Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-18 / 33. szám

2-ík oldal. 1929, augusztus 18-án. SlÄtMÄRlSBEM® Mezögazgazdasági és különféle más gépek FÖLDESI F. VILM OS gépkereskedő eladásához agilis ügynököt keres Mátészalka, gr. Tisza isiván-ufea. A beszédek elhangzása után a jubiláns testület zászlóját szalagok­kal díszítették fel és pedig a ref. leányegylet nevében Dr. Literáthy Dezsőné, a kath. nőegylet nevében Bertók Béláné, az izr nőegylet ne­vében Klein Andorné. Ezután Péchy László főispán mél­tatta a jubileumi ünnepség jelentő­ségét és a Mátészalkai Önkéntes Tűzoltó Testület tevékenységét s kiemelte Hajdú Sándor parancsnok érdemeit, akinek köszönhető, hogy a helybeli tűzoltó testület az ország elsői közé emelkedett. Majd kiosz­totta a 40 éves jubileum érmeit. Ezzel a délelőtti programm befeje­ződött. A tisztek és vendégek a Szúnyog-vendéglő éttermébe vonul­tak, ahol 64 terítékes asztal várta őket, Az ebéden az első pohár köszön­tőt Péchy László főispán mondotta a Kormányzóra, azután Dr. Streicher Andor alispán a vendégekre. Po­hárköszöntőt mondottak még Dr. Koncz Endre, Dr. Marinovich Imre, Papp Ferenc és Berényi Dániel. Délután a sport-téren folytatód­tak a versenyek. A zsűri tagjai a következők vol­tak : elnök Dr. Marinovich Imre, tagok Papp Ferenc, Dr. Roncsik Jenő, Bojtor István, Démusz Lajos, Petheő János, Kovácsy Árpád, vi­téz László Árpád, Tolnay István, Pelsőczy Béla, Mácza István, Dr. Bornemisza Imre, Bartha József és Décse Károly. A verseny eredménye és a kiosz­tott verseny dijak a következők: Kocsifecskendő gyors és iskola szerelésnél: I. Mátészalkai Levente Tűzoltók, írókészlet, egyesületi dij és 10 ezüst érem. II. Rakamaz, Gázmaszk. Merkur műszaki r. t. adománya és 10 bronz érem. III. Püspökladány, Serleg, egye­sületi dij. IV. Mátészalkai tűzoltók. V. Kemecse. VI. Nyircsaholy. Mozdonyfecskendő iskola és gyorsszerelés: I. Mátészalka, Mátrai-gyár nagy serlege és 6 ezüst érem. II. Fehérgyarmat, Tendloff Dit- rich-gyár serlege és 6 bronz érem. III. Nyírbátor, 2 drb. váza, egye­sületi dij. Ezek szerint a Péchy László fő­ispán által 1928-ban alapított ván­dordíját másodszor is a Mátészal­kai Önkéntes Tűzoltó Testület védi, mint a legjobb csapata a várme­gyének. Taktikai feladat (tiszti verseny): I. Egyek. Ezüst cigaretta tárca, Péchy László főispán adománya. Vidéken jó menetelü VEGYESKERESKEDÉS családi ügy miatt eladó vagy kiadó, esetleg lakossal. Érdeklődők a kiadóhivatal­ban felvilágosítást kaphatnak. II. Kisvárda. Mátrai-gyár ado­mánya: szobor. ÍII. Csenger. Mátrai-gyár ado­mánya: plakett. Altiszti verseny: Ötös holtverseny miatt a sorren­det szolgálati idők szerint állapította meg a jury. I. Kisvárda. Hermann József, Tarnay testvérek dija: ezüst óra. II. Nagykálló. Kondacs László. Ezüst cigaretta tárca, egyesület ado­mánya. III. Mátészalka, id. Csizmadia Ferenc. Cigaretta tárca, egyesület adománya. Füzesgyarmat, Varga János, Má­tyás Annus dija: 1 óra. Mátészalka, ifj. Csizmadia Ferenc. Oklevél, egyesület dija. Legjobb vezénylők az 5-ös szerelésnél: 1. Nyircsaholyi vezénylő Köhler dija 1 cigaretta tárca. 2. Ajaki vezénylő Köhler dija 1 cigaretta tárca. 3. Kemecsei vezénylő Köhler dija 1 cigaretta tárca. A 9-es szerelésnél: 1. Fehérgyarmati vezénylő 1 ci­garetta tárca. 2. Kisvárdai vezénylő 1 cigaretta tárca. 3. Nagykállói vezénylő 1 cigaretta tárca. A helybeli csapatokat Mónus és Anzelik szakaszparancsnokok vezé­nyelték, akiknek jelentős részük van a szép eredmény elérésében. Délután a gyártelepen az összes tűzoltók és vendégek előtt be lett mutatva a Mátrai-gyár motoros aggregátja különféle szerelések kap­csán, Szőnyey ny. alezredes, a gyár képviselője és a gyár mérnökének vezetésével. Be lett még mutatva a Tendloff Ditrich gyár motoros agg­regátja is működésben. Mindezek ritka és tanulságos élményül szol­gáltak a tűzoltóknak, A versenyek befejezése után be­szédet intéztek a tűzoltókhoz Péchy László főispán és Dr. Marinovich Imre államtitkár, aki a dijakat is kiosztotta. Ezután a Hangya Szövetkezet vendéglőjében a tűzoltó legénység vacsorája tartatott meg. A minden­képpen szépen sikerült ünnepélyt este a Hangya Szövetkezet nyári helyiségében táncmulatság követte, mely a hajnali órákig tartott. Dr. S. Gy. Eladó Rápolton 654 négyzetöl telek a rajta levő építményekkel és egy nagy deszka és el­bontható csőr két kisebb­nek is megfelelő. Ugyanott egy 17 soros vetőgép, egy triör, egy szecskavágó is el­adó. Feltételek megtudhatók SZABÓ E. Miskolc, Gyöngyvirág-utca 8 sz. — Közhivatalok, vállalatok, nagyobb cégek és magánosok csak a világhírű Remington-iró­gépeket kedvelik. Lapunk könyv- kereskedése elvállalta a Remington- irógépek képviseletét s az érdeklő­dőknek be is mutatja a Remington- Portable, a 12-es modelü egészen modern gépet s Rem-Blick uj tipusu kis gépet. Gyári árak — részlet- fizetési kedvezmény! Használt gépek átcserélése. Kölcsey, mint Szatmár követe. II. A magyar nyelvért. Itt már iskolás bizonyítékunk is van és Kölcsey ez irányú működé­sének ismeretes eredménye az 1832—36. országgyűlés végeztével életbelépett 1836. évi III. törvény­cikk, mely öt paragrafusban hiva­talosan is használandó nyelvvé teszi a magyar nyelvet törvények szer­kesztésében, pereskedésben és Íté­letekben, hiteles kiadásokban, anya­könyvekben. Sőt az óaradi oláh papi szemináriumban is kötelezővé teszi a magyar nyelv tanítását. Most, 100 év után, ha elsoroljuk, termé­szetesnek tűnik ez s inkább az kelt megütközést, hogy lehetett e más­ként is? Volt bizony. A magyarság mű­veltsége, az európai kultúrához fü- ződése a papsággal s igy az egy­ház hivatalos nyelvével, a latinnal van összefüggésben. A rengeteg há­borúskodás, török iga, belső viszá­lyok nem engedték önálló kifejlő­désre a magyar művelődést. A Habsburgok erőszakos németesitő törekvései ellen pedig örülnie kel­lett a magyarságnak, ha legalább a latinra fektetett műveltségi alapjait megőrizhette. Mégis csak holt nyelv volt a latin s nem lehetett olyan elárasztóan nemzetrontó hatása, mint a németnek lett volna és volt is, amennyiben használták. Igaz vi­szont, hogy a holt nyelvbe temet­kezés tespedté tette a nemesség nagy részét nemcsak idegen nyel­ven érkező kultúrával szemben, de saját nyelvüket is csak pásztorda­lokra, káromkodásokra és parlagi dolgok kifejezésére tartották képes­nek. Mit kellett végezniök az írók­nak, mig a nyelvet kicsiszolták ? Milyen keserves tapasztalatok érlel­ték meg a nyelv hivatalos haszná­latának szükségét ? Ezekre a reform­kor történelme felel. Mi most az ismertetett törvény keletkezéséről s ebben is Kölcsey szerepéről írunk. Jól esik elkönyvelnünk, hogy ezzel nyerte meg az első csatát az or­szággyűlésen s talán az egyetlent, amely kézzel fogható eredményre vezetett. Utasításában is benne volt a nyelvügy pártolása, hiszen a megyei urak mindig többet érintkez­tek kultur nemzetekkel és belátták, hogy az osztrák elnvomás ellen nem elég a tespedő latin nyelvbe bur- kolózniok. Széchenyi, Wesselényi és az irók hosszú sora nyilvános kö­vetelménnyé tette, hogy a saját nyelvünkben kell művelődésünket előmozdítanunk. Nemzeti megma- radhatásunknak ez nélkülözhetetlen alapja. De nem volt ezt könnyű a többséggel elfogadtatni, a kényel­mes, uj fordulatokra nem kötelező latin helyett. Még nehezebb volt a német kultúrkörbe beléhelyezkedett főrendeket meggyőzni, hiszen alig- alig ismerték a nyelvünket. Az egy­háziak (kath.) természetesen ragasz­kodtak hozzá. Az udvar pedig még kevésbé örvendett nemzeti nyel­vünknek. Ennyi ellenfélhez még egy erős csatlakozott. Magyaror­szág sosem volt egynyelvű teljesen. A különféle pusztulások és vészek nyomán még inkább idegenek te­lepedtek hazánkba is, az ország szélein lakó nemzetiségek pedig a magyarság Bécsből gyengített veze­tése mellett megőrizték önálló tö­rekvéseiket. Oláh, tót, horvát kö­römszakadtáig ragaszkodott a latin nyelvi közigazgatáshoz s az udvar nemcsak akkor támogatta a ma­gyarság elleni szándékukat, hanem a siralmas világháború előtt is el­lenünk uszította őket. Mi elvérzet­tünk ezen, minket elejtett ez a jól alkalmazott döfés képtelen mérgei­vel és hazugságaival. De meg kell még ejtődniök a mieinket tapodó nemzetiségeknek is. A nyelvügy harcát illetékesebb nem is vezethette akkor, mint Köl­csey. Az Antimondolat írója nem­csak képzett nyelvész, kitűnő stí­lista és több kulturkör ismerője, de valósággal a magyar nyelv szerel­mes képviselője. Kende Zsigmond- hoz irt leveleiben, Országgyűlési Naplójában olyan jóleső tudattal könyveli el győzelmét, hogy nála csak a túlságosan elbizakodott had­vezérek lehetnek büszkébbek, de tetteik hatásában nem tudatosabbak. A kerületi üléseken kezdődött a harc. Kölcsey vezette és őt bízták meg a javaslat elkészítésével is. Az országos üléseken már nehezebben ment a dolog, mert ott nem Köl­csey és nem kölcseyek elnököltek, hanem méreyek, akik nem érezték mi lélekemelő van e szentnek ne­vezett ügyben és nemcsak maguk ellenezték a nyelvet, de nyílván ellene tüzelték az egyházi rendeket és nemzetiségeket. Különösen so­kat évődött még Kölcsey a tótok királyával, az öreg Almásyval, aki mindenáron ragaszkodott a latin­hoz. A többség azonban emelkedett szívvel, lelkesedéssel támogatta Köl­cseyt s felterjesztették az első ér­demleges törvénytervezetet a főren­dekhez. Érdekes már első indoko­lása is Kölcseynek: 500 főrend, a 700 ezer nemes és tiz milliónyi nép egybeolvad a nyelvben. A főrendeknél azonban hiába védte Wesselényi, nagy volt az el­lenkezés. Naplójába irja Kölcsey 1833. fébruár 20-án: „Uraim... á kaszti lélek többé üdvösségre ném

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents