Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)
1928-06-17 / 25. szám
Mátészalka, 1928. junius 17. Ara 20 fillér. Vili. évfolyam 25. szám. PC .- ii; és Bekké hhoaualMI E'S KÖZGAZDASÁGI HETILAP. * Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátészalka, Horthy Miklós-u. 8. Telelőn 38. Postatakarékpénztári csekkszámla : 54003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja: „Szatmár és tíereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 4 P 80 I. Negyedévre 2 P 40. A magyar jövőért. A „Szatmár és Bereg“ számára irta dr. Krüger Aladár orsz. gyűl. képviselő. A trianoni békeszerződést tartom minden nyomorúságunk főokának és örömmel látom, hogy ez a kormány a trianoni béke- szerződéssel szemben gerinces és örömmel látom azt is, hogy ennek a kormánynak intézkedéseiben, terveiben, magában a most tárgyalás alatt levő állami költségvetésben is megnyilvánul a szociális érzék. Ebben az egész programmban, amely ebből a költségvetésből felénk tárul, benne látom a kisemberek iránti gondoskodást — kezdő lépésekben. Ez a kormány felismerte a szociális bajokat, még pedig helyesen ismerte fel akkor is, amikor a kultuszminiszter olyan — némelyek által túlságosan kifogásolt — gazdag kulturprogrammal állt elő. Nem áll az, hogy a kultúra fényűzés. A kultúra a legelső gazdasági befektetés. A képzett gazda két gazda a tudatlan gazdával szemben. Az a képzett gazda, aki számolni tud, aki telefonon kapja meg az értesítéseket az árhullámzásról, akinek rádió van a házában és aki rádión tudja meg délben tizenkét órakor, hogy tizenegy órakor Chicagóban hogyan állt a búza ára, fel tudja venni a versenyt a mai nehéz viszonyok közt is. A müveit gazda tud szövetkezetei alkotni, meg tud küzdeni az üzleti viszonyokkal, az ilyen gazda egyúttal kereskedő is lesz és az a kereskedeimi érzék, amelynek hiányát annyira kifogásoljuk a mi népünkben, mihelyt a tanultsága meg lesz, a mi népünkben is meglesz, mert a kereskedelmi szellem alapja a tanultság. Legyen a gazda működésének is a tanultság, a tudás, a betű, minél inkább az alapja. Látom, hogy ez a kormány megalkotja az aggkori biztosítást, de látom, hogy egyet, sajnos nem tehet meg, nem teheti meg azt, hogy az intelligenciának megfelelő elhelyezkedést biztosítson. Ez azonban részben ismét a trianoni békeszerződésre vezethető vissza. Ne felejtsük el, hogy hány magyar család gyermeke tudott valamikor a hadseregnél- elhelyezkedni. Számbavehető-e a mi hadseregünk az intelligencia elhelyezkedésénél? A magyar intelligencia a megszállott területeken sem érvényesülhet. Az a faji türelmetlenség, amely odaát van, a magyar ember, a magyar ifjúság érvényesülését lehetetlenné teszi. Ott most magyar intelligencia nem fejlődhetik, oda nekünk kell magyar intelligenciát nevelnünk, mely majd, amikor elkövetkezik Magyarország felszabadulása, akkor odajön és tudással mérnöki, orvosi és jogi tudománnyal betölti a vezető helyeket Nagyváradon, Szatmáron, Kolozsváron, Pozsonyban, ahol semmi keresnivalója az idegennek nine®, mert az a mienk, mert ott még etnográfiai alapon sem lehet az idegeneknek semmi jogot követelniük. Azt a magyar intelligenciát, amelyben egy mérnök lyukasztja ki a villamosjegyet, azt a magyar intelligenciát, amely mint orvosnövendék, vagy mint kész orvos, hajlandó elmenni napszámba, amely mint tanár nem tud elhelyezkedést találni és elmegy gazdasági Írnoknak, amely mint okleveles gazdasági tisztviselő a jobb jövő reményében elmegy béres fizetésért is: kalap- levéve üdvözlöm, mert ez a magyar jövő. És ha a kormány ezért a magyar jövőért dolgozik, a honfoglalók nyomán halad. Nem trianoni magyarok vagyunk, hanem uj honfoglaló magyarok, akik az uj honfoglalásra készülünk. Ennek a