Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-24 / 12. szám
Ara 20 fillér, IX. évfolyam 12. szám, Mátészalka, 1929. március 24. wm K P uoo3l"°<T roM Ttac ■EB u~ll E'S KÖZGAZDASÄGI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátészalka, Horthy Míklés-u. 8. Telefon 38. Postatakarékpénztári csekkszámla: 54.003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja.: „Szatmár és Sereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij : Félévre 4 P 80 f. Negyedévre 2 P 40. k egyetlsn eshetőség. Mátészalka, 1929. március 23. A gyakorlati életben nem nagy valószínűségét látjuk annak, hogy a kisantant államok a nagyhatalmak irányítása alatt álló Nép- szövetség bármilyen nyomatékos figyelmeztetésére is megváltoztassák a nemzeti kisebbségek ügyében eddig elfoglalt álláspontjukat és a békeszerződések rendelkezéseit betartva enyhítsenek a kisebbségek sorsán. Egyáltalában ahhoz, hogy a Nép- szövetség ebben a kérdésben nyomást gyakoroljon a kisantant államokra, elsősorban arra volna szükség, hogy maguk a nagyhatalmak átérezzék a kisebbségekkel szemben eddig elkövetett eljárás súlyos igazságtalanságát. A kisántánt államok védekeznek a kisebbségi jogok sérelme ügyében, ellenük intézett támadások ellen, a nagyhatalmak pedig lehetőleg megvédelmezik szövetségeseiket. A magyar nemzet nyílt és becsületes gondolkozásmódját megdöbbenti ez a felületes és cinikus játék, amit a békeszerződésekkel űznek. Nem elég, hogy ezer esztendőn át becsületes együttélésre törekedett az ország területén élő sok más nemzetiséggel, akiket testvérekül tekintett; nem elég, hogy becsületesen megállotta a helyét ezer éven át és érdekei ellenére vérét ontotta most is a gyászos világháborúban, mégis a béke- szerződésekben hipokrita szemforgatással aláíratták vele, hogy ő okozta a világháborút, ő a bűnös annak felidézésében és aztán ezen az alapon az uj államok kénye-kedvének és vad mohóságának kiszolgáltatták a többmilliónyi magyar kisebbséget és most, mikor a védelmükre szolgáló rendelkezések végrehajtását és betartását sürgetik, a sürgetésekre adott válasz egyszerű vállvonogatás azzal, hogy „csináljanak, amit tudnak.“ A kisantant államok siettek bejelenteni, hogy ha az eddig elkövetett eljárást megváltoztatják és a Népszövetség veszi kezébe a kisebbségekkel követett eljárás ellenőrzését, akkor a kisantant államok ezt szuverenitásuk megsértésének tekintik, a határozatot nem veszik tudomásul és nem hajtják végre. A kérdés igy szemmel láthatóan bonyolódik. Pedig nem a kérdés bonyolult, hanem azoknak a lelkiismerete nyugtalan, akik a kérdés egyszerű és sima elintézését nyakra-főre meggátolni igyekeznek. Még elméleti téren sem gondolható el tehát a kisebbségi kérdés teljes megoldása a kisantant államok részéről, mert ez a magyar nemzeti kisebbségek nyelvi és kulturális felsőbbségé- nek olyan diadalára vezetne, amit CT a kultúrában elmaradott elnyomó népek kivirágozni nem engedhetnek, mert ez már maga sem lenne más, mint maga a revizió és a népszavazás. Már pedig épen ez ellen küzdenek az elnyomó népek a maguk alantas és cinikus módszereivel. A nemzeti kisebbségek kérdését megoldja az idő és a természeti erők módjára ható reális történelmi, politikai és gazdasági tényezők, melyek elől kitérés nincs és amelyek felmorzsolják a gyenge, emberi erőfeszítéssel felépített és már is roskadozó kisantant állami szervezeteket. Ez az egyetlen eshetőség. —ti. Felszedik a románok a Szaimár-fehér- gyarmafi és Szatmár-máfészalkai vasútvonalak sínéit. Mióta az impérium kezdetén a románok beszüntették a forgalmat a szatmár-mátészalkai és szatmár- fehérgyarmati vasutak vonalain, a közgazdasági érdekeltségek úgyszólván minden kormányt próbáltak meggyőzni arról, hogy ezeknek a vonalaknak a megnyitása, amely egy egész határvidéket köt össze a szomszédos Magyarországgal, igen fontos közgazdasági érdek. Hivatkoztak arra, hogy export és import sokféle lehetőségének megnyitása mellett a fában gazdag Szatmárnak különösképpen nagy értéke, hogy fa-exportja Szatmármegyében tűzifában szegényebb magyarországi része felé meginduljon. Egyik fontos érv volt például, hogy a mátészalkai vonal révén összeköttetés nyilik az egész Nyírséggel, amely most Csehszlovákiából látja el magát fával, mig a szálkái vonal megnyitása esetén Romániából tudná beszerezni szükségleteit, ami érezhető fellendülést jelentene a romániai pangó közgazdasági életben. Az érdekeltségek nem egyszer ígéretet is kaptak, hogy a vonalat megnyitják és ezt joggal remélhették is, hiszen KiiiaiiiM:!ni!!^l!Íi!!i^8l!imiii::u»rt!!!ü!i!P I KÖNYVET, PAPÍRT, ÍRÓSZERT ma, amikor minden ország igyekszik minél sűrűbbre kiépitení vasúti hálózatát, egészen természetszerűnek látszott, hogy egy meglevő, kiépített vasútvonalat, különösen olyat, amely külföldi relációkat szolgál, minél hamarabb megnyitnak. Ehelyett azonban az történt, hogy a két szatmári vicinális pályáit felvesd a gyom, sínjeit eszi a rozsda, amivel a pálya állagában is súlyos károk esnek. Annál meglepőbb az, hogy a román közlekedésügyi miniszter most ahelyett, hogy belátta volna ennek a két vicinális vonalnak a megnyitását, éppen ellenkezőleg intézkedett : elrendelte, hogy úgy a fehérgyarmati, mint a mátészalkai vonalon szedjék fel a síneket az ország határáig. Ebben az ügyben dr. Dobossy Endre vármegyei prefektus kijelentette, hogy máris akciót indított az- írányban, hogy a kormány a sínek felszedése helyett helyezze forgalomba mindkét vonalát. A magyar utiigy. Irta: Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter. Az egyik vezető angol állam- férfiú, legutóbb, pártja gazdasági programmjáról nyilatkozva, különösen kiemelte az útügyi igazgatás fontosságát, mert szerinte, a jó utak, ma épp oly nagyjelentőségüek, mint amilyenek a vasutak voltak a XIX. században. Ez a megállapítás, Angliára, ahol az autófuvarozás óriási módon fejlődik, kétségkívül, teljes mértékben helytálló. De tény az is, hogy nálunk, ahol a modern utak építése körül még nagyon sok a teendő, az útügyi igazgatás jelentősége, szintén, mindinkább a gazdaságpolitika homlokterébe kerül. A magyar kormány újjáépítési politikájának egyik kiemelkedő programxn- pontja, éppen a közlekedés megjavítása és ezzel kapcsolatban, az összeomlást követő időben leromlott úthálózat rendbehozatala és további kiépítése. Ennek a feladatnak a megvalósítása nagy közgazdasági érdek, mert a jó utak hiánya, szinte lehetetlenné teszi termékeink értékesítését és különösen, az Alföldön, egész vidékeket zár el télviz idején attól, hogy e területek lakosai a gazdasági és kulturális élet menetébe bekapcsolódhassanak. A trianoni uj országhatár nagy területeket fosztott meg eddigi felvevőképes piacaiktól s most e vidékeknek uj összekötő útvonalakra van szükségük, hogy az ország belsejében fekvő fogyasztási központokat termékeikkel elérhessék. A kereskedelemügyi minisztériumnak mindezen szempontok figyelembevételével egészen uj útépítési programmot kellett kidolgoznia, amely nem téveszthette szem elől azokat a követelményeket sem, amelyeket a mai modern közlekedés, elsősorban az egyre fokozódó automobilforgalom, az útügyi igazgatással szemben támaszt. A nagyszabású útépítési programm gyakorlati megvalósítását azonban mind- ezideíg pénzügyi akadályok hátráltatták. • . EE' ♦ ♦ ♦ ♦ A SMTM/lR is BNNBfli KERESKEDÉSÉBEN VÁSÁROLJON.
