Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-24 / 47. szám

2-ik oldal. SI/ltMáR ÉS BSRtt® 1929. november 24-én. a haladó idő által paran­csolt vérátömlesztéssel uj erőket nyert, megifjult és megizmosodott. A kis­gazda társadalom olyan erő ma, amellyel főként politikai téren ko­molyan számolni kell. Oserő ez! De mint a villám a maga természetes erejében éget, tör, zúz, rombol: a technika vívmányai­nak gépezetébe fogva pedig csodá­latos alkotásokra képes, úgy az ön­tudatos kisgazda társadalom a vár­megyei kormányzat gépezetébe beál­lítva alkotó munkában fogja erejét ragyogtctni, ez a kisgazda társadalom sohasem Sog így balra hajolni. De érezze meg ez a hatalmas kisgazda képviselet is és halálos komolysággal értse meg, hogy e falak közé nem azért nyertünk itt megérdemlett helyet, hogy közelről nézzünk farkas-szemet, hanem azért, hogy egy szivdobbanásnyiról fog­junk egymással kezet. Érezze ma mindenki, hogy egy megvert, egy megalázott, egy leti­port, egy meggyalázott csonka-béna hazának vagyunk a fiai. Se társadalmi elváiaszta- tások, se Selekezeti hová- tartozandóságok, se faji különbözőségek ne képez­zenek itt választó falat, ne szüljenek ellentéteket, ne okoz­zanak villongást. Ott, kint legyen meg a tisztes különbség, mert se örökölt, se szer­zett címeket, rangokat, méltóságo­kat elkonfiskálni nem lehet s a rend alapja a tekintély tisztelet, de itt bent legyünk egyek, legyünk testvérek, fogódzunk és forrjunk össze a Béke pecsétje alatt a Munka jegyében. Minden villongó és viszály- kodó szó idebent egy eldobott kő. Arannyal mondom-. „Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg. Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg.“ De egy bizonyos . . . visszahull. Visz- szahull, nem az egyén fejére pedig, hanem a közös főre, a Haza fejére, amely — fájdalom — még ma is száz sebtől . . . sőt ezertől véres. A példa előttünk van, a főispán és az alis­pán Öméltóságáik személyében. Ide- jök, erejök, ambíciójuk és energiá­juk legjavát, — sokszor önnön ma­guk megtagadásával — sőt egész életüket a Békesség jegyében áldoz­zák oda már évek óta az építő, az alkotó Munkának; nem magukért, de a vármegyéért, a Hazáért, a bol­dog magyar jövendőért. Legyünk mi mind a vezéreknek hűséges katonái, az Építőknek munkatársai! Rakjunk fundamentumot a jövendő Nagymagyaror- szágnak, nem felejtvén el, minél szélesebb fundamentumon nyugszik az épület, annál biztosabban megáll; sőt ma­gunkat mindenestől adjuk oda fun­damentumul, mindenestől és minden maradék nélküli Éljen a vezér ! Éljen a vezérkar! Éljen a tábor! Épüljön meg a ma­gyar Haza! A nagyszerű szónoki készséggel elmondott erőteljes beszédet élénk éljenzés kisérte, majd megkezdő­dött a tárgysorozat napirendi letárgyalása. Tudomásul vette a közgyűlés a belügyminisz­ter köszönő leiratát, amelyet a köz- igazgatás rendezéséről szóló törvény életbelépése alkalmából kifejezett üdvözletért küldött Scitovszky Béla a megye közönségének. államok visszaélései és jogfosz­tásai ellen nem keres döntőbíró­ság előtt igazságot. Másodszor fizesse ki Magyarország azoknak a magyar földbirtokosoknak el­kobzott birtokai árát, amely föld­birtokokat a román kormány elő­ször elvett Magyarországtól és másodszor elvett a birtokosoktól azért, mert azok magyarok mer­tek maradni. Ha már most Ma­gyarország erre a tőle követelt