Szatmár és Bereg, 1928 (8. évfolyam, 20-52. szám)

1928-05-13 / 20. szám

Mátészalka, 1928. május £3. Ara 20 fillér. Vili. évfolyam 20. szám. fiivvii és Bekké POLITI KAI, TÄRSADALMI E'S KÖZGAZDASÄSI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátészalka, Horthy Miklós-u. 8. Telelőn 38. Postatakarékpénztári csekkszámla : 54003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Kiadja: „Szatmár és Bereg“ Nyomdai és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Félévre 4 P 80 f. Negyedévre 2 P 40. Gyulafehérvár. Mátészalka, május 12. Vér és könnypatak forrasztott örökre minden magyar szivet a Tria­non kegyelméből oláh zsákmánnyá lett Gyulafehérvárhoz, régi erdélyi fejedelmek büszke magyar városá­hoz. Ezer esztendős múltúnk szinma- gyar emlékeinek sziveket marcan­goló fájdalma sajog fel újra annak a hirnek nyomán, hogy a fenékig rohadt oláh politika ellenzéke ép­pen ezen a helyen tett hitvallást az oláh zsarnoki kormányzás hitvány­ságáról, A jobb sorsra érdemes er­délyi nép felzúdulása teljesen ért­hető. Minket ugyan nem nagyon érdekelnek ezek a belső villongá­sok, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az a teljesen kiforratlan balkáni rend­szer, melynek kezébe kiszolgáltatta az erdélyi népek sorsát a trianoni béke, aligha tarthatja fenn magát sokáig. A román politika vezetői már akkor legteljesebb bizonyságát szolgáltatták politikai éretlenségük­nek, mikor az európai művelődés áldását élvező Erdélyt a maguk bal­káni közigazgatási és bíráskodási rendszere alá hajlitani merészelték és akadtak olyanok Erdélyben, akik nyakukba vették a balkáni jármot. Teljesen nyilvánvaló volt az, hogy Balkán csakis balkáni módon kor­mányozhat. Erdély már csak ezért sem nyugodhatik bele sorsába. Úgy látszik, most is ugyanaz a politika vezéreli Franciaországot, mint mi­kor a keresztény művelődés védel­mében vérét ontó Magyarország­gal szemben védelmi szerződést kö­tött a kereszténység elkeseredett ellenségeivel a törökökkel és most ismét feláldozta az európai művelt­ség végvárát Magyarországot, pré­dául odadobva a balkáni népek kapzsiságának. Most nem sokat törődünk azzal, hogy Bratianunak sikerült-e megvá­sárolni Maniüt és ezzel síkerült-e biztosítani a naggyülés sima lefolyá­sát, mert hiszen egyre megy az, hogy ki áll a hatalom élén Romá­niában. Minket a tőlünk elszakított ma­gyarság sorsa aggaszt. Ha az er­délyi állapotokat már maga a meg­váltása reményében átpártolt erdé­lyi románság is tarthatatlannak érzi. akkor ugyan milyen lehet a sorsa a leigázott magyarok és székelyek millióinak, akiket a világtörténelem legnagyobb szégyenére a népek szabadsága nevében elszakítottak anyaországunktól és rabszolgasorsra juttattak. Erre feleljenek a trianoni bölcsek, akik ezt a gyalázatosságot megte­remtették, — erre feleljenek a nép- szövetségi urak, akik elvakultan és csökönyösen védelmezik még ma is a kisantantot, — és erre feleljenek a nagyhatalmak képviselői, mert hi­szen szavuknak súlyától és fegyve­res hatalmuk erejétől függ a jelen­legi gyászos helyzet fenntartása. A világ népeinek szeme már ki­nyílt és világosan kezdik látni min­denfelé a