Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-01-17 / 3. szám

2,-lk oldal. SZATMAR és BEREO 1926. január 17-én. A tárgysorozat következett ezután s ezen elsőnek egyhan­gúan tudomásul vette a köz­gyűlés Komoróczy Iván alis­pánnak belügyminiszter leirat­ban közölt hivatalvesztésre való elitélését. Több vármegye átiratának s több község képviselőtestü­leti határozatának letárgyalása után dr Streicher Andor h. alispán és dr Madarassy Géza árvaszéki elnök nagyjelentősé­gű indítványa került sorra a brazíliai kivándorlás ügyében. Ma, — mondja az inditvány — midőn minden nemzetben a faji összetartozandóság ér­zete kezd ébredezni, midőn a nemzetköziséggel szemben a nemzeti irányzat erősödik, an­nál inkább szükséges nálunk magyaroknál, hogy a faji össze­tartozandóság érzése már ösz­tönösen is erős legyen, mert csak minden magyar összetar­tása és a nemzeti érzésben való egyesülése hozhatja meg az erős nemzeti, egész Magyar- országot. Szükségünk van te­hát arra, hogy ne engedjük elpusztulni az elrabolt része­ken élő fajtestvéreinket, azo­kat, akik a megszálló hatal­mak ellenséges érzése folytán szülőföldjüket kénytelenek vol­tak elhagyni. Szükséges, hogy őket összegyüjtsük, legalább is, hogy őket olyan erkölcsi tá­mogatásban részesítsük, amely- lyel megmenthetjük őket a magyarság számára. Ezért meg kell bélyegeznünk Románia azon ténykedését, hogy Er- déiyből az őslakos magyarsá­got kiüldözi s idegen orszá­gokban rabszolga sorsra hajt­ja. Közismert dolog, hogy Er­LEVENTÉK. Jönnek az utón. Szépen négy sorban. Ajkukon a nóták őrök varázsa. Szenvedő magyarföld szép magyar vetése, Daliás leventék, Készülődnek a feltámadásra I Megdobban a vén föld, amerre mennek. Nehéz álmodása, mintha szépre válna. Rákóczi nagy lelke ragyog minden arcra 1 Ébredő kurucok Készülődnek a feltámadásra 1 Tarlóit faágak közt felkacag a szél. Uj kedve van járni bus magyar pusztákra 1 Petőfi szerelme lelkesít a dalra. Uj szabadság hősök, Készülődnek a feltámadásra 1 Tengerjáró lelke nagy Horthy Miklósnak Felrázta a püsztát, felrázta a várost. Csak parancsra várnak s millió szív dobban, S doberdói hősök Halálmegvetése a szemükbe lobban. Jönnek az utón s elgondolkozom. Szép magyar lelkűk ott lobog a dalban, S karuk, eszük, szivük minden mozdulása Magyar szeretettel Készülődik a feltámadásra. Komlódtótfalu. Vida Kálmán ref. tanító, Levente-egylet vezetője. délybol kormánytámogatás mel­lett ügynökök szállítják magyar testvéreinket Braziliába mun­kásoknak. Eddig közel 100000 magyart szállított ki igy a ro­mán kormány Braziliába, ahon­nan aztán nincs menekülés. Elsősorban meg kell tehát aka­dályozni, hogy a magyar vér­rel kufárkodjanak, másodszor azt, hogy a magyarság számá­ra elpusztuljanak. Ezért a ma­gyar kormány a békeszerző­dés idevonatkozó szakaszára hivatkozással lépjen fel a ro­mán kormánynál a kivándor­lásra csábítások megszünteté­sére, másodszor a Braziliába kivándoroltakat megbízottja ut­ján gyűjtéssé össze, létesítsen magyar telepeket. Az Argentí­nába, Kanadába, Braziliába önhibáján kívül kivándorolt magyar véreink támogatására a törvényhatósági közgyűlés mondja ki. hogy felír a kor­mányhoz, járjon el Románia kormányánál, vessen véget a magyarság üldözésének, má­sodszor védő irodát állítson fel a magyar kormány a ki­vándorolt magyarok támoga­tására. Az indítványt egyhangúan elfogadta a közgyűlés. A vármegyei levente oktatás és iskolánkivüli népművelési célokra állandó helyiség biz­tosítására hozott határozat nagy­szabású terv megvalósulását je­lenti s erről lapunk más he­lyén külön számolunk be. Oláh vaklárma a nagykárolyi magyar párt megalakulása miatt. — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — Múlt számunkban megírtuk, hogy karácsony előtt megala­kult Nagykárolyban az erdélyi Magyar Párt helyi tagozata. Elszakított megyeszékhelyünk szinmagyar lakosságának ezt a megmozdulását örömmel üdvözöltük s annál inkább felháborodva adjuk hirül most, hogy az örökösen irredentát szaglászó oláh sajtó egy része már is élesen támad­ja a megalakult magyar pár­tot. A Nemzeti Párt hivatalos lapja, a Kolozsváron megjelenő Patria egyik, a napokban megjelent száma részletesen foglalkozik a Magyar Párt nagykárolyi tagozatának meg­alakulásával és olyan állításokat közöl, amelyek homlokegyenest el­lenkeznek a valósággal. Románok a Magyar Pártban! ' A Patria nagyon fájdalmas han­gon emlékszik meg arról, hogy a Magyar Pártba románok is beirat­koztak. A románok közül két ne­vet említ meg, Dragus Istvánt és Pop Vasilét. Drágus István a támadásra csak ennyit felelt: — Én görög katholikus vallásu magyar vagyok. A Pop Vasiléra átkeresztelt Pap László sem tud románul, éppen úgy, mint rajta kivül még sok olyan, akit a statisztika románnak tün­tet fel. Eljárás indult a vezetőség ellen! ? A Patria azt is megállapítja, hogy a gyűlés megtartására a vezetőség nem szerezte meg a szükséges en­gedélyeket és tudomása van arról, hogy Ghetie László prefektus meg­tette a lépéseket a vezetőség el­leni eljárás megindítására. fi lázitó államellenes beszéd. Különös kéjjel boncolgatja alap Dr. Horváth Jenő piarista házfőnök beszédét, amelyről megállapítja, hogy államellenes és lázitő. A kisebbségekkel szemben kevés tőreimet mutató liberálispárti nyi­latkozat, dr Pavel Constantin szi­lágyi prefektus nyilatkozata azon­ban előre megcáfolja a Patria állí­tását. A prefektus örömét fejezte ki a Magyar Párt itteni tagozatá­nak megalakulása felett és ama re­ményének adott hangot, hogy a magyarság beváltja, amit Ígért. Talán még sem lehetett lázitás dr Horváth beszédében. nz alakuló gyűlés külföldi vendégei. A Patria szerint a gyűlésen igen sokan vettek részt Budapestről és Debrecenből olyanok, akik „vélet­lenül ebben az időben érkeztek ide rokonlátogatásra.* Csodálkozunk a Pátrián, hogy olyan impozáns tömegből ki tudta keresni őket. A Magyar Párt nem fél a Pátria vádjaitól és biztosan tudja, hogy a Patria szerinti románok : Dra­gus, Pop és a többi nem lépnek ki ijedtükben a pártból. Vagy azt képzeli a Patria, hogyha kikény- szeritené őket, románokká válná­nak ? H Zsidó Nemzeti Párt megalakulásához. A Magyar Párt helyi tagozatának megalakulása után egy héttel meg­alakult a zsidó Nemzeti Párt is, mint arról ugyancsak megemlé­mérki grófi vadaskertből ide tették át a vadregényes sűrűségbe szál­lásaikat. Sárvár nagyobb részét felszán- togatták, csak a dombtetőt