Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-07-08 / 28. szám
2-ik oldal. szít Mm is rerrc 1928. julius 8-án. Ne használjon p@cs@lya|ag-st f mert már műj eget kaphat. Népkönyvtárak vármegyénk iskolán- kivüli népmiivelésének ssolgálatáisaia. — A „Szatmár és Bereg“ munkatársától. — Az iskolánkívüli népműveléssel foglalkozók feszült érdeklődéssel vették a kultusz- miniszter ajándékát: a népkönyvtárat, hogy majd a népműveléssel kapcsolatos előadásoknak, tanfolyamoknak anyagát a falu többségének fokozott mértékben előadhassák s ezzel az önművelődést, továbbképzést, az olvasási kedvet, készséget a nép hozott megteremtsék, megkedveltessék. A könyvtár a leggondosabban lett összeállítva. Típusok szerint egy-egy könyvtár mindazokat a müveket tartalmazza, amely a továbbképzéshez, az érdeklődéshez vezet, mert a főelvet tartja szem előtt, amely épen a népművelésnek ismeretterjesztő menetirányát célozza. A helyi népművelési bizottságok előadói, vezetői a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak e könyvtárak összeállításáról és a népművelési munkánál való felhasználásáról. E könyvtárban pap, tanító, jegyző megtalálja a saját kulturigényeinek megfelelő kiadványokat, de megtalálja a falu földművelő népe is, csak éppen a vezetők irányítására van szükség. Igen elvétve, de sajnos akadt olyan vezető is, aki a a könyvtárt átvette ugyan, de annak nagyszerű összeállttá* sáról, müveinek íróiról sem győződött meg, hanem egyszerűen, mint valami — ingyen adott — alig használható könyvtárt kezelve, a könyvtárkezelőt sem választva meg, odadobta olvasás végett a közönségnek. A könytár könyvei majdnem kizárólag magyar írók munkái s igy e könyvtár egy kitűzött célnak lett szentelve, amely célt már az összeállításnál a valódi vezetőség : tanító, pap, jegyző stb. észreveszi, avagy vehette volna. Az adományozott könyvtár müvei a legújabb íróktól származnak s igy már ez is mutatja értékét, irányát és céljának felhasználását. A könyvtárban képviselve vannak a vallás-erkölcsi, nevelési, gazdasági, természettudományi, történelmi, művészeti, sőt jogköri tárgyak, csupán az útleírások terén van kevésbbé képviselve az irodalom, amitől azonban késülyedt a vasárnapi szénagyüjtő s kővé váltak felrakott boglyái. Ellenben a földön él a táios, pl. Tömpe József Győrtelkén; nem kellett neki se kocsi, se ló, szekeret vagy lovat rajzolt a földre, ráült s eltűnt a levegőben; néha a levegőbe emelkednek és kék meg vörös láng alakjában küzdenek egymással, s ha a vörös láng győz, az hét évi jó termést jelent, ha pedig a kék, az hét szűk esztendőt. A tiszabecsi tátosló nyomában viz fakad. Szintén a földön élnek a lidércek (Mátészalka), a kapnikbányai vadleány, ez az erdei csoda, amely kisérte ties erejével a legerősebb embert is lefogja és megkötözi, — s végül a garaboncás s az egész Szat- márban régtől emlegetett és ma is élő boszorkányok. Mint hires, régi boszorkányokat emlegetik Reketye Pilát, Varga Annát, Karikásnét, Bakimét, Fodornét, Rubánét; emléküket őrzik a borzovai, csengeri, cé- génydányádi és érendrédi Égetőhalmok; de Cseke, Becs, Tunyog, Császló ma is ismerik őket; pl. évente egyszer a Gellérten tartanak rákost, kedd estenkint pedig a ró- zsapallagi Farkasles-dülőn gyűlnek sőbben a könyvtárak elmaradhatatlan tovább fejlesztése körül is gondoskodás történik. A könyvtárat legtöbb községben a tanító vagy pap vette át, kik örömmel és lelkesedéssel vállalták a falu népe kulturális előrehaladásának nagy feladatát; a könyvtárkezelésnek igen is fontos munkáját. A könyvtárak vagy az iskolákban, a községháza tanácstermében, vagy a jegyzői irodában vannak elhelyezve, A könyvtárakat nagyobb részben fűzött, kötetlen állapotban küldték ki, mert a kultuszminisztérium elve az volt, hogy a