Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)
1926-09-05 / 37. szám
Mátészalka, 1926. szeptember 5. Arar25ö0 korona. Vf, évfolyam, 37. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI E'S KÖZGAZDASA'GI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mátészalka, Kossuth-u. 17. — Telefon 38. szám Postatakarékpénztári csekkszámla: 54003. Felelős szerkesztő: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR. Kiadja: „Szatmár és Bereo“ Nyomda- és Lapkiadó Részvénytársaság. Megjelenik minden vasárnap Előfizetési díj; Félévre 60.000 K. Negyed évre 30000 K. Iliit lát egy idegen — ha Mátészalkára jön?- Levél. Évente szoktam Mátészaiká* ra jönni. Minden évben egész sor meglepetéssel szolgál ez a látogatás. A szalkaiak is tudják, büszkék rá, jobban is mint kellene, hogy Mátészalka immár olyan lépésekkel halad a városiasodás felé, hogy erre talán példa nincsen Csonka magyarországban. A községnek szerencséje Trianon Szomorú, de Mátészalka ebben a szomorú szerencsében találta meg azokat a fejlődési lehetőségeket, melyek Trianon nélkül sohasem adódtak volna. Három évvel ezelőtt egy kietlen sivárság volt az első benyomása az idegennek, aki befelé bandukolt rettenetes porban és homokban a város központjába az állomástól. Ma már a város az állomásnál van. Az első benyomás az örömé. Uj házak, uj arcok, fejlődés és élet. Az, aki a régi Mátészalkára jött s egy újat, egy pezsgőéletü uj várost talál a falu helyett, csak örülni tud. De aztán, ahogy az ember néz és figyel, valami bizonytalanság, valami másféle kietlenség érzése üti meg Olyan ez a nagy és uj vonalakban fejlődő élet, mint a tüdővészes ember hizása, pi- rosodása. Az a biztonság, az egészséges élet bizonyossága hiányzik, mely nélkül a beteg fejlődés, az izmosodás nélküli erő, a visszaesés kétségbe- vonhatatlansága. Mátészalkára ráül az ideiglenesség. Az alap és fundamentum nélküli jövő És az idegenben ezt az érzést nem Trianon tudata váltja ki. Nem az a gondolat, hogy a megyeszékvárosi jelleg megszűnhet máról holnapra. Nem, hanem az a nyomasztó, fojtó rendetlenség, piszok, dudva és gazrengeteg, mely környezi az uj utcákat és házakat. A „Szatmár és Bereg“ ha jól emlékszem tavaly akciót is indított ennek a tipikusan szálkái betegségnek leküzdésére. Ennek bizony semmi foganatja nem volt. Én csak azon csodálkozom, ha már a nyíri homokot és port, - mert az utcák kövezéséről egyelőre szó sem lehet, - legalább vasárnaponként elseperni és elgereblyézni nem lehet, hogy tudja megtűrni az, aki az uj házban lakik, hogy háza előtt felverje a dudva az utcát? Nem lehetne valamilyen módon hatóságilag kötelezni az utcai gyom irtására a lakosságot? Isten ments, hogy konkrét példákat soroljak fel, de engedtessék meg, hogy egy megfigyelést tegyek. Az a két állami bérház, melyek a régi vasúti állomás mellett épültek, úgy elvesz a fák és a gyom rendetlenségében, hogy nem dísze. hanem szomorúsága Mátészalkának. Pedig én láttam más hasonló természetű állaAz újjá alakuló magyar haza kiváló vezérférfiát, Bethlen miniszter- elnököt, az ország valamennyi vidékéről szeretettel és ragaszkodással halmozza el a magyarság dísz- polgárságokkal. A községek sorában a Tisza- Szamos Erdő és Turbát után az elmúlt vasárnap a csengeri járás valamennyi községe, számszeiint 26 egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá választotta Bethlen miniszter- elnököt. A nagyszerű ünnepi jelentőségű eseménnyel kapcsolatosan Porcsalma községben érdekes epizód is történt. A képviselőtestület ugyanis megfosztotta diszpolgárságától Hegymegi Kiss mi építéseket fennt a fővárosban is s bizony a mátészalkait illeti az elsőség. Emlékszem a szálkái vasárnap reggelekre, amikor Ady Endre tempós magyarjai tisztára sepert utcákon vonultak a templomok