Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-06-01 / 22. (501.) szám
2-ik oldal. 1930. junius 1-én. IgAIMÁK ti tini Országgyűlési képviselői beszámoló a fehérgyarmati választó kerületben. Május hó 21—27-ig tovább folytatta dr. Gaál Endre képviselői beszámoló körútját és be is végezte azt, meglátogatván választó-kerülete minden községét. Az első turnus befejezése óta, mintha valami történt volna. A beszámoló is, a fogadtatás is, általában a képviselő és a választó polgárok egymással való találkozása, érintkezése, melegségében fokozódott, lelkességében emelkedett, külső kereteiben hangulatosodott, virágosodott. Igen! Mert dr, Gaál Endre ebben a kőrútjában érte el igazi hazáját s a szülőföld szívdobogására az ö szive is hangosabban felelt. A határszéli s a nagy távolságok által még súlyosabb és válságosabb helyzetbe sodródott községekben, a nagy magyar gyász, a nehéz trianoni kereszt, az integritás eszméje, a revizió gondolata, olyan izzó kohó, melyben a kemény acél is összeolvad, hogy ne hát a szív, a testvérek szive ? Hathatós téma volt továbbá a magas kormány megmozdulása a búza értékesítése körül s a gazdasági válság megköny- nyítésére és a pénzügyi krízis enyhítésére vonatkozó elgondolásai. Az erre való hivatkozás, a kormányt támogató képviselőnek határozott erőgyarapodást jelentett, minden személyes vonzalmon és bizalmon felül is. A beszámoló vezérgondolotai és eszméi a már múlt alkalommal felsoroltak mellett ezek voltak, melyeknek lelkes ismertetése s még lelkesebb hallgatása közben bizalommal forrt egybe az országgyűlési képviselő és a választó polgárok serege. A külső keretről a rövid vázat tovább rajzolom, reá illesztvén először is a koronát, mely az, hogy a beszámoló gyűlés mindenütt a Himnusz éneklésével végződött. Géberjén a Jékey kúrián sziesztáié képviselőt kül- döttségileg hívta meg az iskola udvaron díszesen elkészített gyűlési helyre, hol Barla Szabó Sándor megnyitójában, Szabó Gyula lelkész pedig záróbeszédében, még a fehér ruhás lányok égő piros rózsa csokránál is lángolóbb lelkesedéssel fogadták és köszönték a beszámolót. Fülpös megértő lelkesedését és vigasztalást váró hangulatát Molnár Béla lelkész és Kormos nyug. tanító tolmácsolták. Fülpösdaróc a Jékey kastélyból irányított külső virágos dísszel s a választók leikéből előtörő meleg ragaszkodással emelkedett felibe kicsinységének. A Pálfi Erzsébet verses fel- köszöntöje, Moldvay István üdvözlője s a Feigl József lelkész köszönő szavai valóságos ünnepi hangulatot keltettek. Fülesd a nyomasztó szegénység és az anyagi gondokkal terheltség fájó sebeinek feltárásával mutatkozott be, köszöntvén az orvost kitől gyógyulást vár. Az előterjesztő Rácz Lajos lelkész, a reménység nyújtásért köszönetét mondó Mészáros Lajos volt. Kölese társadalmát sok-sok égő sebnek különböző fájdalma tartja széttagoltan. Mind megszólalt, keresvén az okot — természetesen mindenki másban s senki sem magában — s kérve az orvoslást, legalább is a megnyugtató vigaszt. A dr. Gaál Endre személye körül mintha eggyé lenne a bizalomban s egymás megértésében, de bölcs vezetők sok munkája lesz még hiába való s csak nagy idők múlva lesz jutalma a teljes testvéri egység és szeretet. Sonkád díadalives hidján átvonulva id. Kocsis József nyug. lelkész ifjúi hévvel és lélekkel Makay Péter tántoritatlan hűséggel tesznek bizonyságot a szeretettel való várásról. Botpalád nagyszámú választó polgárságának szives várását dr. Szikszó Bálint, megelégedéssel teljes köszönetét Kónya Gyula tolmácsolta. A vendéglátó szives házigazda N. Szikszó Bálint törv. hatásági biz. tag a járási kisgazdapárt alelnöke volt, marasztaló nagy szeretettel s magyaros lélekkel. Kispalád* a határmenti nyomorúság terheit hordozza s hogy békességes tűréssel és bölcs várás- sal: a vezér, Tóth Ferenc lelkész érdeme. Ö és vele együtt mindezek, mint egy ember örülnek a képviselő érkezésének, megnyugvással fogadják kijelentéseit s biztosítják lelkes támogatásukról. Magosliget a megtévedt és megtért tékozló fiú hangos fogadás tétele. A