Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-01 / 48. szám
2-ik oldal. SZATM/lK is 1929. december 1-én. sem hogy százezer tót, — akiktől pedig meg sem kérdezték erre vonatkozó véleményüket, — visszakerüljön Szent István koronája alá, ahol ezerévig békés együttlétben élt a magyarokkal és ahol mindig megtalálta boldogulását és nyitva állt előtte az ut a legmagasabb közjogi méltóságok elnyerésére is. Nagy ravaszság volt Benes részéről, hogy tiz év előtt megszerezte ezt a területet a csehek számára, hogy az alkudozások alatt kezében legyen kézizálog gyanánt és hogy nagylelkűen visszabocsáthassa, most pedig, tiz év után, egyszerűen kijelenti, hogy meggondolta a dolgot és most már nem bocsátja vissza többé az ilyenformán kezeügyé- be került magyar területeket. Nagyon ravasz volt tehát Benes, de egy nagy hibát mégis elkövetett nyilatkozatában. Ez a nagy hiba pedig halomra dönti egész okoskodását. Az mondja ugyanis említett nyilatkozatában, hogy vigyázniok kell, mert a Felvidéken nagyon sok Tuka van és igy a cseh uralom ott nem biztos. Hát ha az ártatlanul elitéit Tuka nem egyedül áll, hanem sok-sok ezer más Tuka is van, akkor ugyan mit keres Benes a Felvidéken és miért félti azt a százezer tótot, akik úgyis elégedetlenek a cseh uralommal. Tu- kát elítélhették. Tuka a tót ügy mártírja lett. De ha Benes szerint nagyon sok Tuka van még a Felvidéken, akkor bizonyára úgy is kell annak lenni. Már pedig akkor nem építhetnek elég börtönt és fogházat a Felvidéken, hogy abba belezárják az egész tót népet, mely épen úgy gondolkodik, mint Tuka. Ha nem hiszik, ám kérdezzék meg. És pedig népszavazás utján. Szuimtessék-e meg a kirakó« vásárokat? Vásár és kereskedelem. - vármegyénk — Levél a szerkesztőhöz. — A kereskedő és iparos néhány év óta tele van panasszal. Az üzletek panganak. Hasztalan minden becsületes igyekezet, hiába halmozza fel a kereskedő legizlésesebb, legjobb minőségű áruit, nem tudja haszonnal értékesíteni. Az iparos hasztalanul készíti el a legjobb anyagból, legnagyobb szakértelemmel mun-1 káját, nem képes még a legszerényebb igényű megélhetéshez szükséges anyagi eszközöket sem megszerezni. Az általánosan rossz gazdasági viszonyok, a rettenetes pénzhiány, a gazdatársadalom termékei árának abnormálisán alacsony volta következtében beállott elszegényedés, bizonyára mind oly tényezők, melyek a fogyasztás redukálását s igy a kereskedelem és ipar pangását előidézték. A felsorolt jelenségek megváltoztatása — sajnos — nincs módunkban. Az általános okokon ki- vül van azonban a kereskedő és iparos rossz helyzetének speciális s legalább részben megszüntethető oka is és ez a kirakodó vásár. Valamikor régen, amidőn egy-egy jól felszerelt áruraktárt csak nagyon ritkán, csak nagyvárosokban lehetett találni, amidőn egy jobb ruházati vagy hasonló közszükségleti cikk megszerzésé faluban, de még kisebb városban is lehetetlen volt, alkalmat kellett teremteni, hogy eladó és vevő bizonyos meghatáro- Hogy látják a helyzetet kereskedői? zott időben és helyen találkozhassál Ebből a célból szerveztettek az országos vásárok. Ma a helyzet e tekintetben teljesen megváltozott. Minden járási székhelyen, sőt majdnem minden faluban a szükségletet messze túlhaladó számú szakképzett kereskedő és iparos vau. A modern technika minden produktuma kapható ezekben a boltokban. A kirakodó vásár ily körülmények között már régen elvesztette lét- jogosultságát. Ez a középkorból itt felejtett szokás nagyon káros hatással van úgy a kereskedő és iparosra, mint a vásárló közönség szempontjából is. A vásárokat látogató eladó, legyen az a legtisztességesebb ember is, nem elégítheti ki a fogyasztót, nem képes kifogástalan jó árut adni részint azért, mert a közönség megszokta, hogy a vásáron olcsón kap árut, már pedig az matematikai lehetetlenség, hogy drágán szerzett árut olcsón lehessen eladni, kénytelen tehát a legselejtesehb árut összeszedni a gyárakban, ha számítását meg akarja találni; másrészt az áru az utca sarában és porában minden alkalommal jobban vészit minőségéből, amig teljesen hasznavehetetlenné válik. Az ilyen eredetileg is gyönge minőségű, a többszörös vásártartás után értéktelenné vált árut kénytelen aztán minden áron eladni. Ennek a kényszereladásnak következtében, amellett, hogy az eladó ráfizet, a fogyasztó is károsodik, mert habár látszólagosan olcsón vásárolt, nem kapott pénzéért ellenértéket. Így az a szerencsétlen helyzet áll elő, hogy a helyhez kötött, drága boltbéreket Sizető, súlyos adókkal és közterhekkel sújtott kereskedőnek és iparosnak tétlenül kell néznie, hogy az ő vevője vagy rendelője, aki neki sokszor éveken át adósa, szükségletét készpénzért a vásáron szerzi be abban a tévhitben, hogy olcsón vásárolt. Ez a rossz intézmény teszi tönkre nemcsak a helyhez kötött, de magát a vásári kereskedőt és iparost is anélkül, hogy a vásárlónak haszna volna belőle. A debreceni