borí­totta nehány cserje és dudva. Itt szántani nem tudtak az épület ro­mok miatt, melyek között téglák, faragott kőoszlopok, sőt emberi csontok is előfordultak. A láplecsapolással eltűnt a nád­tenger, elpusztultak a zsombékok, gőzeke forgatja a humust, kiveszett az égererdő, más vidékre költöztek a vizi szárnyasok, csak Sárvár ma­radt meg s régi monostora helyén egy kerülő ház tekint le a meg­változott vidékre. * * * 1906-ban, midőn Vende Aladár, a vármegyei monográfia szerkesztője Nagyecseden időzött adatok gyűj­tése végett, felhívtam figyelmét Sárvárra. 60 emberrel kimentünk ásatást rendezni. Előre elgondol­tam, hogy honfoglaló magyar őse­ink nyomaira fogunk találni. Az ásatás reményen felül sike­rült. Mindjárt feltárult egy régi tűzhely, alig egy méter mélység­ben, utána sorban még négy. To­vább nem is kutattunk, valószinü- leg az egész dombon végig mind ilyen tűzhelyek vannak, A tűzhe­lyek közül edény darabok, halá­A magyarok legelső vára Szatmárvármegyébon. Irta: Berey József. — A „Szatmár és Bereg“ eredeti tárcája. — Midőn őseink bejöttek a Kárpá­tokon s Munkácsnál 40 napi pihe­nőt rendeztek mulatozással, csak­hamar meghódították a felvidéket és sor került az alföldre is, itt elég korán Szatmárvármegyére. A hát vezér egyike Tass (a Le­hel atyja) és Szabolcs jöttek a Nyir felőí, seregüket két részre osztva. A legelső vár, melyet Tass a mostani vármegye területén ta­lált és meghódított: Sárvár voit, Anonymus. Béla király névtelen jegyzője, a legelső magyar tudó­sitó ezt igy irja le a XXl-ik feje­zetben: „Szabolcs és Tass a Lehel atyja a félsereggel megindult a Tisza háton, hódoltatván a népet és jöttének a Szamos vize felé azon helyre, mely most Sárvárnak hivat- tatik és a lakosoknak fiait kezes­ségül felszedvén, a várat katonák­kal tele hagyta“. Csak azután fog­lalták el Szatmár várát. Ez a leírás hitelesen igazolja, hogy őseink legelőször Szatmár- vármegye területén Sárvár erősség­ben vetették meg lábukat. Ez volt tehát az első hely megyénkben, hol magyar katonák állandó tar- tózkodásra letelepedtek, mindjárt a honfoglalás kezdetén. Méltó ezért megemlékezni Sár­várról, mint kegyeletes helyről, hol a hét vezér egyike, Tass megfor­dult s a honfoglalás megerősítésé­nek fontos bázisa volt megyénkben századokon keresztül. ♦ * * Sárvár helye ma is megvan Nagyecsed határában. Egy termé­szet által alkotott sziget volt a Iá» pou, alig egy kilométerre a láp szé­létől, északidéi irányban húzódva. Hossza alig egy kilométer, széles­sége 100—200 méter között válta­kozva, magassága 2—3 méter az egykori láp vize fölött. Neve ma is Sárvár, mig a déli végén levő ki­sebb halom neve Remete, A láp lecsapolás előtt, a nagyobb vizáradás elvonultával száraz láb­bal is megközelíthető volt, ha a Patya patakja is kiszáradt, A domb­ról élvezettel lehetett szemlélni a Börvelyig, Kismajtényig terjedő nádtengert, szellő által ringatott hullámzásával, közbe itt-ott zöl- delő éger erdők kisebb csoportja. Messziről fel-feltüntek a lápszéli községek fehér tornyai. A vizi va­dak, szárnyasok hangja töltötte be a levegőt, sőt a fácán kakasok is jelezték a nádas széliről, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents