Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-10-07 / 41. szám

2-ik oldal. StMtMMR ISIBEES6 1928. október 7-én. vídebb utat kell megtennie a romániai árunak, amely Csapnál juthat be a cseh­szlovák vasútvonalba és a csehszlovákiai kivitel Románia felé szintén ezen az utón bonyolód­hatnék le. De tehermentesitené az érmihály- falva-nyírábrányi vonalat is, ame­lyen még a mai lecsökkent teher­forgalom mellett is gyakran nagy a zsúfoltság a tehervonatokban. Ha a mátészalkai vasút megnyílik, úgy Nagykároly vidékéről, de távolabbi helyekről is rövidebb utón lehet el­juttatni az árut Nyíregyháza, Mis­kolc felé. Ezek a relációk adhatnak nagy jelentőséget és kiterjedt munkát a megnyíló nagykárolyí vámhivatalnak, amelynek a mostani szűk forgalmi lehetőségek semmiképpen sem ad­nak létjogosultságot. Mivel pedig megfelelő működési terület nélkül a vámkincstár nem létesít uj vám­kincstár nem létesít uj vámhivatalt, biztosra vehető, hogy sor kerül a mátészalka-nagykárolyi vasútnak Börvelynél való megnyitására. Reggel öt órakor az épülő Tur-csatorna partján. Turcsatornapartja, 1928. szeptember végén. Már-már abban a meggyőződésben él­tem, hogy az épités alatt álló Tur-csatorna partján aligha fogok két-háromszáz mun­kás embert találni. Örvendetesen csalódtam azonban, mert a csatorna partján a kubi­kusok és kordélyosok százai nyüzsög­nek még. Reggel öt óra. Künn vagyunk a kanyargó Tur-csatorna partján. A hatalmas töltése­ket féloldalt dűlt deszkabódék ölelik kő­iül, sőt még a folyó partjától pár lépés­nyire is párhuzamosan egész sor földbe -vájt kunyhó áll glédában, az idők súlyától kissé megroggyantan. Végigsétálunk a csatorna egyik felén az ajtónélküli kunyhók, bódék előtt és csak úgy sebtiben a következő munkás létszá­mot jegyezzük fel : Jack Szaniszló munkafelü­gyelő csoportja 120 kubikus, 30 kordélyos, 40 felrakó és töltés planirozó. Korom Géza muukafelügyelő csoportja 250 kubikus, 40 kordélyos, 60 planirozó és felrakó. Pataki, a kubikus költő csoportja 150 kubikus, 30 kordélyos, 40 pla­nirozó és felrakó. Találtunk itt még egy 40 emberből álló csoportot is, ezek rögtörők és alapozók. A töltés-alapot készítik elő és a töltésbe hordott rögös földet törik borsó nagyságú darabokra kishodosi vasbeton hid munkái­nál 40 munkás, de dolgozik még vagy 60—70 ember a kotrógépnél. Az egyes és kettős számú vasbeton hidak építésénél is igen sokan dolgoznak. A Nagyhodosi vas- beton-hid alapolási munkáinál 20 kubikus dolgozik és igy tovább. A kordék nehéz és ragadós anyaggal megrakottan a csatorna-szelvények köze­pén sorakoznak. A fájdalmasan nyikorgó talicskák mögött szentesi, csongrádi, mind­szenti kubikusok, mig a bor­délyok mögött szatmárme- gyei atyafiak görnyednek. Magatartásukból, egész lényükből azt vél­jük kiolvasni, hogy teljesen megvannak elégedve munkaadójukkal, Bátori Oszkár okleveles mérnökkelés gróf Teleki Jánossal. Van is itt kiemelendő földmennyiség, pár százezer köbméter. Hogy egyes csatorna szelvényekből hány m3-ter földet kell kiemelni, a munka­felügyelőknél lévő zsíros, szakadozott kuba- tura számításra használt papirokon van ceruzával felrajzolva. A kiemelendő földkiásására és a töl­tésbe