Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-07-08 / 28. szám
Mátészalka, 1928. julius 8-án. Ara 20 Hllér. VIII. évfolyam 28. szám. { mÉSIIIKI POLI1 IMÁI, 11 E'S KÖZGAZDASÄGI HETILAP. ® «fc ... Szerkesztőség és kiadóhivatal s Mátészalka, Horthy Miklós-u. 8. Telelőn 38. Postatakarékpénztári csekkszámla : 54003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja: „Szatmár és Bereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 4 P 80 1. Negyedévre 2 P 40. Aratásra lendült izmos magyar karok az élet kenyerének dús vetését ölelik át egy csonka haza megtáruló áldott mezőin. Az Isten-áldás gyönyörű jutalma ragyog a kalászos rónák aranyán s minden nyomorúságunk közepette hü marad hozzánk az édes anyaföld. Hiába dacol az idő a földdel, hiába fagyasztja ártó hideg a gyengén kelő vetést, az örökké éltető, dajkáló talaj csak ránk köszönti az aratás boldog ünnepét. Magyar testvér, nincs igazabb szimbóluma a hitnek s gyökeresebb értelme a szimbólumnak, mint a tarlón a kereszt. Isten arca tekint reánk édes-biztatón az igazság erejével kikelő magnak termékenyítő Ígéretében. A magtermelés egyirányú rendszeréhez való szívós ragaszkodás nemzetgazdasági veszedelmét erőteljes hangsúllyal rajzolta meg kerületi látogatásai során Dr. Barthos Andor képviselő. Megfullad mielőbb ez a csonka ország, mely elől a levegőt is szeretnék elzárni az ádáz ellenségek, ha pangó kivitelét nem sikerül fokozni olyan cikkekkel, amelyeket a távoli külföld is szívesen megvesz és keres. Számszerű adatok bizonyítják e tétel igazságát s valóban itt van a tizenkettedik óra, hogy termelési irányunk módosításával uj utakat keressünk a nemzeti va- gyonosodás felé. A lehetőségek előttünk vannak, a baromfi, a gyümölcs és legfőbbként az okszerű tejgazdálkodás utján. A képviselő figyelmes gondoskodásából szakszerű előadás adott tájékoztatást jószándéku gazdaközönségünknek, ámde itt nem A budapesti Nemzeti Színháznak egy illusztris, harminc tagú csoportja, vitéz Garam- szeghy Sándor művész vezetésével felkeresi a nyár folyamán az ország nagyobb városait, hogy bemutassa a Jézus Krisztusról szóló, Gréban-féle Igazi Passió-t. A művészgárda tagjai többek között: Tasnády Ilona, Vizváry Mariska, Rózsahegyi Maríca, Abonyí Géza, Rózsahegyi Kálmán, Lehotay Árpád, Mihályfí Károly, Mihályfí Béla, Pethes Sándor stb. Mátészalkát julius hó 17-én látogatja meg a kiváló művész- társaság, hogy templommá magasztosítsák azt a színpadot, melyre lábukat beteszik. Tekintettel arra, hogy Mátészalka közönségének még sohasem volt része abban, hogy az ország első művészeinek ilyen nagyszabad megállnunk, hanem igenis lépjünk rá mielőbb az Ígéretes útra. Termelő gazdálkodásunk hivatott vezérei, alkotó munkára várunk! szerű összeállítását köszönthesse falaink között, meg vagyunk győződve arról, hogy oly szeretetteljes fogadtatással találkozik a kiváló gárda, hogy ők is szeretettel fognak visszaemlékezni itteni időzésükre. Krisztustragédiával egyidejűén egy bűbájos falusi történetet is bemutatnak. E darab főszereplőjében, Rózsahegyi Kálmánban alkalmunk lesz a kifogyhatatlan derűnek, humornak és az ősi magyar zamatosságnak inkarnációját, mint a legtökéletesebb művészetet élvezni, Figyelmeztetjük városunk közönségét és a vidékieket egyaránt, hogy akik e tökéletes művészi esemény részesei akarnak lenni, azok jó előre gondoskodjanak arról, hogy az előadásokhoz jegyet szerezzenek. A por fullasztóan szálldosó felhői kora tavasztól késő őszig elviselhetetlenül gyötrelmessé teszik a városiasodó Mátészalka legforgalmasabb utcáinak mindennapi életét. Az éles homok kivájja a szemet, gyermek és felnőtt tüdejét marja, beszálldos az üzletek polcaira s tönkre teszi az árut és pusztít és ráterül egy szívósan előretörni hivatott kisváros egész életére, hogy hiábavalóvá tegye a legnemesebb törekvéseket is, amelyek egy lüktetőén eleven fejlődés céljait szolgálják a megyeszékhely országraszólóan bámulatos előrehaladásában. Feljajduló szavunkat mi évről- évre elpanaszoltuk, méltó hát örvendezni annak a valóra válásán, hogy ez a nyár végre is meghozza a városias átalakulás legnagyszerűbb eredményét és a vasúttól a Templom-térig kockaköves modern utc^i burkolat szabadit meg a fullasztó portól. Az igy öntözésre is eredményesen alkalmassá váló utcavonalon jelentőségében alig felbecsülhető komoly lépést teszünk a fegfon- tosabb községfejlesztési és közegészségügyi célkitűzések megközelítése felé. Levélpapír különlegességek nagy választékban a „Szatmár