Szatmár és Bereg, 1929 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-20 / 3. szám
4-ik oldal. SlÄlMÄRlS BERM 1929. január 20-án. Meghatottan emelkedett szólásra a köszöntések után Osváth Lajos szv. főtanácsos, hogy elmondja búcsúszavait. Végtelen jól eső érzéssel tölti el szivemet — mondotta — annak látása, hogy erre az én bucsu-vacso- rámra, jó barátaim, jó ismerőseim, munkatársaim ilyen szép számban jelentek meg. Nyolc és fél éve múlt, hogy ideérkeztem Mátészalkára azzal a rendelkezéssel, hogy az ősi székhelyéről kiűzött vármegyei al- ispáni hivatal kiegészítő része koppén egy számvevőségi kirendeltséget megszervezzek és annak vezetője legyek. Ez idő alatt mindig igyekeztem mindenkor nem a rideg paragrafus szerint, hanem szívből elintézni a reám bízott feladatokat. Távozásomkor hálás szeretettel és tisztelettel emlékezem meg Péchy László főispán úrról, ki nagyon sokszor állott mellém jó akaratú tanácscsal, előmenetelemben szives pártfogással. Igaz tisztelettel, baráti szeretettel búcsúzom el dr. Streicher Andor alispán úrtól. Öt éve múlt, hogy együtt dolgozunk, bizony nehéz viszonyok között, azonban a legkisebb nézeteltérés nélkül. Kedves munkatársaim és tisztviselőtársaim ! Amit tettem vármegyénk érdekében, a ti segítségetekkel tehettem. Hálásan köszönöm munkásságotokat, segítségeteket s emlékezzetek rám távozásom után is szeretettel és jó emlékkel. Szeretett kedves barátaim! Kik mindenkor szívesen fogadtatok, kikkel sok jó időt töltöttünk együtt, tartsatok meg engem jó emlékezetetekben, áldjon meg a mindenható Isten mindnyájatokat, áldja meg csonka vármegyénket s engedje meg a jó Isten, hogy mielőbb, mint egész vármegye legyen része boldog nagy Magyarországunknak. Osváth Lajos búcsúszavait meleg együttérzés fogadta s utána még sokáig maradt együtt a népes társaság. fG r-í Sí t€MK&Tlíim A .Teáskanna* védjegyű tea a közép- európai lakóink itala icggei, délután, este. az Iparosok, kereskedők, uj év elején szükséges bármilyen üzleti könyveiket kedvező árban beszerezhetik a „Szatmár és Bereg" könyvesboltjában. A Mátészalkára átköltözött Vitek Károly zenetanártól táj dalommal búcsúzik az elszakított nagykárolyí magyarság. Mi örömmel köszöntjük s a mátészalkai zenei élet komoly megteremtését várjuk tőle. károlyban 23 évi lankadatlan munkájával s azt is jól tudjuk, hogy az elszakított Nagykároly zenekultúráját milyen pótolhatatlan veszteség érte az ö eljövetelével. Ámde beszéljen helyettünk a Szatmármegyei Közlönynek alábbi cikke: Á „Szatmár és Bereg“ jelentette már olvasóinak, hogy Vitek Károly okleveles zenetanár Nagykárolyból átköltözött Mátészalkára s megkezdte a zeneoktatást a megyeszékhelyen. Mi jól ismerjük azokat a mérhetetlen fontosságú szolgálatokat, amelyeket Vitek Károly végzett NagyBucsuzunk Vilek Károlyiéi. Vitek Károly ma már, amikor ezt a néhány szót Írjuk róla, Magyarországon, Mátészalkán folytatja a legszebb munkák egyikét, a zene, a dal tanítását. Mi, Nagykároly város ösz- szes lakossága letörleszthetet- lenül sokkal tartozunk Vitek Károlynak, aki nem volt képes megélni abból