könyvtárak beszerzésére rendelkezére álló összegből inkább több értékes munkát és több községet részesíthessen könyvtáradományban, mint a drága bekötéssel kevesebb típust állíthasson rendelkezésre ; de meg az az elv is vezette, hogy igy a vidéken amúgy is elszegényedett kis könyvkötő iparos munkához juthasson, A könyvek bekötését egyes községek készséggel vállalták, mert egyrészről a minisztérium intencióival talán egyetértettek, avagy az az elv vezette őket, hogy ne várjunk mindent az államtól ! A könyvek bekötését nem kell egyszerre keresztül vinni, mert ezt talán a nagyon is korlátok közé szorított községi pénztár nem is teljesíthetné, hanem tiz-tizenöt kötetenként. A bekötési összegre oly fedezetet kell keresni, amely a községet legkevésbbé terhelné pl. különféle mezőrendőri birságnak vagy más eféle összegnek bizonyos százalékát fordítani erre. Okkal-móddal mindent el lehet érni, mindent ^meg íshet oldani. A V. K. minisztérium népművelési ügy osztálya a könyvek bekötését oly módon óhajtja keresztülvinni, hogy az választékos külsővel is bírjon, szóval már a bekötésénél fogva is tetszetősebb legyen, ami nagyon természetes színében is megkülönbözteti egymástól a különböző müveket. Azokat a könyveket tehát, amelyek bekötés alá esnek, vagy sorozatonként, vagy 10-es csoportokban különböző szinü kötésbe kötendők (pl. a vall.-erkölcsi külön, a gazdasági ismét külön színben stb.) össze; karácsonykor a Luca-széke, máskor pedig a sóval behintett seprű mutatja meg őket, mert ha ilyen van a szobában, csak topognak, de sem leülni, sem elmenni nem tudnak, mig a seprüt ki nem veszik (Cégénydányád). Főfunkciójuk a szemverés, rontás és tej-elvitel; az utóbbi különösen Szentgyörgy-éjfe- lekor, ezért este kölessel szórják körül az istállót, mert addig be nem mehet, amig fel nem szedi s mire felszedi, feljön a nap (Tunyog). Cimboráik a babvető, rontó és varázsló vénasszonyok. Lidérc- és kincsmonda mindenütt van, pl. a csengeri Csüröskertben négy komondor, az érendrédi Égetőhalomban egy óriási varasbéka, a felsőbányái Killér-patakában egy ko- ronásfejü kigyó őrzi. Igen sok kincsmondában IV. Béla meg Rákóczi Ferenc az elrejtők (Bujánháza, Nagykároly, Erdőd, Felsőbánya)*. Kincsőrző és kincsmutató a bányapásztor is; a rájuk vonatkozó hit azonban semmiben sem külömbözik a más bányavidékeken ismertektől. K. M. rendelet® alapján statisztikái vezet az egyes kiadványok, használatáról s ezt a statisztikát záros határidőn belül a minisztériumba beszolgáltatni köteles. Mindazon által eléggé szomorú, hogy nem minden község kapott könyvtárat, de ezen is segíteni lehet még pedig oly formán, hogy az egyes közel vagy egy körjegyzőség alá tartozó s könyvtárral rendelkező községek időként a könyvtárral nem rendelkező községeknek némi díjazás és felelőség mellett 10—10 kötetenként 30 napos időtartamra átkölcsönöznek müveket, Az átkölcsönzés azonban csak a helyi népművelési bizottságnak engedélyével történhetik. Az átkölcsönzött müvek tisztán és sértetlenül szolgáltatandók vissza a könyvtártulajdonos bizottsághoz. A könyvek át- kölcsönzése a könyvtárkezelő és a helyi bizottság elnöke (körjegyző) jelenlétében történjék- A könyvtár átvételi elismervény és a dij előzetes lefizetése mellett adassák át, de csakis tanító vagy lelkész kezéhez. Ily testvéries eljárás mellett a szomszédos községi népművelési bizottságok is támogatásban részesülnek. Csonkamagyarország területén 3456. község van, melyből csupán 1200. község és 300 tanya kapott könyvtárt, — különböző típusokban, — A meglevő könyvtárak gyarapításáról is gondoskodni kell, hogy igy az olvasni akaró népünk fokozott igényei kielégíthetők legyenek. A gondoskodás, gyarapítás már a helyi bizottság szorgalmán és ügybuzgóságán nyugszik. A könyvtárt