tolmács Porzsolt Lajos lelkész. Uszka e kis falu sok emberén csodálkozunk, de nagy hűsége és elfogódott hangú szeretete, melyet Szász Tihamér lelkész mond el világossá lesz előttünk, ha megértjük mind azt amit e kicsinyekkel tett a képviselő. Tiszabecs öröme, lelkesedése, hangulata egy költői penna külön cikkébe kívánkozik. Gyermekek virágesője, ifjak hódoló felvonulása, énekkar, zenekar tiszteletadása s mindezek meghajlása az elismerés legszebb oklevele. Milota hasonló külső fénnyel és belső melegséggel vallja magáénak dr. Gaál Endrét, arról győz meg bennünket a Kovács Jenő lelkész lendületes beszéde, a Kondor Béla és Simon Péter köszönő szavai pedig Milotát vallják az övének. Tiszacsécse nem a maga kicsinységében, de a képviselő nagyságához illő tiszteletadással fogadja a beszámolót. Az üdvözlet és köszönet ékesszavu tolmácsa, Orosz Kálmán lelkész. Tiszakóród Fekete L. lelkész által üdvözli, egy üzenetnek veszi a képviselőt a fényes országházból az egyszerű falusi viskókhoz, üzenetnek, mely megnyugtató, erőtnyujtó, kitartásra bátorító s üzenetet küld általa: Mindent a Hazáért, Nagymagyarországért mindent a népért, mely terhek alatt roskad, de tűr, hisz, remél, nagy bizalommal a kormányhoz s hűséggel a képviselő személyéhez. Cégénydányád Sipos K. lelkész üdvözlésében a józan kritika szaván átszürődő szeretettel, a sokat kérés és várás tiszteletteljes nyilvánításával teszi tisztesség adását s megnyugvással s veszi a bíztatást és vigaszt, Gyügye megértéssel, melegségben, az egységben rejlő nagy erőelismeréssel Király Gyulu kisgazda ragaszkodó szeretetről tanúskodó szavaival hálásan köszöni a beszámolót. Szamosttjlak községben élettelen — iskola falaiba épített — kövek és élő szivek üdvözlése, köszöntése fogadta a képviselőt. Az üdvözlő beszédet Bakó Péter lelkész mondotta. Pé- chy Manó felsőházi tag elismeréssel és megnyugvással fogadta a beszámolót s mint bölcs építőt a romok között a maga nevében melegen üdvözölte a képviselőt s kívánt áldást munkájára s szerencsét útjára. Zsarolyán Jeney Károly nyug. törvényszéki biró és Veress Gyula törvényhatósági bizottsági tagok vezetésével melegen felbuzogó örömmel s a józanon mérlegelő szeretett bizonysa gtevésé vei fogadta a személyválogatás nélkül mindenkin segítő s a közjó érdekében, a Haza megépitésébén önzetlenül fáradozó honatyát. Jánk az esti harangszó mellett gyülekezett a tisztességadás táborába, a három egyház hívei, mint egy felekezet, hogy hitvallást tegyenek magyar voltukról, a sok-sok nép, mint egy ember a dr. Gaál Endre igaz, lelkes, megértő hívei. Majtís Horváth Imre lelkésznek lendületes beszédével s minden elöljárók felbuzdult hangulatával fogadja és bocsátja a képviselőt. Kérsemjén méltó külső és belső fogadásának egyszerű és komoly méltóságát a Takács Sándor lelkész szívből fakadt beszéde s a Kállay Szabolcs megjelenése, bizonyságtevése a község kicsinységének felibe emelte. Nábrád külsősége egy jázmin csokor, a lelkész és a főbíró lányától átadva, gazdag és illatozó. Belsőség egy nyilatkozat Bornemissza István ny. jegyző, gazd. tanácsostól, mint felkért üdvözlőtől. F ehér gyár ma t a járási székhely, szép formát mutatott, sokat adott külsőleg és belsőleg, de nem mindent. Sem külső keretével, sem számbeli túlsúlyával, sem a rendezés gondosságával, sőt lelkiségével és melegségével sem emelkedett a 40-nek felé. Komolyságával, a társadalom minden rétegének, főként az értelmiségnek nagyszámú felsereglésével mindvégig megmaradt egy képviselői beszámoló szép és meg Az összefogás. XII. Munka, hit és föld. Szándékosan nem soroltam fel kul- turjavakat, eredményeket, hiányokat. Csak a teendők némelyikére világítottam rá. Ugyanigy járok el a megélhetés alapjainál. Nem ott kezdem, hogy földet és általános titkos választójogot követeljek mindenki részére. Ezeket a követelményeket hagyom a végére. A ..kenyeret“ és „munkát“ kurjantgatá- sának is megvan az értelme. Itt azonban első sorban a lehetőségeket keressük olyan összefogáshoz, amely alapja lehet a kibontakozásnak. Már eleve is