Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-06-01 / 22. (501.) szám
4-ik oldal. SZITMll ÉS IIMi 1930, juníus 1-én A nagykárolyi református tanító egyesület közgyűlése. Május hó 22-én tartotta a nagykárolyi ref. tanító egyesület évi rendes közgyűlését Szamosszegen. A szép számban összegyűlt tagokon kívül megjelentek: Fóris Lajos esperes, Nagy Imre tanügyi biz. elnök, lelkész, Batta Miklós helybeli lelkész, Feszíóry 0. Géza népm. titkár és Molnár János Orte, titkár. A gyűlést Tóth Béla egyesületi elnök nyitotta meg. Amint mondta, a tanterv végrehajtásához két dolog szükséges : az ismeret és a készség. Az ismeret megvan, de a készséghez hiányzik a jókedély. Azonban, amennyire lehet emelkedjünk felül az anyagaiakon s a leíkiismeret szavára hallgatva dolgozzunk hazánkért és egyházunkért. Ezután az egyházmegye esperese Fóris Lajos gondolatokat tartalmazó beszédében arra mutatott rá, hogy addig sem az egyház, sem az állam nem éri el a nevelés terén kitűzött céljá^ amig a tanítóságnak súlyos anyagi gondokkal kell megküzdeni. De nem szabad csüggedni! Némi reményt nyújtson az, hogy a VII. fizetési osztály ismét megnyílt a tanítóság számára. Az elnöki jelentéssel kapcsolatban a gyűlés örömmel üdvözölte Péchy László főispánt, oktatásügyi miniszter, a példás és kitartó munka jutalmazásaképpen a VII. fizetési osztályba nevezett ki. Az elnök felolvastatta ezután Dr. Barthos Andor országgyűlési képviselő levelét, melyben közli, hogy úgy az értékegység értékének leszállítása, valamint a kántori,anitók súlyos anyagi sérelmeinek orvoslása, a pénzügyminisztériumban tárgyalás alatt van s az eredményről rövid- időn belül értesítést küld. Ezután Koncz István mutatott be az uj tanterv szellemének megfelelő könnyed, játékszerü gyakorlati tanítást. Molnár János Orte, titkár a jóléti intézmények felkarolására hívta fel a tanítóság figyelmét. Szomorú képként megmutatva sok tanitóöz- vegy és árva szerencsétlen helyzetét. Biró Lajos a személyesnévmás tanítását mutatta be szép eredménynyel. Hunyadi János tanítványainak énekkészségével igazolta, hogy a helyes hangjegy tanítással, már az elemi iskolában bámulatos eredményt lehet elérni. A közgyűlés a megüresedett pénztárnoki tisztségre Szabó Gusztávot választotta meg. A gyűlés után közebéd volt, hol több értékes beszéd hangzott el s a szónokok a lelkész és tanító egyetértő, közös egyházépítő munkáját hangoztatták. A háziasz- szonyí tisztet Szabóné, Tóth Terézia töltötte be. Károlyi László. _ aj — KofoGrxám § B^átéssalSsaá szäicsmes« 1 mint az egyházmegye főgondnokát, tiz éves főispáni jubileuma alkalmából. Testvéri szeretettel üdvözölte továbbá Szabóné Tóth Terézia, Huszthy Mária, Biró István kartársakat, akiket a vallás- és köztér gróf Tisza István utca 27/a szám alatti műhelyében nyári megőrzésre és gondozásra vállal bundákat, prémeket és bármiféle ruhaneműt. Vállalja nyersbőrök feldolgozását és kikészítését, bőrkabátok rendbehozását, javítását is. (18—27) Hirdessen a SMffMAR ®* BKREfli-beii! !llllll!lli!l!!!l!ll!l!{!!l!!>lllll!l!ll!llll!l!lílllllllllll!l!lllllllll!!l!!!l!lll!ll!!lll!lli:!illl!!lll!l!llll!l!l!ll!l!lll!ll!l!lllll!l||||||||||||||||l||l!ll!l||||!ll!l!l|!ll!l!ll!IH!l||!l|||!ll! MÜLLERNÉ ÉTTERMÉNEK ünnepélyes megnyitása hétfőn, junius hó 2-án Erdélyi Gróf Tisza fstván-uíca Hűsítő fatányéros 20 szám italok, vacsora. Pstróczy-ház. Zene. llllllll!!lllll!l!!ll!ll!lllilll!lllllllll!llllllllilllllllll!llllllllll!illM||!l|ll!|lll||||||||||||||||||il||||||||||l|Jllll!|||||!||||||i|||||||||||||||||||||||||||||||j|!||i||g||||||||||||||||||||| NAPI INGYEN BEMUTATÁS 1 ÉVI JÓTÁLLÁS : INGYEN ÉLET. BALESET, TŰZ BIZTOSÍTÁS PHILIPS »MODERN VEVŐ« KÉRJEN OKVETLEN FELVILÁGOSÍTÁST BÁRMELYRÁDIÓ SZAKÜZLETTŐL !íth Halott hősök méltó utódai. A mátészalkai emlékünnepen elmondotta : Barkóézy Lajos poig. isk. tanár. Sokan, akik e helyen már beszéltek, úgy gondolták, hogy kötelességüket altkor teljesitik híven és pontosan, nemcsak a hősi halottakkal, de a hazával szemben is, ha évenként megújuló dicsérő szólamokkal, ki nem alvó lelkesedéssel: ismételten elhantolják a halott hősöket. — Én nem temetni jöttem: de életre hívni; nem temetni jöttem, hanem feltámasztani őket, — s cselekedeteiket nem méltatni, csupán csak rámutatni. A halott hősök honszeretete, a hazáért való áldozatkészség legma- gasztosabb példái. A hazaszeretet az erények erénye, tüskés és göröngyös a hozzávezető ut s igen sok kívántatik, mig birtokába juthatunk. Ezreket és ezreket látunk, kik ajkaikon hordozzák a szent nevet, kik magasztalva említenek mindent mi ez ország határain belül található, hálát adnak a Mindenhatónak, hogy őket magyarnak születni engedé. Vájjon őszintén szeretik-e hazájukat s valójában érzik-e azt, amit nagy hangon, fennen hirdetnek? Hány nagynak nevezett emberünk ma ellenségünk! I Hány és mennyi azoknak a száma, kik e nyomorult csonkaország fillérein nőttek naggyá : ma ádáz ellenségünk. Minden erény áldozattal jár; feláldozása pillanatnyi kényelmünknek, megtagadása önhasznunknak nem ritkán rokonszenvünk vagy gyülöltségünk elnémitása; azonban minden áldozat kicsiny ahhoz képest, mit a hazának kívánni joga van. Minden, amit élted hosszú évei alatt, arcod véres verejtékével, éjt, napot egyétevő munkával gyüjtöttél, amit lángoló szeretettel fűztél magadhoz, javaidat, kincseidet, házad- népét és saját életedet: naponként és pillanatonként érette fel kell áldoznod, mert e szóba: „haza“, benne foglaltatik az ember szeretetének és vágyainak összessége. Atyáid által Istennek emelt oltár ; ház, hol bölcsőd ringott; föld, melynek gyümölcse táplált; szülőd, hitvesed, gyermekeid, rokonod, barátaid egytől-egyig: csak kiegészítő részei a hazának. Hány ember van, ki meggyűlt háza üszkei közé — életét veszélyeztetve — rohan, hogy némely hitvány eszközöket kiragadjon, a tűz mindent elpusztító lángjai közül. Nem sokkal természetesebb, nem sokkal emberibb, nem sokkal fel- emelőbb, ily valamit a hazáért, cselekednünk i ? És mégis mily kevesen vannak, kik e gondolatban élnek, kiknek látóköre háza kéri tését nem hagyja el; csak önmagát nézi, csak a saját érdekeit látja; mi neki a legszentebb kapcsolat, mikor kincseiről-, mi neki a haza, mikor hitvány életéről van szó. — Ezért oly ritkák a hazaszeretet valóságos példái, azért kell naponként megemlékeznünk a halott hősökről, mert ők a hazaszeretetnek magasztos és szent példái; kik gondolkozás nélkül feláldoztak: hitvest, gyermeket, vagyont, oltárt, feláldozták a távol messze ködében csillogó remények millióit; feláldozták a legdrágább kincset: az életet. Az ő cselekedeteik csodálatában kell a gyermeknek ifjúvá serdülni, az ifjúnak férfiúvá lenni; csak így lesz az, amivé lennie kell: élő kincse a nemzetnek. A halott hősök igaz megbecsüléséhez, szeretetéhez, hozzátartozik az élő hősök tisztelete. Virágos vonatok vitték őket a világ minden tája felé, nótás ajkukon a magyar reménységek himnusza szólott. Mentünk-mentünk végeláthatatlan sorokban oda, ahonnan sokaknak nem volt visszatérés és ahonnan sokan, vakon, bénán nyomorékon kerültek vissza, vagy agyonroncsolt idegzettel — szeretet és megértés nélkül — rójják a magyar kálvária keserves útjait. — Mikor mentünk : mindenkinek a szive felénk fordult; fehér kendők lobogtak utánunk; hivatalosan és nem hivatalosan ezer biztató szó hangzott : „Ha a magyarok Istene visz- szahoz benneteket, hálával és szeretettel fog adózni nektek a magyar nemzet!“ — És aztán jött az 1918-í őszön az összeomlás és jöttek fáradtan, tépetten, vágyódással a világ minden tája felől a fegyverrel e nem győzött frontharcosok. Azután ... azután jött a borzalmak borzalma. Lassan ezek az idők is elmúltak. Megindult a küzdelem a mindennapi kenyérért. A halott hősök maradékai, karöltve a bénákkal, a zúzott idegzetű frontharcosokkal járták a magyar kálváriát a mindennapi kenyérért. A közöny, a nemtörődömség fogadta őket. A nótás, virágos elvonulások idején kiállított adóslevelekről — egyesek kivételével — senki sem akar tudni, mindenki megfeledkezett. Azok az egyesek, magasztos, fennkölt lelkű emberek, kiknek lángoló hazaszeretete, ösztönös érzése megsúgja, hogy támogatni kell ezeket a fáradt embereket, kik évekszámra a napnak minden pillanatában százszor és százszor néztek farkas-szemet a
