Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-07-06 / 27. (506.) szám

Tek. Egyetemi Kör ref.Kollegium D e b r e cen POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — ELŐFIZETÉSI DÍJ: NEGYEDÉVRE 2 P 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA 20 FILLÉR. MÁTÉSZALKA, 1930. JULIUS 6. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR SZERKESZTŐSÉG: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8 SZ. TELEFON 38 ÉS 74. — KIADÓHIVATAL: HORTHY MIKLÓS-UTCA 8. ÉS GRÓF TISZA ISTVÁN-UTCA 6 SZÁM. — POSTACSEKK SZÁMLA 54 003. X. ÉVFOLYAM 27. (506.» SZÁM. Európai zűrzavar. 1914 óta nem volt akkora zűr­zavar és fejetlen kapkodás egész Európában, mint most. A páris- környéki békék hatása és gyü­mölcse annyira megérett és megposhadt, hogy aggodalom szállta meg a kertészeket. A kis- antant vezetői a Csorba-tó hűvös szállójának termeiben tanácskoz­tak remegő térddel, a franciák köszörülik a kardot és fényesítik az ágyút az olaszok megfélemlí­tésére, a spanyolok köztársasági elnököt akarnak csinálni királyuk­ból és az angoloknak India miatt fő a fejük. Bethlen londoni látogatása nyomán a világ leg­nagyobb lapjaiban elszaporodtak a „kacsák“ és megsokasodtak a gyenge szivüek. Briand „Európai Egyesült Államok“ tervezete az a szalmaszál, amelybe belekapaszkodtak a Csorba-tó szállójának vendégei, de szeret­nék megtoldani és úgy elfogadni, hogy elsősorban biztosítsák a mai határokat. Ez ellen azonban Németország és Anglia felemeli tiltakozó szavát, mert érdekeik mást követelnek. Briand Amerika gazdasági hatalmát szeretné meg­nyirbálni fantasztikus tervezeté­vel, de az angolok, meg különö­sen a németek a jövőben is jó­ban akarnak maradni a yenkikkel. Egyre bonyolódik a helyzet és kiéleződnek az ellentétek. A rossz lelkiismeret furdalása farkasnak látja a bárányt is és a kánikula hatása alatt naponta felröppennek az újdonsült hírek és szövik-bogozzák a terveket, kötik a titkos katonai és gazda­sági szerződéseket, ember legyen a talpán, aki ebben az európai zűrzavarban csak félszemmel is tisztán tud látni. Csak a mi lelki­ismeretünk nyugodt. Nekünk nincs takargatni és eltagadni való szerződésünk, szövetségünk és fegyvergyárunk. Mi senkit sem akarunk leigázni, meghódítani és megalázni, — csak ezeréves jus­sunkat követeljük nyíltan, becsü­letesen. Mit kell tudni a gabona-jegyről ? Mi hasznát veszi a gazda a szelvénynek? — Ki tekintendő termelőnek? — A gabonajegy kiskátéja. A gabona-javaslat hamarosan tör­vénnyé válik és a gabonaforgalom rövid idő múlva már az uj törvény által előirt módon fog lebonyolódni. A gazdát tehát és általában min­denkit közelről érdekel az a kérdés, hogy a gabonaforgalom most már miként fog végbe­menni ? Erre való tekintettel az alábbiak­ban részletesen tájékoztatjuk olva­sóinkat a gabonaforgalom csakha­mar életbelépő uj rendje felől. Mi a gabonajegy? Aki gabonát akar vásárolni, an­nak a később közzéteendő helye­ken kapható gabonajegyet kell előbb szereznie készpénz fizetés ellenében, amelynek ára minden métermázsa búza, rozs, vagy kétszeres után 3 pengő. Ilyen szelvény nélkül a ter­melőnek búzát eladni, vagy cserébe adni nem szabad. A szelvény 3 pengő árából a vevő semmit sem számithat be az eladó termelőnek, hanem a szelvényt a kialkudott (vagy piaci áron) felül köteles a gazdának kiszolgáltatni. A szelvény a gazdánál marad, mig a vevő kezé­ben marad a gabonajegy másik ré­sze, az úgy nevezett gabonalevél. Ez a gabonalevél kíséri a gabonát egész utján a forgalomban. Mi hasznát veszi a gazda a szelvénynek ? rozs A gazda, aki a búza és (kétszeres) eladásából a vételáron felül gabönaszelvényekhez jutott és pedig annyi szelvényhez, ahány métermázsát eladott a vevőnek, szelvényeit összegyűjti és azokkal az adóhivatalban adóját fizetheti. Ha a gazdának az adóba beszolgál­tatott szelvényeken felül még meg­marad szelvénye, úgy e szelvénye­ket az adók kifizetéséről szóló tanú­sítvány bemutatása ellenében kész­pénzre beválthatja a később meg­jelölendő helyen. Azoknak a kisgazdáknak, akik­nek egy község területén levő ösz- szes földbirtokuknak kataszteri tiszta jövedelme az 58 pengőt' meg nem haladja, állami földadóját nem kell a magukéból fizetniük, mert azt helyettük a gabonaalap fizeti be. Tehát ezzel a kb. 5 holdnál nem nagyobb kisbirtok mentesül a föld­adó fizetése alól. Ki tekintendő termelőnek ? A törvény szerint nemcsak maga a termelő gazda köteles és jogosí­tott a gabona eladása alkalmával gabonaszelvényt követelni, hanem rajta kívül még termelőnek kell te­kinteni mindazt a mezőgazdasági cselédet és munkást, akinek a me­zőgazda munkája fejében gabonát szolgáltatott ki, — erre a gaboná­jára nézve. Ugyancsak termelőnek tekintendő az a lelkész, tanító, egyéb egyházi vagy községi alkal­mazott, aki javadalmazás címén ka­pott a mezőgazdától természetben gabonát, erre a gabonájára nézve. Az ilyen munka-teljesités fejében kiszolgáltatott gabona után a mun­kás, lelkész, tanító stb. természete­sen nem ad gabonaszelvényt a gaz­dának, sem a gazda nem követel­het szelvényt a munkástól, tanító­tól stb.