és Bereg" könyvkereskedésben. A Nemzeti Szieiiéz legkiválóbb miivészei jelies bő 17-én Mátészalkán is bemutatják az Igazi Passiót. — Ritka művészi esemény a megyeszékhelyen. — Szatniármegye aépbagpáiyi Felolvasta: Szendrcy Zsigmond tanár, a Magyar Néprajzi Társaság rendes gyűlésén. IX. Babonák — mondák. A betegség is főkép asszonyi gond ; ők tartják számon a leggyakoribb népi bajok: a vágás, fej-, szem-, hát- és gyomorfájás, a nátha, hideglelés, sárgaság, szemverés, öntés, rontás, kelés gyógyitó keneteít, il- talait és varázslatait; a sok ráolvasás azonban Szatmárban is az öregasszonyok birtoka s csak tőlük végezve hatásos. S idetartozólag két különösen érdekes szatmármegyei népszokással találkoztam: Szamos- angyaloson sohasem volt s nem is lesz kolera, mert alapításakor két ikertestvér két egyhasi ökörrel a határt körülszántotta, — Panyolán pedig azt tartják, hogy mindenféle ragályos betegség csak akkor szűnik meg, ha egy halottat hasra for - ditva fektetnek a koporsóba. Me- gyeszerte ismerik és gyakorolják a rábőjtölést; pl. Opályiban, Nagybányán, aki valakire nagyon megharagszik, kilenc pénteken teljes böjtöt tart ellenségére s az akkor elsorvad és meghal vagy legalább is valami nagyon nagy szerencsétlenség éri. (V. ö. még Udvarhely m. Ethn. 12 : 35., Déva, Ethn., 15 : 42. és még Ethn. 27 : 85.) Babonás lelkivilágukban rendkívül nagy helyet foglal el a halál is; igen sok előjelét és okát tartják számon, de elhárításának is sok módját ismerik. Érendréden házépítéskor kutyát ütnek agyon és beépítik a falba, hogy tartós legyen; Patóházán és Opályiban új házba be nem költöznek addig, amig benne egy kutyát vagy kakast le nem vágtak és azt a ház tövébe be nem ásták. A túlvilágból összes babonáik csak a mennyországot ismerik; lakóik: az angyalok, a szentek s a gonosz szellemekké nem lett halottak. Ezeknek azonban nem sok szerepük van a földön s az emberekkel kapcsolatban ; pl. ha a bölcsős kis gyerek nevet, az angyalával játszik; ha vasárnap tésztát gyúrnak, sirnak az angyalok (Kocsord). A pokolról csak ez az egy babonájuk van: aki másra köp, a másvilágon tüzes tányérról kell azt felnyalnia (Nagygéc). Az összes emberfölötti s nem a mennyországban lakó lények vagy itt élnek a földön, vagy ha a földben laknak is, nem a keresztény pokolban s nem együtt, hanem külön- külön a föld színe alatt, sírban, s időnkint valamennyien meg-megje- lennek a földön. A népi pokol csak az ördögök lakóhelye, ahol napsütéses esőkor a feleségét veri, — ahol annyit ölt a lelken, amennyi öltést az életben vasárnap tett (Kö- mörő), — ahonnan pl. Panyolán kisérteni jár azt, aki este gyertyavilágnál tükörbe néz, — ahonnan feljár és megnyomja azt, aki éjszaka üresen viszi haza guzsalyát (Tu- nyog), — ahova leragadják a kedden és pénteken fonót s holtra táncoltatják (Nagydobos), -— s aki Szentgyörgy-éj felekor keresztuton húzott kör közepébe ül és a megjelent szörnyek láttára ijedtében ki nem ugrik e körből, az előtt megjelennek és képességet adnak neki bármikor olyan állattá változni, amilyent ekkor az ördögnek bejelent. A szatmármegyei néphit szerint igy kapta erejét számos csordás, hogy farkassá változhassék. (V. ö. Róheim: Magyar Néphit és Népszokások 90.) A föld színe alatt, sírokban, romok odúiban laknak s éjjelente onnan járnak fel kísérteni a hazajáró, idétlen, elátkozott s egyéb gonosz szellemek. A hazajárás megakadályozására számtalan babonás szokást gyakorolnak ma is. Az idétlenek alatt a kereszteletlenül elhalt kis gyerek lelkét értik (Ilk), amely éjjelente a temetőben mindaddig felsír, amíg valaki a keresztelési formulát el nem mondja rá (Pa- nyola). Az elátkozottak gonosz életű emberek, mint pl. a mátészalkai temető papja, a tunyogi mérnök, a csengeri kastélydomb asszonya, stb.; néha nem is emberalakban jelennek meg, mint pl. a mátészalkai temető fekete lova, a kocsordi Csür-dülő tüzeskereke, a tiszabecsi tüzessze- kerü lány, stb. Az ópályi pásztorokat is éjjente gyakran ijesztgetik a gonosz szellemek, különösen, ha barázdában feküsznek. Egy ilyen gonosz szellemet 1607-ben is emlegetnek az ecsedi várban: követ hajigáit az emberekre, összecserélte az ételeket, stb. (Szirmay 1 :77,, 2: 70.) Gyakori az elsüllyedés és kővé- válás babonás hite is; az előbbi az ecsedi láp környékén, az utóbbi pedig az oláhokkal érintkező területeken, Penyigén elsüllyedt az űrnapján szántó; róla irta Tompa a Süllyedés c. költeményét. Dióshalmon, Bajfaluban, Sürgyefaluban el1 ISSE® ESTETED KÖR W i J
