Szatmár és Bereg, 1930 (10. évfolyam, 1/480-49/558. szám)
1930-05-25 / 21. (500.) szám
2-ik oldal. 1930. május 25-én. II/ITM/áR Itt Iliit síink, szétdaraboltságunk tanított meg arra, hogy csak az egységben, csak egymás megértésében, egymás megbecsülésében, egymás értékének igazságos elismerésében lehet erő, amely emelkedni tud, amely alkotni tud, amely jóvátenni tud, amely megbecsültetést, világdicsőséget tud újra szerezni az ezeréves magyar névnek. Megtanultuk, mélyen tisztelt hallgatóim, hogy a nemzeti, győzhetetlen erők alapjait nem lehet úgy építeni, hogy mint régen, elgáncsoljuk egymást, hogy kétséges kimenetelű, a köz nagy érdekének ártó felelőtlen akciókra forgácsoljuk erőinket. Megtanultuk, hogy integritást, függetlenséget, Nagymagyarországot, magyar dicsőséget csak úgy építhetünk, ha hivatásunk szerint csatasorba állunk, ha parírozunk és vezényszókat attól várunk, akit kir. kormányunk bölcsessége élünkre állított. Ez a meglátás ünnepel ma mélyen tisztelt Közgyűlés! Ez a meglátás öltözteti ma ünnepi érzésekbe Szatmárvármegye törvény- hatóságának tagjait. Ez a józan meglátás köszönti ma az én igénytelen szavaimmal a Főispán ur Öméltóságát 10 év dere- kas munkájának jubileuma alkalmából. Ez a meglátás kéri a magyarok Istenét, segítse áldásával Főispán ur Öméltóságát, hogy nagy szaktudásával, vasenergiájával, becsületes magyar megértéssel, szívvel még sokáig munkálkod- hassék közvetlenül az egyesített vármegyék s mielőbb az eredeti határait visszanyert Szatmárvármegye javán, közvetve pedig édes magyar hazánk dicsőségén. Éljen a Főispán! A megkapó tömörségű szép beszédet harsogó taps és éljen kísérte, majd, mint egy ember állott talpra a közgyűlés tüntető közönsége, hogy bizalmát és ragaszkodását fejezze ki ezzel. Tomcsányi Vilmos Pál ny. igazságügyminíszíer kért szót ezután, hogy meg-megujuló tetszés mellett Beregmegye nevében üdvözölje a jubiláló főispánt. Teljesen megérteném — kezdte beszédét, — ha úgy érezné a törvényhatósági közgyűlés ezután, hogy nincs mondanivalója már az elhangzott méltatáshoz. Nem maradhat el azonban az üdvözlés sorában, Be- reg megye közönsége sem, sőt hálája kifejezésének őszinte szükségét érzi. Csonka Beregvármegye közönsége ismeri a főispánt még az időből, amikor Bereg vármegyének külön is főispánja volt, az egyesítés előtt. Ebben az időben megismerte keresztény, nemzeti világnézetét, becsületes törekvéseit és szak- képzettségét. Ezért volt megnyugtató hat évvel ezelőtt, hogy csonka Bereget csonka Szatmárral egyesítették s most, mint kisebbség szerepel egy nagy többséggel szemben. Az ilyen közösség mindig veszélyeket rejthet magában. Beregmegyé- nek azonban nincs oka panaszra, mert igényeit mindig méltányolta a a többség megértése. Nem csalódtak, jól érzik magukat s érzik, hogy Szatmár közönségének ebben a magatartásában a főispánnak oroszlánrésze van. Most már bizonyos, hogy a jó utón elindított, megértő viszony nem változhat meg. Lelkesedéssel vesznek részt ezért a főispán üdvözlésében s bizalommal, ragaszkodással vannak működése iránt. A közvetlen szépségű, lendületes beszédet újból lelkesült éljenzés kisérte s percekig zúgott a taps a felállással tüntető közgyűlés soraiban, amig szóhoz juthatott Péchy László főispán hogy következőkben válaszoljon az üdvözlésekre : Tisztelt Törvényhatósági Közgyűlés ! Hálával fogadom a törvényhatóság megtisztelő határozatát és melegen köszönöm azokat a kitüntető üdvözlő szavakat, amelyeket illusztris szónokaik hozzám intéztek, abból az alkalomból, hogy a közelmúltban töltöttem be főispánságom tiz éves évfordulóját. Engedje meg a tisztelt törvény- hatóság és ne vegye tőlem szerénytelenségnek, hogy ebben a határozatban és az üdvözlésekben annak a jelét látom, hogy az indítványozók, mint mindazon törvényhatósági bizottsági tagok, akik a határozatban részt vettek, ugyanolyan bizalommal viseltetnek velem szemben, mint mikor a főispán! széket elfoglaltam és elismerik azt, hogy tiz évi kormányzásom alatt csekély erőimhez mérten igyekeztem legjobb kötelességtudással és odaadással szolgálni a közt, megvalósítani azokat a feladatokat, amelyeket magam elé tűztem és nem tértem el azoktól az elvektől és célkitűzésektől, amelyeket székfoglaló beszédemben explí- cáltam. Mik voltak ezek a feladatok, elvek és célkitűzések: Megszervezni ezeket a megcsonkított, székhelyeiktől