Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-01 / 48. szám

1929. december 1-én sz/ivmür is mm® 3-ik oldal. A „Szatmár és Bcreg“ ez idén is értékes ajándék-könyvet ad előfizetőinek. Karácsonyi könyvünk a múlt évinéi gazdagabb tartalommal jelenik meg. székhelyén, Mátészalkán, amikor egy közös beadványt intéznénk a keres­kedelmi miniszterhez a vásárok fo­kozatos megszüntetése ügyében. Szilárd meggyőződésem, hogy az eredmény megérné a költséget és fáradtságot. „Tömörülésben rejlik az erő." Egy érdekelt kereskedő. * Közreadtuk ezt az érdekeltek köréből vett levelet, mert sok meg- szivlelésre méltó szempontból hivja fel a figyelmet a felvetetett kérdésre. Érdemes vele foglalkozni elsősor­ban az — érdekeltségeknek. Szerencsejátékosok Mátészalkán. A múlt héten zajlott le nálunk az őszi nagyvásár. Akinek nem volt vásárolni va­lója, érdekes jeleneteknek lehetett csöndes megfigyelője a főutcán. Kora délután, mikor már odakint ela­dódtak a malackák, borjucskák — a Horthy Miklós-utcán végig felállították az úgyne­vezett „tányérosok“ primitív, de annál észvesztőbb játékasz­talaikat. Két ilyen patent bankadót (mert többen is voltak ám) volt alkalmam tanulmányozni nekem is. Leteszik az asztalkát a járda szélére, reá a három bádoglemezt és — várakozási álláspontra helyezkednek . . . Ekkor már ömlik a nép a vásárból hazafelé. Most jön egy pár gyanús alak — per­sze csak nekem gyanús, mert a publikum nem gyanít semmit — és kiveszik a teli bugyellárist. Most az egyik feltesz 10 P-t_ fordul a „tányér“ és — nyer! Tovább !. .. Újra nyer. Jön a társa — az is nyer. A mester adja a haragost. Jön a harmadik — az is nyer, kétszer, háromszor . . . A játék-mester adja a dühöst! De már ekkor kezdődik a csoportosulás nagyban. Rövid időn belül egész embergyürü képződik a szerencse asztalkák körül. Figyelek és fájó szívvel látom, érezvén közelgő halálát. E gondo­lat tényleg rövidítette életét és 1791. december 3-án, pár hónappal a „Varázsfuvola" fényes sikere után végezte be rövid, de fényes pá­lyáját. Wolfgang Amadeus Mozart egyike volt a legnevezetesebb és legtehet­ségesebb classikusoknak a zenetör­ténelemben. Fiatalsága dacára több, mint 600 zenemüvet szerzett. A már felsorolt operáin kívül megemlítésre méltó „Laida", „Thamos, egyiptomi király" és „A színigazgató", to­vábbá 15 mise, 9 offertorium, 41 simphonia, 55 zongora-hangverseny, számtalan sonata, serenade, ének, quintette, quartette, triók, koncert­darabok, orchesternek, 42 sonata hegedűre, mások fuvóhangszerek- nek, 32 Divertissement, stb. Haendel müveiből sokat átdolgo­zott hegedű, orgona és fuvóhang- szerekre. Salzburgban van a Mo­zart emlékére létesült Mozarteum, hol a nagy művész kéziratait őrzik. A hirneves Mozart, kinek gyer­mekkora is dicsőséges volt és mint férfi csak a művészi munkának élt, alig 36 éves korában hunyt el, anélkül, hogy még életében anyagi haszon és kellő elismerés koronázta volna! Vége. hogyan cserélnek gazdát a hűtlen 5 és ÍO pengősök, előkerülve a bugyellárisok és zsebkendők­ből, de már vissza nem kerülnek sohasem ! A játékdüh úrrá lessz a tömeg felett és mind többen és többen csoportosulnak. Van olyan, aki oda sem figyel, hogy a vonata elfütyült . . . Öreg anyóka kuporog a földön és kiveszi, munkában összeaszott kebléből a kék-kendőt, kezdi a sarkát kibogozni és reszkető kezekkel szed ki onnan 2 drb. 10 és 5 drb. ezüst egypengősöket. Csapzott hajú, félrebillent kalapu legény áll előtte várakozóan. De már erre én is méregbe jövök. Nem tudom megállani, hogy közbe ne szóljak. — Aztán öreganyó, csak nem adja oda azt a szép pénzt — veszendőbe ? ! . . . Megadással bólint felém az öreg. — Hát mit csináljak ? ! Ennyi maradi meg a malac árából, oszt vissza akarjuk nyerni a többit is! . . . Persze az utolsónak is vége lett ! . . . Jön sietve egy kis borbélyinas a szom­szédos üzletből, odafurakodik az asztalhoz és — 10 perc alatt elveszíti a pénzét. O te gyerek ! hány fejet nyírtál amíg a pénzed összekuporgattad ? ! és ime, most vége, ezt is elnyelte a „mester" feneket­len zsákja! Én most elfelejtkezem, hogy Szálkán vagyok és rendőrök után kutatok dühösen, de bizony csak két gazda-ember állt a há­tam mögött és azon panaszkodtak, hogy rosszul megy a világ sorja, nincsen pénz, kevés a vásároló, olcsó a jószág meg a termény, nagy az adó stb., stb.! De az egyik azért elkeseredetten kivág 10 P-t a „tányérra" és — csodák-csodája — nyer. Újra föltesz tizet, újra nyer. Mikor a harmadik tizet is előveszi, a „tányéros" dühösen visszaadja azzal, hogy : 20 a tét • Az ember kivágja a húszat és ... vészit! De már tovább nem bírtam ott maradni és keserű gondolatokkal megrakodva elme­nekültem a hadszíntérről, ahol az ember az ördöggel viaskodott és — az ördög lett a győztes ! ! De még éjjel álmomban is láttam a dúlt arcokat, az elszórt halom pénzt, amivel hej! de sok könnyet lehetett volna le­törölni ! . . . I. Gy.