szellemnek kell mindnyájunkat áthatnia és most látjuk, hogy a miniszterelnök és az egész kormány, ettől a magyar jövőtől van áthatva nagy koncepciókban és apró kis részletkérdésekben egyaránt. mm Ünnepi díszközgyűlésen ma adja át a díszpolgári oklevelet Olcsvaapáti község dr. Barthos Andor képviselőnek és dr. Streicher Andor alispánnak. — Eredeti tudósításunk. Megírta annak idején a Szatmár és Bereg, hogy Olcsvaapáti község díszpolgárává választotta Dr. Barthos Andor országgyűlési képviselőt és Dr. Streicher Andor alispánt. A díszpolgári oklevelek átadása ma fog megtörténni bensőséges, díszes ünnepség keretében. A díszpolgárok fogadtatása délelőtt fél 11 órakor lesz a község határában. Ezután az iskola udvarán a Leánykor üdvözletét tolmácsolja Kosa Margitka, majd 11 órakor képviselőtestületi díszközgyűlésen adja át a díszoklevelet Fóris Lajos ref. lelkész Barthos képviselőnek, Kölcsey Béla pedig dr. Streicher alispánnak. Díszközgyűlés után társas-ebéd lesz a díszpolgárok tiszteletére. Az újraéledő „Kölcsey Ferenc Irodalmi egyesület“. (HOZZÁSZÓLÁS.) A „Szatmár és Bereg“ folyó évi 23. számában felhívást olvastunk a vidékhez, a megalakítandó irodalmi egyesület ügyében való hozzászólásra. Nagyon jól tudom, hogy egyik „tiszaháti“ kollégám már korábban tárgyalt ez ügyben e lap szerkesztőjévé még mielőtt a nyilvánosság tudott volna róla és hogy... e rendkívül nagy fontosságú kérdésben megszólalhatnak és bizonnyal meg is szólalnak, de mégis engedtessék meg nekem, aki egy és más kérdésben, — ebben is — sok tekintetben más szemüveggel nézek és látok, mint mások, hogy igénytelen megjegyzéseimet megtegyem. Talán használni fog az ügynek, melynek ártani semmi szin alatt nem szeretnék !... Másképen kell megítélni és más szemszögből kell nézni az ilyen egyesületek alakítását nagyobb és igen nagy városokban vagy nagy területeken (pl. a régi Szatmár megye) mint a mostani Csonka-Szatmár és Csonka-Bereg vármegyében !.,. Ugyanis legelső kérdés mindjárt az, hogy kik alkothatnák ezt az irodalmi egyesületet ?... A felelet — gondolom — csak az lehet, hogy elsősorban a vármegye intelligenciájából azok, akik különösképen érdeklődnek az irodalom iránt és a társadalmi kérdések iránt. A második kérdés pedig az, hogy kikből áll, milyen foglalkozású, gondolkodású és milyen világnézletü emberekből ez az intelligencia ?... E kérdésre adandó feleletnél — úgy gondolom — alig lehetne mellőzni azt, hogy jórészt olyanokból, akik jelentékeny vezető vagy irányitó szerepet játszanak nemcsak a közigazgatás és törvénykezés, hanem az egyes felekezetek, egyházközségek és egyházmegyék életében is. Távol legyen tőlem, hogy felekezeti kérdést és numerus clausust akarja bele vinni ebbe az ügybe, hiszen nagyon analfabétának kell lennie annak az embernek, aki azt hiszi, hogy a tudomány és a múzsa csókja felekezeti és nemzetiségi statisztika szerint szortirozódik és osztogatódik, hanem mégis, ha mi azt akarjuk, hogy ez az irodalmi egyesület komolyan sokat jelentsen egyelőre egyesült vármegyénk életében, a felekezetek érzékenységére erejére és reputációjára, már a megalakulásnál (elnökség, tisztikar et cetera) nagyon vigyázni kell, még pedig azért, mert az irodalom művelése mellett és azon túl vagy mondjuk: felül „más fontos célok is“ szemei előtt lebegnének ennek az egyesületnek! ... Konklúzióm különben ez: kerüljük még a látszatát és az árnyékát is annak a gondolatnak és feltevésnek, mintha vármegyénket — akárcsak irodalmi szempontból is — ki akarnák sajátítani a katholikusok vagy a reformátusok vagy a zsidók, hanem arra törekedjünk továbbra is, hogy a jó magyarok megérthessék és megbecsülhessék itt egymást, amit Ne használjon pocsolyajeget, mert már mű jeget kaphat.