a hatalmas zenekultúrából, amelyet nálunk teremtett. Meri azt a hatalmas zeneéleiet, amely ma itt lüktet, kizárólag Vitek Károlynak köszönhetjük. Ő teremtette meg; az ő lelke, az ő idegei, az ő vasakarata kreálta ezt a csodát. A fiatalok, akik már beleszülettek, nem tudják kellőképen értékelni, mit jelentett Vitek Károly Nagykároly városának. De mi jól emlékszünk rá, hogyan álltunk zene dolgában évtizedekkel ezelőtt, mielőtt még Vitek hozzánk került volna. Alig volt annyi zenélő ember nálunk, amennyit az ujjainkon megszámlálhattunk volvna és ujjal mutattunk rájuk, annyira tudtuk, ki mit tud zenélni. Fásult közöny ült a városunk ideológiája felett akkor ebben a kérdésben is, mint sajnos mindenkor mindenben. Fiatalos, dacos, nagy akarással jött akkor hozzánk, valahonnan mintha az égből pottyant volna le, egy nagyszerű álmokat álmodó és nagy terveket megvalósítani akaró fiatalemberke — Vitek Károly. Mikor megmondotta, mit akar, kinevettük. Talán elszontyolodott érte egy kicsit, de nem hagyta magát; felszegte dacosan a fejét és azt felelte a tamáskodásunkra: majd meglátjátok ! És megláttuk. Levett kalappal és meghatódott szívvel nézünk végig Vitek Károly pár évtizedes munkáján, amelybe életének derekát ölte bele. Ma már odajutottunk, hogy az ujjainkon olvasgathatjuk azokat a családokat és ujjal mutogathatunk azokra a házakra, ahol nem akad legalább egy zenélő ember. És most jön a magyar művészet és kulturmunka ősi sorsa. Valljuk meg őszintén, hogy Vitek Károly nem tudott „tisztességesen“, vagyis a munkája nívójához mérten megélni a zenetanitásból. Eltengődött valahogyan, nem halt meg éhen, az igaz. De ne felejtsük el, hogy egy jelentéktelen kisiparos is tud szerezni egy élet munkája árán legaMíkor vannak vármegyénk községeiben az 1929. évi országos vásárok? A vármegyei hivatalos lap legutóbbi száma érdekes kimutatást közöl a vármegyénk területén és a 30 kilométeren belül eső szabolcsmegyei községekben tartandó országos rokról. es 1929. évben heti vasaAz összefoglaló, táblázatos kimutatást helyénvalónak találjuk az alábbiakban lapunk olvasói előtt is köztudomásúvá tenni: E tv cr A község neve Országos állat és kirakóvásár. Hó és nap. Hetivásár mely napon mily felhajtással J II 111 IV V. VI. VII Vili IX. X XI XII i Mátészalka 21 18 22 22 30 18 szerda sertésfalhajtás 2 N isyecsed 5 9 4 13 8 3 3 Fehérgyarmat 4 8 13 29 23 16 kedd állatfelhajtás 4 Kölese 25 29 29 2 5 Jánk 14 16 12 12 6 Csi’ne^r 18 15 8 19 17 21 19 16 20 18 15 20 péntek állatfelhajtás 7 Yásárosnamény 18 2 7 3 7 9 2 9 kedd sertésíelhajtás 8 Csaroda 16 5 9 T arpa 19 11 8 (szünetel) 10 S'amnsszeg 21 10 11 G^csálv 3 2 [2 Mándok 4 11 27 12 21 2 13 Nvlrbakta 28 15 1 19 4 szerda ló, szarvasm.,ser. 14 Nvirhátnr 28 6 12 14 12 csütörtök állatfelhajtás 15 Narmada 27 8 24 11 27 kedd sertésfellajtás 10 Kisvárda 18 6 17 2 28 23 A a világminden bármilyen nyelvre legrövidebb idő alatt is a belügyminisz^J'js&lITSITSiJuL nyelvéről HllClvSvIl ldOrQlljlIK térium által megállapított alacsony díjtételek mellett MAGYAR HIRDETŐ IRODA FIÓKJA lapunk kiadóhivatalában.