-né. Uj műszerész- műhely! Mátészalka és környéke ér­dekelt közönségének szives figyelmébe ajánljuk, hogy 1929. december hó 15-én műszerész­mühelyiinket Mátészalkán megnyitjuk. Vállalunk minden e szakmá- bavágó munkát, javításokat és uj munkák elkészítését, úgymint: kerékpárok, varró- és írógépek, villany-, gáz- és benzinmotorok javítását, villanyszerelést és tekercse­lést. A nagyérdemű közön­ség szives pártfogását kérik BALÁZS JÁNOS műszerész, WEBER FRIGYES mozi gépész. 48—49 — Sikerrel megvédik a légzőszervek veszélyes és kellemetlen megbetegedései ellen a jóizü Panflavin-pasztillák. A ,,Szatmár és Bereg“ ta­valy karácsonykor adott elő­ször ajándék-könyvet hűséges előfizetőinek, hogy ezzel is szorosabbra fűzze azt a köz­vetlen kapcsolatot, amely ol­vasóival összeköti. A januártól tizedik évfolyamába forduló „Szatmár és Bereg“ természetesen ez idén még fokozottabb gonddal készül ar­ra, hogy karácsonyi könyve tartalomban és formá­ban értékesebb és gazdagabb legyen. Több szin-nyomással ké­szült, művésziesen szép tetsze­tős külső fedélben, 16—18 Ív­nyi terjedelemben, finom, si­Ismeretes, hogy a kormány egy­szer üsiténi kívánja az állami admi­nisztrációt és e célból mélyreható intézkedéseket tervez. A kormánynak az a terve, hogy újévkor megkezdi az uj adminisztráció bevezetését. Maga a tervezet szigorú szank­ciókkal kívánja biztosítani az ad­minisztráció egyszerűsítésének si­kerét. Az ügyrend kötelező lesz az állami hivatalokon kí­vül a vármegyei, városi és községi hivatalokra is. A jó és gyors elintézésre fegyelmi felelősség mellett kell törekednie minden hivatali alkalmazottnak. A tervezet egyik pontja szerint a főnökök, osztályvezetők feladata az irányítás, a közvetlen fogalma­zási munkában azonban csak kivé­telesen vesznek részt. A főnök a munka mennyisége tekintetében a lasabban dolgozó alkal­mazottra nézve hosszabb hivatali időt szabhat meg. A hét egy kijelölt napján kérelemfelvételí napot kell tartania valamennyi hiva­talnak, amely a közönség­gel közvetlen érintkezik. Ezeken a napokon jegyzőkönyv­be veszik azoknak az ügyfeleknek panaszait, kívánságait, akik nem tudnak beadványt szerkeszteni. Az akta egyik oldalára kerül a jegyző­könyv, másik oldalára az intézkedés. A hivatal főnöknek a halasztást nem tűrő be­adványokat „ma“ vagy „sürgős“ jelzéssel kell el­látnia és azt az aktát, amelyre a főnök nem jegy­zi fel a „H“ betűt, (hoz­zám), az előadó maga intézi. mííott nyomópapiron készül a könyv s közéleti kiválóságaink és legjobb tollú munka­társaink írják az évkönyvet, amelyet minden előfizetőnknek meg­küldünk. Rendkívül nagy áldozatot kívánó munkánk ellenértékéül csak azt kérjük előfizetőinktől, hogy ajánlják lapunkat a vármegyében, szerezzenek nekünk újabb hiveket és ba­rátokat, hogy annál eredmé­nyesebben szolgálhassuk nagy- érdekű, hazafias céljainkat a nemzeti erők összefogásának jegyében. Megszigorítják az iktatási rendet. Bármelyik minisztérium elrendelheti, hogy az iktatószámot a féllel egy ilyen célra szolgáló levelezőlapon, postán közöljék. A bizalmas ügyeket kü­lön kell kezelni, a rájuk vonatkozó külön iktató- könyvet maga a főnök vezeti. Az iktatás minden esetben annál a a csoportnál, vagy osztálynál törté­nik, ahová az akta tartozik. A mel­lékleteket tiz darabig számmal azon felül súly szerint kell feltüntetni. Ha a beadvány a szabályok értel­mében esetleg nem kapna iktató­számot, az iktató köteles a féllel közölni az előadó nevét. A jövő­ben az előadó közbeeső intézkedés seit nem szabad iktatni. Tömegesen érkező egyszerűen és egyszersmin- denkorra elintézhető ügyekre vo­natkozóan fontos újítást vezet be az uj ügyrend: a hívatalfőnök elrendelheti az iktatás mellőzését és a kartotékrendszer be­vezetését. Rendkívül érdekes az uj ügyrend­ben megszabott elintézési határidő. A nem soronkivüli ügydarabokat nyolc nap alatt, a terjedel­mes és bonyolult ügyeket pedig más rendelkezés hiányában tizenöt nap alatt kell elintézni. Kisebb hivatalokban, kisebb ügye­ket nem előadói ivén, hanem magán a beadványon el lehet intézni. Az elintézés­ben minden felesleges cím­zést, — Nagyméltóságu, stb. — minden felesleges udvariassági szólást ke­rülni kell. Hogy egyszerűsítik az adminisztrációt ? Az uj ügyrend nemcsak az állami, hanem a megyei és községi hivatalnokokra is vonatkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents