Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)

1930-06-01 / 22. (501.) szám

1930. junius 1-én. HIIMil Él BIHI 3-ik oldal. Ami téli holmi, mind szekrénybe kerül, Virágos tavasznak minden ember örül. Mosolyog a baba, napfény csókolgatja, Szép ruhának örvend, pedig nem uj rajta. Régi ruhácska az, baba sokszor hordta, Lux habja azonban újjá varázsolta. Járási levente verseny és tábortűz Mátészalkán. nyugtató keretei között. Nem is kicsinylés okáért tettem e megjegyzést, de igy figyel­tem meg. A képviselő mind a 40 községe — de hát Fehérgyarmat nevét viseli s érte tesz és fárad a legtöbbet. Daraó a Szegedy Antal kormányfőtanácsos irá­nyításának és vezetésének szép bélyegével külfényben és belső tartalomban a legna­gyobbakkal vette fel a versenyt. Uj és megkapó volt az iskola tisztelgése, mely­nek fénye és melege a képviselőn átal az egyházmegyei gondnok fejére és szivére hullott. Matolcs „Akinek sok adatott, sokat is kívánnak at­tól“. Matolcs mindent kapott — Matolcs mindent adott! Elismerés, hála, ragaszko­dás, bizalom és hűség, mint egy hódoló sereg vonultak a képviselő elé. Az üdvözlő szónok Illyés Károly volt. Panyola nagyságához, múltjához, vett javaihoz méltó tisztességadásra nagy lázzal készült. Nem dr. Gaál Endrét sajnáljuk s nem neki fájt, hogy a külső kereteket szétverte, szétmosta egy májusi zápor. így is öt napi kemény strapa és próbára tevő szónoklatok után épen egy óra hosszáig beszélt e képviselő s három teljes órát időzött választói között. Szónokok Szarka Boldizsár lelkész és Ko­vács Lajos kisgazda voltak. * * ¥ Meg kell emlékeznem ezek után a kí­séretről, melynek tagjai felváltva dr. Bor­nemisza Béla, Tóth Sándor, Gacsályi Gusz­táv, Fekete Lajos, dr. Kormány Sándor, Tóth Ferenc, Kalydy László, Kormány Géza és Gacsályi Bertalan voltak, hogy reá mu­tathassak az általuk végzett munkára is. E kiséret tagjai felhasználták a kedvező helyzetet és a kínálkozó alkalmat a gazda társadalomba rejlő nagy anyagi és erkölcsi erők öntudatra ébresztésére az összetartozandóság eszméjének elmé­lyítésére, az egységes pártszervezet kiszé­lesítésére, megerősítésére, biztos alapokra fektetésére. És e pártnak községenként való beszerzésével, a vezetők gondos kivá­lasztásával, a hivatottak munkába állításá­val egy olyan fegyelmezett vezéri tábort vontak egybe s olyan pártegységet terem­hettek, melyen sem egyéni hiúságok idő szerűden érvényesülési törtetései, sem szél­sőséges romboló áramlatok bomlasztó mé­telyei és eltévelyedései rést nem üthetnek. Jelszava: Bizalom a kormányban, ennek törekvéseit támogató képviselőnkben, dr. Gaál Endrében, bizalom a szebb magyar jövőben s az integer Magyarországban. * * * A Figyelő azonban nem csak lát és hall, hanem gondolkozik és érez, ítél és következtet. Imé tehát: 1. A fehérgyarmati választó-kerület a ragaszkodás, a szeretet, a bizalom és a hűség sorozatos és fokozatos megnyilvá­nulásaival a dr. Gaál Endre agilitását, te­hetségét, befolyását, szivét, lelkét maradék nélkül meghódította, lefoglalta magának. 2. Viszont dr. Gaál Endre is meghódí­totta választó-kerületét, egynevezőre hozta széttagolt társadalmi osztályait s olyan szervezett pártegységbe tömöritette, vá­lasztó-kerülete polgárságát, amely nem az ő országgyűlési képviselői mandátumának szóló hűség-pecsétje csupán, hanem egy­ben záloga a sok tekintetben mostoha sor­sú választó-kerület fejlődésének, haladásá­nak és boldogulásának. Figyelő. Anyák napja. Lélekemelő ünnepség játszódott le a gergelyi- ugornyai állami iskolában vasárnap délután. A 20 méter hosszú termet zsuffolásig megtöltötték az egybe- sereglett édes anyák és gyermekek. A terem kedves gőgicsélő ajkaktól volt hangos, mikor felharsant a 240 gyermek leikéből a „Hiszek egy Istenben...“ Az ünnepi beszédet Szilágyi Erzsébet áll. tanitónő mon­dotta az anyai szivekhez férkőző szavakkal. Az elhangzott szavalatok és Himnusz után az ünnepély vé­get ért, melynek sikerét legjobban dokumentálták azok a gyémánt csöp- pek, amelyek ott csillogtak az anyai szemekben s amelyek épen azért értékesek, mert az egyszerű lelkek termelték ki magukból. Levélpapírt olcsót, szépet, dús választékban kaphat a „Szatmár és Bereg“ könyvesboltjában. Junius hó 8-án, vasárnap, Máté­szalkán, a levente sporttéren, le­vente járási sportverseny lesz. A verseny pontosan délután 1 órakor fog kezdődni. E verseny a máté­szalkai járás összes levente egyesü­leteinek kiszemelt sport-tagjai mér­kőznek. A sport-verseny számai a következők: 1. Céllövő verseny. 2. Sulydobás, 3. Staféta verseny, 4. 100 méteres sikfutás. 