Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-05-27 / 22. szám
Ara 20 fillér. Vili. évfolyam 22. szám. Siivvii is Bibe! POLITIKAI, TÁRSADALMI E'S KÖZGAZDASÄGI HETILAR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátészalka, Horthy Miklós-u. 8. Telefon 38. Postatakarékpénztári csekkszámla : 54003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja: „Szatmár és Bereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: * Félévre 4 P 80 f. Negyedévre 2 P 40. Az érdekelt minisztériumok a lehetőség határáig elmennek Sagykársujftotta vidékeink megsegitésében. Országgyűlési képviselőink állandóan munkálkodnak az eredmény biztosítása érdekében. — A „Szatmár és Bereg" eredeti tudósitása, — Amióta a tavaszi fagyok pusztítása vármegyénkben ismeretes lett, a „Szatmár és Bereg“ pontosan beszámolt a megindult segítő akció minden nevezetes fázisáról. Múlt számunkban arról is hírt adtunk már, hogy a főispánnak Mayer János földmi- velésügyí miniszterrel és Sza- bóky Alajos pénzügyi államtitkárral folytatott emlékezetes tárgyalásai óta országgyűlési képviselőink Búd János pénzügyminisztert keresték felKépviselőink fáradozása a kormány-segítség kieszközlése érdekében újabban is nevezetes sikereket ért el. Ugyanis határmenti vármegyénknek az idén még rendkívüli fagykárokkal is súlyosbított kedvezőtlen gazdasági helyzetének szanálását célzó közigazgatási bizottsági felíratok és a beregmegyeí május 6-iki gazdagyülés ezzel egyező kérvényének kedvező elintézése érdekében Tomcsányi V. Pál, Gulácsy Dezső és Szu- hányi Ferenc képviselő eljártak úgy a határmenti képviselőknek a földművelésügyi, kereskedelmi és pénzügyminisztériumokban az államtitkárok elnöklete alatt a szakosztály főnökök jelenléte mellett megtartott értekezletein, mint az egyes minisztereknél# > Kérelmeik az alábbiak voltak: 1. Munkaalkalmak nyújtása vízi- és úti munkálatok utján. 2. Őszi vetőmagról való gondoskodás. 3. Jövedelem és vagyonadó kivetésénél könnyítések — tekintettel határmenti megyénk különleges, leromlott helyzetére, tehát függetlenül a fagykároktól, mint állandó kedvezményes elbánás. 4. Adóhátralékok behajtásának kamatmentes elhalasztása. 5. Olcsó hitelnyújtás — tekintettel telekkönyvek hiány ár a. 6. Fagykárok teljes mértékben való tekintetbe vétele adó elengedésnél ezen a címen. Képviselőink minden oldalról a legnagyobb jóakarattal találkoztak. Azt, hogy e kérdések hány százalékig lesznek teljesíthetők, ma még nem tudhatjuk, de tapasztalva a jóakaratot, bizton remélhetjük, hogy ez el fog menni a lehetőség határáig, minek elérésében képviselőink állandóan munkálkodnak. Á vásárosnaniényi járás ipartestületi slSIjároinak uj választása. Az elmúlt év augusztus havában Vásárosnaményban megtartott járási Ipartestületi közgyűlés megválasztotta tisztikarát, amely választást egyesek megfelebbeztek. Az elmúlt heteken megtartott ipartestületi közgyűlés az ipartestület elnökévé nagy szótöbbséggel ismét Szilvássy Károly vásárosnaményi cipészmestert választotta meg. Ipartestületi tagok lettek: Koncz József, Danes Lajos, Száméi József, Weisz Béla, Szalma József, Balázs Károly, Stark Márton, Koncz Béla, Kosa József, Száméi András, Krémer Menyhért. Az alelnöki tisztségre Weisz Béla a testület jegyzőjévé egyhangúlag ismét Sándor János választatott meg. Pünkösdi rege. (Esmond Harmsworth budapesti látogatása.) A nap első sugarai törtek elő az égbolt alján, mint végtelen arany nyilak, megremegtették friss csókjukkal az éledő fűszálak harmatos fejét, beragyogták a Gellért mohos szikláit, végig simogatták az utak mellett szelíden nyújtózkodó pázsitot, melyeknek közepén három árva ibolya hullatta le reggeli harmat köny- nyét. A legkisebbik ágaskodni próbált , hogy Zössze-ölelkezzék a pünkösdi ragyogással, de vékony szárában éles fájdalmat érzett. Hirtelen visszaroskadt és testvéreit nézte, akik mintha mély, mámoros álomból ébrednének megcsuklott virággal, fátyolos, töredezett hangon beszéltek. „Nem volt álom“ mondta a középső, én láttam, hallottam, megremegett bele minden szirmom a gyönyörűségtől. Ott, ott, lenn jött, sötét volt a hegyen, mindenütt ember, meg ember; egyszerre, mintha megmozdult volna a hegy, száz, meg száz bot gyűlt ki lobogva az ég felé s körül fogott bennünket egy nagy szikrázó tüz-kigyó, sziszegett, sistergett, de minden hangja elveszett egy félelmes, gyönyörűséges, zengő kiáltásban; Gellért apánk vaderővel verte vissza, a Duna felé; a folyó hullámokat küldött érte a magasba és dühös rohanással vitte lefelé hazám felé. Vaskapu felé. Az emberek folyton jöttek, egy rám lépett, leszakadt egy levelem, de nem bánom, mert láttam őt, amint délcegen, karcsún állt, ott lenn az emelvényen és mosolygott, szüntelen mosolygott, feje felett olykor, bearaMÁJUS. Záporos esővel becézgeti kertünk s bimbózza rózsáink a májusi ég. Lugasunk levelét kedvvel szaporázza s legyezi bokraink a tavaszi lég. Illatos balzsamát akácunkra önti s áradón felhőzi felénk szerteszét. Villog a napfény az anyus könyve lapján s pirosán fürdik a nyugvó kertiszék. Vén fa száraz törzsén hajt egy zöld kis ág, ám a koronája régtől oda van. S e májusi édes szép tavasz-órán — gyümölcsről kérdezget játszó kisfiam. Fábián Sándor llülÄi!!! SzatÉüf e ocpiagpányai. Felolvasta: Szendrey Zsigmond tanár, a Magyar Néprajzi Társaság rendes gyűlésén. Dalok—vers ek. III. Hazafias dalaink közt még XVIII, sz. eleji is akad, mert 'pl. Ecseden még néhányan el tudják danolni a Rákóczi kesergőjét; Óváriban, Csen- gerben, Szatmáron pedig még a bugyogós németről szóló gunynótát is el-eldanolgatják: Ne szeresd, galambom, a nimet hadnagyot: bugyogója vagyon, mennykő csapja agyon! Inkább szeresd, rózsám, a bajuszos magyart; a bajuszos magyar subájába takar ! A Kossuth-strófák közül is sokat ismernek és énekelnek ma is, pl. Mátészalkán. Újabban pedig igen sok Horthy- és levente-nóta termett és alakult a régi katonadalokból, íme, mindenikre egy-egy: Horthy Miklós ha felül a piros pejlovára, úgy vágtat be, úgy vágtat be Nagyromániába: a két szeme ragyog örömében, lova lába habot ver a piros oláh vérben! (Ököritó], Nyírcsászári barna kis lány vagyok én, kinek csók kell, jöjjön ide adok én; adok csókot, százat is a legénynek, de csak annak, de csak annak, ki beáll [leventének !] A tulajdonképeni katonadalok a trianoni igazság és józanész következtében már csak a volt katonák emlékezetében élnek. Nincs is sok mondani valóm róluk: az országban ismert katona-, kaszárnya-, harci- és kórházi nóta valamennyi. Pásztor- és betyárnóta nem sok akadt s ami akadt is, pl. a menyecskével játszó kanászról, vagy az erdőről, amelynek fájából készített hegedű teremti a betyárt, stb. közismertek. A bordalok is legnagyobb részt ugyanazok, mint más borvidéken, pl. a „Meg ne mondja komámasszony az uramnak“ kezdetű összes strófáival, de Mátészalkán még e kevés más helyről ismert harmadikkal is: Odaáltal a kocsmában jó bort mérnek, jöjjön, kedves komámasszony igyunk egyet: egy-két icce piros bor lecsorog az mindenkor, komámasszony ! Ugyancsak mátészalkai feljegyzésü ez a mulatónóta is: Halnak a papok, én is bekapok, eklézsiábul vagy borbul, ahogy a szerencse fordul; mert hát nem lehet az ember fábul, ki kell rúgni a hámfábul! De legáltalánosabb elterjedésü ez a részegesen, dadogva énekelt bordal: Re-rektor uram ká-káposztája, tö-tövig édes a torzsája; a-azért vagyok na-nagy vitába, ne-nem kaphatok a magvára! Csak éppen Szatmárhegyen és Nagybányán élnek helyi érdeküek is, pl.: « A szatmári öreg hegyen jó bort isznak a pincében ritkának van jó teteje, mégis egyre isznak benne! (Szatmárhegy.) Fehérvári sürü pince, ritkának van teteje, de bor ugyan jó van benn, galambommal ittam benn tegnap este. (Nagybánya.) A következő pedig akkor született, amikor 1906-ban a nagybányai szőlőket a fekete tücsök tünkre- pusztitotta: Három fehér szőlőtőke, három fekete, nem szüretelünk az idén: tücsök megette • átok rátok, vakapátok, hejretyu, a sok jó bort felfaltátok, hejretyutyutyu! A kortesdalokat a szatmármegyei egykorú lapokból gyűjtöttem össze: ma már nem élő s különben is csak alkalmilag élő nóták. Épp ily csak emlékezet-életet élnek ma már a bakternóták is, de azért mégis sikerült belőlük egy teljes kollekciót megszereznem Sár- közujlakról, nehány töredéket Batiz- ról (Ethn. 1925:179.) s egy 1899-ből való Szilveszteréjfélit Nagybányáról:
