Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-29 / 52. szám
I2I1MÍI ÉS BEIEi 1929. december 29-én. 2-ik oldal. tó az ország vidéki lapjai között csaknem egyedülálló. Mai számunk kivételesen 6 oldalon jelenik meg nyomda- technikai okokból, jövő évi első számunkat azonban a szokásosnál is nagyobb terjedelemben fogjuk megjelentetni. Előfizetési diiainSíi Félévre . 4 pengő 80 fillér. Negyedévre 2 pengő 40 fillér. i A falu életéből. Bérjaviiást kér a harangozó. A k .........i eklézsia harangozója az zal az alázatos instánciával fordult az értelmes presbitériumhoz, hogy tekintettel hosszú szolgálatára, népes családjára, a nehéz megélhetési viszonyokra: javítsa meg bérét egy köböl „élet"-tel! A pap pártolólag ajánlja a kérés teljesítését, mire egy presbiter igy szólal fel: senkinek se lehet kifogása a harangozónk ellen, mert „hivatal11 -át hűségesen viszi és ennek- folytán méltó a bérjavitásra, de mivel eddig 2 harangot húzott és mégis meg volt elégedve, most csak egyet húz, a háborúba vitt másik harangunkat még nem tudtuk pótolni: kevesebb a fáradtsága, igy nem jól teszi, hogy ilyen kéréssel terheli a presbitériumot! A pap türelmesen hallgatott, a presbiterek közül egy se törte meg d csendet s a harangozó — ki az ajtófélen hallgatózott — dörmögve átkozta a háborút! Kallós Tivadar. Folytonégő kályhák fatüzeléssel (Zephir), valamint széntüzeléssel [Kalor, Perpétuum stb.) szénkannák, faládák, szénkanalak, tüzpisz- kálók a legjobb minőségben és nagy választékban, feltűnően olcsó alkalmi árakon Feldman Mátyás Fia vaskereskedő cégnél Mátészalka, Kossuth-utca (Városháza mellett) szerezhetők be. 46Jegyzetek a Vitek-gyerekek hangversenyéről. Mátészalka közönségének vajmi ritkán van része abban, hogy hangversenyt hallgathasson, éppen ezért érdekes és közművelődési szempontból is értékes gondolat volt a Vitek-gyerekek karácsonyi hangversenyének megrendezése. Szerény plakátocskák és szűkszavú cikkecskék hirdették már hetek óta ezt a hangversenyt, amely iránt igy is meglehetős érdeklődés mutatkozott, mert különleges jelleget kölcsönzött neki az, hogy egy család tiz tagja működik közre 12 müsorszámban egymásután, sőt egyben együtt is. A propagálás hibája volt, hogy nem hirdették, miszerint a 3 éves Baby (Eleonóra) vezényli a teljes családi zenekart, melynek egyik hegedűse Árpád, 6 éves, másik hegedűse pedig a 20 éves Jani, a budapesti zeneművészeti főiskola kiváló tehetségű hallgatója. * A műsor legérdekesebb száma, a „Házi tücsök“ cimü gavott volt a 3 éves aranyhaju, ennivaló Baby vezénylete alatt, melynek előadói a családnak (a mama kivételével) összes tagjai voltak 6 hegedűn, gordonkán, nagybőgőn és zongorán. A nyolc perces darabot kifogástalanul dirigálta Ba- byka, természetesen szűnni nem akaró tapsvihar mellett. * A családfő egyik hangulatos románcát Vitek Laci csellózta meglepően szépen. Ez a fiú a mindennapi életben elektrotechnikus és igy meg is érezni játékán a mindennapi gyakorlás hiányát. Kár, hogy nem élhet a muzsikának, mert rendkivüli fejlődés ígéretét mutatja. * A befejezett művészetet s a hangszerén való uralkodást mutatta be a tizedik müsorszámban Aranka Rachmaninoff igen nehéz stilü Pre- lude-jének zongorázásával és Jani Hubay „Csárda jelenet “-ének, a „Hullámzó Balaton tetején* kezdetű dalábrándnak és a „Helyre Kati“ cim alatt ismert hangversenydarabnak szépszavu hegedűn bravúros, de nyugodt, finom Ízléssel, tiszta trillákkal, futamokkal és dupla hangokkal előadott interpretálása által. Különb játékot sem Szendy, sem Hubay nem produkált abban a korban, amelyben most Aranka és Jani van, s bizony az én szerény véleményem, aki tizenkét éven át laktam az Óceánon túl, az, hogy ennek a két kiforrott tehetségnek Amerikában volna a helye, ahol néhány hét alatt páratlan hírnévre és kényelmes otthonra tehetnének szert. Sőt egy hangverseny körútra hozzájuk csatlakozhatna — Laci és Manci is. * A zeneértő és zenekedvelő közönség köréből érthetetlenül nagyon sokan hiányoztak a koncertről, de a még igy is nagyszámú közönség szép erkölcsi sikerhez juttatta a kiváló « művész-családot, amelynek mátészalkai megtelepedése a megyeszékhely — őszinte nyeresége. Nem zárhatom be soraimat anélkül, hogy a Vitek-gyerekek jobb sorsra érdemes s őket sok gonddal felnevelt szüleinek köszönetemet ne fejezzem ki a megelégedetten távozott közönség nevében azért, hogy ezt a műélvezetet megszerezte neki. Reméljük, hogy ezt a jövőben többször is megismételik. Dr. Zsilinszky Lajos. Csak a NAGYTRAFIKBAN 9 9 1 9 Külföldi valuták és régi pénzek legmagasabb árakon értékesithetők. Kihúzott államsorsjegyek nyereményeit már is kifizetjük. Máv. arcképes igazolványokhoz betétlapok válthatók 1930-ra a nyirbátor- hajdusámson—debreceni vasútra. A ma átvett útlevelek holnap vizumoztatva, holnapután visszaadva lesznek! I I É MÁTÉSZALKÁN Szatmár .és Bereg fejlődés és Mrténete címmel állítólag megjelenő mono- grafiaszerü díszalbumra egy Szabó Lajos nevű napok óta vármegyéb zalmat se: csolatban felől pana: nek hoz; hírlapíró' többször hivatkozi [itólagos hírlapíró hó- [őfizetéseket gyűjt a Ízzel a cseppnyi bi- vállalkozással kap- legyében mindenfelszólalások érkez- jy ez a bizonyos féket szed fel és légiókra és szerkesztőnkre lár túlságos jóhiszeműség kell hozzá, hogy a lapunkban megjelent figyelmeztetés után is hitelt adjanak neki egyesek, ezúttal ismételten jelezzük, hogy ehhez a furcsa kis magánvállalkozáshoz nekünk kezdettől fogva semmi közünk nem volt s ha valaki nevünkben próbál valahol mégis ilyen módon fellépni, azt mint szélhámost — a csendőrség gondjaira kell bízni. Levél Rómából. — A „Szatmár és Bereg“ olvasóinak. — Róma, a világ leglátogatottabb városa. Hogy mi vonzza ide az idegeneket, nem titok előttünk. A Szent Péter-templomot, a Vatikánt, a katakombákat és a kolosszeumot, mig csak hirdetni fogják az evángéliumot e földön, nem fogják elfelejteni az emberek. E hó 15-én egy kis magyar zarándokcsapat is betoppant Rómába hercegprímásunk vezetése alatt. Vele jött csonka egyházmegyénk főpásztora is, hogy megköszönje Szentséges Atyánknak apostoli kormányzóvá való kinevezését és egyben bemutassa főpásztori hódolatát az apostolfejedelem sírjánál. Mint Rómában tartózkodó szat- mármegyei, kedves kötelességemnek tartom némi beszámolót küldeni a „Szatmár és Bereg" buzgó olvasóinak főpásztorunk egyheti itten- tartózkodásáról. Dec. 16. Programm: a Sz. Péter- templom meglátogatása. Friss levegő, tiszta kék, valódi római ég. A korai napsugarak szinte lesiklanak Róma legelőkelőbb szállodanegyedének hatalmas ablaktábláiról. Lent az utcán már megindult az élet. Autó, autó