Szatmár és Bereg, 1926 (6. évfolyam, 3-50. szám)

1926-01-17 / 3. szám

1936. január 17-én. 3-lk oldal. SZATMÁR és BEREQ keztönk s ami erős visszhangot keltett a magyarnyelvű sajtóban. Munkatársunk nyilatkozatra szó­lította fel dr Bölöni Zoltánt a Ma­gyar Párt szilágysági tagozatának ügyvezető aleinökét, aki a követ­kezőket mondotta : — Hive vagyok a gyülekezési és szervezkedési szabadságnak, azon­ban nem helyeselhetem a külön alakulást, különösen olyan módon, ahogy történt, hét napi időközzel alakult meg a Zsidó Nemzeti Párt, mintegy demonstrálva azt, hogy ők nem magyarok. — Szerintem ez a hét napra való alakulás nem azt jelenti, hogy ott szükség lett volna rá, csak annak demonstrálását, hogy ők nem ma­gyarok. Éppen Nagykárolyban fur- ,csa ez, ahol a magyar közélet első megnyilvánulásának idejében nagy súllyal esik latba, holott mi min­dent elkövetünk, hogy kivívjuk a zsidóság részére is a kulturális és közéleti szabadságokat és jogokat. Á népoktatás fejlődése az egyesített vármegye területen 1925 évben — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — Lapunk élénk figyelemmel kisér­te mindenkor a vármegye kulturá­lis fejlődését éppen azért annak az 1925 évi fejlődéséről, haladásáról is mintegy beszámol. Még egy év sem záródott le oly gazdag kultur- munka tevékenységgel, mint az 1925 év. A megértés és a közös egyetértés eredménye, hogy a múlt évben a kővetkező helyeken szer- vezteíeü iskola, óvoda és nyári­mén hely : 1. népiskola szervezte­tek. 1. Ujfalussy tanyán (Mátészal­ka) ref. jelleggel egy tanerővel. 2. Zsírostanyán uradalmi jelleggel egy tan rővei. 3. Gróf Károlyi tanyán (Fehérgyarmat) községi jelleggel egy tanerővel. Ii. Óvoda szerveztetett: 1. Csen- gerben községi jelleggel egy óvó* nővel és egy dajkával (már műkö­dik is). 2. Kömörőn. 3. Hodászon. 4. Peuyigén. 5. Cégénydányádon. 6 Turistvándiban ezeknek megnyitá­sa 1926 évre halasztatott. ill. Nyári menház szerveztetett: Gacsályban, Szamossályiban, Her- mánszegen, Kölesében, Szainosta* tárfalván, Fülesden, Sonkádon, Kis­hódoson, Nyircsaholyban, Tisza' szati eszközök, melyeket mind összeszedtünk, otthon kitisztittat- tuk s vizsgálat alá vettünk. A meg­állapítás az volt, hogy a talált tár­gyak az úgynevezett kőkorszakból valók, tehát Sárváron a magyarok bejövetele előtt több ezer évvel már emberek éltek állandóan. A lápon levő sziget, a főleg ha­lászattal, vadászattal foglalkozó ősembernek biztos szállást adott. Védte egyik oldalon a végtelen láp, másik oldalon rengeteg erdőség. A viz bőven ellátta hallal, csikkal, vizi szárnyasokkal s ezek tojásai­val; az erdő vaddal, tüzelő anyag­gal; a síiget elrejtve benn a lápon, a nád tenger között, lakással. Ez a sziget később, a magyarok bejövetelekor már vár volt. Nem kőfal védte a bentlakókat, hanem a láp mocsara, sara, ezért adták a máig is fennálló Sárvár nevet az erősségnek. A magyarok a keresztyén val­lásra térvén, Sárváron monostor épült. Sárvár monostorának kegy* uraságáért á Rákócziak is peres­kedtek, de már 1425-ben ők bir- ták. Valószinüleg Nagyecsed és vára hatalmas fejlődésével szűnt meg Sárvár jelentősége s már a 15-ik században elpusztult. Az épü­let romjai ma is