járatlanságára. Milyen állapotban vettem át a kultusztárcát? A debreceni egyetem klinikái tető alatt állottak ugyan, de be sem voltak vakolva, a Pozsonyból és Kolozsvárról menekült egyetemek pedig hajléktalanok voltak, illetőleg Budán húzódtak meg különféle kórházakban. És mit csináltunk mi ? Építettünk Debrecenben hét és Sze­geden öt modern klinikát, azonkí­vül Szegeden két, Pécsett pedig hét klinikát helyeztünk el adaptált épü­letekben. De a szegediek közül is, a sebészeti klinika, a gyermekkli­nika és a női klinika elhelyezése olyan elsőrendű, hogy bátran újon­nan épült klinika számba mehetnek. Ez a huszonegy klinika három tagozatban siet a magyar nemzet segítsé­gére. Segítségére siet az ambulancia, amely óriási tömegeket lát el, se­gítségére sietnek a közös kórtér- I mek, ahova nemcsak a nagytöme- | gek, hanem a középosztály is öröm- ! mel véteti fel magát. Ott vannak < azután a külön kórtermek, amelye- * két csak módosabb emberek bírnak S el, de olyanok, akik a szanatóriu- f mot nem tudnák megfizetni a maga | sok ezer pengőre menő költségével. | A frázisok hatalma véget ér ak- | kor, ha az életről van szó. A ma- | gyár középosztály önmaga érdekei Ü ellen dolgozik és a nép nagy rété- 5 gei is önmaguk ellen dolgoznak, ha ; ennek a huszonegy vidéki kiiniká- / nak a létjogosultságát kétségbe * vonják. Az egyetemi költségeknek j 75 százaicka pedig erre I megy ezt nem szabad elfeledni. Ez az el- | szegényedett társadalom nem képes S megfizetni a magánorvosoknál és a j> magánszanatóriumokban azt az el- jj bánást, amelyre szüksége van, az J élethez pedig a szegény embernek jj is joga van. Itt van a budapesti egyetem kér- | dése. Mikor a vidéki egyetemek | létesültek, azt az eljárást követték, hogy felszólították a városokat, te­gyenek ajánlatot, mivel járulnak hozzá az egyetem építéséhez ? En­nek az akciónak lett eredménye az, hogy Szeged és Debrecen 50 száza­lékkal járulnak hozzá az építések­hez, Pécs városa pedig pár hónap­pal ezelőtt 600 ezer pengőt és az összes kiadások 25 százalékát aján­lotta meg. Én készséggel elismerem azt, hogy Budapest székesfőváros gyö­nyörű áldozatokat hoz népoktatá­sáért, középfokú oktatásáért, szép áldozatokat hoz müvásárlásokra és könyvtárára is. De azért a vidéknek az egyete-, mek céljaira szolgáló nagyfokú hoz­zájárulása és a főváros semmi áldo­zata között nagy ür van. Már tár- | gyalásokat kezdtem Budapest irány­adó férfiaíval, hogy Budapest, lega­lább a felszerelések kiegészítéséhez járuljon bizonyos évi összeggel. Annyival is inkább, mert hiszen a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves jubileuma 1935-ben lesz és a budapesti egyetem méltán várja a fővárostól, hogy olyképpen, mint Szeged, Debrecen és Pécs ál­doznak a maguk egyeteméért, ezt az áldozatot Budapest is hozza meg és semmi kétségem nincsen, hogy erre meg is lesz a kellő fogékonyság. Furcsa képek. — Igyunk, vagy ne igyunk ? — Magyar-honban is megkezdődtek a heves gyűlések ezzel a nemes jel­szóval, hogy: igyunk, vagy ne igyunk ? Egymás után hirdettek összejövetelt a különböző antialko­holista egyesületek és absztinens társaságok (Magyar Antialkoholista Egyesület, Absztinens Tanárok és Tanítók Egyesülete, Absztinens Munkások Egyesülete, etc.), hogy állást foglaljanak az alkohol fo­gyasztása ellen. Sok okos dolgot összebeszéltek és még több nem oko­sat, de ami fő, fennen hirdetik, Miként álljon hát a föld, a munka, a termelés rendelkezésére ? Sok okos és oktalan kérdés me­rült fel hivatlan és hivatalos hely­ről ennek megoldására, De vagy haszontalanok, vagy évszázadokra tolják ki az ügyet, vagy forradalmi utón akarják elintézni. Egyik ártal­masabb a másiknál s jajj minékünk, ha újra forradalom felé érleljük f* dolgokat! Magam a: telepítés, vásárlás, bér­let, vám, adórendezés, intézményes többtermelés és iparosodás nyomán igyekeznék a kérdés