gyarapítani lehet adományozás és valami jövedelmi fölöslegen bevásárlás utján, csupán a kiválasztás a lényeges. Mindazok a lelkes és ügybuzgó vezetők, helyi bizottságok, kik iskolánkívüli népművelés szolgálatában állanak és igazi vezetők, úttörői és fejlesztői lesznek az iskolánkívüli népművelési munkának és a vele kapcsolt népkönyvtárügynek. Üres lélek nemesen érezni nem tud ! (—) Bocskor a vitrinben. A „Szatmár és Bereg“ egyik legutóbbi számában olvastam, hogy az átszervezendő szatmári rám. kath. egyházmegye püspök-jelöltjei között szerepel „Pop“ József is — Papp József már amar osszigeti ügyvéd fia. És erről eszembe jutott — hol láttam én a bocskort a vitrinben. Süldőleány koromban voltam először, néhai Papp Józsi bácsiék nagy- somkuti kúriájában, ahol épen látogatóban volt fia is, a szigeti ügyvéd, két gyermekével. A mostani püspökjelölt biz’ akkor még kis Józsika volt. Ebéd után bementünk a szalonba s nekem megragadta figyelmemet, hogy a vitrinben a sok értékes ezüst és dísztárgy között ott volt egy csinos kis bocskor is, gyapjúból fonott madzagjaival együtt, aminőt a mára- marosi parasztnők viselnek. Fantáziám nem hagyott békén s alig vártam, hogy nagyanyámtól megkérdezzem ennek a történetét; aki földije volt a Józsi bácsi feleségének, a^Szatmár és Szolnok-Do- boka kedves és még mindig szép Zsuzsi nénijének. De, aki valamikor Máramaros legszebb asszonya volt, mint akkori Hatfaludyné szül. Szap- lonczay Zsuzsanna. Nagyanyám hát elmesélte a bocskor históriáját. — Deli, szép legény volt Szap- lonczay főszolgabíró, aki Máramaros bármely előkelő kisasszonyát elhódíthatta volna, de biz ő szemet vetett a falu legszebb paraszt fátá- jára. Látta mikor vasárnap délután a táncba ment és — halálosan megszerette! És elhatározta, amilyen nyakas volt, hogy ha másképen nem megy — feleségül veszi. Hát bizony, a gyönyörű parasztlány erényes volt és a hatalmas főbíró ur kijelentette, hogy „jössz hozzám feleségül!“ Igen ám, de az édes anyja, Szap- lonczayné nagyasszony — büszke nemes asszony — mit fog szólni hozzá ? ! Szó sincs róla, hogy beleegyezését adja! De a két nővérét meg tudta nyerni ügyének és ezek titokban bementek Szigetre és mindenféle divatos úri ruhát csináltattak a leendő sógorasszony számára. A főbíró meg kijárta a dispenzációt és egy szép napon hát készen állott minden az esküvőre. Elvitték a parasztházba a díszes, selyem menyasszonyi ruhát, hogy felöltöztessék a szép Ileánát. De — ez hallani sem akart az úri ruhákról és határozottan kijelentette, hogy csak úgy megy az esküvőre, ahogyan a domnu ötét megszerette, katrincásan, bocskorkásan ! És a szerelmes vőlegény kénytelen volt kapitulálni! És elvonult a gyászmenet muzsikásán — a nagyasszony kúriája előtt. A nagyasszony ép az ablaknál volt s odaszólt a leányainak: nézzétek csak, milyen szép paraszt menyasszony és nini! a bátyátok vezeti, bizonyára a násznagya lesz. De az egyik Szaplonczay kisasz- szony rámondja : nem a násznagya, hanem a — vőlegénye! A nagyasszony nyomban elájult és — mikorra magához téritették, már előtte állott az uj pár, az uj menyecske, most már uszályos selyemruhában, olyan gyönyörű volt, hogy az anyós is megbékült. Volt aztán nagy úri lakodalom! A főszolgabiróné meg úgy kimü- velődött, hogy senki sem sejtette volna benne az egykori paraszt leányt. De a kis bocskort híven megőrizték. És lehet, hogy ez kisértett a dédunoka előtt, amikor egyszerre Pappból „Pop“ lett, I. Gy.-né. Vér-, bőr- és ídegbajosok a természetes „Ferenc József“ keserű- vizet igen jó eredménnyel használják. Az orvosi tudomány legjelentékenyebb elméi írják, hogy a Ferenc József viz hatásával minden tekintetben meg vannak elégedve. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben. Minden könyvtárvezető a V.
