Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1942

fai megtekintenék a Krebs-féle virágkertészetet, ahol szakszerű met* gyarázafokat kaptak a tulajdonostól.

Ugyancsak május havában Schag Mária tanár vezetésével a

111. osztály kirándult a helybeli Középfokú Gazdasági Tanintézet bikazugi mintagazdaságába, ahol értékes magyarázatokat hallottak.

Egy nagyobbszabású pedagógiai kirándulást is tettek az V. éves növendékek április 1—3-ig Kada Judit és Sikari Kovács Margit tanárok vezetésével Szegedre. E kirándulásról Kada Judit vezetőtanár a következőkben számol be:

„Nagy lelkesedés és lázas készülődés előzte meg az indulást. Hazánk egyik legszebb alföldi városa tartotta lelkünket fogva s tekintett felénk sokat ígérő biztatással.

„Csak szép idő legyen “, hangzott minduntalan ajkunkról, és csomagoltunk.

Április elsején a délutáni vonattal indultunk. Az égen felhők sokasodtak, de kedvünket nem törte meg, pedig mire Szegedre értünk, erősen meg is vert az eső. Első utunk a Diákszállóba vezetett. Lerakodtunk s útrakeltünk a nyomorék gyermekek otthona felé, hogy lássuk azt a munkát, mely talán a legáldozatosabb sze- retetet és türelmet kívánja a nevelőktől. Este a Széchenyi-mozgóban néztünk meg egy magyar filmet.

Április 2-án délelőtt, a belvárosi fiú elemi iskolában hospitáltunk 8—9-ig az I. osztályban számolási, a IV. osztályban nyelvtan, délután a III. osztályban megint számolási órát hallgattunk. Igen jó volt betekinteni ennek az iskolának az életébe, s látni „Botond bácsit“, a nagyludású, vídámlelkű igazgatót s szívvel-lélekkel do'gozó tanítói karát. Tizenegy órakor elmentünk Új-Szegedre, s látogatást tettünk a Gyermek-menhelyben. Értékes ismertetést kaptunk, s a termeket végigjárva pontos betekintést nyertünk az intézmény életébe. Délután nagy érdeklődéssel kerestük fel a szegedi katonai lélektani intézetet, melynek gazdag felszerelését szakszerű vezetés mellett növendékeink is kipróbálhatták. Estére művészi élvezetet tartogatott számunkra a kirándulás. Koréh E., Pataky M., Gyurko- vich E., vendégszereplésével Rossini: Szevillai borbély című vígoperáját néztük meg a Városi Színházban. Az élményekben gazdag nap után jóleső fáradtsággal feküdtünk le.

Április 3-án reggel a Belvárosi leány elemi iskolába tettünk látogatást. Láttuk, hogy nem kötött a módszer, a rátermett s komoly tárgyi tudással rendelkező tanító csodákat tehet. Hogy a szegedi hírességek se maradjanak ki, elmentünk egy paprika-malomba és csomagolóba. Bejártuk a középkori emlékekben gazdag alsóvárosi kolostor múzeumát és kincstárát, megcsodáltuk a fogadalmi templomot és neobarokk emlékcsarnokot. A múzeum és képtára is megállított gazdag kiállítási anyagával.

Búcsúzóul egy tiszaparti halászcsárdába tértünk be. s egy ízletes halászlével és „békebeli“ túróscsuszával tettük emlékezetessé a szegedi napokat.

Ezután mentünk az állomásra, s vitt bennünket a vonat haza, de lelkűnkben velünk jöttek a napsugaras oromzatú házak, a kedves arcú szegedi kis gyerekek s a tiszaparti füzes.“

12