Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-24 / 47. szám
2-ik oldal. SI/ltMáR ÉS BSRtt® 1929. november 24-én. a haladó idő által parancsolt vérátömlesztéssel uj erőket nyert, megifjult és megizmosodott. A kisgazda társadalom olyan erő ma, amellyel főként politikai téren komolyan számolni kell. Oserő ez! De mint a villám a maga természetes erejében éget, tör, zúz, rombol: a technika vívmányainak gépezetébe fogva pedig csodálatos alkotásokra képes, úgy az öntudatos kisgazda társadalom a vármegyei kormányzat gépezetébe beállítva alkotó munkában fogja erejét ragyogtctni, ez a kisgazda társadalom sohasem Sog így balra hajolni. De érezze meg ez a hatalmas kisgazda képviselet is és halálos komolysággal értse meg, hogy e falak közé nem azért nyertünk itt megérdemlett helyet, hogy közelről nézzünk farkas-szemet, hanem azért, hogy egy szivdobbanásnyiról fogjunk egymással kezet. Érezze ma mindenki, hogy egy megvert, egy megalázott, egy letiport, egy meggyalázott csonka-béna hazának vagyunk a fiai. Se társadalmi elváiaszta- tások, se Selekezeti hová- tartozandóságok, se faji különbözőségek ne képezzenek itt választó falat, ne szüljenek ellentéteket, ne okozzanak villongást. Ott, kint legyen meg a tisztes különbség, mert se örökölt, se szerzett címeket, rangokat, méltóságokat elkonfiskálni nem lehet s a rend alapja a tekintély tisztelet, de itt bent legyünk egyek, legyünk testvérek, fogódzunk és forrjunk össze a Béke pecsétje alatt a Munka jegyében. Minden villongó és viszály- kodó szó idebent egy eldobott kő. Arannyal mondom-. „Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg. Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg.“ De egy bizonyos . . . visszahull. Visz- szahull, nem az egyén fejére pedig, hanem a közös főre, a Haza fejére, amely — fájdalom — még ma is száz sebtől . . . sőt ezertől véres. A példa előttünk van, a főispán és az alispán Öméltóságáik személyében. Ide- jök, erejök, ambíciójuk és energiájuk legjavát, — sokszor önnön maguk megtagadásával — sőt egész életüket a Békesség jegyében áldozzák oda már évek óta az építő, az alkotó Munkának; nem magukért, de a vármegyéért, a Hazáért, a boldog magyar jövendőért. Legyünk mi mind a vezéreknek hűséges katonái, az Építőknek munkatársai! Rakjunk fundamentumot a jövendő Nagymagyaror- szágnak, nem felejtvén el, minél szélesebb fundamentumon nyugszik az épület, annál biztosabban megáll; sőt magunkat mindenestől adjuk oda fundamentumul, mindenestől és minden maradék nélküli Éljen a vezér ! Éljen a vezérkar! Éljen a tábor! Épüljön meg a magyar Haza! A nagyszerű szónoki készséggel elmondott erőteljes beszédet élénk éljenzés kisérte, majd megkezdődött a tárgysorozat napirendi letárgyalása. Tudomásul vette a közgyűlés a belügyminiszter köszönő leiratát, amelyet a köz- igazgatás rendezéséről szóló törvény életbelépése alkalmából kifejezett üdvözletért küldött Scitovszky Béla a megye közönségének. államok visszaélései és jogfosztásai ellen nem keres döntőbíróság előtt igazságot. Másodszor fizesse ki Magyarország azoknak a magyar földbirtokosoknak elkobzott birtokai árát, amely földbirtokokat a román kormány először elvett Magyarországtól és másodszor elvett a birtokosoktól azért, mert azok magyarok mertek maradni. Ha már most Magyarország erre a tőle követelt két észszerütlen feltételre nem hajlandó ráállni, akkor békebontónak minősitik, mert kerüli a békés együttélést, elutasítja a békés megoldást, holott szerintük, most a feltételek elfogadásával alkalom kínálkozik arra, hogy Magyarország a háború után vele szemben még mindig fennálló ellentéteket és feszültséget enyhíthesse és megszüntethesse. Abban bizakodnak ellenségeink, hogy a párisi módszert újra alkalmazhatják velünk szemben. Ebben azonban alighanem tévednek. Egyszer volt Párisban békevásár és nagyon kevés való- szinüség van arra, hogy a megváltozott körülmények mellett megismétlődjék újra a trianoni gyászos eset, amelyet amúgy sem felejthetünk el soha. Beköltözhető l üzlethelyiségek, szobánként már 1000 pengővel Buda legszebb részén, közel a Belvároshoz, déli fekvés, villamos, autóbusz megállónál. Olcsó áron, kedvező feltételekkel. 1-2-3 és többszobás, hall és összes mellékhelyiségek, hálófülke és fürdőszobával. Még ma kérjen díjtalan tervrajzot és ismertetőt! „F É S Z E K“ SZÖVETKEZET Budapest, VI, Rákoczi-ut 72. — Kényelmesen berendezett utcai szoba különbejárattal Szé- chenyi-utca 6 szám alatt azonnal kiadó. Mozart ifjúsága ás pályafutása. Franciából fordította : Szentíványi Ilona. III. Egy este nagy hangverseny volt Bécsben, Mária Terézia császárné udvaránál. A legfényesebb társaság gyűlt össze a termekben; csupa hímzett és más díszes ruhák, gyémántok, tollak voltak láthatók, midőn mindenkinek legnagyobb csodálkozására, egy igen egyszerűen öltözött férfi lépett be a főajtón, két gyermek által követve. A fé.fi magatartása tiszteletteljes és szerény volt, mig gyermekeinek megjelenése kevesebb elfogultságot árult el. Őket nem látszott zavarni az udvari pompa és a fényes társaság, melynek minden tagja kiváncsi tekintetet vetett rájuk. Csakhamar a császárné maga is figyelmessé lett, meglátván az érkezetteket és érdeklődéssel kérdezte a közel álló udvarmestertől, hogy nem a prágai karmester az, két kis művész gyermekével, akikről most egész Bécs oly sokat beszélt? — Igen, Fenség — válaszolt az udvarmester — és mondhatom, ritka zenei tehetséggel bírnak ezek a gyermekek, mert én tegnap már hallottam őket zongorázni a francia követnél, akihez meghívást kaptam. A kis leány is kitünően játszik, de kis öccse még bámulatraméltóbb ! — Kérem, vegye kezdetét a hangverseny — szólt a császárné, mialatt tekintete érdeklődéssel kisérte a két csinos gyermeket. Az udvarmester felszólította Mozartot, hogy gyermekeit ültesse a zongorához, tehát a karmester maga vezette őket a hangszerhez, mely előtt helyet foglalt mind a kettő, mialatt minden szem figyelemmel kisérte őket. A fiatal Frederika igen jól nézett ki áttört, fehér selyem ruhájában, Farkas pedig egy lila öltözetet viselt, mely kettős zsinórral volt szegélyezve. Előbb Frederika kezdett játszani és oly fényes sikert aratott, hogy mindenkit elbájolt e halvány leányka. — Fivérem játékához hasonlítva ez még semmi! — mondá szerényen, midőn sokan körülvették bókjaikkal. Aztán egész anyai gondoskodással figyelt, hogy öccse kényelmesen és elég magasan üljön, hogy kis karjainak mozgása ne legyen akadályozva. Ekkor a kis Mozart a körülál- lókra barátságosan mosolyogva tekintett, föltette kezecskéit a zongorára és minden nehézség, sőt minden kételkedés nélkül, hogy játéka általános elragadtatást fog kelteni, kis ujjait bámulatos könnyűséggel jártatta a billentyűkön, melyekkel mintha csak tréfát űzött volna, oly gyorsan érintette őket, amint ujjai repültek a hangszeren, mialatt tiszta, komoly, bus, de összhangzó accordokat csalt ki a zongorából. A teremben minden tekintet serény, könnyű ujjacskáira volt szegezve és annyi bizonyos, hogy e kis művésznél a leggyakorlottabb karmesternek sem lehetett mélyebb fogalma az összhangról. A bámulat és az érdeklődés általános volt. Később a billentyűket betakarták egy kendővel, de a gyermeknek ez sem okozott nehézséget, mert a takaró alatt is épen olyan gyors szabatossággal játszott, mire az egész társaság elragadtatását fejezte ki. Mire a kis művész végre félbehagyta a játékot, annyira ki volt Kijelölő bizottság alakult ezután gróf Károlyi Gyula, Gulácsy István, Domahidy Viktor, Eötvös Sándor, Kende Zsigmond báró és Tóth Ferenc rendes, Dr. Gyene István, Kosa Ferenc és Szigetin Mihály póttagokból, majd rövid szünet múltával két örökös törvényhatósági bizottsági tagot választott a közgyűlés Jékey Sándor és Tomcsá- nyi Vilmos Pál személyében. Az egyhangú éljenzéssel történt örökös tag választás után Jékey Sándor volt főispán, felsőházi tag mondott köszönetét megválasztásáért. Mély hálával veszi megválasztását — mondotta — mert négy évtizedes törvényhatósági bizottsági működésének elismerését látja abban. A mai törvényhatóság újjá alakult egy olyan törvény alapján, amely szerencsés kézzel egyesíti a demokratikus követelményeket az ősi hagyományokkal. Kívánja, hogy ez az uj törvényhatóság a régihez hasonlóan töltse be hivatását és legyen munkása egy boldogabb korszaknak. Ehhez a munkához felajánlja erőit. Élénk tetszéssel kisérte a közgyűlés Jékey Sándor őszintén szép szavait, majd az igazoló választmány megalakítása következett. Erre két bizottság előtt folyt a szavazás. Egyik helyen Medve Zoltán elnökletével Dr, Gyene István, Horváth István és Kovács Istvánból álló küldöttség, másik helyen Szegedy Antal elnökletével Kölcsey István, Sze- mán József és Dr. Puky József szedte a szavazatokat. A szavazás eredményeként Almer Béla, vitéz Gyene Pál dr., Janka Sándor dr., Jékey Sándor, Kincses István, Nagy Zsigmond, Péchy Manó és Székely Gyula bizottsági tagok lettek az már merülve, hogy homloka verejtékben úszott. Ezt látván a császárné, magához intette, hogy megölelje őt és a gyermek azonnal felkelt, hogy kívánságának engedelmeskedjék, de annyira fáradt és kábult volt a sok zaj, fény és bók után, mi szokatlanul hatott reá és lábai is zsibbadni kezdtek a hosszas helytülés miatt, hogy az első lépésre, melyet a fényesre kefélt parqueten tett, elcsúszott és leesett. Ekkor egy szép fiatal leányka sietett feléje, hogy felsegítse. „Megütötted magad, kis barátom?“ kérdé szives érdeklődéssel. A gyermek egy pillanatig szótlanul állott, mintegy elbűvölve a leányka szépsége által, de csakhamar visszanyerve bátorságát, két kis kezével megszorította a fiatal hercegnő kezét és igy szólt hozzá: — Ön nagyon szép; szeretném Önt nőül venni! Vidám nevetés hangzott e szavakra a társaságban, de anélkül, hogy ez zavarba hozta volna a gyermeket, azt mondá: — Én Mozart Farkas zongoraművész vagyok — és Ön? — Nekem Mária Antoinette a nevem — felelt a hercegnő szeli-