két észszerütlen feltételre nem hajlandó ráállni, akkor békebon­tónak minősitik, mert kerüli a békés együttélést, elutasítja a békés megoldást, holott szerin­tük, most a feltételek elfogadá­sával alkalom kínálkozik arra, hogy Magyarország a háború után vele szemben még mindig fennálló ellentéteket és feszült­séget enyhíthesse és megszün­tethesse. Abban bizakodnak ellenségeink, hogy a párisi módszert újra al­kalmazhatják velünk szemben. Ebben azonban alighanem té­vednek. Egyszer volt Párisban békevásár és nagyon kevés való- szinüség van arra, hogy a meg­változott körülmények mellett megismétlődjék újra a trianoni gyászos eset, amelyet amúgy sem felejthetünk el soha. Beköltözhető l üzlethelyiségek, szobánként már 1000 pengővel Buda legszebb ré­szén, közel a Belvároshoz, déli fekvés, villamos, autóbusz meg­állónál. Olcsó áron, kedvező fel­tételekkel. 1-2-3 és többszobás, hall és összes mellékhelyiségek, hálófülke és fürdőszobával. Még ma kérjen díjtalan tervraj­zot és ismertetőt! „F É S Z E K“ SZÖVETKEZET Budapest, VI, Rákoczi-ut 72. — Kényelmesen berendezett utcai szoba különbejárattal Szé- chenyi-utca 6 szám alatt azonnal kiadó. Mozart ifjúsága ás pályafutása. Franciából fordította : Szentíványi Ilona. III. Egy este nagy hangverseny volt Bécsben, Mária Terézia császárné udvaránál. A legfényesebb társaság gyűlt össze a termekben; csupa hímzett és más díszes ruhák, gyé­mántok, tollak voltak láthatók, mi­dőn mindenkinek legnagyobb cso­dálkozására, egy igen egyszerűen öltözött férfi lépett be a főajtón, két gyermek által követve. A fé.fi ma­gatartása tiszteletteljes és szerény volt, mig gyermekeinek megjelenése kevesebb elfogultságot árult el. Őket nem látszott zavarni az udvari pompa és a fényes társaság, mely­nek minden tagja kiváncsi tekinte­tet vetett rájuk. Csakhamar a császárné maga is figyelmessé lett, meglátván az érke­zetteket és érdeklődéssel kérdezte a közel álló udvarmestertől, hogy nem a prágai karmester az, két kis művész gyermekével, akikről most egész Bécs oly sokat beszélt? — Igen, Fenség — válaszolt az udvarmester — és mondhatom, ritka zenei tehetséggel bírnak ezek a gyermekek, mert én tegnap már hallottam őket zongorázni a francia követnél, akihez meghívást kaptam. A kis leány is kitünően játszik, de kis öccse még bámulatraméltóbb ! — Kérem, vegye kezdetét a hang­verseny — szólt a császárné, mi­alatt tekintete érdeklődéssel kisérte a két csinos gyermeket. Az udvarmester felszólította Mo­zartot, hogy gyermekeit ültesse a zongorához, tehát a karmester maga vezette őket a hangszerhez, mely előtt helyet foglalt mind a kettő, mialatt minden szem figyelemmel kisérte őket. A fiatal Frederika igen jól nézett ki áttört, fehér selyem ruhájában, Farkas pedig egy lila öltözetet vi­selt, mely kettős zsinórral volt sze­gélyezve. Előbb Frederika kezdett játszani és oly fényes sikert aratott, hogy mindenkit elbájolt e halvány leányka. — Fivérem játékához hasonlítva ez még semmi! — mondá szeré­nyen, midőn sokan körülvették bók­jaikkal. Aztán egész anyai gondos­kodással figyelt, hogy öccse kényel­mesen és elég magasan üljön, hogy kis karjainak mozgása ne legyen akadályozva. Ekkor a kis Mozart a körülál- lókra barátságosan mosolyogva te­kintett, föltette kezecskéit a zongo­rára és minden nehézség, sőt min­den kételkedés nélkül, hogy játéka általános elragadtatást fog kelteni, kis ujjait bámulatos könnyűséggel jártatta a billentyűkön, melyekkel mintha csak tréfát űzött volna, oly gyorsan érintette őket, amint ujjai repültek a hangszeren, mialatt tisz­ta, komoly, bus, de összhangzó accordokat csalt ki a zongorából. A teremben minden tekintet se­rény, könnyű ujjacskáira volt sze­gezve és annyi bizonyos, hogy e kis művésznél a leggyakorlottabb karmesternek sem lehetett mélyebb fogalma az összhangról. A bámulat és az érdeklődés ál­talános volt. Később a billentyűket betakarták egy kendővel, de a gyer­meknek ez sem okozott nehézséget, mert a takaró alatt is épen olyan gyors szabatossággal játszott, mire az egész társaság elragadtatását fe­jezte ki. Mire a kis művész végre félbe­hagyta a játékot, annyira ki volt Kijelölő bizottság alakult ezután gróf Károlyi Gyula, Gulácsy István, Domahidy Viktor, Eötvös Sándor, Kende Zsigmond báró és Tóth Ferenc rendes, Dr. Gyene István, Kosa Ferenc és Szi­getin Mihály póttagokból, majd rö­vid szünet múltával két örökös tör­vényhatósági bizottsági tagot válasz­tott a közgyűlés Jékey Sándor és Tomcsá- nyi Vilmos Pál személyében. Az egyhangú éljenzéssel történt örökös tag választás után Jékey Sán­dor volt főispán, felsőházi tag mon­dott köszönetét megválasztásáért. Mély hálával veszi megválasz­tását — mondotta — mert négy évtizedes törvényhatósági bizottsági működésének elismerését látja ab­ban. A mai törvényhatóság újjá alakult egy olyan törvény alapján, amely szerencsés kézzel egyesíti a demokratikus követelményeket az ősi hagyományokkal. Kívánja, hogy ez az uj törvényhatóság a régihez hasonlóan töltse be hivatását és le­gyen munkása egy boldogabb kor­szaknak. Ehhez a munkához fel­ajánlja erőit. Élénk tetszéssel kisérte a köz­gyűlés Jékey Sándor őszintén szép szavait, majd az igazoló választmány megalakítása következett. Erre két bizottság előtt folyt a szavazás. Egyik helyen Medve Zoltán elnök­letével Dr, Gyene István, Horváth István és Kovács Istvánból álló kül­döttség, másik helyen Szegedy An­tal elnökletével Kölcsey István, Sze- mán József és Dr. Puky József szedte a szavazatokat. A szavazás eredményeként Almer Béla, vitéz Gyene Pál dr., Janka Sándor dr., Jékey Sándor, Kincses István, Nagy Zsigmond, Péchy Manó és Székely Gyula bizottsági tagok lettek az már merülve, hogy homloka verej­tékben úszott. Ezt látván a császárné, magához intette, hogy megölelje őt és a gyermek azonnal felkelt, hogy kívánságának engedelmeskedjék, de annyira fáradt és kábult volt a sok zaj, fény és bók után, mi szokatla­nul hatott reá és lábai is zsibbadni kezdtek a hosszas helytülés miatt, hogy az első lépésre, melyet a fé­nyesre kefélt parqueten tett, elcsú­szott és leesett. Ekkor egy szép fiatal leányka sietett feléje, hogy felsegítse. „Megütötted magad, kis barátom?“ kérdé szives érdeklő­déssel. A gyermek egy pillanatig szótla­nul állott, mintegy elbűvölve a le­ányka szépsége által, de csakhamar visszanyerve bátorságát, két kis ke­zével megszorította a fiatal hercegnő kezét és igy szólt hozzá: — Ön nagyon szép; szeretném Önt nőül venni! Vidám nevetés hangzott e szavakra a társaságban, de anélkül, hogy ez zavarba hozta volna a gyermeket, azt mondá: — Én Mozart Farkas zongora­művész vagyok — és Ön? — Nekem Mária Antoinette a nevem — felelt a hercegnő szeli-

Next

/
Thumbnails
Contents