Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-22 / 51. szám

1929. december 22-én siiiiiilSBEiie 3-ik oldal. A vármegye eddigi tisztvise­lőit választotta meg újra a törvényhatóság. A tisztuiitő közgyűlés lelkes tüntetése Streicher Andor dr. alispán és a régi tisztikar mellett. Szorongásig megtelt diszterem, hölgyekkel és más érdeklődőkkel a karzaton, lelkes izgalommal fütött hangulat, heves vitázások fojtott le­vegője, végül is kirobbanó tapsvi­har — ez volt a keddi tisztújító közgyűlés őszinte megnyilatkozása, bizonyságául annak, hogy a várme­gye közönsége a legfontosabb kér­désekben ritka egyetértéssel ad ki­fejezést akaratának. Tíz óra után néhány perccel nyi­totta meg a közgyűlést Péchy László főispán a közgyűlés elnöke, aki szívből üd­vözölte a megjelenteket, majd fel­hívta a lelépő alispánt, hogy adja át a vármegye pecsétjét és a levél­tár kulcsát arra az időre, mig a restauráció megtörténik. A tisztikarral együtt távozó dr. Streicher Andor alispán a következő beszéddel adta át a hatalom jelvényeit az elnöklő főis­pánnak : Méltóságos Főispán ur és tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! 20 éve elmúlt már annak, hogy vármegyéink az utolsó általános tisztujitást tartották. Bár, mint méltóztatnak tudni, a közigazgatási reform már 1913-ban csaknem készen volt, de a háború és ennek következményei életbelép­tetését megakadályozták. S az azóta eltelt dicsőséges, gyá­szos és újra bizakodó idők után, csak az 1929. évi XXX. te. tudta a közigazgatási reformot végre életbe léptetni s igy a mai közgyűlésünk­nek lesz a feladata, hogy a várme­gye választott tisztviselőinek általá­nos tisztujitását megejtse. Méltóságos Főispán ur! A vármegye választott tisztvise­lőinek mandátuma a mai napon lejárván, nekem, mint a vármegye első tisztviselőjének mandátuma is lejárt. Engedje meg tehát, hogy a vármegyének gondjaimra bizott pecsét­jét és a levéltár kulcsát Méltóságodnak átadjam, arra az időre, mig a törvényhatósági bizott­ság az alispáni széket újra betölti. Híven és becsülettel őrködtem felettük s igy nyugodt lelkiismeret­tel adom át azokat Méltóságodnak. Méltóságos Főispán ur és tek. Tör­vényhatósági Bizottság! Most mikor a vármegye tisztikarával e helyről én is távozom, engedjék meg, hogy há­lás köszönetét mondjak úgy a ma- gam, mint tisztviselő társaim nevé­ben az irántunk tanúsított megértő támogatásukért, amellyel bennünket nehéz munkánk elvégzésében se­gítettek. Tudomásom szerint sem ellenem, sem a tisztviselő társaim ellen lé­nyegesebb kifogása a törvényható­ságnak nem volt s igy kérem, hogy ennek figyelembe vételével ejtsék meg a mai tisztujitást. Többször szakította, félbe az al-. ispán beszédét dörgő tapsvihar, mely hangos éljenzés mellett különösen akkor zúgott percekig, amikor arról szólt az alispán, hogy híven és be­csülettel őrizte a reá bizott ha­talmat, A nagyhatású beszéd után arra az időre, mig a tisztujitás megtörté­nik, a főispán a főjegyzői teendők ideiglenes ellátásával Péchy Szabol- csot, a főügyészi teendők végzésé­vel pedig dr. Sulyok Sándort bízta meg, majd a kijelölő-bizottság alakult meg a közgyűlés által vá­lasztott báró Kende Zsigmond, Sze- gedy Antal és Kosa Ferenc, to­vábbá a főispán által megnevezett Gulácsy István, Szuhányi Ferenc és Berey József bizottsági tagokból. Az elrendelt szünetben a kije­lölő bizottság rövidesen végzett fel­adatával és a főispán bejelentette, hogy az alispáni állásra egyedül dr. Streicher Andor alis­pán pályázott, akit a közgyűlés egy­hangú lelkesedéssel választott meg újra. A lelkesen ünnepelt alispán mellett élénk éljenzéssel fogadta a közgyűlés a változatlanul újból meg­választott tisztviselők neveinek fel­sorolását, akik valamennyien régi állá­saikra pályáztak. Egyedül az egyik aljegy­zői állás betöltésénél került a sor szavazásra Dull László és dr. Noéh Ferenc között. A Horváth István elnöklete alatt dr. Gyene István és Kölcsey István tagokból kijelölt bi­zottság előtt lefolytatott szavazás eredményeként nagy többséggel Dull Lászlót választotta meg a közgyű­lés megyei aljegyzővé. A választás befezése után a tiszt­viselők esküt tettek, majd elfoglal­ták helyeiket az emelvényen, ahol a főispán újból átadta a vármegye pecsétjét dr. Streicher Andornak, rendkívül meleg szavakkal üdvözölve őt. „Őszinte szerencsekívánattal feje­zem ki reményemet a felett — mon­dotta többek között — hogy mint eddig, úgy ezután is a legteljesebb kötelességtudással és ügybuzgalom­mal fogja ez a tisztikar élén az al­ispánnal szolgálni a közt, a várme­gyét és a hazát. Sok, nagyobb és uj feladat vár ma a köztisztvise­lőre, mint a múltakban. Minden te- vékenységükban egyetlen célt kell legfőbbként szolgálniok a ma tisztviselőinek és pedig Nagymagyarország vissza­szerzését. Fokozottabb mértékben kell a nép kulturális, szociális és gazdasági megerősödését előmozdítani, nehogy i lelketlen és nemzetietlen irányzatok martaléka legyen. Kutassák fel a bajokat, orvosolják azokat tőlük tel­hetőén gyors elintézéssel és legye­nek szellemi vezetői, istápolói an­nak a magyar népnek, amely mél­tán érdemli a boldogabb jövőt." Nagy tetszés kisérte a főispánnak emelkedett szellemű beszédét, melyre Dr. Streicher Andor alispán a következőkben válaszolt: „Mélyen meghatva állok itt a tör­vényhatósági bizottság előtt, hogy köszönetét mondjak bizalmukért, amelynek következtében immáron harmadszor választottak meg alispánjuknak. És hogy köszönetét mondjak az összes tisztviselő tár­saim nevében is az ők megválasz­tásukért. Továbbá megköszönöm a Főispán urnák azokat a megtisztelő, magasan szárnyaló meleg szavakat, amelyeket az imént hozzánk intézett. Alispán választás után szokásos programmot adni, de én kérem a tek. törvényhatóságot, hogy méltóz- tassanak engemet ezen szokásosság alól felmenteni. Mert azt hiszem, hogy a tek. törvényhatósági bizott­ság minden tagja, legalább is nagy­vonásokban, úgy is ismeri az én programmomat, hiszen már itt Mátészalkán is csak­nem 10 éve szolgálom a vármegyét s itteni működésem igazán mindenki előtt világosan állhat, mert egyene­sen haladtam az utamon s nem rej­tettem el semmi cselekedetemet. A vármegyét továbbra is igy szándé­kozom vezetni s remélem, hogy ehez támogatásukat ez után is meg­fogom kapni“. Vázolta ezután az alispán, azokat a célkitűzéseket, amelyek jövő prog- rammját teszik. A közigazgatási ügyek terén fokozottabb gyorsaság, valamennyi körjegyzőség telefonnal való felszerelése, az utak építésének folytatása, gazdasági ügyekkel, ál­lattenyésztéssel, gyümölcstermelés­sel, baromfi-nemesítéssel és általá­ban a mezőgazdasági értékesítés kérdéseivel való fokozottabb törő­dés, a közegészségügy fejlesztése a kórház megnyitásával és a mentő- szolgálat kiterjesztésével mind olyan kérdések, amelyek gondoskodásá­nak legfőbb tárgyai lesznek. így folytatta azután az alispán: Méltóságos Főispán ur és tek. Törvényhatósági Bizottság! Nehéz időket élűnk s még nehezebbeknek nézünk elébe! Úgy a törvényhatóság, mint ha­zánk a megpróbáltatások idejét éli! Hogy mi fog kibontakozni a jövő sürü ködéből azt ma még megmon­dani senki sem tudja! De azért nem szabad elcsüggednünk, hanem készülnünk kell az eljövendőkre! Hazánknak a törvényhatóságokra még nagy szüksége lehet s azt az időt készen kell, hogy várjuk. Én tehát arra kérem a tek. bizottságot, hogy legyen továbbra is bizalommal az ő közigazgatása iránt, támogassa és segítse azt az ő nehéz munkájá­ban. Ha hibát lát mutasson reá nyíltan s azonnal, hogy a hibákat, a közérdeknek megfelelően orvo­solni lehessen. Mert a mai nehéz időket csak úgy fogjuk tudni átélni vármegyénk és hazánk javára, ha minden constructiv erő összefog s a közönség és tisztviselő kara egymást támogatva, fogja végezni kötelességét. Ha mindenki a maga munkakö­rében, tehetségéhez képest legjob­ban elvégzi a kötelességét, akkor a mai súlyos időket megrázkódtatások nélkül fogjuk tudni átélni. t/ATJL FÉLE SÜTŐPORBÓL készülnek. Kérje minden iüszerkereskedésben A most megjelent 148 receptet tartalmazó, színes képekkel illusztrált dr. OETKER-féle receptkönyvet. Ára 30 fillér. De ma ennek okvetlen meg kell lennie ! És ha ezt meg tesszük, úgy hazánk újra egész és nagy lesz! Csak hagyjunk cl most minden széthúzást, gán- csoskodást, mert most nem egyes emberekről, nem egyéni érvényesülésekről van szó, hanem hazánk létéről vagy nem létéről! Ha pedig erről van szó, úgy el kell némuljon minden egyébnek s csak ezt a célt szabad szolgálnunk s csak ennek érdekében szabad munkálkodnunk! Most mikor csupa hálás köszö­netét mondok, kérem, hogy a jövő­ben se vonják meg tőlünk bizal­mukat és támogatásukat, mert ered­ményes munkát mi is csak úgy vé­gezhetünk, ha a tek. törvényható­ság bizalmára és támogatására min­denkor bizton számíthatunk! Sokáig kisérte a taps és az éljen az alispán beszédét, mely után a közgyűlés befejeződött s közös ebéddel folytatódott a Vármegyei Nagyvendéglőben, Apró megfigyelések... A legjobb memóriája a cigány­nak van. Akit már a cigány is el­felejtett és akit a cigány sem keres már fel, az már a temető lakója. * A tűznek nappal csak a füstjét, este csak a fényét vesszük észre. Élőknek csak bűneit, holtaknak csak erényeit vesszük figyelembe.., * Mindenki mindig magasabb pozí­cióba vágyik. Elfelejtjük, hogy Achil- les-sarkainkat és tyúkszemeinket magunkkal visszük a bársonyszék­be is. Az asszonyok nagytakarításkor vannak elemükben. Jelszavuk: porban az igazság. A férfiak eleme a mu­latós, s jelszavuk: borban az igaz­ság! * Kutya-korzón kiskutyák, ember korzón nagykutyák — találkoznak. —- Sirály —

Next

/
Thumbnails
Contents