Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-05-02 / 19. szám

SZATMAR és BEREG 1926. május 1-én. AI2-ösMdgyalogezred 8-ik százada Mátészalkáröl-NyirÍJátorfja költözött. — A mezőgazdaság főérdekei : olcsó pénz, szabad mozgás és tűr­hető adó. Ez a három az, amit kí­vánunk. Ha ez teljesül és ha békés ségben hagynak dolgozni bennün­ket, akkor a magyar mezőgazda­ság megteszi kötelességét és len­dületes fejlődés elé néz. Rákóczi emlék-ünnepély Gergeljita. — A „Szatmár és Bereg» eredeti tudósítása. — Áprilisi vasárnap van. Örömteli szívvel virrad mindenki Ez az első szép tavaszi veröfényes nap. Valami vágyakozás tölti el a lelkeket. Vá­gyakozás az igazi magyar feltáma­dás után. E szent vágyakozást önkénytele nill érzi az ember, ha látja az ut­cákon, kezükben nemzeti szinti zász­lókkal járó iskolás gyermekeket, ha látja a sastollas, feszesen tisztelgő leventéket, kik valamire várnak. Több ünnepi érzés van ma a gergelyiek lelkében, mint a vasárnapi érzés. Tudják, hogy ma megint ünnepélyt rendez az állami tanító, amely ün­nepély magával fogja ragadni a hallgatóságot. Készülnek is, várják is, mikor kondul meg a hívogató harang, mert most a templomban lesz hazafias ünnep. Emlékünnepe annak a fejedelem­nek, ki hazájáért áldozott vagyont, vért és éltet, ki a száműzetést vá­lasztotta inkább, de a zsarnoktól ke­gyelmet nem tudott kérni, ki messze idegenben, Rodostóban élte és fejezte be bujdosó életét. Ünnepe annak a dicső fejedelemnek, ki úgy hozzá forrott a magyar nép leikéhez, kinek képét ott látni majdnem minden ma­gyar család házában, ki a hazasze­retet megszemélyesítője, kinek emlé­kén szent vágyódással csügg a ma­gyar. Méltó ö arra, hogy templom­ban ünnepeljük. De mintha a rossz szellem meg­irigyelte volna ezt az ünnepi vágya­kozást. ezt a szt. érzést Vagy talán rabló szomszédunk ádáz gyűlöletét küldené felénk abban a fekete dörgő fellegben. amely úgy látszik meg­akarja akadályozni az ünnepély kel­lemes lefolyását. A vásárosnamény- ból jövő vendégek igyekeznek elérni a községet, még az ítéletidő előtt. A gyermekek aggódva nézik az eső közeledtét Mi lesz a zászlóikkal, ha megázik és féltő gonddal szorítják szivükhöz kendöcskéik oki. Talán azért, mert nem ie$z olyan szép, ha megázik, talán azért, mert azt ta­nulták a tanító bácsitól, hogy azt testükkel is meg kell védeni, A félelem nem volt ok nélküli. Bőven ontották az ég csatornái az esőt. Az öröm kissé hanyatlott, de azért sereglettek a hívei: az iskolás gyermekek és leventék hosszú sora után az Isten házába. Alkalmi ének és hazafias szt. érzéstől áthatott imádság után Csoknyay Bertalan áll. tanító a Hiszekegy . . . éneklése után megkezdte az ünnepélyt. Mély érzésektől áthatolt ünnepi beszéd ke­retében a hívek lelki szemei elé állí­totta a nagy fejedelmet a maga nagy­ságában, a maga szentségében. Elő­adását élvezetessé tették a szemel- vényszerüen beállított alkalmi, kuruc- korabeli költemények és ének szám ok. A szavaló iskolás gyermekek ügyes­sége, komolysága nagyon megnyerte az ünnepi gyülekezet tetszését. Huszti Gábor VI. o , Baráth Mariska V. o, Bende Gabi IV o., Vezse Gusztáv V o., Tóth Eszter V. o és Klein Elza V. o. tanulók mind jelét adták rátermettségüknek. Különösen Klein Elza „Hoj Rákcczy, haj Bercsényi... “ elszavalásával könnyekig meghatotta a hallgatóságot. A hatást betetézte „Messze, messze Rodostóba“ ének, mit a gyermekek harmonium kíséret­tel teljes precizitással adtak elő. A gyülekezet a záróbeszéd hatása alatt szent fogadalmat tett. hogy nem lesz nyugalma addig, míg „Nagy Rákóczi sírja körül gyáva csehek Járnak . . A himnusz ének­lésével az ünnepély véget ért. A kö­zönség megható érzéssel távozott. Mint máskor is, úgy most sem csa­latkozott a Csoknyay B rende zé seben. — T. — Milyenek lesznek az uj pen- göbankjegyek ? A pénznvomdáoan most készítik elő a peagő baokje* gyet, hogy az év végére és a jövő év elejére mikorra forgalomba kell kerülniük, elegendő mennyiség áll­jon rendelkezésre. A pengő bank­jegyek kivitele elsőrendű lesz. Az ötpengős bankjegyet a legmoder- nzbb eljárással igen finom papirou készítik, és előoidalára Széchenyi gróf képe, hátsó oldalára pedig a Lánchíd kerül. A tizpengős bank­jegy réznyomással készül és Deák Ferencet, hátsó oldalán pedig a parlamentet ábrázolja. A huszpen- gős bankjegyeket Kossuth Lajos és egy balatoni tájkép fogja díszíteni. Rákóczi Ferercről készült egykorú festmény kerül az 50 pengősök előoidalára, a hátsó oldalra „Ziva­tar a pusztán* cimii tájképet alkal­mazzák. Az ezerpengősök legutol­jára fognak elkészülni és előoida- lukon Szent László királyunkat áb­rázoló ereklyetartó lesz visszaadva, hátsó oldalukon a Mátyás templo­mot, Halászbástyát és Hunyady szobrot mutató kép lesz látható. TŰNŐDÉS. Hogyha kezdi huilatgatni szirmát Ifjúságom minden virága — Oly kínosan hagyta el otthonát A távozó boldogság vágya Aztán repül, mint az édes álom Ifjúságom tünö sugara . . . Nem marad meg semmi e világon Csak a jelen ködös homálya. Kegyetlen sors, ha tőlem elveszed Az ifjúság derűs reggelei, Nem bánom, ha rám is vonja kezed Az éjszaka örökös leplét. Mégse siess te kegyetlen végzet. Elteledem az ifjúságot... Mert az ember, öszidőn is téphet, Mint tavasszal - fehér virágot. (Győrtelek) JUHÁSZ BÉLA Álomlátás. (Irredenta kép.) Irta: vitéz Or. Szoboszlay István (Csenger). — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — Személyek: Katona, tiszti tábori öltözetben. Özvegy. Rokkant katona. 4 gyermek. Katona: Vad elszántsággal, szent meggyőződéssel nagy esküt eskü­szöm. A megkínzott szent Erdély és minden fia, és minden röge jut eszembe. Bosszút fogadok, hogy életem minden munkája, célja és álma egy lesz: Erdélyért a legva­dabb, a legkegyetlenebb, a legvé­resebb bosszút állani. Felsírnak az elhunyt hősök dicső szellemei; n>ög a föld s a bus Hargita százszor szent csúcsai a Tisza feié sóhajtoznak; a Szamos, a Kőrös, a Maros völgyének csön­des berkeit haragos panasz zavarja. Nincs vigság a „hét vár“ ormain. Jajgatnak az erdők és vért izzad „a gyimesi hegyek alja“. (Dübörgés hallatszik.) Mi ez? Szólni akar a föld és megrázni sziklás tetejét? 1 Vagy a völgyekbe akar rohanni a Hargita, mert nem tűrheti az oláh bocskort hófödte ormain? Hogy nyög a föld; beszélni akar 1 Értem, .értem én kisparánya drága földem­nek! Értem, hogy fáj ezüst habo­kat ringató folyóidnak oláh zsuká- tára zenét adni! Értem, hogy az erdő-óriások hatalmas üstöké nem akar az oláh fejsze alatt zokogva kidőlni. Értem, hogy a csíki szé­kely sírva tekint a tejutra és han­gos fennszóva! Csabát imádkozza ... (Hallkan oláh zene hallatszik.) Pfuj, hát ezt kell hallgatni egy szittya fajnak! E!, el te örök pokol­nak vad zene-bonája! El te nyo­morult vihogása kárörvendő-gyáva kacajok pokoli lármájának. (Zene elhallgat) Fáj ez a gálád dőzsölése szeny- nyes oláh fajnak százszor vérrei megáztatott ősi, szép kúriánkon! Hát ne legyen átkom nagyobb a nagyobbnái? Hát ne esküdjem szent esküt a széplialmu Erdély drága göröngyeiért? Hit őibetett kézzel nézzem, hogy pusztulnak legjobb­jaink oláh iga