felfedezhetők. becsen, Tisztaberekén, Nagyhódo­son, Szatmárököritón, Olcsvaapáti- ban, Gebén, Komlódtótfaluban, Sza- mosbecsen, Tiszacsécsén, Turri- csén, Garbolcon, Szamoskéren, Ján* kon. IV. Továbbképző községi gazda* sági népiskola szerveztetett: Ján* kon, Kocsordon, Kölesében, Nyír­meggyesen, Mátészalkán, Nyírcsá­száriban, Hodászon, Szamosszegen, Szatmárököritón, Penészleken,Olcs- ván, Oicsvaapátiban, ilken, Vitkán, Győrieleken. Az iskola fejlesztése, illetőleg szervezése egy pár helyen a helyi érdekeltségek merev elzár- kózzttságánál fogva egyelőre nem sikerült. így nem sikerült Tyúko­don az egyik tanyai iskolát meg­szervezni, holott ezen iskola építé­sére dr Szűcs István min. tanácsos személyes kiszállása alkalmával Laczák Kálmán kir. tanfelügyelő közbenjárása mellett a községnek 60 millió államsegélyt helyezett ki­látásba. Ennek az iskolának szer­vezése fontos, mert a láp közzé szorított szegény munkások szom- juhozzák az iskolát s várták, mert ők is szeretnének tanulni s gyer­mekeiket is megkímélnék a veszé­lyes 5—6 kilométeres úttól, amit az iskoláért naponként megtesznek sárban, fagyban, hidegben. Ennek az iskolának el esni nem szabad s nem is esik el, mert az illetékes egyének ezt feltétlen meg­fogják valósítani. Ugyancsak a már minden tekintetben magállapodás* ban levő pórházai tanyai iskola is a helyi érdekeltségek indolenciája következtében megsemmisült, ille­tőleg ezen tanya iskolás gyermekei — a 3 kilométernél távolabb eső — szabolcsvármegyei bátorligeti áll. iskolába lettek utalva, azon igézet folytán, hogy a tanulók na­ponként ezen iskolába a tanya bér­lője által fogattal lesznek oda és vissza szállítva. Vajha igy lenne!? Ez a kis részlet kultúra szempont­ból levált a vármegye testéből. — Ilyen eljárások mellett még mindig Szatmármegyét fogják egyes napi lapok az analfabéták vármegyéjé­nek nevezni. A vármegyei iskolák működésűk tekintetében kifogástalanok. A ta­nítók hivatásuknak úgy az iskolá­ban, mint azonkívül elismerést ér­demlő módon működnek. A nagy- ecsedi áll. iskola tantestülete a legnagyobb egyetértéssel s ügysze­retettel, odaadással mintaszerűen működik. A mátészalkai polgári is­kola is földed; s fokozott tevékeny­ségével igen szép és eredményes munkát fejt ki. A tanári testület átérezve hivatását, egyetértő mun­kával nem csak tanit, hanem ne­vel is. Az iskolánkivüli népműve­lés is a legteljesebb fejlődésnek in­dult, mert az egyesitett vármegyé­nek 52 helyi népművelési bizott­sága 1925-ben 68-ra emelkedett. A bizottságok előadásokat és analfa­béta tanfolyamokat szerveztek. Több helyen énekkarok szerveztetnek s nemesen szórakoztató műkedvelői előadások tartatnak. Az a tartal­mas lendület, amely a vármegye kultúráját fokról-fokra emelni, a vármegyét az utolsók közül e térén az elsők közzé illeszteni, az isko­lákat, a tanitókat munkájuk mel­lett mintegy felemelni igyekszik nem más, mint a vármegye kir. tanfelügyelője. (fg.) Levente ünnepé!) KiitorjMban. — A „Szatmár és Bereg“ tudósítása. — „És mégis mozog a föld.