Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-06-22 / 25. (504.) szám
2-ik oldal. IIIIMIK I« IIIH 1930. junius 22-én. Hodászra itt Turzán József gör. kath. lelkész köszöntötte őt szépen átgondolt és érzéssel előadott beszédben. Barthos válaszolt az üdvözlésre, majd hosz- szabb felolvasást tartott igen nagy közönség előtt a mezőgazdasági válságról és a kibontakozásról, ismertetve a kormány szándékait. 16-án Kricsfalussy Gyula földbirtokos és Nagy Imre aljegyző kíséretében ment át Nyírderzsre. Az iskola udvarán felállított növendékek előtt Csobai László tanító és Ruttkay Sándor gör. kath. lelkész intéztek beszédet Barthoshoz, aki röviden, de szívélyes szavakban köszönte meg a fogadtatást. Az nap délután Tatár Andor kíséretében Kántor) ánosiba utazott, ahol Hetey József föld- birtokos néhány szívélyes szóval mondott köszönetét a képviselő sokoldalú működéséért, — hozzátéve el- érzékenyedve — hogy bár 80 éves, még egyszer szeretne rá szavazni. Barthos több látogatás után Gönczy József ref. lelkész vendégszerető házában töltötte az estét, 17-én Gönczy József társaságában Nagydobosra ment, ahonnan Bállá Béla kisérte át Parasznyára. Itt a kisgazdákkal hosszabb értekezletet tartott, délután pedig Nagydobosra ment. Több látogatást tett itt és mindenütt elismeréssel és köszönettel találkozott. Özv. Jármy Andor- nénál szállott meg. 18-án Budaházy Dezső kisérte át Vítkára, ahonnan Hoffmann György adóügyi egyző kíséretében Ilkre utazott. Itt Veres Lajos birtokos fejezte ki elismerését a képviselő érdemes munkásságáért. Betérve Vit- kára néhány látogatást tett. A községházán fogadta azokat, akik kö- szönetüket fejezték ki támogatásá- ért és kéréseiket adták elő. Újhelyi Kornél nagybirtokosnál hált meg és 15-én Olcsva községbe ment. A községházában Gaál Sándor jegyző és Kölcsey Béla üdvözölték. Ma vasárnap Nagyecseden lesz a képviselő s itt felolvasást fog tartani. Az útiterv egyébként mindenben változatlan, mint ahogy azt lapunkban hírül adtuk. mások pénzbeli adományai s a tantestület értékes könyvjutalmai. A beszéd után megkezdődtek az osztályok szabadgyakorlatai. Változatos, szebbnél-szebb gyakorlatok voltak, színes egyenruháikban praeciz mutatványaikkal nagy tetszést arattak a gyermekek. Majd a szabadgyakorlatok után a tornavizsga legmegragadóbb látványossága következett : a III—VIII. osztályok összetett szabadgyakorlatai oszlopban. Ilyet csak a háború előtti időben a kerületi tornaversenyeken lehetett látni, ahol a középiskolai ifjúság százszámra menő csoportban mutatta be a szabadgyakorlatokat. Majd jöttek a különböző versenyek: futás, távolugrás, magasugrás, staféta tutás, kötélhúzás. A tornavizsgán a helybeli ref. iskola is résztvett Biró Lajos tanító vezetésével s az ő növendékeinek ügyessége is hozzájárult a szép eredmény sikeréhez. A versenyeredmények kihirdetése és a dijak kiosztása következett ezután. A távolugrás, magasugrás és 100 m.-es síkfutás első győztese : Becző Zsigmond VI. o. áll. isk. tan., aki igy három első dijat nyert összesen 15 pengőt és három értékes könyvet. Il-ik dijat, 2 P-t és könyvet nyertek: futásban Tarcsa Gusztáv ref. isk. V. o. t.; magasugrásban Oláh Lajos IV. o. áll. isk. tan.; távolugrásban Salamon Jenő VI. o. áll. isk. tan. IÍI-ik dijat, 1 P 70 f-t nyertek: futásban Veres Gábor V. o. áll. isk. tan.; magasugrásban Veres Sándor V. o. áll. isk. tan.; távolugrásban Rosenwasser Mór V. o áll. isk. tan. A staféta-futásban első : az áll. el. isk. VI. oszt! csapata. A kötélhúzásban: az áll. isk. V. oszt csapata. A versenyek lezajlása után rövid beszéddel zárta be Pap Ignác igazgató a tornavizsgát, majd a Szózat