megfosztott, anyagi erőit vesztett vármegyéket úgy, hogy a szerencsésebb viszonyok között maradt vármegyékkel egyenrangúan teljesíthessék kötelességeiket a hazával szemben; beállítani egy tisztviselői kart, amely jó, becsületes, tisztességes, a nép érdekeit szivén viselő közigazgatást nyújtson; előmozdítani még fokozott anyagi áldozatokkal is, de mindig szem előtt tartva a törvényhatóság teherbíró képességét, a megye gazdasági, közegészségügyi, kulturális érdekeit; osztály, társadalmi rend és felekezetre való tekintet nélkül nemzeti munkára összefogni az összes konstruktiv erőket és megakadályozni a demagógiának, a destrukciónak és nemzetietlenség- nek újból való felburjánzását; a magánérdeket a köz érdeke alá helyezni és helyeztetni; ápolni és ápoltatni a nemzeti érzést, a nemzeti gondolatot és mindezeken át híven munkálni és munkáltatni a végcélt: a nagy nemzeti ideálért, Nagyma- gyarországért. Mennyiben volt munkám sikeres és eredményes, azt kormányom, melynek bizalmából töltöm be ezt a méltóságot és ■ a törvényhatóság, amelynek támogatása és segítsége mindig oly értékes volt előttem, van hivatva elbírálni. A célkitűzések és feladatok nem változtak és a jövőben is mig kormányom bizalma helyemen tart, az eddig tanúsított szellemben óhajtom a kormányzást továbbra is gyakorolni, kérvén ehez továbbra is a bizalmat, a megértést, a támogatást és segítséget. Még egyszer hálásan köszönöm a megtiszteltetést és a meleg üdvözlést. Szűnni nem akaró taps és éljenzés fogadta a főispán tömören egybefogott beszédét, majd dr. Gyene István indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az elhangzott beszédeket teljes szövegében jegyzőkönyvbe veszi. Ez a lelkesült hangulat uralkodott a gyűlés további folyamán is, a tárgysorozat részletes tárgyalásán, amelyet déltájban fejezett be a törvényhatósági közgyűlés. Délután fél 2 tájban a bizottsági tagok nagy része, körülbelül százan, spontán elhatározással társas-ebédre gyűltek össze a Vármegyei Nagyvendéglőben. A főispán lelkes ünneplése az ebéden is folytatódott pohárköszöntőkben. Az első felszólaló Károlyi Gyula gróf koronaőr volt, aki mélyenszántón, de rendkívül világos okfejtéssel arról beszélt, hogy minden jubileumnak akkor lehet igazi értéke, ha nem csak mintegy naptári évforduló, hanem annak jelentőséget valami egyéni érték ad. A mai jubileum kétségtelenül az utóbbiak közé tartozik — mondotta. Párhuzamot vont ezután az országos politikai és a megyei élet megnyilvánulásai között. Nem könnyebb feladat egy megye élén jól kormányozni, mint természetesen nagyobb arányban a kormány élén. S mint ahogy a legnagyobb kormány-elnököknek mindig volt ellenzékük, úgy a legkiválóbb főispánnak is lehet ellenzéke. Ez tehát nem keserítheti meg a jubileumot, amelynek Péchy László számára befelé az az értéke van, hogy jól végezte dolgát, kifelé pedig az ünneplésben megnyilatkozó elismerés. Általános tetszéssel találkozott Károlyi Gyula gróf köszöntése, mely után vitéz Filep Endre a kisgazdák nevében mondott üdvözlést, a falu tiszta levegőjéből őszintén feléje áradó érzéseket tolmácsolva a megértés jegyében működő főispánnak. Péchy László főispán válaszában szerényen elhárította az ünneplést, mert az számára — mondotta — lelkében talán a legnehezebb érzés. A feléje áradó elismerés mindenesetre jóakaratu, mert ő tulajdonképpen csak azt tette, amit bárki jó hazafinak és becsületes embernek tennie kellett. Az ellenzék neki nem okoz keserűséget, mert ha félreértették is, magában mindig meg volt győződve, hogy szándékai tiszták és jók voltak. Ez adja lelkének a legnagyobb megnyugvást s ez ad erőt a jövőre is. Gots Antal beszélt még ez után hazafias hévvel s azzal az óhajtással, hogy a vámmentességet kapó csengeri hídon a mai főispán és a mai megyei tisztviselői kar vezetésével juthassunk el Nagy-Szatmár vármegye határaihoz! »W* a 'WY rA A AA A A A/J A a'a a A A A*-N A*A aAAI*' l ,A A A A A/ól Ingyen Autosyphon Mátészalkán A -f^A A A A Af I A* A ArA A A A A.*. •foíV .A,, A AAA'S a Nagyiozsdében. A A A A A A r -« J." A A A A A A/Vi v r r-n • |_ • töltesse akkumulátorait az Ecsediláp üzletében. lgH.SSO.Sl 0111/022111 moim * p hó 15-től a legmodernebb berendezéssel, szakszerű felügyelet alatt, legolcsóbb árakon megkezdte a töltést. —'Az Ecsediláp Társulat Villamosüzeme Kossuth-utca 33.