után tülköl tova nálunk nem ismert gyorsasággal és ügyességgel. A kétoldali járdán ritmikus, egy-kettő-taktusú léptek csosszannak. Fekete-inges, rövid nadrágu fascista- fiókák, Itália jövendő katonái vonulnak Róma legszebb sétakertjébe, a Pincióra, reggeli szemlére. Mi is autóba szállunk és belevegyülünk a vágtatásba. Az úgynevezett modern utakon, a Corso Um- berton, a Vittorio Emanuelén, libasorban száguldunk a rohanó autók után. Egy-egy pillanatra itt-ott megtorpanunk, talán csak azért, hogy tisztábban szemlélhessük Róma tipikus reggeli életét. Akik mellettünk vagy előttünk elsietnek, leginkább hivatalnok , szerény életkeretek között élő emberek. Ez meg is látszik viselkedésükön. Hiányzik róluk az erőltetett elegancia, a nagy urat játszás egy jókabátban. Alig vesszük észre és már a Tibe- ris ponté Angelóján robogunk szemben a letűnt zavaros múlt emléknek itt felejtett, komor darabjával: az Angyalvárral. Autónk hirtelen balra fordul. A Tiberis szőke vize egy rövid lélegzetre szemünkbe tükrözi a tetőbástyákat a ferde lőrésekkel, legfelül a hatalmas, ércből öntött angyalszoborral. A következő percben a Borgo Vecchió Szent Péter-térre nyíló szűk utcáján kerülgetjük boszorkányos ügyességgel a lehető legtarkább járómüveket. Itt vonulnak fel a különböző piacokra a Sz. Péter- templom mögött fekvő campagna barna arcú, villogó szemű, erősen sasorru parasztjai. Kétkerekű színesre festett carrójukon, mely csak a kerekek száma szerint fizetendő adó szempontjából praktikus, érdekes, szerencsét hozó patkó-, szarvés csengőgyüjtemény ragadja meg figyelmünket. A talián lélek, mint minden téren, úgy a babonában is túlteng. Oly áhítattal, mint az olasz, egy nemzet sem tud imádkozni, de káromkodni sem. Királyhübb, tekin- télytisztelőbb nép nem található kerek e földhátán, de szélsőségesebb, demokratikus szellemű sem. Az egyik században a művészetben a legtökéletesebbet alkotja, hogy a másikban annak meggyalázására vetemedjék. E két végletközötti, történelmi hánykolódás szabja meg e nemzet sorsát. Ma a fascismus: a hűség, a törtetés, a munka szelleme dominál. Ki tudja, mit hoz a holnap? Ilyen és ehez hasonló gondolatok foglalkoztatnak bennünket, midőn az autónk egyszercsak megáll. Remegve nyitom ki az ajtót, mert tudom, hogy az előttünk most feltáruló kép beleiktatódik csonka egyházmegyénk jóságos atyjának lelke legmélyébe, hogy soha onnan ki ne fakuljon. A nap a Janiculus tetejéről épen a Szent Péter-templom homlokzatára süt. A travertin kőóriások gyenge piros színre gyulnak, a szökőkutak vizsugarai is számtalan gyöngyszemre omlva hullanak vissza. Ilyen ünnepi színbe ritkán öltözködik a Szent Péter-templom homlokzata és tere. így láthatta ezt először az erősen katholikus éllenes Baedeker is, különben aligha irta volna le kalauzába: Az egész hatalmas benyomást tesz és méltó előtere a világ legnagyobb templomának. Egy pár néma pillanatig szinte elbüvölten feledkezünk bele az emberi szellem legcsodálatosabb alkotásának szemlélésébe. Mikor az első szó elröppent ajkunkról, már tudtam, hogy itt más magyarázatra szükség nincsen, csak az adatok egyszerű elmondására. Es szinte Baedeker-szerüen kezdem magyarázni, a tér hosszúsága a templom előcsarnokáig 340 m., legnagyobb szélessége 240 m. A teret elipszis- ben körülvevő oszlopok négyes sorV