eléneklése után a közönség egy szép, lelket nemesitő, jobb jövővel kecsegtető látvány kedves emlékével oszlott szét. Tornavizsp a nagyecsedi állami elemi iskolában. Az elmúlt vasárnap ünnepélyes tornavizsga volt a nagyecsedi áll. elemi iskolában. Hetek óta folytak már az egyes osztályok gyakorlatai, később pedig a tömeggyakorlatok tanítására került a sor s a beavatottak előre jósolták, hogy ilyen látványosság, ilyen élmény még nem gyönyörködtette a község közönségét. A jóslat valóra vált. A vasárnapi tornavizsga megmutatta, hogy szakavatott vezetéssel, már az elemi iskola növendékeinél is milyen hihetetlen eredményt lehet elérni úgy az egyes osztályok plasztikus mozdulatai, mint az összgyakorlatok precizitása tekintetében. Szivet-lelket örvendeztető, a magyar nemzeti öntudatot föllobogtató érzelmeket gyújtott föl az a remek látvány, amit a magyar fiuk és leányok ügyességük, tudásuk, fegyelmezett gyakorlataik bemutatásával ‘ nyújtottak a nagyszámban összegyűlt közönségnek, mely eddig soha nem látott nagy tömegben lepte el az állam1 iskola hatalmas udvarát. Minden osztályvezető tanítót a legnagyobb dicséret illet meg azért a fáradságos munkáért, melyet osztálya tornabéli készségének teljes kiaknázására fordított, de a dicséret oroszlánrésze mégis csak Fülöp Elek képesített tornatanáré, aki fáradhatlan munkaerejével, lelkesítő ösztönzésével, szakértelmét dicsérő útbaigazításaival nemcsak tanitótársait ragadta el, hanem a gyermekeket is szinte fanatizálta. A lélekemelő, látványos ságszámba menő tornavizsga után mindenki lelki megelégedettséggel és azzal a meggyőződéssel távozott a vizsga színhelyéről, hogy ahol a testi ügyességet ilyen kiválóan oktatják, művelik, ott a szellemi „készségek" kifejtése, teljessé tétele és az életre való előkészítése is éppen ilyen buzgalommal és eredményesen folyik. A tornavizsga az osztályok egyenkénti fölvonulásával kezdődött. Huszonkét osztály növendékei és egy csapatban a ref. iskola tanulói vonultak föl szines egyenruhákban, menetütemben, magyar indulók éneklése mellett. Milyen lelki gyönyörűség volt látni, hogy azok a pöttöm I. osztályos fiuk és lányok, milyen katonás fegyelmezettséggel, vonal-, szerűen egyenes sorokban, pattogó Ütemű indulók éneklése közben vágják kis lábaikat újonc-katonákat megszégyenítő erővel a kemény talajhoz. A felvonulás után a Himnusz és a Magyar Hiszekegy eléneklése következett. Majd Pap Ignác igazgató üdvözölte a szép számban megjelent közönséget s röviden rámutatott a torna, a testi ügyesség fejlesztésének fontosságára, különösen magyar nemzeti szempontból. Majd megköszönte a pénzbeli adományokat, melyek lehetővé tették, hogy a versenyek győztesei szép jutalmakban részesüljenek. Különösen kiemelendő az OFB. itt időző birájának, a sportbarát Spolarics Lajos táblabiró gazdag adománya, továbbá a ref. egyház, Szőke Jenő, Szege Endre, Berey József, Biró Gyula, Tóth Endre s Paedagógiai reflexiók. Irta: Darvas János állami tanító (Csengerujfalu). Máramaros vármegye egyik ruthén falujában működtem 1914-ben s ez év május havában a megye nívós tanügyi lapjának hasábjain közölt dolgozatomban a népiskola munkájának eredményét a népkulturára költött tőkék kamatjának mondottam s ezeket írtam: A több s általánosabb műveltség Széchenyi szerint a kiművelt emberfőkben jelentkezik. E szerint nem a reá költött tőke, de a minél több kamat jelenti a nemzet boldogulását. Ez a sok kamat, az iskolából kiművelten távozó gyermekek száma. Újabb tőkéket kell befektetnünk a kultúra vállalatába, ha több kamatot akarunk. Többet kell költenünk iskolára, népmüveltségre. Csakhogy nekünk mindenre van pénzünk, csak