5, Távolugrás, 6. Magas­ugrás, 7. Mezei futó verseny (2000 méter), 8. Lovas sikversenyseny (tá­volság 2000 méter), 9. Kerékpár verseny. Minden versenyszámra éremdija­kat fóg odaítélni a bíráló bizottság' E dijakon kívül az egyes levente egyesületek által adományozott egyébb dijak is kiosztásra kerülnek. A verseny befejezése után, az tésztának, konzerváljuk, húst, bőrt dolgozzunk fel, gyümölcsöt, főzelé­ket, tojást frissen is juttassunk ki, de óvjuk is meg a romlástól s úgy értékesítsük majd más alakban. Eh­hez az kell, hogy a földmivelő or­szágban a földmivelés gondja le­gyen a középpont. Az legyen lele­ményes, biztos irányítás alatt. És annak legyen vazallusa az iparvám. De feltétele az is, hogy a föld — meglegyen. Rendelkezésére álljon annak, aki rajta dolgozni akar. Ne csússzon el kéz alól a föld s legyen annak, aki rajta termelni akar. És legyen látatja a verejtékezésnek. Le­gyen becsülete a munkának. A kér­ges kéz és a földszag ne riasszon el sem nyegle tespedőket, sem a hivatal porától fuldokló nyápico­kat — a mező munkásától vagy az iparétól. És a munkának ilyetén megbecsülése képes lesz megtízsze­rezni az értéket. Ugyanez érvényes a legmagasabb szellemi munkára is. Mostanában sokat töprengenek azon, hogy mi­vel kellene beoltani a magyarságot ahhoz, hogy többre haladjon. Én két oltószert szeretnék belé önteni. Egyik az angolszász nemzet gya­korlatiassága, amely nem fut üres ábrándok után, nem ámittatja ma­gát lovagiasságtól s frázisoktól, ha­nem megkeresi és megleli minden­ben saját érdekét. A másik oltó­szer a francia leleményesség, ötle­tesség lenne, amely száz és száz pártárnyalat közt, változó kormá­nyok, változó viszonyok, változó barátok és változó ellenségek kö­zött is mindig megleli helyét és egységesen tör előre. Elmaradoznak mellőle elméletek és irányzatok. A kommunistát is megtűrik, mert ab­ban mind együtt vannak, hogy a munka segít nagyra, hajt termelésre, alkotásra, lendületre. A munkájuk­nak célja kifejezetten a többélétel. Együtt vannak a munka megbecsü­lése mellett abban is, hogy francia érdeket senki ne sértsen. Éhhez mi rajongók, lagymatagok és egymás irigyei vagyunk. Pipogyák is lendü­letre. Messze attól, hogy a munkát legfőbb értéknek ismernők és érté­kelnénk. A szellemi munka is nem azon az alapon kerül ki, hogy az arra legalkalmasabbak töltsék bé ott hivatásukat. Nem az a cél, hogy kiki a legteljesebben érvényesíthesse tehetségét s épen azon a téren, ahol van tehetsége. De legjobb esetben az alkalom szüli vakon az emberi munka alkotásait, holott en­nek kellene az alkalmakat irányí­tania. Nem járulunk elébe, hogy a tehetségek el ne kallódjanak. Sőt többnyire elmarad az egészséges kiválasztás. Arra nem valók kerül­nek magasabb iskolákba s vélük tömik meg olykor a hivatalokat. Ezek helyezkednek el a legsikere­sebben, mert nem tehetségükben bíznak, hanem protektoraikra tá­maszkodnak. Ezzel szemben a te­hetségek ereje felőrlődik a kenyér­küzdelemben s viszont amazok munkája megakasztja még a tehet­séges társaikét is. Ezek az igazi le­lemény nélkül rágicsáló irodisták, bürokraták, akikről sok rosszat mondtak már el, de sosem eleget. Munkájuk semmis, sőt. . . Pedig a munka nemcsak a megél­hetés, de a megmaradhatás alapja is. Ahhoz, hogy dolgozhassunk: tér, mód és akarat kell. Téren a területet, földet, gyárat értem. Mó­don a lehetőséget, a helyen kivül a munkálkodhatás más anyagi felté­teleit értem. Akaraton pedig a tö­rekvést, az érdemesnek-tartást és azokat a feltételeket értem, ame­lyek a hit alatt foglalt ösztökélő erőkből erednek. udapest. Kincs Elek. tö alkonyati órákban a nyirmeggyesí ut melletti kiserdő nagytísztásán a járás levente egyesületei tábortüzet gyújtanak, hol az ősi magyar elődök életéről folyni fog a mese. A tábortüzet a paposi levente egyesület tagjai; ma- gyar-diszbe öltözött lányokkal, a körmagyart járva körültáncolják. E közben a kocsordi levente egyesü­let magyar lakodalmas menete fog megérkezni. Majd a tábortűz mel­lett a régmúltra visszaemlékező le­vente ifjúság az erdő távolából sír­va felbugó tárogató hangjaiban fog gyönyörködni. Úgy a sportversenyen, valamint a tábortűznél a mátészalkai levente egyesület vonós zenekara játszik. Mátészalka község valamint a já­rás és vármegye közönségét a le­vente egyesületek a sportversenyre és tábortűzre tisztelettel meghívják és szívesen látják. Sem a versenyre, sem a tábor- üzre belépti-dij nincsen. Erzsébet-majori gazdaság RHODE-ISLAND-RED fajbaromfi-telepe, Tyúkod, Szatmár-megye. — Ajánlja angol, holland, dán és német importból származó nagytestű, magas tojás hozamra kitenyésztett tojóktól származó növendék állatait korlátlan mennyiségben. — Szigorú csapófészek rendszer és törzskönyvezés. — Állatorvosi felügyelet. 22—31

Next

/
Thumbnails
Contents