való elszállítására munkás van elég s az egyik kubikus a másikat igyekszik kitúrni helyéről, hogy neki jusson a jobb és könnyebben felásható föld. Jó földnek ugyan egyáltalán nem lehet nevezni a Tur-csatorna földjét, mert igen ragadós és nehezen ásható, és kavicsos réteg is található itt, hanem úgy kell venni, ahogy jön: mondja egy öreg szentesi kubikus. Mindig csak keveset venni az ásóra és szakértelemmel rakni a nyikorgó talicskára. Hát bizony, nehéz munka ez a kubikus munka, itt a csendes, kanyargó Tűr folyó partján. Pont épen a kantin épületének ajtaja előtt áll meg az egyik földdel megrakott kordé. A kordén át látni lehet, a pókhá­lós polcon sorakozó csorba boros és pá­linkás üvegeket. A kantinos is készen áll a kantín kö­zepén, hogy a kecskelábu asztalok mellett csöndesen pálinkázó felügyelők, munkások intésére egy szempillantás alatt rohanhas­son a másik félliterért vagy féldeciért. Ennek aztán, végül az a következménye, hogy a kubikusok, kordélyosok keresetük egy részét a kantinban hagyják. Küldenek azonban haza is s mint a postánál infor­máltak bennünket, legutóbb is 15—20 ezer pen­gőt tett ki a külömböző ösz- szegekben feladott — Túr munkánál szerzett — tiszta pénz! A tisztaberki hid felé futó, épités alatt álló töltés-szelvényeken hosszú sorban ül­nek a ricsei, tísztaberki, botpaládi és a többi környékbeli községek koránkelő asz- szonyainak frissen fejt tejjel telt kannái és különböző élelmiszerrel telt kosarai. A földön pihenő kosarakban a tojástól kezdve a tavaly termett burgonyáig, minden jót meg lehet találni. Csak éppen az a kérdése a kubikusok­nak, hogy milyen árakért ? A tavalyi száraz babot például 1 pen­gőért kínálják, mig a tavalyi lekvár árát 80 fillérben szabták meg, Egy darab tojás ára itt 8 fillér. És igy tovább. Túlságos nagy alkuvás nincs. A kubi­kussal különben nem is igen tanácsos so­káig bibelődni, mert ezek bizony egy­kettőre összetörik a tojással telt kosarakat vagy véletlenül feldöntik a tejes kannákat, affölötti dühükben, hogy minden olyan drága. Az az egyetlen szerencséje a dolognak, hogy az eladók igen-igen olcsó árakat szabtak m*J. * A kantin-épület mögött épült az ideiglenes husmérő deszka­bódéja is. A husmérő deszkabódéja mélyén éppen a reggeli bevételét számlálja. Jó üzletet csinált ő ma, mondja a kantinos. Három birkát vágott le és mind eladta a húsát. ¥ A kordélyosok barakjainak ablakaiban a hervadás gyorsan közeledő szezonjának kedves virágait látjuk : a szép krizantimot, meg a cirmos őszi rózsát. Mindenesetre : sokkal hangulatosabb do­log reggel öt órakor a kanyargó Túr part­ján őgyelegni, mint Köves-Kölesén a bus- képü vendéglős panaszait hallgatni. A kanyargó Túr partján a ricsei erdő vén fái már vetkezni kezdenek. Az akácok levelei sáfrány-sárgák és a reggelek der­mesztő hidegek. Távolban a máramarosi havasok szik­ráznak a hótól. Mikor a napsugár éri őket, mintha aranyba olvadnának. Itt a Túr part­ján már beköszöntött az ősz és csendes őszi harmat hull a ricsei erdő vén fái felől. Kovács Gyula. A magyar mezőgazdaság válságos helyzete. Irta: Dr. Jeney Béla (Fehérgyarmat). A magyar mezőgazdaság helyzete a világháború befejezése óta, de különösen