-tői. Ha azonban a munkás, tanító, lelkész stb. el akarja adni a munkabér fejében kapott gabonát, úgy a vevő már köteles neki az áron felül métermázsánként 3 pen­gős szelvényt kiszolgáltatni és az eladó munkás, tanító stb. köteles A mezogszEfasági válság és kibontakozás. Irta : Dr. Barthos Andor, a mátészalkai választókerület országgyűlési képviselője. II. rész. Jelszavakhoz szoktatott országunk­ban sokat hangoztatott jelszó lett: a többtermelés. Ám helyes : termel­jünk többet, de ha a termést eladni nem tudjuk, — mint például a bur­gonyát — akkor mit érünk vele? Ezért én azt mondom: termeljünk jobbat, mint mások. „A minőség az a csodakulcs, — mondotta Mar­schall — amellyel ma odakint még a legraffínáltabb vámlakatot is ki lehet nyitni, amely minőség térdre kényszeríti a Nyugat igényes fo­gyasztását és megnyitja még a na­gyon nehezen megnyíló pénztárcá­kat is.“ Ugyanígy nyilatkozott az orszá­gos mezőgazdasági kamara elnöke, mikor azt mondotta: „Ha jó minő­ségű búzát tudunk termelni, búzán­kat magasabb áron fogjuk értéke­síteni. “ De mi magunk ne hirdessük bú­zánk hanyatlását. A Frankfurter Zeitungban és a Leipziger Nach­richtenben magyar forrásból eredő efféle híradásokra csoda-e, ha azt mondja a külföldi, ha magatok be­vall j átok, hogy búzátok minősége rosszabbodott, akkor mi sem he­lyezkedhetünk más álláspontra. A mezőgazdasági válságból nin­csen más kivezető ut, mint amit az értékesítés nehézségeiből, sőt fenye­gető lehetetlenüléséből levont kö­vetkeztetés parancsol: ne marad­junk meg csupán a magtermelés mellett, hanem térjünk át más ter­melési ágakra is. Ezek között elsőrendű jelentő­ségű a baromfitenyésztés. Egyesek számítása szerint 5 év alatt 120 millió pengővel emelhetnők a ba­romfi-tenyésztésből eredő kivitelün­ket. Hogy ebben a tekintetben a céltudatos akarás mit érhet el, példa Belgium, mely 1923-ban még 212 millió darab tojást hozott be és csupán 134 millió tojást vitt ki, mig 1928-ban egyetlen darab tojást sem hozott be, ellenben 685 millió tojást vitt ki. A háború előtt Belgiumnak 12 millió tyúkja volt, melyek dara­bonként 85 tojást tojtak, 1928-ban az ország tyukállománya 24 millió dárabot tett ki és az átlagos tojás­hozam 105-re emelkedett. Baromfi-tenyésztésűnknek nagy­szabású átszervezése volna szüksé­ges, sajnos, azonban az erre szük­séges költségek hiányoznak. „Pedig, ha van gazdasági ág, amellyel — a mai viszonyok között —=■ a leginten­zivebben kellene foglalkoznunk, akkor az mindenesetre: a baromfi- tenyésztés“ — mondotta Marschal Ferenc a földmivelésügyi tárca elő­adója, tehát ugyanazt ismétli, amit én régóta hirdetek. Elszomorító azonban, hogy haladás helyett vissza­esést mutat ki a statisztika. 1926-ban 55 millió pengő volt a kivitelünk a baromfi-tenyésztés körében, 1929- ben pedig csak 31 millió pengő, mert minőség tekintetében nem tu­dunk versenyezni sem a lengyelek­kel, sem a skandináv államokkal, sőt még az oroszokkal sem. A másik termelési ág, amely raj­tunk — nagy mértékben — segít­het: a gyümölcstermelés. Az ország éghajlata kiválóan alkalmas erre. Az egész világ elismeri, áldott föl­dünk kivételesen jóízű és pompás zamatu gyümölcsöt terem; sajnos azonban gyümölcsünkneklegnagyobb része férges, rothadó, nem raktár­képes, tehát kivitelre nem alkalmas. A statisztika Magyarország gyü­mölcsfa állományát 30—40 millióra teszi. Forére szerint gyümölcsfáink­nak 95 százaléka teljesen elhanya­golt állapotban van, mely évi 5 kg. átlagterméssel 150 millió kg.-ot te­rem. Néhány évi ápolással, esetleg átoltással és főképen a kártevők ellen való rendszeres védekezéssel a gyümölcstermelést annyira fokoz­hatnék, hogy 270 millió pengő évi exportfeleslegre tehetnénk szert, holott „szégyenszemre" még impor­tálunk kanadai almát. Lehetséges a kivitel, mert gyümölcsünknek ter­mészetes piaca Németország, mely­nek gyümölcsbehozatala 1926-ban 143 millió márka értékű volt, 1928- ban a behozatal már 225 millió Könyvet, pap irt, Írószert a”™™* a IUIMÍI ÉS BERE« kedésében vásároijon. I

Next

/
Thumbnails
Contents