Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-06-01 / 22. (501.) szám

1930, junius 1-én MMIMáK i» BERKI 5-ik oldal. «As optánsok nem háborús nyerészkedők.“ Károlyi Gyula gróS felszólalása a párisi egyezmények felsőházi vitájában. Pán-Európa körül. Briand francia külügyminiszter az Európai Egyesült Államok gondo­latának felvetésével egy évtizedek óta kisértő és vissza- visszatérő gondolatot helyezett a világ centru­mába. S ha most nagyobb fontos­ságot kell tulajdonítani a felmerült kérdésnek, ez abban leli magyará­zatát, hogy ezúttal Franciaország külügyminisztere konkretizálta a kérdést, s a béke tizedik esztendejé­ben látta elérkezettnek az időt, hogy az egyesülés gondolatát felvesse, akaratlanul is igazolva azt a való­ságot, hogy Európát, sem a béke- szerződések, sem a népszövetségi statútumok nem tudták nyugvó­pontra vinni. Briand elaborátuma az egyes ál­lamok előtt fekszik s e hivatalos és félhivatalos nyilatkozatok és kritikák sora kisérte a nyilvánosságra jutott tervezetet. Voltak, amelyek fenn­tartás nélkül elfogadták Briand ter­vét; voltak, amelyek erős mérlege­lés és komoly kritika tárgyává tet­ték azt. Egyesek lekötötték magu­kat a páneurópai gondolat mellett, mások szembe helyezkedtek azzal s voltak és vannak olyan vélemé­nyek, amelyek várakozással és tar­tózkodással tekintenek az európai Egyesült Államok konstituciójának terve elé. Magyarország és a ma­gyar közvélemény abba a táborba tartozik, amely tábor tartózkodás­sal fogadja a terveket s várakozás­sal tekint az események elé. Azok, akik elfogadták az európai Egyesült Államok tervét, azok a mai Európa állapotának megrögzitése mellett van­nak. Ezek közé tartoznak egyes győző államok s a kisantant hatal­mak, amelyeknek egyetlen életcél­juk levet: megbonthatatlan egység­ben fenntartani azt az állapotot, amelyet a páriskörnyéki békék te­remtettek. Magyarország sehogysem lehet abban a helyzetben, hogy a mai ál­lapotot önként véglegesen elfogadja. halállal; csak ők érzik, csak ők tudják, hogy a halott hősöket iga­zán tisztelni, hozzájuk felemelkedni csupán tettekkel lehet, mert ők is azzal adtak példát. Letiport, béna koldusok vagyunk. Bármerre nézünk, mindenütt gyü- lőltség és rosszakarat áll velünk szemben. Hiszem, hogy eljön: a leszámolás órája. Ti, ifjak! ha nem akartok szolgaságban, nyomorban és megaláztatásokban sinylődni: készüljetek fel a leszámolás nagy órájára. Adjon erőt nektek az a tudat, hogy szülőid, testvéreid, rokonaid, járomban, bilincsben, börtönök fe­nekén — a pokolnak minden kín­ját átélve — rohadnak. Merítsetek erőt, kitartást a halott hősök példá­jából ! s ha a magyarok Istene ke­gyelmes jóvoltából mégegyszer fegy­vert foghatunk: ők legyenek a ti vezetőtök. Legyetek kard, legyetek dárda, mely átveri az ellenség szi­vét ! Legyetek az Urnák öldöklő angyalai! S ha a haza érdeke úgy kívánja: gyújtsátok fel a világot, mert csak igy lehettek a halott hő­sök méltó utódai! Ebből önként következik, hogy a mai Magyarország, sem társadalmá­ban, sem hivatalos tényezőit tekint­ve nem # lehet hive az európai Egyesült Államok gondolatának. Ha Magyarország ebbe a megoldásba a mai adottságok mellett belemen­ne, ez Magyarország halálos ágyát jelentené. Áz elmúlt tiz esztendő az egész világot meggyőzte arról, hogy a nemzeti kisebbségeknek sor­sa a mai területi megoszlás mellett végzetes veszedelmet jelent s a mai területi megoszlás fenntartása a ma­gyar egyetemesség gondolatának örökös feladását jelentené. Franciaország, a békék kényszer - utján való életbeléptetésével tiz esz­tendős szenvedést és jogbizonytalan­ságot zúdított a népekre s most az európai Egyesült Államokkal nem eloszlatni akarja a veszedelmeket Európa feje fölül, hanem állandó­sítani akarja azt, amelyhez a ki-, józanodott világ nem adhatja hozá- járulását. Egy áltaócsiitiríii tévedés eloszlatása. Néha még a közönyös és átlag-emberek is foglalkoznak vallási kérdésekkel, csak az ilyeneknél az a baj, hogy templomba nem járván, Bib­liát nem olvasván, egészen té­ves és helytelen szempontok szerint tárgyalnak nagyfontos- ságu bibliai jeleneteket és igazságokat, rendszertelenül csak úgy kapásból. Ilyen például az áldozócsü­törtök története is, vagyis Jé­zus menybemenetele. A legtöbb ember, ha ez eszébe jut vagy olvas és hall róla, rögtön azt kérdezi és azon töri a fejét: hogyan ment Jézus a mennybeés ho­gyan megyünk majd mi ? Hát a nagy hiba a kérdés feltevésében van. A mennybe­menetel kérdésével foglalkozó felületes keresztényeknek téves a kiindulási pontjuk, mert hogy Jézus hogyan ment a menny­be és hogyan megyünk mi, ez nem tartozik mi reánk. Ez az Isten dolga. Mint ahogy a vi­lág teremtése is az ő dolga volt! Mi reánk az tartozik, hogy kik mennek a mennybei Lesz-e — nekem, neked és neki, — részünk a mennybemenetel boldogságában ?... És mikor már igy tesszük fel a kérdést, akkor rá kell döbbenünk arra, hogy ilyen lélekkel, ilyen szívvel és ilyen élettel mi nem volnánk alkal­masak a mennybemenetelre!... Nagyon jó, hogy van áldozó­csütörtök, mert ez fölfelé irá­nyítja az emberek tekintetét és vágyódását. A mennybe, Jézus után azok mennek, akik e földön is O utána, az Ő nyomdokaiban járnak. Szamoskér. Kósa Béla. A párizsi egyezmény, melyeknek becikkelyezését a héten a felsőház is megszavazta, most már túljutott a magyar törvényhozás mindkét Házán és eicsillapultak azok a hul­lámok is melyek kezdetben körűié gyűrűztek. A felsőház vitájában kedden Károlyi Gyula gróf koronaőr is felszólalt. Károlyi gróf felháborodással uta­sította vissza azt a „méltánytalan és valótlan“ beállítást, amivel az optánskérdést más oldalon kezelik és amivel nincs más céljuk, mint az, hogy osztálygyülöletet keltsenek. Csatlakozott Apponyi Albert és Bethlen István képviselőházi fejte­getéseihez, majd az optánsügyre tért át, hangoztatva, hogy ő maga is az optánsok közé tartozik. Az ügy történelmi fejlődését ismertette és kijelentette, hogy a Népszövet­ség tanácsa előtt a politikai szem­pontok háttérbe szorították a jogot és a végleges elutasítást csak Apponyi Albert gróf akadályozta meg. Ha az optánskérdés Hágában nem került volna szóba, ezzel az ellenünk támasztott követelések nem lettek volna kevesebbek, tehát nem a magyar polgárok fizetik az optánsok kártalanításának terhét. Mint optáns, üdvözli a megegyezést, mert ez az ország egyetemének érde­két szolgálja, bár az ország érdeke nem csekély áldozatokat kíván itt az optánsok- tól, akik lemondtak tízévi elmaradt haszonról, ami a tőkeérték 60 szá­zalékát teszi ki és a tőkeértéknek is legfeljebb tizszázalékát kapják meg. Ebbe belenyugszanak, de abba nem nyugszanak bele, hogy kortes­szempontból úgy állítsák be a dol­got, mintha az optánsok háborús nyerészkedők volnának (Taps az egész felsőházban), akik más pol­gárok rovására igyekeznek nyere­séghez jutni. Fényes esküvő. A legfényesebb egyházi ke­retek között tartotta áldozó­csütörtökön esküvőjét a má­tészalkai róm. kath. plébánia templomban csikszentkirályi vitéz Bállá József csendőr­százados bájos menyasszonyá­val, doroghi és ortutói Ortutay Médivel, doroghi és ortutói Ortutay Gyula, a pápai Nagy Szent Gergely-rend lovagja, a Szatmárvármegyei Gazdasági Bank vezérigazgatója és neje, rétháti Kövér Emma leányá­val. Az ifjú párt a Mária- Kongregáció tagjai, valamint az aznap elsőáldozáshoz já­rult fiúcskák és fehérfátyolos kislányok diszmenete vezette templomba az ünnepi háztól. Az ünneplő és előkelő kö­zönséggel zsúfolásig megtelt templomban délelőtt 9 órakor Székely Gyula apostoli kor­mányzó főpapi misét celebrált, melynek keretében Molnár Ká­roly és Heller Ernő helybeli lelkészek segédlete mellett, ma­gas szárnyalásu beszéd kísé­retében megáldotta az uj fri­gyet. Az esketési szertartás után az ünnepiesen vallásos keretek között tartott, látványos nászmenet ugyanolyan pom­pával és kísérettel tért vissza az örömszülők házába, hol szükebbkörü ebéd volt az ifju- pár tiszteletére, kiket — az örömszülőkkel együtt — szá­mosán keresték fel szerencsét kívánó táviratokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents