Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-07-15 / 29. szám
2-ik oldalSXAlMán fes nmi 1928. julius 15-én. nagyon levert válaszával, hogy már próbálta, de nem sikerült. Annál nagyobb volt meglepetésem, s örömömben lélekben ujjongtam, mikor lehangoló válasza után rövidesen megjelent dr. S ...... . lelkes felhívása. Kedves, ösmeretlen cikkíró, lélekben hadd szorítsam meg a kezét s hadd öleljem magamhoz! Bizony, Istennek lelke érintett és kapcsolt össze bennünket e szent gondolatban!! Hogy a Kölcsey nagy szelleme és neve kultuszán kívül miért szükséges? Kedves olvasóm, láttad Te már közelről, figyelted s gondolkoztál felette : milyen fán termett, kicsoda, micsoda világ a szamosháti, a iápi, a hármasháti magyar nép világa? Látod-e, mennyi apró, szines, értéktelennek látszó gyöngyöt hord össze s csillogtat meg előttünk a tudós Szendrey Zs. tanár e lap hasábjain ? Hogy miért nem un belé ezekkel a primitiv dolgokkal, versekkel, nótákkal, babonákkal bíbelődni, babrálni ! ? Mert bizony ezekben valami van. Érték. Egy tiszta, ősmagyar népnek ősisége, magyarsága, ezredéven tu! nyúló létének bizonysága lüktet azokban. De hát még a többi, nagy titok, amely ott van mindennapi életében, szokásaiban, felfogásában, hitében. Ahogy jön és megy; amint az ekét tartja, csárdását járja, lakodalmát csinálja, házában, falujában él és uralkodik és a hogy beszél, majdnem tiszta irodalmin, de amely mégis Makó—Jeruzsálemtől az irodalomhoz a maga csinálta szavaival („ránkor“ „érteke“), speciális-e-jével, „nyul“ helyett „nyol“ kiejtésével és a tán sehol az országban nem található „fele“-zésével (az irodalmi egyesületet alakítjuk megfele !!) Költészete : minden falu poétájával, fejfa Felolvasta: Szendrey Zsigmondi tanár, a Magyar Néprajzi Társaság rendes gyűlésén. X. Babonák — mondák. A sárkányról ma már csak a nagyapákra hivatkozva beszél az ecsedí láp környéke; pedig a múlt század közepéig még minden pá- kász látta vörös taréját s a sárkányölő Báthori mondája ma is elevenen él: Mérken mérgesedett meg, Vállajon vállba döfte, Csanáloson pedig a csalánba lökte. Sok érdekes apró szokás is megfigyelhető még a szatmármegyei népnél. Felsőbányái lakodalmi szokás a kakasütés. Az esküvő előtt három héttel hizlalóba fognak egy kakast s ezt az esküvői ebéd után az udvaron cölöphöz kötik. Aztán az egyik nyoszolyólány beköti a vőlegény szemét, a vőfély pedig olyan hosszú rudat ad kezébe, amekkora pórázra van a kakas kötve. Aztán egy darabig össze-víssza sétáltatja, majd a cölöp körül jól megforgatva magára hagyja. Most elsül a pisztoly, ráhúzza a cigány, megindul a vőlegény s a rúddal ide-oda csapversirójával; művészete vászon munkájával, csipkevarrásával, csikszövé- sével. Óh kérem, az irodalmi egyesület nemcsak arra volna, hogy ambíciókat hevítsen, genieket termeljen ki, — bár hát ki tudja: hol szunnyad a Tisza-Tur-Sza- mos füzesei közt, vagy gyűjti rakásra alkalmi alkotásait köztünk egy-egy nagy „Eljövendő ! ? Teszem azt: a Tiszahát nemcsak diót termel és szilvapálinkát, hanem Móricz Zsigmondot is adott e honnak. (Tiszacsécsén. Hát ennek szülőháza meg van már jelölve ? És nem is az a fontos, hogy írók legyenek az irodalmi egyesületben, hanem az, hogy a magyar elmék, szivek és kezek kultúráját, művészetét emelje, előbbre vigye, kifejlődni segítse s belekapcsolja egy vidék szellemi éleiét az ország, nemzet egészének hasonló munkájába. * Köszöntőm a „Szatmár ésBereget“, hogy a Kölcsey Irodalmi Egyesület, vagy „Kölcsey Kör" felélesztésének nemes munkáját megindította. Úgy vélem azonban, hogy az első lépésnél már is soká időzünk. Immár negyedik hónapja, hogy csak hozzá szólunk. Félős, hogy addig beszélünk róla, mig elbeszéljük. Ha 4L B. bizonyos érzékeny pontokra hívta fel a figyelmet, én megértem(!), de viszont vallom, hogy itt minden érzékenységet, mellékes célt, egyéni ambíciót háttérbe kell szorítani ennek a gondolatnak: megyei kultúránk érdeke, megyei intelligenciánk, sőt vármegyénk becsületügye az eszmének minden mellékes tekintet nélkül való felkakod. Néha véletlenül hamar agyoncsapja a kakast, de sokszor ugyancsak komikus a szegény vőlegény szerepe : belebonyolódik a pórázba, nekirepül a kakas, hasraesik, stb. Mikor aztán végre a kakas elnyúlik: tus, majd induló és megkezdődik a lakodalmi tánc, a kakasból pedig vacsora lesz estére; a kakas heréje a „menyasszony-porció“, hogy meddő ne legyen. Hodászon és Tiszabecsen névnapkor a vendég a házbalépte előtt cserépedényt vág az ajtófélfához, hogy annyi áldás szálljon a gazdára, ahány darabra tört az edény. Néha az edénybe bizonyos szerencsét hozó „egyébfélét“ is beletesznek. Nagykárolyban 2—4 óráig tart a fizetéses fonás; ha a leányok a nagy beszélgetés miatt nem hallják meg a négyórai harangszót és tulfonnak az időn, a kint várakozó legények lámpát gyújtanak, fedőt vernek, ko- lompolnak s közrevéve a lányokat, igy kisérik őket hazáig; a menetet egy lóhátas legény vezeti s a gyerekek ujjongó hada zárja be. Aratóünnepet úgyszólván mindenütt tartanak.' Legceremóniásabb volt Nagygécen, a Luby-családnál; ennek üdvözlőverseit sikerült meg is szereznem. Kocsordon az aratás rolása s ha kell a köznek és az egyéneknek még anyagi áldozatával is leendő megvalósítása! Lesz-e hát irodalmi egyesületünk ? A kik az első lépést megtették, azoktól várjuk az előbbrevitel második és további lépéseit! Tiszaháti. Li ifjúság helyzete és az egyke-rendszer. Irta: dr. Jeney Béla (Fehérgyarmat). Pár hete múlt, hogy megint bezárultak az iskolák kapui. A még tovább tanuló fiatalság kipiheni az évi munka fáradalmait, a végzett fiatalok pedig neki indultak a nagy világnak, hogy maguknak valami megélhetési forrást keressenek. Az előbbi tábor örömre-gyult arccal hagyja el az iskola kapuját és viszi haza bizonyítványait, az utóbbi pedig lehorgasztott fővel, könnyes szemmel távozik az iskola nemes falai közül. Régen ezek is örültek, vidám, derűs arccal vették kezükbe végbizonyítványukat, diplomájukat, hogy azzal elfoglalhassák a részükre már előre biztosított állást. Most nincsen szomorúbb lény a világon, mint a legnagyobb bizonytalanságban hánykódó végzett ifjú. Ez a kétségbeejtő szomorú valóság, a szellemi proletáriátusnak év- ről-évre való rohamos szaporodása mindinkább szükségessé teszi, hogy a legbehatóbban foglalkozzék ezzel a kérdéssel nemcsak a kormányzó hatalom, hanem maga a társadalom is. Nagyon sok népes és gazdag társadalmi egyesületünk van, még sem hallunk róla, hogy ezek közül egy is foglalkoznék azzal a kérdéssel, hogy hol és mi módon fog elhemegkezdésekor a földesurat szalmakötéllel körülkötözik az aratólányok s amig pénzt nem oszt szét közöttük, nem eresztik szabadon, de a kötözés szükséges, különben nem ereszt jól a búza. Felsőbányán az aratókoszorus menyasszonyt vízzel leöntik, hogy a búza jól eresszen s hogy a leány haja hosszúra nőjjön. Turístvándiban óév éjjelén a harangozó vezetésével 20—30 legény a toronyba megy, három versben meghúzzák a harangokat, aztán néhány karácsonyi éneket elénekelvén, karban kántálni indulnak. Felső- és Kapnikbányán a nagypénteki mise után Pilátus-v érést tartanak: amig a templomból való kivonulás tart, a gyerekek bottal ütik a cinterembe hordott deszkadarabokat s ezeket aztán a gyümölcsfákról lenyesett vadgalyakkal együtt ,a nagyszombati tüzszente- léskor a pap eltávozta után elégetik: ez a Pilátus-égetés. (V. ö még Szászrégen, Ethn, 2 : 49., 6 : 48., Csanádapáca, u. o. 16 :60. és Életképek 1845 : 443., Erdélyi közmondások 329-, Kálmány Szeged népe 3 : 142., Kovács Szeged és népe 319., Szinnyei Magyar Tájszótár 2 : 69. Idegen párhuzamait és megkísérelt magyarázatát 1. Róheim lyezkední az évről-évre végzett ifjúság? Egyik sem veszi észre, hogy itt ez országban rohamosan szaporodik az állami és társadalmi rendre nézve legveszedelmesebbé válható éhező diplomás intelligencia, az úgynevezett szellemi proletárság ? ! A jelen és jövő fiatalság helyzetének kérdése maholnap a legnagyobb és legkomolyabb problémája lesz a magyar közéletnek. Mert a közérdek, a kultúra, a fejlődés szempontjából nem elég csak iskolákat felállítani, a nagyszámú felsőbb iskolákat fenntartani, hanem egyúttal gondoskodni is kell az onnan kikerült és arra érdemes ifjak megélhetéséről és jövőjéről is. Küzd és nélkülöz a mai fiatalság. Legnagyobb részét az a veszély fenyegeti, hogy tanulmányai befejeztével nem tud elhelyezkedni. Ez a bizonytalanság pedig elveszi munkakedvét, fiatalos ruganyosságát, törtető becsvágyát. Lehangolttá, el- puhulttá és ezáltal mindenbe beletörődő s a körülötte történtekkel szemben közömbössé lesz. Az ideális ifjúság, anyagiassá, számitóvá, megbízhatatlanná válik. Jaj pedig annak az országnak, amelynek a fiatalsága ilyenné lesz! Az ifjúság bizonytalan jövőjével nagy mértékben van összefüggésben, az oly sokat hangoztatott és elitéit egyke-rendszer, vagy ha igy haladunk, az egyse rendszer. Ugyanis nagyon sok esetben nem a fiatal anya vagy mondjuk igy: fiatal szülők kényelemszeretete az oka az egy gyermeknek, hanem a szülőknek gyermekeik jövője iránti aggodalma, gyermekeik jövőie biztosításának ne_ Magyar Néphit és Népszokások 245. Megjegyzem, hogy Szatmárban és Biharban némelyütt nem „Pilátust verik“, hanem a „Pilátus macskáját kergetik“ és pedig a zsidók, mert a macska véletlenül bent volt a templomban, amikor a Jézus felfe- szitését kimondták s féltek, hogy elárulja őket. János-napján, junius 24-én tartják a bányászok az u. n. kozsina- égetést; ez is a cinteremben történik s a tüzet bőrdarabokkal táplálják, közben a gyerekek szájukra ütögetve valami különös dallamnélküli zümmögést hallatnak, a legények pedig állandóan tülkölnek. Érdekesek és változatosak farsangi szokásaik is. Hodászon pl. a legények női és a leányok férfiruhába öltözve sorra látogatják az ismerősöket s a szállástkérő idegeneket játszák; s persze, mindenütt nagyot mulatnak az előálló komikus helyzeten. — Nagykároly vidékén húshagyó délutánján a legények szalmaruhába öltözve, kezükben suhogó vesszővel végig futká- rozzák a falut, s akit találnak, sorra vesszőzik. — Mérken ugyanekkor este szalmabábut, boszorkányt kötöznek s a legények és leányok sorba állva végighurcolják a falun j