egy pár éve napról-napra aggasztóbb. Mezőgazdaságunknak ez a szomorú helyzete gondolkodóba kell, hogy ejtse nemcsak az ebbe a körbe tartozókat, hanem az ezen a körön kívül esőket is, annál inkább, mert egész állami létünk és beren­dezkedésünk alapja a mezőgazda­ság, amelynek jó vagy rossz sorá­tól van függővé téve az egész ma­gyar társadalom gazdasági és szo­ciális helyzete. Nálunk a mezőgazdaság; bénulása, mint elkerülhe­tetlen következményt, ma­ga után vonja az ipar és kereskedelem teljes csőd­jét is. Amint látjuk, a mezőgazda sivár helyzete, szegénysége, a legnagyobb mértékben érezteti hátását úgy az iparosnál, mint a kereskedőnél. Mindkettőnek élet ereje, virágzása, nagy mértékben függ a mezőgazda­ság vásárló képességétől. A gazda pénztelensége az egész gazdasági élet vérszegénységét jelenti, mert a magyar mezőgazdaság nemcsak a legnagyobb termelési ág, hanem egyút­tal a legnagyobb fogyasztó piac is. A mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek ez az egymásra­utaltsága tehát kézzelfogható, mégis ahelyett, hogy összefognának, a va­lóságban egyik a másik ellen tör. Nemhogy az egyes gazdasági té­nyezők a közös bajok forrását ke­resnék, hanem ehelyett mindegyik a másikban látja meg ölő ellenségét, boldogulásának akadályát. Nyeremények az uj m. kir. osztály­sorsjátékban Az elérhető legnagyobb nyeremény 500.000 pengő Jutalom és nyeremények: 300.000 39—42 200.000 100.000 50.000 40.000 30.000 25.000 20.000 15.000 10.000 5.000 stb., stb., összesen több, mint 6 millió P készpénzben 80.000 sorsjegy közül 40.000 biztosan nyer, tehát minden második sorsjegy. Első búzás már október 20-án kezdődik A sorsjegyek hivatalos árai: 1 Egész I Fel I Negyed I Nyolcad | 20 P ! 10 P I 5 P | 2 50 P Sorsjegyek az összes árusitóknál! És ebben a hallgatólagos gazdasági háborúban különös helyzeténél fogva a mezőgazdaság huzza a rövideb- bet, azért is, mert ez a gyilkos gazdasági verseny már nem egye­dül az országhatárokon belül folyik, hanem országhatárokon túl az egyes államok között, a világ piacokon. Hogy vájjon megállhat-e mezőgazda­ságunk a 'világ piacnak eme élet-halál harcot vívó versenyében és hogy minő feltételek mellett ? — ez a legnagyobb kérdése a magyar közgazdasági életnek. Mindenesetre addig nem, amig a gazda termelési költsége jóval meghaladja jövedel­mét, amig tormékeinek értékesítése ennyire sivár és kilátástalan. Kell-e annál szomorúbb helyzet, amikor a gazdának jószágát lega­lább ötször vagy hatszor el kell vinni a vásárra, hogy eladhassa, illetőleg valahogy „túl tehessen rajta“, amikor a marhalevél dija és helypénz, különösen kissebb álla­toknál szémottevő részét teszik a vételárnak. Van-e annál rosszabb értékesítési lehetőség, amikor már maholnap a bőre árát sem adják meg egy darab jószágnak ? Éhez járulnak még az óriási köz­terhek. A magyar mezőgazdaság teherbíró képessége elér­kezett utolsó állomásához. A termelés költségei és a közter­hek naponként emelkednek, ezzel UTAZÁSÁHOZ a vállaji magyar-román határon át BÉRELJEN AUTÓT, mely kedvező fuvardíjért Nagykárolyba és környékére teljes kényelemmel elviszi. Érdeklődés Vállajon 3. számú telefonon.

Next

/
Thumbnails
Contents