megismételhetjük az eddigiekből, hogy áldozatosság, tehervállalás és teljes erőfeszítés szükséges az összefogáshoz s ennek révén a közösség, a teljes nemzet felemelkedéséhez. Itt a címben azt a három alapot jelöltük meg, amelyre épülhet és kell épülnie minden nemzet életének. Ebben a munka erőfeszítést, a hit eligazító biztatást, a föld a küzdelem létalapját jelenti. Életünkben minden dolog viszonyban van minden más dologgal. E három alapvető fogalom között pedig a lehető legszorosabb viszony van — az emberi élet emelése tekintetében. Tárgyalni is csak a világosság kedvéért tárgyaljuk külön. A munkáról még a görögök kevés jót tudtak mondani. Nékiek a kézi munka banauzikus, kéménykotrói mocskos dolog volt s szerintük még az őrök osztályába sem volt méltó az, aki kézi mesterséget folytatott. Az isagogé, a szellemi emelkedettség fokára pedig nem is juthatott kézi munkás. Ez a felfogás kényelmesnek tetszett ott, ahol a kereskedelem volt az élet-alap és rabszolgák dolgoztak. Meg is maradt a felfogás hellyel közzel máig. Ámde már az első igazi bölcselő, aki az igazat magáért az igazért s nem egyéni érdekből kereste, hanem azzal jóra vezetni törekedett az embereket, — ez is kézimunkás volt: a kőfaragó Sokrates. Már Aristotales semmi jót nem remél a tespedő gazdagoktól. Jézus pedig, a becsületes ácsmester fia, egyenesen felmagasztalja a munkát s bé- viszi híveinek táborába az Ószövetség igéjét: orcád verejtékével... Templomi kufárok, papi és világi hatalmasságok visszaélései, képmu- tatásaí és farizeuskodásai ellen a verejtékezőkhöz fordult. Közülük valók tanítványai. 1800 évvel később az emberiségnek egy krisztusi lelkületű nevelője, Pestalozzi egyenesen minden élet alapjává s még a királynak is kötelességévé teszi a kézi munkát s épen a legtermészetesebbet, a földmivelést. Részesüljön benne, ismerje meg és tanulja megbecsülni véle a természetet, az embereket s a küzdelmes életet. A kézi munkának ez a nagyléptü története megtaníthat mindenkit a munka megbecsülésére. Aki pedig nem csupán hivalkodik azzal, hogy Krisztus követője, annak kétségtelen parancsa van erre. Ezen az el- kötelezésen túl is a legfőbb vagyon a munka. Fegyvert, pénzt, földet és még annyi mást tartottak az emberek legnagyobb vagyonuknak a lefolyt néhány ezer éven át. És rá kellett jönniök nem csak a szegény népeknek, de első sorban a roppant gazdag Amerika lakóinak, hogy mindenek előtt való a munka. Rájöttek, belátták, a munkát okosan felhasználják és ezzel a legfőbb értékkel szakadatlanul gyarapítják, emelik Amerikát és benne minden dolgozó életét. Régi, de nem valótlan szólam, hogy a magyaroknak idehaza is lehetne Amerikájuk. Lehet, mert megvan az áldott föld és megvannak a világ legmunkásabb karjai. Sőt ezen a két értéken tu] nincs is egyebünk. Minden csak múló látszat ehhez a kettőhöz mérten. Éppen azért sürgető feladatunk, hogy ezeket megbecsüljük és a nemzet felemelkedését rájuk alapozzuk. A munka okos felhasználásához tartozik, hogy ne haszontalanságo- kat termeljünk véle, de célszerűen értékeseket. Magyarország gazdagságának alapja a föld. Ez a föld nem puszta homok, nem puszta agyag, nem egyetlen termésre van korlátozva, de sok mindent megterem. Ha a búza nem éri meg a munkát, akkor gyümölcs, dohány, borsó, olajmag, takarmány termelésével kell felcserélni. És úgy kell megosztani, hogy mindenütt azt termeljük, ami leginkább odavaló. Ha az eddigi termelési mód nem köt le elég kezet, át kell térni olyanra is, ahol babrásabb munka megfizeti a ráfordított munkát. Ha kivitellel s fogyasztással nem adhatunk túl rajtuk, akkor meg kell étetni állatokkal. S ha ezeket is nehéz elhelyezni, mindkét részen szolgálatába kell állítani az ipart a mezőgazdaságnak. Ne vigyük ki nyersen termékeinket. Dolgozzuk fel v r rf * « • r j« ^ • r.« töltesse akkumulátorait az Ecsediláp üzletében. igazan elvezni akarja rádióját? F. hó 15.től a legmodernebb berendezéssel, szakszerű felügyelet alatt, legolcsóbb árakon megkezdte a töltést. — Az Ecsediláp Társulat Villamosüzeme Kossuth-utca 33,