elé. Mintha az utca is ünnepelt volna. Ma ebből semmi sincs. Mátészalka város lett, de a vidéki varosok erényeiből semmit, alig valamit, a hibáiból mindem átvett. Fáj ez a mosdatlanság és megüli a lelket. Az idegen százszor idegenebb lesz Mátészalkán. Olyan szép, olyan kedves volt a tempós magyarok, a rámás csizmák a virágos fejKendők Mátészalkája. Most pedig bocsánat a hasonlatért, a szálkái utca levetette, megveti az ünneplő magyarok rámás csizmáját és virágos selyem fejkendőiét — és mezítláb van, borzosan város. Puskás István. Pál képviselőt. A képviselőtestületi gyűlés határozata a következő: Pécby Manó képviselőtestületi tag felszólalása alapján, melyben Bethlen István gróf miniszterelnök érdemeit méltatja, a községi képviselőtestület indokoltnak látja, hogy birálat tárgyává tegye 1909 évi junius 23 án választott díszpolgárának, Hegy- megi Kiss Pálnak közéleti tevékenységét abban az irányban, hogy megfelelt-e annak a várakozásnak, amelynek reményében a szokástól eltérően előlegezte a bizalmat s a tehetséges ifjút, mint a község szülöttjét a sub auspiciis regis doktorrá avatása alkalmával díszpolgárrá választotta. Dr Gyene István, Gyene Zsigmond, vitéz dr Gyene Pál, Kun Jenő, Papp Imre, Czibere Károly és Balogh Mózes felszólalása után a képviselőtestület sajnálattal állapítja meg, hogy a nagy reményekre jogosított ifjú a hozzáfűzött várakozásnak nemcsak, hogy meg nem feleit, de politikai magatartásával azok táborát erősítette, akik az ország romlását előidézték. Ezért amikor gróf Bethlen Istvánt az ország épitő munkájában szerzett érdemeiért a község díszpolgárává választja, ezzel nem tartja űsszeegyeztethetőnek, bogy azt a a politikust, aki ezzel az épitő munkával szemben ellenkező magatartást tanúsított, díszpolgárnak megtartsa s ezért a 1909 junius 23 án történt díszpolgárrá választást egybehangzóan megsemmisíti. Csengenek az ifjúságért. Válasz vitéz Dr. Szoboszlay Istvánnak az aug. 21-iki egyetemi bálon elmondott beszédére s egy pár szó a megye társadalmához. Körünk nevében szivből köszönöm üdvözlő és lelkesítő szavait. Aki nem látta, el . em tudja képzelni milyen felejthetetlenül szép volt, kedves volt a mi augusztus 21-iki esténk, mit Csenger s vidéke talpig magyar népével együtt töltöttünk. Uj életet, friss erőt öntött belénk ez a beszéd, ez az este. Igen, uj életet, mert az utóbbi napokban azt vettük észre, hogy velünk, a kifosztott csonka-ország nyomorgó napszámosaival nem igen törődik, nem igen akar törődni a vármegyei társadalom. Aug. 21-ike azt mutatja, hogy ez a hitünk — hála Istennek — jóleső csalódás volt. Sehol kedvesebben és szívesebben még bennünket nem fogadtak, mint Csengerben. Ti csengenek tudjátok igazán, ti érzitek valóban határszéli magyarok, hogy mit jelent most országunknak a magyar ifjúság. Ti, akiknek a fal* váltókból, melyek hajdanában az ország szivében feküdtek, határszéli falvak, végvárak lettek. Ti tudjátok, hogy Magyarországnak csak egy mentsvára van, a magyar ifjúság. Ezt a várat pedig ápolni, gondozni, erősíteni s tovább építeni, nem pedig foszladozni, pusztulni engedni, mert igaza van vitéz Szoboszlay István bátyánknak, — s azt hiszem minden komoly ember igy gondolkodik — hogy az integer Magyarországot csak fegyverrel s semmi mással nem állíthatjuk vissza. Ezt a fegyvert pedig 11 csengeri járás huszonhat községe díszpolgárrá választotta gráf Bethlen István miniszterelnököt. Porcsalma község megfosztotta diszpolgárságától Hegymegi Kiss Pál képviselőt. — A .Szatmár és Bereg- eredeti tudósítása. — A Mónus » W Első Szatniárvármegyei Te »étkezési Vállalat Mátészalka. "Wi Kálmán-féle TEMETKEZÉSI VÁLLALATOT ÁTVETTEM saztmindeu igénynek megfelelően felújítva berendeztem. Kossuth-utca 445 szám. SZABÓ ISTVÁN. Telefon 64 szám.