* Ez teljesedett be Kántorjánosiban 1926 január 1-én. ügy tetszett már évek óta, hogy a faluban nincs élet, a közömbösség jégkérge fagyasztotta meg a sziveket. De ez csak lát­szat volt, mert alatta lappangott a lelkesedés parázsa, melyet a tettre- kész akarat nemsoká lángragyuj- tott. Ez akarat a Levente ifjúság­ban rejlett, mely nem törődve fá­radtsággal, sokszor kicsinyléssel, nagyszerű jelét adta annak, hogy egyesülésben van az erő. Saját ke­belében műkedvelő társaságot és énekkart alakított; gondos és fá­rasztó előkészület után ez év ja­nuár 1-én oly jól sikerült hang­versennyel egybekötött műkedvelő előadást rendezett, hogy az nem­csak a kételkedőket lepte meg, ha­nem a közömbösöket is felrázta csüggetegségükből és megerősítette Isten után maguk erejébe vetett önbizalmukat. Az ünnepélyt, melynek színhelye a gk. iskola tarterme volt. Gönczy József ref. lelkész nyitotta meg magasszárnyaiásu beszéddel, mely­ben a testi es szellemi erők har* mónikus fejlesztését hangsúlyozta. Ezután szinre került „Esküszünk“ irredenta színmű Erdélyi Gyulától. A szereplők mind kiválóan meg­állották helyüket, de különösen ki­tűntek Nagy László a Magyar Gé­niusz és Czine Zsigmond Petőfi szelleme szerepében. „Busmagyarok imádságáét Rév- fy Gézától énekelte a Levente da­lárda meglepő készséggel. A „Kis kurucok“ szinmü Kozma Imrétől következett ezután, mely­ben az apró szereplők színpadon való otthonossága, eleven mozgása meglepte a közönséget. Különösen jó volt Czine Sándor és Német István humoros játéka. Huber Károly „Nemzeti zászló“ c. müvét nagy hatással adta elő a levente dalárda. Tirkanics „Kis irredenták“ cimü müvét adták elő Horváth Sándor és Pankotay Barna gimn. tanulók nagy közvetlenséggel. Befejezésül Szabados Béla Hiszek­egyét énekelte a levente dalárda, mely extázisba hozta a közönséget. Ezután a közönség átvonult a táncmulatság színhelyére, a ref. is­kolába, melynek 2 terme szűknek bizonyult a vidékről is nagy szám­ban megjelentek befogadására, mi­vel a rendezőség az előző heti rossz ut és bizonytalan időjárás miatt nem számíthatott ily töme­ges pártolásra. A táncmulatság oly fesztelen volt, hogy a hajnali órákig elhu* zódott, anyagilag is oly fényesen sikerült, hogy a bevétel meghalad* ta az 5 milliót, Mint értesültünk, a színdarabok betanítását Juhász Bé­la ref. tanitó, Péter Miklós jegyző­gyakornok levente oktatók ér Hor­váth Sándor ref. tanitó, a k<r ve­zetését pidig Császi Miháiy kán- tortanitó végezték, kiknek céljuk a szépen megindult mozgalmat ál­landósítani és tovább fejleszteni. Sasíitss őket nemes munkájukban igaz lelkesedésük. (—) Árverési hirdetmény. Folyó hó 19-én délután 2 órakor egy hat személyes ezüst evőesz­köz, 1 női arany óra, 3 drb kü­lönböző aranylánc és 2 drb arany­gyűrű lesz a Szatmárvármegyei Gaz­dasági Bank Részvénytársaság üzleti helyiségében a legtöbbet Ígérőnek készpénzfizetés elle­nében kir. közjegyző jelenlété­ben eladva. Szatmárvármegyei Gazdasági Baak R.-t. A nagyecsedi ifjúsági egyesü­let dec. 26-án az áll. iskola igaz* gatójának, Papp Ignáctiak vezeté­sével úgy erkölcsileg, mint anya­gilag kitünően sikerült müsoros- táncestélyt rendezett saját könyv­tára alapja javára. Szinre került Gáczy István: „A gyütt-ment“ c. színdarabja, Hajdú István néhány irredenta költeménye és a dalkör által előadott két férfikar. Sok di­cséretet érdemelnek Kovács Teréz, Maródi Emma, Némedi Jolán, Ko­vács Lajos, Erdélyi Gusztáv, Fehér Lajos, Hunyadi László szereplők. Az est tisztajövedelme több, mint másfélmillió koronát hozott az egyesületnek.

Next

/
Thumbnails
Contents