iskolára s az iskola munkáját támogató intézményekre nincs. Mi csak szőjjük az álmokat, mint ahogy a nemzet ideálistáihoz illik is, de hogy mikor válnak valóra az álmok, azt én is szeretném tudni, pedig nem kerülnének százmilliókba. így sóhajtoztam én 16 év előtt a kies ruthén faluban. És ma? Sokalják a kultusztárca költségvetését. Félnek a több s általánosabb műveltségtől. A kultur- fölénytől féltik az országot, azt okolják az alacsony búzaárért. De hamar tudnak az emberek feledni! Almaimból sok valósult meg. Amit Nagymagyarország nem tudott megérteni, azt a kicsire nyomorított ország megtestesítette. Nagymagyaror- szágon gyakran hallottuk a nagy tanító jóslatát: „Magyarország nem volt, hanem lesz“ — de nem gondoltuk meg, hogy e jóslat nem a munka elejét, de a végét, eredményét sűríti. A jóslat, mint eredmény tetszett, de, mint célért alig tettünk valamit. Most az elrontott élet, a vakmerő játék vége, Trianon ásta ki sírjából a nagy prófétát. Honvédelmi tárca lett a kultusztárca s most folyik a nagy kiképzés, sőt az ujoncozás, de tempóra mutantur et nos non mutamur. Ismétlődik a véderővita az obstrukcióval, sőt kisért a „nem akarok katonát látni“. Az elmúlt 20 esztendő világnézeti különbsége igy tűnik szembe. Fegyverek erejére épített nagyhatalom pillére volt hazánk. Ez az adottság sugározta magából a feladatokat, de nem a jó és sok iskola, tehát nem a néplélek művelése, erősítése volt a feladatok tengelyében. A fegyverek ereje nem védte meg a nagyhatalmi helyzetet, sőt a pillér is összeomlott, mert nem az öntudatosan hazafias népiélek volt az alapja. A szörnyű tévedés 1918- ban óriási áldozatot követelt a nemzettől. A földön fetrengő s véres álmából ébredő nemzet megdörzsölte szemeit s ragyogó alakot vélt szeme előtt elsuhanni. A nemzet legnagyobb tanítójához, Széchenyihez menekült a vergődő nemzeti lélek s az ő százéves intelmei, útmutatásai adtak uj nemzeti feladatot. Soha sem éltek oly elevenen szavai, mint ma. „Nem a természeti kincsek, a termékeny föld, de a kiművelt magyar lélek teheti boldoggá a nemzetet, mely élni tud a természet pazarul ontott kincseivel“, így született meg a trianoni hóbort által ránk szakadt szenvedések tengerében az uj cél: „Megmaradt kicsi országunkat minél rövidebb idő alatt oly műveltté, műveltsége által oly irigyelt helyzetbe emelni, hogy e fény csábköre visszavonzza elrabolt tagjainkat s hozzánk kapcsolja elszakított testvéreinket. E szent cél tüzének a népiskola oltárán kell égnie legnagyobb lánggal s e tüzek- lángok hivatottább élesztője a tanítónál senki sem lehet. Ez a kultur- fölény eszmeköre". A tudás hatalom, a műveltség legyőzhetetlen fegyver. Rendkívüli idők, nagy célok rendkívüli emberekkel, megfeszített s kellő szakképzettséggel végzett munkával képzelhetők el. A jelen idő kulturcélja nemcsak a most növekvő generáció boldogulásának alapja, történeti cél ez, melyért dolgozni történeti szükségszerűségből is kell. Ez elől nem térhet ki senki magyar, kinek a nemzeti élet formálásához valami köze van. Vállalnia kell a történelmi szerepet a ma tanítójának is, nehogy a történeti igazságszolgáltatás ostorcsapásai alatt kelljen görnyednie. * A nevelő-tanitó munkára képesítő erő a folytonos önképzés. A tanítói önképzés lelkiszükséglet is. E lelki szükséglet kielégítése az emberi művelődés alapja. Ebben megállás nem lehetséges, mert a stagnálás nem állandó helyzetet jelent az önképzésben, mint sokan gondolják, hanem visszafejlődést, azon természeti törvénynél fogva, hogy Befőzésekhez cukor, pergamen és átlátszó papírok, salicyl, zsinegek, befőttes üvegek Hangya Szövetkezet Mátészalka, Kossuth-u. 22,