francia külpolitika pórá­zán tánkoló kisantant szerepét, mely­nek őrizetére bízták a jobb sorsra érdemes és ezer esztendős dicsősé­ges múltra visszatekintő Magyaror­szágot. Ezt a megalázó szerepet, a börtönbe vetett rab szerepét, nem vállalhatja sokáig önérzetes nép, me­lyet a múltban betöltött szerepe kö­telez. — Jöjjön a békerevizió, mert az elnyomott népeken csakis ez segíthet! Az elmúlt negyedévben 107 ezer pengő tűzkár volt a Miegyében. Ebből 70 ezer pengő biztosítatlan, — A „Szatmár és Bereg" eredeti tudósítása. — A „Szatmár és Bereg“ hasábjain heteken át jelentek meg cikkek vár­megyei tűzrendészetünk gyökeres átszervezéséről s a tüzrendészeti felügyelő által propagált körzeti mo­toros őrségek felállításáról. A hozzászólások meglehetősen kimentették már a tárgvat, ez alka­lommal nem is kívánunk mi rész­letesen újból visszatérni a kérdés megoldására nézve annál is inkább, mert értesülésünk szerint a megyei illetékes körök a komoly és alapos terv megvalósítását szükségesnek lát­ják s egyelőre csak pénzügyi ne­hézségek akadályozzák a konkrét eredményt. A terv mindenesetre megérdemli, hogy megvalósítása érdeké­ben a pénzügyi aka­dályok elhárítása is gondolkodás tárgyává tétessék. Nem éppen lebecsülendő dolog ugyanis nemzetgazdasági szempont­ból sem, hogy a tüzveszedelemmel szemben amúgy is igénybe vett nagy áldozatkészségünk mellett kel­lően fel is készüljünk. Tíiz-statisztikánk ugyanis e téren nem éppen megnyugtató adatokat mutat, A vármegyei tüzrendészeti fel­ügyelőtől szerzett értesülésünk sze­rint a törvényhatóság területén az 1927. év negyedik negyedében 38 tüzeset fordult elő, melyeknél 43.512 pengő volt a tűzkár, ebből biztosí­tott érték volt 35.752 pengő, nem volt biztosítva 7.760 pengő. Felolvasta : Szendrey Zsigmond tanár, a Magyar Néprajzi Társaság rendes gyűlésén. (Beszámoló a Magyar Nemzeti Néprajzi Tár­saság megbízásából 1927. nyarán végzett néprajzi gyűjtésről.]' I. Karácsonyi és húsvéti köszöntő verseink. A betlehemezés ma is megye- szerte szokásos; de bárha még a legkisebb faluban is három-négyféle szöveg használatos, a 900-as évek­ben feljegyzett őseikhez képest (NGy. 1: 38—46., 1 : 58—63., 64—69., Szmik 335—373.) terjedelemben, tar­' S itt elsősorban köszönetét kell monda­nom dr. Streicher Andor alispán. Nemestóthy Szabó István tb. főszolgabíró, dr Fábián Sándor szerkesztő, Fesztóry Ottó Géza népművelési titkár, Borbély Imre és drKőmüves Géza tanár, valamint az összes lelkész, tanító és jegyző uraknak, akiknek megértő és buzgó támo­gatása nélkül gyűjtésem igen természetesen csak néhány községre szorítkozhatott volna, holott igy egész Csonka-Szatmárt felöleli. Kérésemre többen gyűjtöttek a megszállott területen is : Nagykároly, Szatmár, Szinyér- váralja és Nagybánya környékén. Idézett müvek és hírlapok: Ethnographia, Magyar Nyelvőr, Nagykároly és Vidéke, Nagybánya és Vidéke, Szatmár és Bereg, Magyar Népköltési gyűjtemény, Szatmár- vármegye Monographiája, Szmik: Felső­bánya monographiája. falómban degenerálódtak. Mert amig a 900-as évekig feljegyzett szövegek rendesen több nyomtatott oldalnyiak (pl. a Szmik-féle éppen 28 nyomta­tott oldal) addig a mostaniak alig tesznek ki 2—3 oldalt nyomtatás­ban. S amíg a 900-as évekig fel­jegyzett szövegek — néhány hibás feljegyzést leszámítva — tartalmilag kerek és összefüggő értelmet nyúj­tanak, addig a mostaniak hézagos, zavart, értelmetlen töredékek, ame­lyekben éppen csak halvány nyoma csillan fel az eredeti tartalomnak. Az eredeti szöveg tehát a feledés csúszós lejtőjére került s ma már* alig egyéb, mint: a belépést kérő bevezető, egypár karácsonyi ének Krisztus születésének bejelentésére, a humor kedvéért az öreg juhász több­nyire trágár félreértései s végül a búcsúzó és ajándékkérő befejezés. S csak egyikben-másikban akad még más részlet is, pl. a fáradt pászto­rok lefekvés előtti panaszkodása a hideg és farkasok miatt, az álmából felserkent pásztor elbeszélése a cso­dás látományról, megindulásuk s a betlehem elé érésük, hódolás az isteni kisded előtt, ajándékaik át­adása. A nagymérvű romlás ellenére is megmaradt azonban a szatmárme- gyei töredékekben egypár olyan adat, amelyet a magyar betleheme­zés történetében fontosnak kell tar­tanunk. Ilyen az, hogy Ecseden a betlehemet vivő négy angyal több­nyire leány volt s némely truppban ma is az. — Felsőbányán a pász­torok jöttét a régi bábtáncoltatók fullajtárja, a kengyelfutó jelenti be (Szmik 335.), Fehérgyarmaton ugyan­ilyen szerepe van a pandúrok ke­zéből szabadult betyárnak, — a bet­lehemet Heródesnek vagy hadnagyá­nak halvány emlékeként Csengéi­ben huszár (NGy. 1 : 38.), Nagybá­nyán pedig még ma is a bábtáncol­tatók vezetőjének, a csausznak em­lékeként egy török őrzi. (NGy. 1 : 58.) Legérdekesebb azonban a csengeri betlehem: két mozgatható báb áll benne s ezeket a betlehemtartó a szenténekek éneklése idején meg­táncoltatja. (NGy. 1 : 38.). Igen érdekesek azután azok a népdalstrófák is, amelyek itt-ott a pásztortáncok s az elmenetel alkal­mával a szövegbe kerülnek, mert oly régiek, hogy mint népdalokat már nem is éneklik őket: pl. Nyír­császáriban : Jó dolga volt Jakabnak, amig ifjú volt, tölgyfa-, nyárfabokrokat könnyenátugort; de már vénségére jutott nagy Ínségre az öreg Jakab, a szegény Jakab. Különösen meglepett azonban ez az ököritói és mátészakai belépő: Jóestét, jóestét idebenn mindennek, az én pásztorseregeim odakinn hevernek; ők is szeretnének vélünk idejönni, Jézus születését velünk megtartani. mert külső alakja és dallama telje­sen egyezik a Kodály Zoltánnal együtt Szalontán feljegyzett „Jóestét, jóesíét Csáki biróasszony“ kezdetű balladával. (NGy. 14 : 268.) A vizkereszti játékok tudvalevő­leg a három királyok hódolásat jel­képezik s a szitából készült csillag annak a csillagnak szimbóluma, amely őket a biblia szerint Krisz­tushoz vezette. Valamikor Szatmár - megye katholikus falvaiban is élhe­tett ez a forma, mert pl. Nyírcsá­száriban ma is Gáspár, Menyhért és Boldizsár viszik a csillagot, de a szöveg teljesen elváltozott: Gáspár bejelenti. Krisztus születését, Meny­hért boldog ünnepet kíván s Boldi­zsár ajándékot kér. Másutt pedig, mint pl. Opályiban, egyszerű ver­ses köszöntővé kopott, amelyben bejelentik Jézus születését, áldását

Next

/
Thumbnails
Contents