kereskedelmi és iparkamara folyó évi október hó' 1-én a kereskedelmi miniszterhez küldöttséget vezetett, a mikor többek között az országos vásárok gazdaságilag káros hatására is felhívta a miniszter figyelmét. Ennek a hatása alatt a kormány a kirakodó vásárok fokozatos megszüntetésének tervével foglalkozik s ez irányban az érdekképviseletektől előterjesztést vár. E célból szükséges, hogy a kereskedők és iparosok a vármegye négy járási székhelyén egy-egy szervezetbe tömörüljenek, megállapítsák, hogy egyelőre mely vásárok megszüntetését tartanák kívánatosnak. Ennek megtörténte után egy közös értekezlet megtartását tartanám szükségesnek a vármegye tart ifjúsága és pályafutása. Franciából fordította : Szenliványi Hona. ÍV. Később a fiatal Mozart beváltotta gyermekkorában tett ígéretét és atyja hálát adhatott sorsának, hogy olyan gyermekekkel volt megáldva, mint Farkas és testvére. Mozart Farkasnak szerencsés természete és vidám kedélye lévén, a fiatal zeneszerző néha, mikor kifáradt a munkától, felkelt a zongorától és táncolni kezdett szobájában. Később sok megpróbáltatáson kellett átinennie és a fiatal művész nem minden nehézség nélkül lett világhírű zeneszerzővé! Most épen jó alkalmunk nyílik megemlékezni a művész pályafutásáról, mivel pár hónap múlva, január 27-én lesz születésének 173-ik évfordulója. Farkas, Amadeus Mozart, 1756. január 27-én született, mint Mozart prá^^^s salzburgi karmester fia. ^^^^BhHH^^rában már kezdett d ő i mii V A itt nehány ki- osan pedig őször 6 éves korában, midőn atyjával és testvérével első művészi körútra ment Bécs, München és Pozsonyba, nagy sikert aratva mindenütt. A következő évben újabb körútra indultak hasonló sikerrel és fölléptek Párisban is, midőn Grimm báró ajánlata folytán a Mozart-csa- lád Versaillesba kapott meghívást, hol a kis Mozart játékáért legnagyobb elismerését fejezte ki a francia udvar. 1764-ben Angliában lépett fel, hol szintén nagy lelkesedéssel fogadták. Londonban fényes sikerrel játszott az orgonán is, a hangversenyeken pedig saját szerzeményeit mutatta be a fiatal művész. Ezután több nagy városban tartott hangversenyeket, de csak egy év múlva érkezett haza Prágába, Hollandia felé, mert útközben mind a két gyermek beteg lett és csak miután felgyógyultak, léphettek újra fel hangversenyeken, Amsterdam, Páris, Lyon, Svájc és Münchenben aratva nagy sikert. A fiatal Mozart akkor már tanulmányainak élt, irányadókul különösen Bachot és Haendelt tartva szem előtt. Ezután Bécsbe utazott a család, de ott minden ellenük fordult: betegség, a többi zeneművészek irigysége és az udvari környezet rosszakarata. 1 1767-ben a bécsi színháznak irt egy operát: „La finta semplice“, a császár kívánságára, de II. József nem fogadta el, mert nem értett a zenéhez és nem tudta felfogni Mozart értékes müvét, csak később vette figyelembe a művészt, mikor II. Frigyes Vilmos porosz király fényes ajánlatot tett Mozartnak, felszólítván őt Berlinben az udvari színház első karmesteri állására, mit azonban, sajnos, II. József nem engedélyezett, még pedig anélkül, hogy e szép állásról való lemondásáért a nagy, de szegénysorsu művészt valamivel kárpótolta vagy anyagi jólétét a legkevésbé is elősegítette volna!! A következő évben Mozart Salzburgban lett zeneigazgatóvá kinevezve. Később Olaszországba ment művészi körútra, hol valóban diadalmas volt minden fellépése, de mikor Salzburgba hazatért, hasztalanul remélte karmesteri kinevezését, úgy Münchenben és Mannheim- ban is hasonlólag csalódott, tehát Párisba utazott, hol, mint zenetanár működött, de anyja halála után visszatért Salzburgba, hol, mint udvari orgonista és zeneigazgató kereste kenyerét. Első müveit Párisban adták ki. Ezek 4 sonata hegedűre, később Londonban 6 sonata szintén hegedűre és nehány simphonia jelent meg tőle. Milanóban, olaszországi körútja alkalmával fényes sikert aratott. A hires Scala-szinháznál 1770-ben színre került: „Mitridate re di Ponto“ cimü dalmüve. Azután „Ascanío in alba“, „Lucia Silla", „II segno di Scipione“, „II re pas- tore“, „La finta giardíniera“. A müncheni színháznak irta 1780- ban „Idomenea“ cimü dalmüvét, a következő évben pedig Bécsbe költözött, hol nőül vette Constance Weber énekesnőt. Bécsben szerezte következő dalműveit : „Die Entführung aus dem serail“ (1781.), „Figaro házassága“ (1785.), „Don Iuan“ (1787.), mely először Prágában került színre fényes sikerrel, „Cosi fan tutte“ (1790.), „La clemenza di Tito“ (1791.). Először Prágában került színre „A varázsfuvola“, Bécsben 1791. szeptember 30-án, azután még 120 előadással egymás után. Mozart 1789-ben még egy művészi körutat tett Drezda, Lipcse és Berlinbe, mely alkalommal Lich- nowski herceg kisérte őt. Ezután azonban Mozart egészsége hanyat- lani kezdett, mert tüdőbaját fokozta a folytonos munka a megélhetésért* Utolsó müve az ismert, hires Requiem volt, melyet önmagának irt, )