alatt ? Jaj neked én szép nemzetem, ha nem húzod ki ősi kardodat! . . . (Négy kis gyermek jön a színre balról; lesütött fejjel zokogva ) Egyik gyermek: Árvák vagyunk; jó atyánk oláh börtönben pusztult el; édes anyánk meghal bánatában. (Lassan jobbra elmennek.) Én drága kicsinyeim 1 Hát fél­tek? Hát hiszitek, hogy elpusztult atyátok bosszulatlanul megyen Csa ba királyfi táborába? Minden pok­lok átka szakadjon rá elhalt atyá­tok hóhéraira 1 Oh, ha titán volnék nyomban megfeszíteném izinaiiyt; letördelném a Hargita csucsairés agyonkövezném a rabló bandát ... {Balról feketén fátyolozott nő lép a színre hangosan zokogva.) Nő: Férjem délceg volt és erős, ádáz tusában folyt el a vére Csú­csa határán büszkén harcolva. Ke­vés a könnyem, pedig árja szünte­len patakzik. (Á férfi a nő lábai­hoz roskad és kétségbeesetten kiáltja.) Katona : Bosszút esküszöm asz- szonyom. A te özvegyi fátylod egy nemzet gyászruhája; a te könnyeid egy nemzet gyászruhája, a te köny- nyeid egy nemzet zokogása, a te bánatod egy nemzet fájdalma. Ér­Impozáns ünnepség keretében búcsúzott Mátészalka közönsége a katonáktól. — A „Szmatár és Bereg* tudósítása. — Mátészalka közönsége a honfibú érzésével, impozáns keretek között búcsúzott csütörtökön a hét éven át Mátészalkán székelt 12-ős gya­logezred 8-ik századától. Ugyanis a század Mátészalkáról Nyírbátorba költözött s bevonult zászlóaljához. A század távozása azért is fáj­dalmas, mert a hires szatmári 12-es honvédgyalogezred örökösének te­kintettük. És most, amikor csonka vármegyénk székhelye katonaság nélküi maradt, kétszeres megbe­csüléssel gondolunk azokra a de­rék Lukra, akik bár vármegyénk szülöttei, most Nyírbátorba készül­nek arra a napra, amely feltáma­dást jelez a magyar égen, régi ka­tona-nótát visz majd vissza a szat­mári és nagykárolyi honvédlakta­nyákba. D°rék jó magyar fiuk — szat­mári gyerekek — nem a mi hi­bánk, hogy itt kellett hagynotok a Caonsa-megyét, nem a mi szerete­tünk fogyatkozott meg, mert hiszen mi mindent megtettünk volna ér­tetek, de a szegénységünk nem tu­dott becsületes otthont adni nektek. Hét éve, hogy ez a század Má­tészalkán székelt s hét évig szűk barakokban kellett lakniok. Ezért kellett hát nekik Mátészalkáról el- menniök. Csütörtökön a katonai barakkok­nál impozáns nagyszámú közönség jelent meg. Képviseltették magukat zem buját lelkednek és ér/em, hogy milliók jaja keserg szenvedéseidben. (A nő lassan jobbra el.) Erdély, meny­nyi megalázást, mennyi szégyent kellett érted elszenvedni? Anol ezer éven át magyar imád­ság szállott Hadúrhoz, ott most oláh káromkodás hangzik. Idegen parancsol ott, ahol ezer éven át magyar acél ejtette bámulatba a világot és magyar vér folyt ádáz küzdelmekben osztrákkal-törökkel. Bethlen népe, Bocskay hada, Rá­kóczi serege hol vagytok 1 Merre harsan a rohamkürt: rajta, rajta ! {Mankón, sápadt, rongyos katona jő.) Rokkantkatona: Kemény tusáit éltem nagy harcoknak, rohanó győz­tes üldözte letört ellenfele bomló sorait. Ezer és ezer mellből patak­zott a vér. Ott a csata»sikon, ott vesztettem el erőim nagyobb felét. Katona : (átöleli a rokkantat.) Ked­ves vagy nekem minden fogyaté­kosságoddal és minden bánatoddal. Hadd csókolhassam meg vérfestette fájó sebeidet. Fel a fő testvér, eljő az idő, amikor a holtak megeleve­nednek. a bénák járnak s a vakok világosságot észlelnek. Eljő az idő, amikor buzogányt csinálhatsz man­kódból és fáradt tagjaidba nagy erők költöznek. {Rokkant katona balra el.) Hát te drága föld te nyugton vagy ?

Next

/
Thumbnails
Contents