megoldására. Telepítést kell és lehet végezni két irányban. Először is a nagyobb kötött birtokok nem eléggé kihasz­nált részeibe, másodszor az egykés vidékekre — a természettel daco­lok s lanyhult vérüek felfrissítésére. Telepítés kell az Ilamcs-pusztákra, amelyeken messze megy az ember, mig embert láthat és termést. Van­nak ilyen illancs-puszták, noha az az Illancs elillant, amit az egyik miniszter beígért. Trösztök, egyesek és kartelek kiváltságai helyett eze­ket kell megkötni s rajtuk pezsgést, munkát, életet, lendületet, termést kelteni, indítani olyan emberekkel, akik Kanada őserdőit is megműve­lik és értékre váltják. A másik segítési mód a vásárlás. A kormány vásároljon meg minden olyan birtokot, amelyik eladó s vi­szont parcellázással rajta élet te­remthető — ráfizetés nélkül. Nem az eladón kell ezzel segíteni, ha­nem egy megunt s bizonyára nem eléggé kifizető területet kell meg­tölteni munkás kezekkel, akik szere­tik. megbecsülik a földet s rajta öntik el erejüket, hogy mifidig töb­bet és többet váltsanak ki belőle. A bérlet is ugyanezt a célt szol­gálja. Minden bérletet elsősorban azok kapjanak, akik rajta mentői többet termelnek. Lehetetlen, hogy hazaárulók birtokai mellett munkát- lanul, sorvadón, tespedőn, erejüket ernyesztőn álljanak egész községek józan, magyar, dolgos népei. Itt nincs semmi ok, még a törvény is elkészülhet rája, hogy a nemzeti érdek s a gazdasági érdek egyaránt meg legyen mentve. Minden dolog eltörpül, ha a nemzet megmentésé­ről, életrekeltéséről van szó s olyan áldozat jár érte, mint a „bresciai hiéna“ a gyilkos Haynau. Egysze­rűen meg kell váltani tőle valame­lyes árért a birtokot s átadni mí- velésre az erdők állami kezelése mellett — a nagyon ráutalt igény­lőknek. — De másutt is ennek a felfogásnak kell érvényesülnie. A vám kérdését úgy kell meg­szabni, hogy ne néhány gyár gaz­dagodjék azzal az érvvel, hogy munkásokat alkalmaz. Hanem a mezőgazdaság érdekei legyenek az irányadók. Ez a nemzeti élet fenn­tartója s fő munkatere. Gyáriparunk csak tizedrészét foglalkoztatja a munkás kezeknek s mégis elszívja a mezőgazdaság elől a levegőt s kartelekbo tömörülésével nemcsak kifosztja azt, de még iparosodását is akadályozza. Az adó rendezését is ezen az alapon kell végrehajtani. És attól se tessék megborzadni, hogy 10 holdig alig valami, onnan fokozato­san emelkedő adót követelnék. Amig egy kézben sokezer holdak vannak, addig csak több feleslege van annak, mint az 1—2 holdas törpének ? Most fordított az adózás ! Mindezekkel egyszerre pedig in­tézményesen kell ránevelni, sőt rá­szorítani mindenkit a többterme­lésre ! Ezen a téren propaganda és rendelet, felvilágosítás és kénysze­rítés, kedvezés és megvonás jó szo­rító eszközök. Az iparosodás és a termelés módja átvezet a másik nagy kérdésre. Budapest. Kincs Elek. hogy az alkohol méreg, ergo: ne igyunk ! Hát jó! Sok mindenben igazuk van, mert a részeg ember nagyon csúnya látvány, az alkohol butit és a többi, mind-mind igen nyomós igazságok, amiket már apró nebuló korunkban megtanultunk az iskolá­ban kifüggesztett két illusztrációból, amiknek címe Részeges Miska és Józan Pali volt. (Milyen furcsa, hogy a józanokat már akkor is pa­liknak hívták). Azonban arra nem raktak ki képeket sem az iskolák­ban, sem a nemes alkohol-ellenes gyülekezetekben, hogy ha az ember jó barátai körében egy pohár bort megiszik, vagy egy krigli sört le­ereszt, mekkora bűnt követ el Isten és ember-társával szemben. Az anti­alkoholisták azt mondják, hogy nem szabad inni egy kortyot sem. Ebben is van egy hajszál kis igazság! A Good-templár-rend gyermek korá­ban megpróbálkozott azzal, hogy tagjaitól csak mérsékletességet és nem tökéletes absztinenciát követelt, azonban arra a keserű eredményre jutott, hogy a mérsékletesség na­gyon relativ fogalom s aki egyszer az alkohol rózsaszínjén látja a vi-

Next

/
Thumbnails
Contents